Dzsibuti – Szieszta az élet
Dzsibuti?
Gondolom mindenkinek a kikoto, katonai bazisok, francia legios tortenetek es Rejto Jeno konyveinek a hangulata merul fel elso hallasra. S nem allnak messze a valosagtol. Az orszag fo beveteli forrasa ebbol az elso kettobol adodik, a tobbi pedig fantaziankra bizva. Egyebkent ezen kivul a negyed magyarorszagnyi teruletu orszag pedig halott.
A Somali-djibouti hatarnal nem eppen a hatekonysag az erosseguk, mert reggel kilenckor meg csak remelni lehetett, hogy felbukkan a pecsetelo ember. A katonak is csak a cipojuket huztak egy oraval a hatarnyitas utan. Addigra persze mar masok is feltorlodtak, s termeszetesen befurakodtak elem. Amig vartam egy somaliai sraccal beszelgettem, aki kinai vizumot akart, s kimenni kinaba tanulni. Angolja minimalis, de onbizalma, s gondolom penze az volt. Kb nulla csomaggal erkezett.
A hatarmenti taxi hienakat elkerultem, gyalog vagtam neki a 30 km es tavnak a forro sivatagi tajban, de szerencsere egy jeep kesobb felvett, s elvitt egy darabig.
Katonai bazisok mellet haladunk el, mert itt van francia, amerikai es meglepo modon japan haditamaszpot. Ez utobbit nem gondoltam volna. Viszont az emberek nyugisak, nem nyuzsognek korulottem, s meg stoppolni is tudtam a belvarosig, segitokeszek – szoval jo bevezetes.
Az elso impresszioim Djibouti rol, hogy az orszag egy nagy nagy szemet es roncs telep. Mindenhol, ahol ember elofordul halmozodik a szemet, vagy a szel aggatja tele a keriteseket, bokrokat neylon zacskoval;
Djibouti city
Avagy Djibouti ville ha politikailag korrekt akarok lenni. A felmillio lelket szamlalo kisvaros – a fovaros – adja a lakossag 70 szazalekat. Nem sok fantaziara vall, hogy az orszag es a fovaros egy nevet visel, de hat az orszag gyakorlatilag ennyi.
Kellemes hetvege hangulat volt, valasztasok masnapja, habar alig latni valasztasi plakatokat, nem ugy mint afganistanban, ahol a valasztasoknak tetje volt. Itt mindenki nyugodt, mint ha mi sem tortent volna, mert maradt az az orszag regi elnoke, meg amugysem lehet olyan sokfelekeppen safarkodni a nulla termeszeti forrasokkal. Az utcan beszelgetve emberekkel tobbsege elfogadja az eredmenyt, csak kevesek mondtak, hogy elcsaltak a valasztasokat.
A foovarosnak hangulata mediterran, legalabbis az europai negyed, par francia kolonialis epulet a belvarosban, nehanny kiulos kavezo, s gyakorlatilag ennyi a romantika. Turizmus szinten nulla, a turista informacioban meg angolul sem tudnak. Francias arrogancia. De volt legkondi, mert a formara adni kell. Kerdeztem, hogy milyen muzeumok vannak ? Nincsenek – vamaszolta. Hm.
Szines belvaros, az emberek az utcan ucsorognek, van par turista bolt is, hebe hoba egy egy kulfoldi is. Nem sok, mert draga orszag, ahogy az a francia gyarmatokkal lenni szokott, valahogy ez a tularazott aspektusa megmaradt mindenhol a volt erdekeltsegekben.
A varosban Lerobbant Peugeot taxik, s szakadt mikrobuszok kepezik a tomegkozlekedes gerincet, habar par km en belul a kikototol a piacig, kovetsegektol a szallodaig minden megtalalhato. Egyebkent ures utcak a rekkeno hosegben – de ugye tengerszinten vagyunk. A jo dolog viszont az, hogy fuj a szello, enyhiti a hogutat. Hatalmas villak, a tengerparti reszen, s tiltott tengerpart; az usa kovetseg miatt lezartak a fel varosreszt, mert nekik a tengerparti villa a kovetseg. Miert nem a katonai bazison nyitnak kovetseget, ha ennyire felnek?
Az ugynevezett Afrikai negyedben pedig pleh viskokban laknak a belvaros szomszedsagaban. Juice arusok, csocso, fonnyadt gyumolcsok, roncsautok, roncs eletek –koldusok – roncs etelek szines kavalkadja; mecsetek boseggel, mozgoarusok minden elkepzelheto kacattal, hasznalt ruha arusok az aszfalton – igen van aszfalt ut majd mindenhol.
Chat arusok – kepezik a varos gazdasagi gerincet. Delutanra megerkzezik a drog, s a fel orszag illuzioba merul, s megall az egyebkent is lezengo elet. Aztan kimenekulok a varosbol, s szepen kistoppolok az orszag egyetlen erdekes termeszeti jelensege fele.
Etiopiai kamionok mennek el percenkent a fouton Addis fele, mert az egesz orszag ettol a kikototol fugg, ertheto hogy fujnak Eritrea ra, mert elvesztettek az egyetlen kikotojuket, etiopianak ipara nincs, olaja nincs, szoval ez az elet koldokzsinor a 80 millios etiopianak. Aranyosak a teveszallito kamionok, a sivatag hajoit teherauton viszik az arab etlapokra.
A fovarostol 30 km re levo utkeresztezodesnel kiszallok, s mennek tovabb egy masik iranyba, de egy idiota rendor nem hagy. Bevisz az orszobara, ott teaznak, vizsgaljak utlevelemet, majd ragaszkodnak, hogy busszal menjek. Igaz mar elment az utolso busz, de a kamion stoppot pedig nem engedik. Meg a fenykepezomet is el akarja venni. Erre mar karakteresebb leszek, probalnak nyugtatni, hogy a biztonsagom erdekeben menjek busszal, aludjak ott, s holnap menjek. Nagyon idegesitenek az egyenruhaba bujtatott, hatalommal felruhazott pont agyu emberek, igy ragaszkodom, hogy tova menjek. Utlevelemet nem adjak vissza. Amikor jon egy felljebb valo arra autozott, aki tud angolul is, akkor mondom neki, ha van barmi vad ellenem, akkor gyanusitsanak, tartoztassanak le, ha pedig nincs akkor adjak vissza az utlevelemet, s engedjenek utamra. S mukodott. Utana fogok egy kocsit, s megyek egeszen a sos tavak keresztezodesig, ahonnan mar csak 16 km Afrika legmelyebb pontja. (persze ezt a statuszt Eritrea es etiopia is vindikalja maganak).
Elstalok a par km re levo utolso faluig a kosivatagban, egy hazba rogton be is hivnak. Kicsit szellem falu, eros szel, zorgo badogtetok, mellettem tyukok alszanak, de kedvesek az emberek.
Lac Assal
150 meterrel a tengerszint alatt elterulo par negyzetkilometeres to az orszag fo turista attrakcioja. Annak pedig nagyon jo, foleg, hogy nem belepodijas, ami ritka ezen a kontinensen, foleg ha az orszagban semi mas termeszeti es kulturalis attrakcioja sincsen.
Reggel 6 kor pedig nekivagok a 16km es utnak, hogy meg kellemes idoben setaljak afrika legmelyebb es legmelegebb pontjaba; pontosabban nekivagnek, de itt is keves ertelemmel de hatalommal felruhazott rendorok alljak utamat. Nem engednek tovabb, megnezik kameramat, megallapitjak, hogy nem vagyok kem, utlevelemet, s latjak, hogy legalis vagyok. (ja 40 dollar a vizum). Minden rendben, de allitjak hogy gyalog nem lehet menni, s hogy 60 km t nem lehet legyalogolni, vitatkozom, hogy csak 14 km oda az ut, de telik az ido. Itt is felhivjak a fonokot, aki *mindjart* jon, addig megteaztatnak, enni is adnak, de a fonok csak 10h korul vetodik erre; vele szinten egy perc alatt lerendezem a kerdest, s felajanlja, hogy delutan elvisz a vulkanokhoz. Viszont mar 40 fok van, erdemes elindulni?? Nem akarok egy napot vesziteni, hat nekivagok, at a hegyeken, pechemre egy ora utan elszakad a szandalom ahogy ereszkedem le a melybe. Mazlimra talalok a kosivatagban egy eldobott fel par cipot, amibol kiszedem a fuzot, s megszerelem a szandalom. Vegul elcammogok a toig, mely lenyugozo latvany. Melykek to, Kb 5 km atmeroju, a szelen sokirakodasok, gyonyoru oblok, a sos part vakitoan fenyes a feher sos kiszaradt tofenek miatt. S nyugalom, csak arusok kinaljak a sokirakodasos koponyakat es kulonbozo asvanyokat a parton. Kesobb megerkezik egy japan, majd egy amerikai katonai tarsasag, s legvegul egy francia legios leszerelo brigad – ok az egyetlen turista variaciok. Ok visznek tovabb, igy lathatom a tobbi erdekesseget is; fekete kovek, fustolo repedeesek, lava tube, azaz lava alagutak, melyekben lehet setalni, mert a lava kemeny kerge alkotja az alagutat, a puha tufat pedig kimosta az evezredek. Forrosag, igy elmegyunk a kozeli tengerpartra is, ahol vulkani kupok nottek ki a tengerbol, eros kontrasztot adva a mely kek viznek. Kellemes tiszta viz, uszkalok, par napi port leaztatva magamrol. Par bungallo es egy etteremszeruseg szolgalja a nem letezo turizmust.
Delutan megyek tovabb, kb. nulla forgalom az uton, faluk alig vannak, csak kosivatag es hegyek, kanyargos ut. A stop sikerul, egy teherauto felvesz, vidam kedves fiatal ember, par szot beszel angolul, habar egyetemi ambicioit hamar feladta, igy most soforkent tengeti eletet Estere meghivnak a hazukba.. Chakol-al, – faszennel – uzletel, de mar alig vannak fak. Mi lesz kesobb??
Masnapra igeretemhez hiven, meghoztam az esot, de csak kicsit szemerkelt, igy kellemes a delelott. Az ut jo, forgalom nincs rajta, kis pick up on zsufolodunk sok faszennel es tuzifaval megosztva a platot, megallunk minden bokornal uzletelni. En egy nyugis tengerparti reszen szallok ki furdeni, majd tovabb Djibouti masodik legnagyobb varosa fele, mely mindossze 25 ezer lelket szamol.
Tadjoura
Lassan eljutok Tadjoura varos ba, melyet Afara nepek laknak, akik joreszt nomadok. Tadjoura, kis kikoto, par hal a piacon – elvegre tengerparton vagyunk – a macskak oromere, nekik is jut maradek. Mini piac, baltaval vagjak a hust, beburkalt asszonyok, nagymama tipusu utcai varrogepek. Par furdozo gyerek, tengerben mosnak a ferfiak, igaz palmafa csak mutatoba, nehogy mar kellemes tengerpart elmenye legyen az utazonak. A halott kikotoben cola rekeszek varjak hogy visszaterjenek gazda letesitmenyukbe. Egyebkent ez is megint egy alvo, unalmas hely.
Hegyeket kihagyom, problemas mozogni, semmi jarmu, minden szunnyad. Csoda, hogy meg el s lelegzik. Mas latnivalo nemigen van az orszagnak, igy indulok vissza Etiopiaba. Sivatagos tajon keresztul stoppolok a hatar fele, pororvenyek mindenhol, s rekkeno hoseg. Kamionom lerobban a hatar elott, csere, a hatarnal kuszkodok a penzvaltassal, mert semmi letesitmeny, s a boltosok reszerol sincs sok akarat valtani. Nyugi van. Hataror teazgat, de a kedvemert felveszi a tempot, elmegyunk a bodejaba pecsetelni. Ennyi volt.
Vandorboy
- Aprilis 4
Comments (0) 
Themocracy