Szavazás: melyik a 4 legjobb történet?

By , 2017. december 6. szerda 23:28
sztori,

sztori, story

 Felhívásunkra sokan írtatok egy-egy ütős sztorit, ahol a feladat az volt, hogy fogalmazzad meg 4-5 mondatban. (még írhattok)  Kiválasztunk pár érdekesebbet.

A ti dolgotok, hogy szavazzatok melyik tetszett a legjobban. 4-re szavazhatsz, a sorszámát írd be kommentbe.  Az első 4 legtöbbet szavazott nyeri a Rolitura 2 utazási utalványát (5 és 10 ezer ft) és a 2 belépőjegyet a márc 3-4 járatlan utakon fesztiválra.  
 
 

1 – Pàr ève a Sziget fesztivàl utàn stoppoltunk egyik baràtommal Tatabànyàra de a sok gyaloglás es ujjal mutogatàs utàn sem sikerült..így semmi felszerelèssel (rèvèn,hogy csak egy napot voltunk a fesztivàlon) az egyik autópályalehajtó alatt kellett aludnunk:D nos, rövidnadràgba ès egy poncho esökabàtba meg a tűzön melegetített kövekkel èltük túl as èjszakàt ami akkor már igen hüvös volt:D az àgyunk a kopjafa àgai voltak, napi kaja: 2-2szem sült burgonya.
 
2 – Albána. 2012 nyara. 4 lány, 1 fiú és egy opel zafira. Vadkempingezni indultunk, le, egészen délre. Időközben hárman sikeresen benyeltünk egy jó kis albán gyomorvírust. 4.-5. nap környékén véletlen vetődtünk egy pici öbölbe, amit egy képeslapról néztünk ki. Alkalmas szálláshelynek tűnt. Másnap csapatunk két tagja “búvárkodni” indult a sziklák közé. Egyikünk hirtelen lebukott és 10 000 forintnak megfelelő albán leket hozott fel. Viccből mondom: na, keressünk tovább,hátha van még..és volt. Összesen 120 000 leket találtunk a tengeri sünökre fent akadva, illetve egy sziklamélyedésben. Ezután filmbe illő “menekülés” az “albán maffia” előtt, aggódó Wc keresések, finn kirándulóknak álcázva magunkat. 🙂 De megmenekültünk, a pénzből visszajött a nyaralás. Az egész úton nem ez az egy szerencse ért minket, de azt hiszem a pénztalálás sztorit egyik sem üti. 🙂
 
3. Tavaly tavasszal látogatóban jártam Saigonban egy hónapig, ahol a 2. kerületben (tehát a turistamentes külvárosban) laktam a Snowtown közelében (ahol meg a kötelezô viselet a kék zizegôs melegítô felsô és a libafs zöld gumicsizma volt a szánkózáshoz 😉 ). egyik elsô reggel, amikor reggeli után vadászva a 100 m-re levô piacon kötöttünk ki, történt a következô: belépve az egy emeletes “gyönyörû” beton épület bejáratán jópár szempár szegezôdött ránk, de az egyik hölgy idegesitôen sokáig és zavartalanul bámult. Gondoltam, jól nevelt magyar lányként csak odaköszönök most már neki egy laza Csókolom!-mal. Mire a mosolygós vietnámi 40+-os hölgy: szia, te beszélsz magyarul? miután a hatalmas D betût sikerült az arcomról letörölni, beszédbe elegyedtünk (kicsit kereste a szavakat, de iszonyat vagányul és mosolyogva próbált tizen x év után újra magyarul beszélni) és kiderült, hogy évekig élt Magyarországon (fôleg Szegeden). Nekem lett egy új barátnôm Ding asszony, a piac új sztár árusa személyében, akihez utána a fél piac odacsődült és kifaggatta, hogy milyen nyelven beszéltünk, honnan ismeri ezt a fura turista párt…. szóval, csak óvatosan azzal a magyar nyelvvel.
 
4. -Történt egyszer,hogy Törökországban Samsun városában, egy jól szituált ámde legalább nálamnál tizenöt évvel idősebb férfi megkérte a kezem. De nem is akárhogyan, google fordító segítségével. Ibrahim -barátainak csak Ibo- aki a törökön kívül semmilyem nyelvet nem beszélt, először egy plázában meghívott engem és két társam vacsorára,majd keresett nekünk egy hotelt és ki is fizette a hotel szobánkat. Másnap megjelent szépen felöltözve a reggelinél, majd pedig google fordító segítségével, úriember módjára társaságunk egyetlen férfitagjától, hozzám egyetlen szót sem intézve, megkérte a kezem. Chris szerencsére nem adott neki, így én török férj nélkül szegény Ibo pedig hopppn maradt.
 
5.  Balaton. Este. Koncert a parton. 4 fiú, 4 lány. Ruha nélküli fürdés a Balatonban. Lányok ki a vizből, gyors felöltözés. Fiuk ruháit ellop, szinpadra feldob. Fiuk reflektorfényben szaladva szidták kedves szüleinket 🙂

 
6. Norvegiaban jartam 2007ben 10 napot 5en. Autot bereltunk es vadkempingeztunk. Tobbszor majdnem meghaltunk. Ejszaka elaludt a sofor es en huztam el a kormanyt es keltettem fel. A masik eset mikoregy kanyarban a mi savunkban jott a kamion. Itt az volt a szerencse h pont volt egy pihenohelt, oda sodrodott ki az auto, de igy sem volt tul nagy tavolsa a szakadekhiz, korlathoz kepest. Osloban a 6. Napon ketten voltun, itt folytatodtak a kalandok…
 
7.  Az Orosz-Mongol nemzetközi határátkelő az Altáj hegységben 12-13 óráig ebédidő miatt zárva van. Becsukják az országot egy nagyobbacska kertkapu-félével és rátesznek egy lakatot, majd az összes határőr elsétál ebédelni a várakozó kocsisor között vidám és állandóan csodálkozó mongol tekintettel… Egy óra múlva pontosan kinyitották az országot. 🙂
 
8.    2006-ban a Barakával Ladakhban jártunk. A nyolcnapos track végén Leh-ben kaptunk szabadidőt ajándék vásárlásra. Ehhez rúpiára volt szükségünk, így első dolgunk volt a maradék dollárt átváltani. 
A “fő” utcán egymást érték a pénzváltók. Mi odamentünk az első irodához. Az ajtóban egy turbános indiai állt. Mi mondtuk, mit akarunk és ő átvette a pénzt. Ekkor, meglepetésünkre, elfutott. Most mi van? Néztünk egymásra. Jobban körülnézve kiderült, hogy a számítógépben nincs áram és a gép is rongyokkal volt teletömködve. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy becsaptak bennünket. Kinek szóljuk, mit csináljunk? Ha rendőrt hívunk, mit mondjunk? Legalább húsz ugyanolyan fickó állt a közelben. Amíg ott tanácstalankodtunk, megjelent futva az emberünk, visszahozva a pénzt, korrekt árfolyamon átváltva. Azt a néhány feszült percet nem kívánom senkinek!
 
9.  Stoppoltunk Szlovéniában,Ausztriában és végül elértünk Körmendre.Pont aznap volt az EB döntő,megnéztük egy kocsmába,ahol összeismerkedtünk a helyiekkel.Meccs végén kérdeztük őket szállás után és ők a Rába partot ajánlották,de túl sötétnek találtuk és igy járkáltunk tovább,amikor is egy betonplacchoz értünk.Volt két kosárpalánk,gondoltuk iskola,de nyár volt,csak nem lesznek gyerekek…Reggel nagy hangzavar, nem tudtam mi van és akkor láttam,hogy a piacos nénik pakolják kifelé az árujukat és eléggé furán néztek minket 😀
 
10.  New Yorkban voltam, és a kerekesszékem gumija sajnos rosszul bírta az igencsak kátyús utakat, a pumpám pedig nem működött valahogy. Épp a Broadwayre indultunk, színházba, kissé lapos gumikkal, amikor összefutottunk egy szimpatikus biciklis párral. Megkérdeztem őket, hogy hol lehet biciklipumpát venni. Nagyon segítőkészek voltak, egyikük odaadta a saját, igencsak méretes pumpáját. Elképzeltem, amint belibegek a Broadwayre, színházi táska helyett a kb. fél méteres pumpával – de inkább csak felfújtuk a kerekem és gyorsan felvittük a pumpát a szállásra.
 
11 . Néhány magyar között vettem részt a 1996. április 15-én, a 100. Boston maratonon. A verseny napját követő reggelen még álmosan mentem be Boston egyik előkelő szállodájába, hogy az aznapi újságból tájékozódjam a jubileumi futófesztiválról. Nyakamban a medállal léptem közelebb az újságos gondolához, amikor oldalról a zenevilág egyik ikonja lépett hozzám! Gratulált a teljesítményemhez! Ringo Star szorította meg a kezem, majd átölelt.
 

12.   Burmában egy erdei kolostorban mentem meditációra. Az apát kihallgatott 200 szerzetes előtt, velem 5 percet is beszélgetett. Végül maradhattam.  2 nap múlva étkezéskor leszólít egy szerzetes, hogy  – Te ugye Mo-ról jöttél? Mondom igen.  Akkor megismersz?  – ??? Miért találkoztunk?  Persze Indiában.  – Ugyan, Indiában 1 millió emberrel találkoztam. – De de, erősködött tovább.. veled utaztam az 10 évvel ezelőtt az Andamán szigetekre a hajón és voltunk egy lakatlan szigeten 3 hétig… én vagyok Flórián, a hegedűművész Németországból.

  
13.   La Gomera szigetén A Fehér Barlangoknál aludtam sátorban egy hegy tetején az első éjszaka. De reggel alig vártam, hogy elhagyjam azt a helyet, ahol 3 fal védelmében, egy profi szélálló tulajdonsággal felruházott sátorban is lebegtek a szélben a műtétileg levarrt füleim….. Iszonyatos szél fújt egész este, legközelebb ezerszer is meggondolom, hogy vállalom -e a sátrazást egy hegy tetején.   Az éjszaka közepén hajnali kettőkor megismerhettem Európa legveszélyeztetettebb madarának „csodás hangját”(Calonectris diomedea, angolul Padela , németül pedig Gelbschnabel – Sturmtaucher, magyarul mediterrán vészmadár – ez az egyetlen madár, aminek azóta is tudom 4 nyelven a nevét….), utólag persze nevetséges, de valami nagyon másnak hittem, mint ami…..Remegtem félelmemben a sátramban, mint a galagonya bokor és azt vártam, hogy mikor tépi fel a sátor ajtaját egy földönkívüli. Titokban reménykedtem, hogy megúszhatom egy szimpla véradással vagy egy nem annyira szimpla UFO lány teherbe ejtésével, de az tuti, hogy többször is keresztet vetettem a hitvány életemre! Én nagyon durván összefostam a bokámat az biztos, persze utólag már szánalmasan nagyokat mosolyog rajta az ember… 
 
14.  Amikor Toulouse-ból Montpellierig bicikliztem a Canal du Midi mentén egyedül, sem szállásom, se helyismeretem nem volt, csak “Bandi” a helyben vásárolt bicikli, egy hátizsák, és 300 euró útra, 10 napra. …ezúttal sem raboltak ki, nem ettek meg vademberek, akik benzint isznak és tüzet pisálnak.
 
 
15.  Az első lakóautóm megvételekor az eladó mesélte hogy amikor 1984-ben megvette az autót (az egyik legnagyobb luxus lakó volt a korában, közel 90,000 német márka volt az ára és 30-40,000 márkáért már 190-es Mercit lehetett kapni) hozta haza a határon a vámirodán a vámos kérte a papírokat. Akkoriban még kevés autó jött be nyugatról és az is erősen alulszámlázva hogy kevesebb legyen az adó. Vámos meglátta a számlát nagyságát, felállt összevonta a szemöldökét és megszólalt hát ilyet még nem láttam, mi ez űrhajó???
 
16. Egyik őszi túrán konvojban haladtunk az első nap Szlovéniában amikor egyik kocsiból jelezték hogy nagyjából elfogyott az üzemanyaguk álljunk meg tankolni. Mindenki beállt a kúthoz tankolni. Bementem fizetni a pénztárhoz amikor jönnek a barátnőmék hogy gond van, mert bár ők voltak akik jelezték hogy üres a tank 12 liternél többet sehogy nem tudnak beletankolni az autóba a kocsi meg üreset jelez. Valami gond lehet. Nézzétek meg hogy az üzemanyag pisztoly teljesen be van-e tolva a nyilásba mert időnként visszalöki az üzemanyagot. Csodálkozott is hogy nem is illik bele rendesen a nyílásba az autó közepén – jött a válasz. Hú mondom az klassz a víztartályba töltöttétek be a maradékot :). Most mi lesz kérdezi tőlem kényszeredett mosollyal az arcán. Semmi, jól fogtok csúszni az út hátralevő részén zuhanyzás után…. :). Szerencsére a lakóautógyár 1 órára volt tőlünk ahol 3 óra alatt semlegesítették a dizelolajat.
 
17. Tadzsikisztán, Pamír. Kellemes termálfürdőtől indulok egy 2 napos trekkingre hajnali 5-kor. Persze szandálban, mert nincs is másom. Amint már felérek a tengerszemhez, romlik az idő, elkezd esni a havas eső.. elhatározom, hogy itt nem maradok, mert éjjel szétfagyok. Már csak egy 4100-as hágó van hátra. Igaz a térkép alapján nem tudom kideríteni melyik az átjáró, de elindulok felfelé. Mellettem csapkodnak a villámok, hóban gázolok, erős szél, nekem persze nincs téli cuccom. Lefelé még 5h-t kell vizesen gyalogolnom. Amikor leértem a völgybe az első falusi beinvitált. 4 pléd alatt is dideregtem még pár órát. Mintha a Titanicból mentettek volna meg.

18.  A közösségben mindenkinek van törzsi neve. Ebből kb 8 fajta van és megvannak a szabályok, hogy az egyik név a másikkal milyen kapcsolatban lehet. Pl a Jakamarra és a Japaljari házasodhat, de a Jangalával nem beszélhet, sőt, egy térben sem tartózkodhat. Ez eléggé megbonyolítja a társadalmi kapcsolatokat és meglepő, hogy még ma is mennyire komolyan veszik.

Queretaro, piac. Kek meg narancssarga lepenykeek. Nagyon nem termeszeres, etel festek-gyanus a szinuk. Viszont az etelfestek hasznalata valahogy nem illik ebbe a kornyezetbe. Erdeklodesre megtudom, hogy a mexikoi fekete es piros kukoricanak kek illetve narancssarga a lisztje. Termeszetesen. 🙂
 
19.   Josvafön nyaraltunk kisfiammal anyukámmal a kis trabantunkkal mentünk – a mi cseppköveink megnézése után a szlovákiai oldalra is kíváncsiak voltunk….7 éves Mikloskámmal a határőr mondja 4-ig vagyunk itt. Azt hittem fiatalasszonynak burkolt ajánlatot tett….denevéres barlang után a Betlier kastély is Krasznahorka vára is élményt nyújtott. Hatalmas panda macival indultunk vissza a kis határátkelöhöz..mire piros skodával 4 katonával – szirénázó hanggal száguldanak utánunk ..elénk vágva hová tartunk ?kérdezik marcona képpel hát Josvaföre…mire közlik itt ugyan már nem ! Menjünk Salgotarján felé ! Igy jár aki nem kérdez a randira vissza!
 
20. Afganisztán, 2011 Balkh városa mellet egy törzsi faluba akartam ellátogatni. Gyalog vágtam neki, de a városkából kifele mindig megállítottak a helyiek, hogy ne menjek abba a faluba mert veszélyes. De csak mentem, de amikor már a 3. család állított meg, akkor elkezdtem hinni nekik és visszafordultam. A város taxi állomásán  a taxisok gyűrűjében kellett kiválasztanom kivel megyek vissza Mazari Sharif-ba. Kérdezgették tőlem honnan jöttem. Mondom Mo. Az egyik mondja- Á, én voltam ott! Mondom neki, te akkor voltál ott amikor én a Mont Everesten.  Na hol voltál? Mire  ő mondja nekem Bicskén. Leesett az állam. Aztán  – folytatja – 1 év után átszökött testvéréhez Németo-ba, dolgozott 4 évet, majd onnan hazament 5000 Euróval, vett egy kocsit, s azóta taxizik itt. 
 

21.   A balaton körbestoppolàsa olyan könnyen ès hamar ment pár napos megàllòkkal, hogy kistoppoltunk a Schrönbrunni kastèlyt is megnèzni:) így voltam Èn először külföldön igazából:) 

22.  Nos mit is tegyen az ember ha a bicikliútján pénz nélkül találja magát egy random Kínai kisvárosban,úgy hogy erősen sötétedik,se élelme se szállása, és egyetlen automata sem fogadja el a kártyáját, ráadásul a barátnőjének másnap van a 30.szülinapja amit nem akar az út szélén a hideg sátorban ünnepelni ? Természetesen elmegy a rendőrségre,és kézzel lábbal elmutogatja hogy helló itt vagyunk és kezdjetek kettőnkkel valamit. És vajon erre mit tesznek a Kínai rendőrök ? Természetesen főznek egy teát mert az minden bajt megold,majd leakasztanak valahonnan egy lányt,aki tökéletesem beszél angolul, aki dollárt is vált nekik és akinek egészen véletlenül szintén másnap van a szülinapja. Így lett eme két szerencsétlen utazónak hotel szobája, pénze és másnap szülinapi tortája egy fergeteges Kínai szülinapi partiban,amire természetesen hivatalosak voltak. 
23.  Mongóliában egy jurta táborban mongol fiatalokkal együtt ültem egy esti tábortűz körül, hamar kiderült, hogy sokuknak van történetük, vagy kapcsolatuk Magyarországgal és sokkal többet tudnak rólunk, mint fordítva. Az esti társalgás közben hozták nekem a különböző italokat, hogy kóstoljam meg… illedelmes voltam, de nem értettem, hogy miért mindig nekem hozzák, a társaimnak nem, illetve csak később… Ez így ment és az angol is egyre folyékonyabban … legalábbis ilyenkor úgy érzem. Aztán kiderült, hogy mindig a társaság legöregebbje iszik először és valahogy kiszúrták, hogy én vagyok az. Másra nem emlékszem az estéből. Lehet, hogy mongolul is beszéltem …
24.   Minden út Rómába vezet..😴😁   Rómába vettünk gyorsan repjegyet,akciósan 10.000 Ft kettőnknek + hostelbe foglaltunk szállást,olcsón.Szándékosan a Vatikán mellett! Hogy megnézzük… Bepakoltunk nyári cuccokat(ott marha hideg volt) A gép 24-re ért oda, az utolsó vonatot értük el,de csak egy jegyet tudtunk venni.  Mert indult a vonat be a városba.  Első éjjel ellopták az egyetlen pulóveremet.Reggel rögtön piacra mentünk meleg sálat venni..stb..ne fagyjunk meg.. Nézelődtünk napokig,fotóztunk…ingyom-bingyom.. Visszaútnál úgy gondoltuk maradt még elég euro a vonatra,ezért szépen vásárolgattunk, pólókat, jujj deszép, dejó, ez is kell!😊   De kiderült sorban állás közben hogy 10 cent hiányzik a 2 vonatjegyre.😴😀A hosszú sorban áltunk és kerestük zsebben ,mindenhol.Talán van még 10 cent, nem volt. Egy házaspártól kértünk, de nem adtak. Úgy néztek ránk,mint a hajléktalanokra. Odaértünk a pénztárhoz,kértem 1 jegyet a reptérre. A srác mosolygott és annyit kérdezett” nem ketten utaztok?” Mondtam: DE! CSak hiányzik 10 cent! Ezután szintén mosolyogva adott 2 jegyet. Minden rendben volt. Felszálltunk a repülőgépre, elindultunk.Eltelt kb 10 perc és akkor hirtelen a barátnőmmel egymásra néztünk és egyszerre mondtuk: “Basszus a Vatikánt meg sem néztük” Római útról ennyit..😄
 

25. Megboldogult lánykoromban nyár nem múlt el úgy, hogy kisebb, vagy nagyobb bandával valamelyik hazai folyónkat meg ne “lovagoltuk” volna. Ebben az évben úgy esett, hogy mindössze 4-en indultunk útnak a szeszélyes Rábára 2 db 3 beülős kenuval. A másik hajóban a kormányos addig- addig “bravúroskodott” az örvényeken, míg fel nem borult a hajó…ezzel nem volt baj…viszont néhány kilométerrel lejjebb állt a nicki duzzasztómű, ahol a tervek szerint át kellett volna emelnünk. Ők a partra kikecmeregtek, mi a felborult hajót sajnos nem tudtuk a partra kiszorítani…vitte a sodrás.

Kikötöttünk…a töltésen túl…a kukoricatáblán át begyalogoltunk a legközelebbi faluba és hívtuk a tűzoltókat. A duzzasztómű pillérjén az üres kenu fennakadt, nem zuhant az 5.5 méteres mélységbe, tiszta szerencse(!) szóval a tűzoltóknak is akadt aznapra kihívás…. és akkor délután még a Vas Népe szerkesztőségétől is kijött egy riporter, aki “megénekelte” a szerencsésen végződő történetünket!

 

 
Szóval  szavazzatok  a 4 legjobb sztorira a kommentbe.. 4 sorszámot kérünk.
 

11 hozzászólás “Szavazás: melyik a 4 legjobb történet?”

  1. Judit szerint:

    3, 21,15,14.

  2. Emese szerint:

    2,9,5,21
    Egy pár sztori bármilyen jó is legyen,nem tartja az öt mondatos kihívást ami lényegi része volt a feladatnak,csak ezért nem szavaztam rájuk.

  3. Szilvi szerint:

    3,11, 23,17

  4. Sümeghy Gyöngyi szerint:

    3333

  5. Sümeghy Gyöngyi szerint:

    3-as történet!

  6. Szabina szerint:

    4,10,13,15

  7. Boki szerint:

    1, 21,5,6

Leave a Reply

*

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies