Category: Africa

Utazás és Isten élmény

By , 2015. június 22. hétfő 07:58
Tanzánia, gyerekek

Tanzánia, gyerekek

A weblapomon van egy link, hogyan támogathattok, s csodák csodája, volt nem is egy lelkes ember, aki vállalta, hogy mp3–ról begépeli a naplóm egy-egy részletét, így új történeteket, elmélkedéseket is teszek fel lassanként oldalamra. Te segítségedet is elfogadom szívesen, ha úgy érzed tudsz gépelni. Megosztom az egyik szösszenetet:

Érdekes, hogy egyes európait Ázsiába szólít a lelke, másokat pedig Afrikába. A legtöbbjüket persze sehova. Egyébként érdekes volt egyetemi Continue reading 'Utazás és Isten élmény'»

Afrika körvonalakban 3.

By , 2015. június 22. hétfő 00:04
Angola, a gyermeki kíváncsiság

Angola, a gyermeki kíváncsiság

Afrikáról általában

Korábban már megírtam a nagy összegzésemet Afrikáról, de most a nyugati rész specifikumait tárom az olvasóim elé.

(M)ilyen az élet?

Aztán szoktam ilyeneket is kérdezni az emberektől, hogy mit csinálnak szabadidejükben, mit szeretnek? Hát filmeket nézni – mondják. Na és milyet? Nigériait. No és miért? Mert ott elmondják, hogy milyen az élet! Mondjon példát, kérem. Pld. hogyan lehet kideríteni, hogyha a férjük megcsalja, meg ilyenek. Continue reading 'Afrika körvonalakban 3.'»

Afrika szafari: utazás Namíbia, Botswana, Zambia – Viktória vízeséshez

By , 2015. május 6. szerda 16:26
Namibia, Holt völgy

Namibia, Holt völgy

Afrika körutazás, szafari: természet, vadvilág, kultúra 18 napban, nov 25-től.

Az utazás kiemelt érdekességei

Természet – Namib Sivatag, s a világ legmagasabb dűnéje, Holt völgy,  Naukluft hegység s kanyonjai, Kalahári sivatag, fosszilis erdő, Csontváz part  Viktória vízesés

Kultúra – Szikla rajzok, Himba,, Herero, Bushmanok és egyéb törzsek, német gyarmati városok. Continue reading 'Afrika szafari: utazás Namíbia, Botswana, Zambia – Viktória vízeséshez'»

Dzsibuti – Szieszta az élet

By , 2014. június 13. péntek 16:24

Dzsibuti – Szieszta az élet

  Dzsibuti?

Gondolom mindenkinek a kikoto,  katonai bazisok, francia legios tortenetek es Rejto Jeno konyveinek a hangulata merul fel elso hallasra. S nem allnak messze a valosagtol. Az orszag fo beveteli forrasa ebbol az elso kettobol adodik, a tobbi pedig fantaziankra bizva. Egyebkent ezen kivul a negyed magyarorszagnyi teruletu orszag pedig halott.

A Somali-djibouti hatarnal nem eppen a hatekonysag az erosseguk, mert reggel kilenckor meg csak remelni lehetett, hogy felbukkan a pecsetelo ember. A katonak is csak a cipojuket huztak egy oraval a hatarnyitas utan.  Addigra persze mar masok is feltorlodtak, s termeszetesen befurakodtak elem. Amig vartam egy somaliai sraccal beszelgettem, aki kinai vizumot akart, s kimenni kinaba tanulni. Angolja minimalis, de onbizalma, s gondolom penze az volt. Kb nulla csomaggal erkezett.

A hatarmenti taxi hienakat elkerultem, gyalog vagtam neki a 30 km es tavnak a forro sivatagi tajban, de szerencsere egy jeep kesobb felvett, s elvitt egy darabig.

Katonai bazisok mellet haladunk el, mert itt van francia, amerikai es meglepo modon japan haditamaszpot. Ez utobbit nem gondoltam volna. Viszont az emberek nyugisak, nem nyuzsognek korulottem, s meg stoppolni is tudtam a belvarosig, segitokeszek – szoval jo bevezetes.

Az elso impresszioim Djibouti rol, hogy az orszag egy nagy nagy szemet es roncs telep. Mindenhol, ahol ember elofordul halmozodik a szemet, vagy a szel aggatja tele a keriteseket, bokrokat neylon zacskoval;

Djibouti city

 Avagy Djibouti ville ha politikailag korrekt akarok lenni. A felmillio lelket szamlalo kisvaros – a fovaros –  adja a lakossag 70 szazalekat. Nem sok fantaziara vall, hogy az orszag es a fovaros egy nevet visel, de hat az orszag gyakorlatilag ennyi.

 Kellemes hetvege hangulat volt, valasztasok masnapja, habar alig latni valasztasi plakatokat, nem ugy mint afganistanban, ahol a valasztasoknak tetje volt. Itt mindenki nyugodt, mint ha mi sem tortent volna, mert maradt az az orszag regi elnoke, meg amugysem lehet olyan sokfelekeppen safarkodni a nulla termeszeti forrasokkal. Az utcan beszelgetve emberekkel tobbsege elfogadja az eredmenyt, csak kevesek mondtak, hogy elcsaltak a valasztasokat.

A foovarosnak hangulata mediterran, legalabbis az europai negyed, par francia kolonialis epulet a belvarosban, nehanny kiulos kavezo, s  gyakorlatilag ennyi a romantika. Turizmus szinten nulla, a turista informacioban meg angolul sem tudnak. Francias arrogancia. De volt legkondi, mert a formara adni kell. Kerdeztem, hogy milyen muzeumok vannak ? Nincsenek – vamaszolta. Hm.

Szines belvaros, az emberek az utcan ucsorognek, van par turista bolt is, hebe hoba egy egy kulfoldi is. Nem sok, mert draga orszag, ahogy az a francia gyarmatokkal lenni szokott, valahogy ez a tularazott aspektusa megmaradt mindenhol a volt erdekeltsegekben.

A varosban Lerobbant Peugeot taxik, s szakadt mikrobuszok kepezik a tomegkozlekedes gerincet, habar par km en belul a kikototol a piacig, kovetsegektol a szallodaig minden megtalalhato. Egyebkent ures utcak a rekkeno hosegben – de ugye tengerszinten vagyunk. A jo dolog viszont az, hogy fuj a szello, enyhiti a hogutat. Hatalmas villak, a tengerparti reszen, s tiltott tengerpart; az usa kovetseg miatt lezartak a fel varosreszt, mert nekik a tengerparti villa a kovetseg. Miert nem a katonai bazison nyitnak kovetseget, ha ennyire felnek?

 Az ugynevezett Afrikai negyedben pedig pleh viskokban laknak a belvaros szomszedsagaban. Juice arusok, csocso, fonnyadt gyumolcsok, roncsautok, roncs eletek –koldusok – roncs etelek szines kavalkadja; mecsetek boseggel, mozgoarusok minden elkepzelheto kacattal, hasznalt ruha arusok az aszfalton – igen van aszfalt ut majd mindenhol.

Chat arusok – kepezik a varos gazdasagi gerincet. Delutanra megerkzezik a drog, s a fel orszag illuzioba merul, s megall az egyebkent is lezengo elet. Aztan kimenekulok a varosbol, s szepen kistoppolok az orszag egyetlen erdekes termeszeti jelensege fele.

Etiopiai kamionok mennek el percenkent a fouton Addis fele, mert az egesz orszag ettol a kikototol fugg, ertheto hogy fujnak Eritrea ra, mert elvesztettek az egyetlen kikotojuket, etiopianak ipara nincs, olaja nincs, szoval ez az elet koldokzsinor a 80 millios etiopianak. Aranyosak a teveszallito kamionok, a sivatag hajoit teherauton viszik az arab etlapokra.

A fovarostol 30 km re levo utkeresztezodesnel kiszallok, s mennek tovabb egy masik iranyba, de egy idiota rendor nem hagy. Bevisz az orszobara, ott teaznak, vizsgaljak utlevelemet, majd ragaszkodnak, hogy busszal menjek. Igaz mar elment az utolso busz, de a kamion stoppot pedig nem engedik. Meg a fenykepezomet is el akarja venni. Erre mar karakteresebb leszek, probalnak nyugtatni, hogy a biztonsagom erdekeben menjek busszal, aludjak ott, s holnap menjek. Nagyon idegesitenek az egyenruhaba bujtatott, hatalommal felruhazott pont agyu emberek, igy ragaszkodom, hogy tova menjek. Utlevelemet nem adjak vissza. Amikor jon egy felljebb valo arra autozott, aki tud angolul is, akkor mondom neki, ha van barmi vad ellenem, akkor gyanusitsanak, tartoztassanak le, ha pedig nincs akkor adjak vissza az utlevelemet, s engedjenek utamra. S mukodott. Utana fogok egy kocsit, s megyek egeszen a sos tavak keresztezodesig, ahonnan mar csak 16 km Afrika legmelyebb pontja. (persze ezt a statuszt Eritrea es etiopia is vindikalja maganak).

Elstalok a par km re levo utolso faluig a kosivatagban, egy hazba rogton be is hivnak. Kicsit szellem falu, eros szel, zorgo badogtetok, mellettem tyukok alszanak, de kedvesek az emberek.

Lac Assal

150 meterrel a tengerszint alatt elterulo par negyzetkilometeres to az orszag fo turista attrakcioja. Annak pedig nagyon jo, foleg, hogy nem belepodijas, ami ritka ezen a kontinensen, foleg ha az orszagban semi mas termeszeti es kulturalis attrakcioja sincsen.

Reggel 6 kor pedig nekivagok a 16km es utnak, hogy meg kellemes idoben setaljak afrika legmelyebb es legmelegebb pontjaba; pontosabban nekivagnek, de itt is keves ertelemmel de hatalommal felruhazott rendorok alljak utamat. Nem engednek tovabb, megnezik kameramat, megallapitjak, hogy nem vagyok kem, utlevelemet, s latjak, hogy legalis vagyok. (ja 40 dollar a vizum). Minden rendben, de allitjak hogy gyalog nem lehet menni, s hogy 60 km t nem lehet legyalogolni, vitatkozom, hogy csak 14 km oda az ut, de telik az ido. Itt is felhivjak a fonokot, aki *mindjart* jon, addig megteaztatnak, enni is adnak, de a fonok csak 10h korul vetodik erre; vele szinten egy perc alatt lerendezem a kerdest, s felajanlja, hogy delutan elvisz a vulkanokhoz. Viszont mar 40 fok van, erdemes elindulni?? Nem akarok egy napot vesziteni, hat nekivagok, at a hegyeken, pechemre egy ora utan elszakad a szandalom ahogy ereszkedem le a melybe. Mazlimra talalok a kosivatagban egy eldobott fel par cipot, amibol kiszedem a fuzot, s megszerelem a szandalom. Vegul elcammogok a toig, mely lenyugozo latvany. Melykek to, Kb 5 km atmeroju, a szelen sokirakodasok, gyonyoru oblok, a sos part vakitoan fenyes a feher sos kiszaradt tofenek miatt. S nyugalom, csak arusok kinaljak a sokirakodasos koponyakat es kulonbozo asvanyokat a parton. Kesobb megerkezik egy japan, majd egy amerikai katonai tarsasag, s legvegul egy francia legios leszerelo brigad – ok az egyetlen turista variaciok. Ok visznek tovabb, igy lathatom a tobbi erdekesseget is; fekete kovek, fustolo repedeesek, lava tube, azaz lava alagutak, melyekben lehet setalni, mert a lava kemeny kerge alkotja az alagutat, a puha tufat pedig kimosta az evezredek. Forrosag, igy elmegyunk a kozeli tengerpartra is, ahol vulkani kupok nottek ki a tengerbol, eros kontrasztot adva a mely kek viznek. Kellemes tiszta viz, uszkalok, par napi port leaztatva magamrol. Par bungallo es egy  etteremszeruseg szolgalja a nem letezo turizmust.

Delutan megyek tovabb, kb. nulla forgalom az uton, faluk alig vannak, csak kosivatag es hegyek, kanyargos ut. A stop sikerul, egy teherauto felvesz, vidam kedves fiatal ember, par szot beszel angolul, habar egyetemi ambicioit hamar feladta, igy most soforkent tengeti eletet Estere meghivnak a hazukba..  Chakol-al, – faszennel – uzletel, de mar alig vannak  fak. Mi lesz kesobb??

Masnapra igeretemhez hiven, meghoztam az esot, de csak kicsit szemerkelt, igy kellemes a delelott. Az ut jo, forgalom nincs rajta, kis pick up on zsufolodunk sok faszennel es tuzifaval megosztva a platot, megallunk minden bokornal uzletelni. En egy nyugis tengerparti reszen szallok ki furdeni, majd tovabb Djibouti masodik legnagyobb varosa fele, mely mindossze 25 ezer lelket szamol.

Tadjoura

Lassan  eljutok  Tadjoura varos ba, melyet  Afara nepek laknak, akik joreszt nomadok. Tadjoura, kis kikoto, par hal a piacon – elvegre tengerparton vagyunk – a macskak oromere, nekik is jut maradek. Mini piac, baltaval vagjak a hust, beburkalt asszonyok, nagymama tipusu utcai varrogepek. Par furdozo gyerek, tengerben mosnak a ferfiak, igaz palmafa csak mutatoba, nehogy mar kellemes tengerpart elmenye legyen az utazonak. A halott kikotoben cola rekeszek varjak hogy visszaterjenek gazda letesitmenyukbe. Egyebkent ez is megint egy alvo, unalmas hely.

Hegyeket kihagyom, problemas mozogni, semmi jarmu, minden szunnyad. Csoda, hogy meg el s lelegzik. Mas latnivalo nemigen van az orszagnak, igy indulok vissza Etiopiaba. Sivatagos tajon keresztul stoppolok a hatar fele, pororvenyek mindenhol, s rekkeno hoseg. Kamionom lerobban a hatar elott, csere, a hatarnal kuszkodok a penzvaltassal, mert semmi letesitmeny, s a boltosok reszerol sincs sok akarat valtani. Nyugi van.  Hataror teazgat, de a kedvemert felveszi a tempot, elmegyunk a bodejaba pecsetelni. Ennyi volt.

Vandorboy

  1. Aprilis 4

Bissau-Guinea – az áramtalanított Afrika

By , 2014. június 3. kedd 09:12
Bissau guinea, Kaio - manjiko tribe

Bissau guinea, Kaio – manjiko tribe, beavatási szertartás

Most néztem, hogy az origo-n megjelent tavaly, de még a saját blogomon nem is posztoltam el az írást.. hát voila… A megjelent cikk itt található

Kinek jut eszébe elutazni Bissau-Guineába, ráadásul épp egy katonai puccs után? Vándorboyhátizsákos utazóként már 38 afrikai országot járt be stoppal, így gyorsan túltette magát ezen a kérdésen. Úti beszámoló a 19. századi viszonyok között működő, alig másfél milliós, zavaros múltú és jelenű nyugat-afrikai országról.

Stoppal érkeztem Maliba, hála a Budapest–Bamako futam egyik csapatának, amelynek tagjai befogadtak maguk közé az autójukba. Mali után Szenegálban utaztam, így jutottam el Bissau-Guineahatáráig. A határ közelében fekvő Ziguinchor nevű szenegáli városkában már alig voltak kocsik, így aztán kénytelen voltam taxiba szállni, ami ott buszként funkcionál. Addig nem indul el, míg meg nem telik, és jó afrikai szokás szerint a pénzt előre kérik, nehogy meggondoljuk magunkat.

Két óra várakozás után végre elegen lettünk ahhoz, hogy Continue reading 'Bissau-Guinea – az áramtalanított Afrika'»

Mauritánia – a lepukkant Maghreb

By , 2014. április 14. hétfő 11:19
Mauritánia érkezés

Mauritánia érkezés

Szóval Mauritánia. Továbbra is a Bamako rally csapatait stoppolom, s talá innentől könnyebb lesz, mert legalább beértem a mezőnyt, s ma végre a táborban lehetek, s kérdezősködhetek személyesen is a csapatoktól, ki tud /szeretné elvinni az egyetlen stoppost az idei rallyn.

Megkaptam a ’visa on arrival’-t, egy pecsétet 20 euróért. Otthon kb. 5x ennyiért csinálják a követségen.. s nekem sokkal előbb meglett a pecsétem, mint a többieknek, ráadásul a hivatalnokok meg is hívtak engem teázgatni. Continue reading 'Mauritánia – a lepukkant Maghreb'»

Guinea – az első impressziók a puccs után

By , 2013. június 11. kedd 12:01
Guinea, határbódé

Afrika, Guinea, határbódé

Szeretném kifejezni hálás köszönetemet azoknak a lelkes embereknek, akik látták weblapomon hogyan támogatnak, s felajánlották hogy begépelik Afrika naplóm részleteit mp3-ról. Nélkülük még 4 évet várt volna a történetem megosztása.

Ma van 2009 április 11. Guinea

Szóval Guinea Bissau-ból gyalog indultam neki a határvidéknek, mert itt hetente egy darab jeep szeli át a határt, így járműre nem vagyok esélyes..  de csak 2-3 napi járóföld, így nekiindulok. Bevásároltam az utolsó városkában pár kenyeret, aztán indulás.

Continue reading 'Guinea – az első impressziók a puccs után'»

Elefántcsontpart – határátkelés izgalmas története.

By , 2013. május 30. csütörtök 00:08
Elefántcsontpart színes népe

Elefántcsontpart színes népe

Ivory Coast, Elefántcsontpart – valószínüleg nem a turisták paradicsoma. Hogy miért? Hát tessék pár élményt megosztok úgy 4 év után.. Guineából sikerült kilépnem… A határ túloldalán szedett-vedett népség. Van aki katona ruhában van aki pólóban képviseli Elefántcsontpartot.. Van aki katonaruhát kombinálja egy műanyag szakadt szandállal. Elkérik az útlevelemet, beírják egy vonalas füzetbe az adataimat, illetve pénzt kérnek. Odaadom neki, Guineai pénzemből fél dollárnyit. Nagyon elégedetlenek, de mondom nekik: ez van. Aztán egy másik asztalhoz kell mennem. Ugyanez a játék. Ő 10 dollárt kér, nem kispályás. Sajnos nincsen apróm, adok neki 2 dollárnyi CFA pénzt. Nagyot néz.. mondhatni megsértődik, de végül is lerendeztük, elfogadja. De sehol nem kaptam pecsétet, s nem volt csomag vizsgálat sem. De szerencsémre vízumot se kértek, mert az nem is volt. Még egy határ vízum nélkül… mázli… a lázadók által irányított területnek ezek szerint ez az előnye, hogy nem adnak sokat a paírokra.. hanem csak a papír pénzre.. nos elvégtére megértem, ők is a piacból élnek..

 No de aztán csak most jött a neheze a motoros maffia. Ők szerényen – na jó, pofátlanul – 30 dollárt kérnek egy 65 km-es útért. Erre kinevetem őket, én a 10 dollárt is soknak tartom. Elvonulok, kérdezgetem az embereket..de állítólag ennyi a tarifa. Persze mert fehér (holló) vagyok, de azért nem pelyhes a hátam..  Ehhez képest nekem 13 dollárra sikerült lealkudnom üvöltözés és anyázás után!! Ráadásul az első falutól még valakit felveszünk harmadiknak a motorra. Tele kocsi fele költség.. ötödik sebesség…  (az idősebbeknek ez még mond valamit..) Continue reading 'Elefántcsontpart – határátkelés izgalmas története.'»

Etiopia – A törzsek és az ókereszténység földjén

By , 2013. május 20. hétfő 11:29

Etiópia az egyik leggazdagabb történelemmel rendelkező ország az afrikai kontinensen, sok sok épített kultúrával is.  A képre kattintva lehet az albumban nézegetni..

 
A meglepetés és a kontrasztok világa, kietlen és vad helyek vidéke, melynek lakói a föld egyik legrégebbi civilizációjától származnak. Bár sokak számára továbbra is az éhínség szinonimája, titokzatossága, tradíciói egyre nagyobb figyelmet kapnak már az utazási irodáknál is, habár a rossz infrastruktúrája miatt a tömegturizmus még egy darabig elkerüli. S talán ez adja meg a báját, a kihívások ellenére is.. Megközelíthetetlen őskeresztény kolostorok, sziklába vájt templomok, várkastélyok jellemzik az északi kulturális körút vidéket. Az etióp ortodoxok szerint otthona a legendás Frigyládának, láthatunk Continue reading 'Etiopia – A törzsek és az ókereszténység földjén'»

Afrika karakterológia – kezdőknek és haladóknak

By , 2012. március 13. kedd 22:13

Az élet, és egy kis karakterológia – avagy Afrika erős idegzetűeknek és halandóknak:  A középosztály házaiban nagy fotelok és a 70-es éveket idéző bútorokat zsúfolnak be a lakásba. Nagymama házak hangulat érződik, kacatok, mackók, tányérok, csipkés terítők. Közben a konyha kong az ürességtől. napról napra bevásárolnak be egy kicsi olajat, egy kis rizst, kukoricát, babot vagy cukrot. A nők napjai állandó mosással, mosogatással, és a katonaságnál itthon megszokott folyamatos takarítással telnek. Gyakran képesek a városból csak azért hazamenni, hogy megmossák a fogukat, mert nagyon fontosnak tartják, hogyan jelennek meg a külvilág előtt. Arra már töredék energiát sem folytatnak, hogy a konyhában legyen működőképes csap, kilincs, vagy víz, vagy a zuhanyzóban egy szeg, ahova bihari pontokat vagy a gatyánkat akasztanánk.

A kilincs helye megvan, de a kilincs már hiányzik. A TV-ben többnyire beszélgetős műsorok vannak. Ha véletlenül akad egy film a héten, azt már egész héten ajánlják előre, sőt még a film előtt három perccel előbb is intrókat vágnak be, melyet 3 perc reklám követ. Afrikában jórészt Nigériából importált szappanoperák szögezik képernyőhöz a nézőket és adják meg az alaptémát a konyhai beszélgetésekhez. A hírekben politikusok lelkesítő beszélgetéseit hallhatjuk. Úgy tűnik ez a program-egyhangúság sem mozdítja az embereket a könyvek felé. Ha valaki biztos bukásra ítélt üzletbe szeretne vágni, az nyisson könyvesboltot Afrikában.

Az iskolásoknak sincsen könyvük, sőt, középiskolát fejeznek be úgy emberek, hogy nem volt soha tankönyvük!!!. Már-már belátom, hogy az egyetemet végzett embereknek se sorakozik legalább pár tankönyv a polcán, az már csak a tünet. A helyett, hogy már születne egy civilizáció, szinte borítékolható, hogy eltűnik, ahogy az érdeklődés is a világ iránt. Continue reading 'Afrika karakterológia – kezdőknek és haladóknak'»

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies