Sorry, this entry is only available in Hungarian.
Az első sztori blokk után jönnek a további utazási történetek
Burmában egy erdei kolostorban mentem meditációra. Az apát kihallgatott 200 szerzetes előtt, velem 5 percet is beszélgetett. Végül maradhattam. 2 nap múlva étkezéskor leszólít egy szerzetes, hogy – Te ugye Mo-ról jöttél? Mondom igen. Akkor megismersz? – ??? Miért találkoztunk? Persze Indiában. – Ugyan, Indiában 1 millió emberrel találkoztam. – De de, erősködött tovább.. veled utaztam az 10 évvel ezelőtt az Andamán szigetekre a hajón… én vagyok Flórián, a hegedűművész Németországból.
Tadzsikisztán, Pamír. Kellemes termálfürdőtől indulok egy 2 napos trekkingre hajnali 5-kor.
Persze szandálban, mert nincs is másom. Amint már felérek a tengerszemhez, romlik az idő, elkezd esni a havas eső.. elhatározom, hogy itt nem maradok, mert éjjel szétfagyok. Már csak egy 4100-as hágó van hátra. Igaz a térkép alapján nem tudom kideríteni melyik az átjáró, de elindulok felfelé. Mellettem csapkodnak a villámok, hóban gázolok, erős szél, nekem persze nincs téli cuccom. Lefelé még 5h-t kell vizesen gyalogolnom. Amikor leértem a völgybe az első falusi beinvitált. 4 pléd alatt is dideregtem még pár órát. Mintha a Titanicból mentettek volna meg.
Afganisztán, 2011 Balkh városa mellet egy törzsi faluba akartam ellátogatni. Gyalog vágtam neki, de a városkából kifele mindig megállítottak a helyiek, hogy ne menjek abba a faluba mert veszélyes. De csak mentem, de amikor már a 3. család állított meg, akkor elkezdtem hinni nekik és visszafordultam. A város taxi állomásán a taxisok gyűrűjében kellett kiválasztanom kivel megyek vissza Mazari Sharif-ba. Kérdezgették tőlem honnan jöttem. Mondom Mo. Az egyik mondja- Á, én voltam ott! Mondom neki, te akkor voltál ott amikor én a Mont Everesten. Na hol voltál? Mire ő mondja nekem Bicskén. Erre leesett az állam. Aztán – folytatja – 1 év után átszökött testvéréhez Németo-ba, dolgozott 4 évig, majd onnan hazament 5000 Euróval, vett egy kocsit, s azóta taxizik itt. Nyilván vele mentem.
