Türkmenisztán vízum, határátkelés

By , 2015. március 31. kedd 11:44
Turkmenbashi az örök fiatal, a türkök türkje

Turkmenbashi az örök fiatal, a türkök türkje

Türkmenisztán – Ha tévedésből mégis valaki erre venné az irányt..

Hm, turista vízumot kapni sem egyszerű, ezzel kezdődik az Odüsszea. Először is egy utazási iroda kell a vízumhoz, hogy sorszámot szerezzen (szállásfoglalás, repjegy stb..), majd pár hét múlva azzal a számmal lehet menni a követségre, ahol száz valahány dollárért beragasztják a vízum matricát, és bemehetsz a megadott határon, ahol vár téged a megadott ügynök, és egész utad alatt melletted fog lenni. Nagyszerű. Ráadásul fizetheted az összes költségét az irodai díjon felül, ami szintén minimum napi 100+ valahány dollár.
Szóval én tranzit vízumot kértem. Teheránban. Sajnos ez a vízum csak öt napot enged az országban lenni, de legalább nincs senki a nyakamban. Igaz tart két hétig mire megjön a sorszámom a minisztériumuktól, amellyel fel lehet venni bármelyik követségen a vízumot!!! Bármelyik!

Asgabat, Türkmenisztán, se emberek, se autók, csak üres proszpektek

Asgabat, Türkmenisztán, se emberek, se autók

Ez aztán a nem várt rugalmasság. Ez az egész általában 55 dollár, de ha vársz még 3 napot míg a követségen beteszik a nyomtatóba a vizum matricát , akkor 20 dollárral olcsóbban ragasztják be.
Tehát volt 2 hetem Iránban, míg megérkezik a referencia számom, így addig elnéztem a iráni nomádokhoz Esfahantól pár száz km-re délre.
Ezután átvágtam a sivatagon, s Mashadban vettem fel a vízumot. Ott kiderült a követségen, hogy de nem ám, hogy bármelyik határon bemehetsz, kimehetsz! Meghatározzák azt is, hogy melyik átkelőn kell bemenni és kimenni, meg a dátumot is meg kell mondani.!

Asgabat, egy autentikus arc vett fel a fővárosig

Asgabat, egy autentikus arc vett fel a fővárosig

(Legalább ezt nem ők mondják meg. ) Napra pontosan. Nem logikusan a belépés napjától ketyeg az 5 nap.
Szóval elstoppoltam Mashadból a határig, mert Irán még mindig a szabad ország kategóriája Türkmenisztánhoz képest. Bármit csinálhatsz, ha a rendszer ellen nem lépsz fel hangosan. Ott aludtam a határ közelében egy falu határába hálózsákomban.
A türkmén határ elvileg 9 h- kor nyit, ott vagyok elsőként, hogy az 5 napot minél hatékonyabban töltsem. Persze 2 km-t kell gyalogolni a két határ között, hogy átíveljük azt a gondolkodásbeli szakadékot, ami a két ország

Türkmenisztán új pénzei szépek de drágák

Türkmenisztán új pénzei szépek de drágák

között feszül. Visszaértem a szovjet időkbe.

Természetesen 9h- kor még senki sem dolgozik, így egy órát várunk még. Utána egy frusztrált nőhöz küldenek, aki mondja, hogy fizessek 12 dollárt. Amikor kérdezem, miért kell fizetni? – a válasz: hogy siessek, mert mindjárt bezárnak… ?? Hm, de hát még ki sem nyitottak. Valami papírt kiállít, de ott csak 2 dollárt látok.. Erre más átkelő helyi embereket is megkérdezek, akik megerősítik, hogy itt ennyit kell fizetni. (vagy ennyit szoktak??). Ők már nem harcolnak a bürok-diktatura ellen..
Aztán megint ácsorgunk hosszan, aztán

Türkmenisztán nem egy fogyasztói társadalom..

Türkmenisztán nem egy fogyasztói társadalom..

tülekedés, hogy pecsételjenek az útlevélbe. Ezután várakozunk még egy órát, hogy a csomagot átvilágítsák. Ezt követi az árunyilatkozat, csomagvizsgálat, majd végre kint vagyok. Azaz bent Türkmenisztánban. Hurrá.
Vidáman elindulnék a hegy tetején levő határállomástól a karnyújtásnyi 50 km-re levő fővárosig Ashgabat-ig, stoppolni az útra. De egy katona megállít, visszaküld, hogy gyalog nem lehet távozni, taxival kell menni. Hát dehogy, gondolom, de biztos van busz. Nincs. Rendben, hisz Türkmenisztánban legendásan olcsó a benzin, így általában 100 km-re 1 dollár a tarifa,

 Asgabat, szokjuk a városképet

Asgabat, szokjuk a városképet

legyen a minibusz. De amikor megkérdezem mennyi a minibusz, amiben már 10 ember várakozik, azt mondják 10 dollár, (25 km útra!).
Ekkor ezt ignorálom, biztos külföldieket lehúzzák, nem is vitatkozom, elindulok a kamionok felé, de egy katona megint megállít, hogy tilos kamionnal menni. Micsoda???
Mindig frusztrál, amikor ott születnek a törvények a fegyveresek kezében. Reklamálok bent a főnökségen, ott sem képesek megengedni, így beülök kénytelen kelletlen a mini buszba. Ahogy elhagyjuk a határ sorompót, mondom a vezetőnek, hogy álljon meg, mert innen magam megyek.

Türkmenisztán, Asgabat piaca

Türkmenisztán, Asgabat piaca

Nyilván félt (engem?), mert nem engedett kiszállni, mert van még egy check point. De nem reklamált, amikor mondtam, hogy csak 2 dollárom van erre az útszakaszra, amit át is adtam neki további fizetségként a következő ellenőrzési pontig, habár szerintem így is túl lett fizetve. De értem én, hogy neki vissza kell jattolni a határőrök fele…
Hm. Ezt nevezem állami maffiának. Az egész ország erre épül, akárcsak a volt Szovjetunióban. Nem is kéne ezen meglepődnöm, de azért bosszankodni csak szabad? Türkmenisztán nem olcsó kaland, mert mára már megszűnt a feketepiaci átváltás, mint látni fogjuk, de ezt majd később.
A hegy alján újból regisztrálni kell, majd onnan már stoppolok a fővárosig. Persze hamar kiderül, hogy Türkmenisztánban minden jármű taxi. Így inkább kiszállok, és stoppolok egy másik járművet, s tisztázom a kérdést..

Asgabat múzeum, kis identitászavar

Asgabat múzeum, kis identitászavar.. orosz múltat eltörölni nem lehet

persze oroszul. Egy szakállas öregúr, régi Ladával lesz a nyerő befutó, el is visz a fővárosig, habár fogalmam sincs hol érdemes kiszállni.
Asghabat a főváros
Szerencsére örül a külföldinek, és így bevisz a központba – a russian (orosz) bazárba. Vicces. Útközben a széles sugárutak természetesen üresek. Mellette hatalmas szellemházak tornyosulnak, embereket sehol nem látni.
A maga 600 ezer emberével, nem túlzsúfolt a főváros, nem is hihető, hogy a belvárosba vitt. Kérdezgettem embereket, és mindenki megerősítette, hogy ez az.. Hm.. Belvárosnak azért ez halott, mert nincsenek benne emberek… , lakóházak, csak minisztériumok, hatalmas szobrok a Türkmenbasiról. Valamint egyéb absztrakt emlékművek (de erről kicsit később). Franz Kaffka megnyalta volna az ujját, ha erre járt volna. Igaz, hogy gutaütést kapott volna, ha barmit el kellett volna intéznie.
Nos, a piacon minden eladó egyenruhában feszít, még a

Asgabat piaca

Asgabat piaca

mazsolaszemek is haptákban állnak. Rend a lelke Türkméniának (türkmániainak). Még fotózni sem szabad a piacon, hát titokban teszem. A pénzváltó bódé mellé két posztoló rendőr is jut, – nehogy feketeváltás bűnébe essenek az emberek – , ahogy minden kereszteződésre is minimum egy egyenruhás dukál. Rend a lelke mindennek, akarom mondani Türkmenisztánnak. Életem első amerikai követségét látom, ahol nincsenek betontorlaszok, katonaság stb., csak a bódéjában unatkozó rendőr. Na akkor ez egy kézben (szemmel) tartott város.

Folytatás hamarosan következik.. itt:

http://vandorboy.com/turkmenisztan/

 

2 hozzászólás “Türkmenisztán vízum, határátkelés”

  1. vandorboy szerint:

    Ah, jó lenne ha időm engedné.. sorry.. naplómat kellene begépelni..
    Gabor

  2. billybrown szerint:

    Publikaltad mar a folytatast? Nem talalom, de kivancsian varom, meg fotokat is!

Leave a Reply

*

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies