Az 5. rész kalandjai után irány az arany háromszögbe.
- Sancti Spíritus dec. 11.
Ma Sancti Spíritusba megyek, kb. 200 km-t, nagyjából az ország közepére. Sorszámosztás volt a buszpályaudvaron. Láttam, hogy reménytelen jegyet szerezni, eindultam kifele a városból. Egy falujáró buszt stoppoltam, de az se vitt messzire. Majd egy teherautó vett fel, onnan pedig egy „menetrend szerinti lovas kocsival” galoppoltam be a városba. Igen, ez a tömegközlekedés. Szenzációs.
Kellemes kis hely, frissen felújított épületekkel, nevezetességgel, régi híddal. Órákat lehet sétálgatni, gyönyörködni az ízléses templomokban, gyarmati épületekben, központi plázában. Igazi Kuba feeling megint. S este kezdődik az élet.
A klubokban a fiatalok gyakorolták a salsa táncot, ez adja meg az élet értelmét nekik. Meg ugye a csajozási lehetőséget.
Este pedig kilovaskocsiztam a városból, majd megpróbáltam újra stoppolni nyugat felé. Kb. száz kilométerre jutottam, a Trinidad előtti faluig, és mivel nem esett az eső éjjel, ezért a közeli mezőn aludtam.
dec. 12.
Hajnalban arra poroszkált egy paraszt bácsi a lovával, és amikor meglátott, megrökönyödött, majd hahotában tört ki. Neki olyan csoda egy fehér embert látni a pusztában egy hálózsákban aludni, mintha mi látnánk Habsburg Ottót a Nyugati aluljárójában egy papundeklin. Meghívott házába egy kávéra.
Innen bejutni Trinidadba nem is volt olyan egyszerű, mert az összes teherautó zsúfolásig telve emberekkel, buszokra semmi esély, hogy fölférjek, a helyi vonat is kicsi és azon is kívülről csimpaszkodnak az emberek. Na, sebaj, kivárom, amíg lemegy a csúcs, s eljutok valahogy odáig is.
Végül stoppal vergődtem el a városkáig, mely az egyik ékszerdoboza Kubának
Trinidad
Trinidad egy nagyon kellemes hely, a belvárosi rész van kockakővel kiépítve, ami külön sármot ad a helynek. Havanna relatív közelségének köszönhetően (335 km) ez is turistahely, kirakodóvásárral, sok étteremmel és kulturális programmal benne.
Innen tíz kilométerre Casilda mellett van Playa Ancon, egy nagyon híres tengerpart, hát megpróbáltam kijutni oda, de természetesen helyi közlekedési eszközzel ez lehetetlen. Maradt a stop.
Fehér homokos tengerpart, pár szállodával, a víz az szép kék, de mellette már mocsaras mangroveszerű lápterületek terülnek el. Pár külföldi „all inclusive”-on, meg búvárkodnak is errefele. Amúgy szép volt, de én hegyi ember vagyok, itt max. úsztam egyet és irány vissza a koloniális múltba, ami gyönyörködtet.
Trinidadban még sétálgattam délután, aztán egy esti busszal próbáltam elmenni, de a buszpályaudvaron nem tudtam jegyet szerezni, így amikor egy busz jött ki a pályaudvarról a jó irányba, akkor megállítottam, és így normális árért tudtam elmenni egy darabig.
Aztán apránként stoppal, lovas kocsival, teherautóval kijutottam az autópályáig és annak a közelében aludtam.
dec. 13. Havanna visszatérés
Másnap reggel, onnan kezdtem stoppolni Havannáig, már csak 340 km van hátra. Szerencsére flottul ment, egy teherautó vitt el.
Havanna szélén kitesz, itt már ismerem a járást, benavigáltam magam a városba.
Fölmentem az öböl túloldalán található Casablanca negyedbe, ahol a dombtetőn szép kilátás nyílik a városra, illetve van egy Jézus szobor is. De azért, hogy egy köztéri szobrot megnézzek, azért is egy dollárt akartak elkérni, így marad a közelben levő vár, ahová szintén nem mentem be a drágasága miatt.
Viszont a mellette levő csecsebecse vásárban részt vettem. Szerdától vasárnapig van kirakodóvásár a tengerparti korzó közelében, sok festő kínálja a festményét, illetve természetesen turista dísztárgyakat lehet venni.
December 15-én, pénteken elbúcsúztam Havannától. Esett az eső, én tömegközlekedve próbáltam kijutni a repülőtérre, de pechemre a busz beázott, pont felettem a legjobban, így a csomagom is teljesen elázott.
A reptérig természetesen nem megy ki busz, így az utolsó 3 km-t lesétáltam, szerencsére volt elég időm kiérni. Viszont ekkor ért a meglepetés, hogy a maradék helyi pesomat nem váltják vissza, hiába váltottam hivatalos helyen, a helyi pénzt visszaváltani képtelenség. Rablás. Marad, hogy feketén megszabaduljak tőle.
Nagy nehezen sikerült találnom egy taxist a reptér parkolójában, de mire éppen elkezdtünk volna váltani, addigra már jött egy rendőr.
Szóval gáz az egész ország, ideje volt innen eljönni. Érdekes, szép, de azért számomra élhetetlen, részben a diktatúra jellege miatt, s ami ehhez kötődik, a szegénység és a félelem.
A repülőgépen kb. húszan voltunk, de hát nem is csodálom, hogy nem jönnek ide az emberek, hiszen jóval drágább, mint bármelyik környező Közép-amerikai ország. Csak azokat sajnálom, akik itt ragadnak, és a havi 30 dollárjukból kell megélni olyan árak mellett, mint Európában.
Egyik bonyolult hazautam linkje.
Vissza Mexico-ba, folytassuk a kalandozást arra.
Voltam Kubában 11 évvel később is, az akkori változásokról majd egy másik blogbejegyzésemben fogok írni.
Itt látjátok utam teljes itinerjét. https://vandorboy.com/kuba-korutazas
Akkor már voltam nyugaton is Soroa – Vińales-völgy – Pinar del Río, Hemimgway szülőházában is, a Zapata Nemzeti Parkban,
https://goo.gl/maps/oMdsBNR1nx92
Majd Cienfuegos, Valle de los Ingenios, Caburni vízesés, Playa Ancon, Trinidad, Sancti Spiritus, Camagüey,
https://goo.gl/maps/S21LUbZEtm22
Parque Nacional de Turquino, Bayamo, Sierra Maestra, Bayamo – Santiago de Cuba
https://goo.gl/maps/6yLrAGAFQiq
