Comments (0) 
Kanada, Lake Louise
Összeraktam egy hosszabbítást USA utunk utánra. Kanada fantasztikus, látványos és változatos. Banff, Yoho, Jaspers, Kootaney és Icefield parkokba megyünk. Continue reading 'Kanada körutazás – Banff és környéke'»
 Bolívia 2005. Chiléből Ollague határváros felé indult el a buszunk éjszaka 11 kor, de hajnali 4-re mar megérkeztünk, így 4 órát kellett várakoznunk a buszban, hogy kinyisson a határállomás. 4 ezer méter fölött súlyos mínuszok voltak, és csak vártunk. Pár villany pislákolt a távolban, földbe ásott buckalakók menedékei lehettek ezek, s egy földöntúli világra emlékeztettek, amint a csillagok háborújában is láthattunk. Pirkad, a környéken hatalmas hatezres vulkánok uralják a tájat. Reggel pecsétért állunk sorba, majd a senki földjén-sivatagban kicserélődnek a busz utasai. Az átpakolás sokáig tart, mert van aki az ágymatracát is próbálja a busz aljába tuszkolni.
Innentől rozoga bolíviai busszal folytatjuk utunkat, s szemlátomást szegényebb országba érkeztem. |
Peru
A határon kitöltöm a szokásos kérdőívet, pecsét, welcome to Peru.. Peru, Inkak, es ami elottuk volt. Táblák figyelmeztetnek, hogy gyümölcsöt, tejterméket tilos behozni. Csak az van nálam. Gyalog indulok a legközelebbi faluig, tele vagyok energiával, uj kalandokra fel.. faluban megélénkült az élet, sok gyerek, triciklik és motoros riksák is vannak. Színesebb, élőbb ország, több lazasággal, könnyebben veszik az életet és érdekes módon, itt művelik a földjeiket is, holott gondolom azonos adottságokkal bírnak, mint a pár km-re lévő Bolívia.
PUNO Nyüzsgő városba érkeztem, szikrázó napsütés 3600 méteren a fellegekben, a középületek felkokárdázva piros-fehér-piros nemzeti lobogókkal. Hangulatos hely, sok étkezdével, szállással és gyönyörű templommal, melyek spanyol gyarmati időkből maradtak fenn az utókornak. Délután 3-kor indult volna a busz, de 4-kor még mindig a buszpályaudvaron dekkoltunk, s az emberek türelmetlenségükben elkezdtek ütni az ablakokat és követelik a sofőrtől, hogy induljunk. O meg mindig var plusz utasokra. Juliaca városában is felveszünk pár utast, s indulnánk tovább, de fiatalok röplabdáznak az utcában és semmi jelét nem, mutatják, hogy levegyék a hálót, amíg a busz áthalad, míg a kisebbek kövekkel is dobálják a buszt. Hat igen ez Peru Chichago-ja. Continue reading 'Peru – a fényes ösvény'»
Chile
Chile – az uj – vilag.. Australiából repültem Chilebe. Aucklandban kellett eltöltenem 28 órát a reptéren. A reptéren a fotóboltban nem értenek a fényképezőgéphez, elemük nincs, hogy kipróbálják, kézikönyvet nem nyitják ki, mert be van csomagolva.
Este 11-kor a büfé zárásakor egy csomó süteménnyel gazdagodom, mert egy maori lány a büfében selejtezett számomra A kápolna az egyetlen nyugodtabb hely a reptéren, mert csak néha tér be valaki, felkapcsolja az összes lámpát, majd fél percet imádkozik és elmegy. (természetesen csak vakító lámpák sokasága alatt tudnak imádkozni, hogy Isten mindenképp lássa buzgalmukat, s kimenetkor mindig elfelejtik lekapcsolni.)
Délután 5-kor indulna a gép, de Chile-i légitársaság nem kapkodja el a dolgot, 1 órás késéssel szállhatunk be. Szóltam vegetáriánus étel ügyben, de persze mégsem kapok. Már vártam. A chilei légitársaság plédjei lopás gátlóval van felszerelve, s rajzfilmen mutatják be a biztonsági ismereteket. Viszont kapunk szemellenzőt és füldugót, s a pirosba öltözött életteli stewardessek próbálják ellentételezni a társaság egyéb hanyagságait. Korrekt TV-s, videós programok és még telefonálni is lehet a gépről. Egy kedves chilei hölgy mellé kerülök, aki 10 évig gyűjtött erre az útra AU-ban, hogy viszontlássa rég nem látott rokonait. Leszálláskor az Andok által körülvett völgyben landolunk az El condor pasa zenéjére. Stílusos. Megérkeztem Dél- Amerikába!! Continue reading 'Chile – az uj – vilag..'»
Ecuador
Ecuador A határvárosból egy modern busz visz tovább, s csak miattam megállnak a 2 km-el odébb lévő határőrállomásnál, megvárjak amíg lepecsételik az útlevelemet, s mar száguldunk is tovább. A buszon golyóálló mellényes, fegyveres őr adja meg az alaphangulatot, pedig itt nagyobb béke honol mint Peruban. Útközben többször is fegyveres egyenruhások ellenőrzik a csomagokat és az útleveleket. A buszok itt valóban száguldanak Peruhoz képest és 2 órás buszút kerül kb. 2 $-ba. Furcsa átállni az amerikai dollárra, de az utóbbi négy évben ez lett a hivatalos nemzeti valuta errefelé.
Ecuádorban több mosolyt látok az emberek arcán, nincs bennük az a feszültség, idegesség, ami Perut áthatja. Jólét és nyugalom sugárzik az országból. Itt a hétvége szünnap. Úgy tűnik, hogy a jóléthez nem kell 7 napot dolgozni egy héten. Nem üvöltenek utánam a mikrobuszok nepperei. Nem dudálnak rám az utasra vadászó üres taxik, nincsenek zsúfolt utcák. Megjelent a körforgalom és nem muszáj a buszon tömörödni, sót itt átadják helyüket a járművön a gyerekes anyáknak. A határ után egy csapásra kizöldült a táj, banánültetvények, farmok, és munkás hétköznapok, béke évek.. Continue reading 'Ecuador – egyenlito es az indianok'»
Columbia, ahol a szaz ev magany eletre kel. A magikus realizmus eloben.
Sotetedesre erek a Colombiai hatarhoz, ahol a hivatalnok nezi az utlevelemet, majd kerdi melyik orszage. Mondom magyar. Kotor, majd kozli, hogy visumot kell fizetnem. Na, gondoltam magamban, megerkeztem egy orszagba ahol mar rogton lehuzassal kezdik. Elkezdtem neki magyarazni ossz spanyol tudasommal, hogy magyareknak nem kell fizetniuk. de csak nem oldja allaspontjat. Erre a KM-re hivatkoztam es hivatalos weboldalara, s kotottem az ebet, mire megadta magat es beprintelte a pecsetet. Nem jott be. Ennyi. Valtok penzt, majd atsetalok a hidon. Hat itt vagyok. Senki nem vesz fel jo ideig igy van idom szemlelni a hires vamvizsgalatot. Az autok siman hajtanak at a 60-as izzoval megvilagitott ellenorzoponton, ahol felmutatva szemelyi igazolvanyukat hivatalos reszrol befejezettnek tekintik az ugyet. Kb. minden tizedik autonak kinyitjak az ajtajat, beneznek az ulesre, majd mehetnek tovabb. Az biztos, hogy a kokaincsempeszetnek nem itt fognak gatat vetni. Meg kutya sem volt a kozelben.
Ipialaes csak nehany kilometerre volt, de este tovabbstoppolni eselytelen. Szallasok 10 dollarnal kezdodnek, igy most kimarad. Mar szepen kivalsztottam a helyet alvasra, de meg tul koran volt, igy a rideg hideg elol egy telefonos kioszkosnal huzodtam meg. Emberek jottek oda telefonalni, de mobilt nem lehetett hivni. Vicces. Beszelgettem a kioszkossal, s kiderult, hogy ez a varos legveszelyesebb helye. Gondoltam kisetalok a varosbol, de azt mondta, arra meg foleg kirabolnak. Igy elkezdtem szallas utan nezni, de 3 dollar fole nem voltam hajlando menni, igy ennyiben egyeztunk meg. Agy. Ramfer, de ezert a penzert hallgatni kell a kozossegi szobaban zajlo szappanopera parbeszedeit. Continue reading 'Kolumbia – a mágikus realizmus élőben'»
Panorama Theme by 
Themocracy
