Kik azok a vendek? Mi az a kástu vagy a tóka avagy mit takar az etikus szállás? Mi az a gyógyító méhesház?
Bejártuk a Vend vidéket és környékét, hogy kicsit jobban megismerjük az itteni kultúrát.
Hol is vannak a vendek? Biztos vagyok benne, kevés ember bökne rá pontosan a térképen. A történetüket pedig még kevesebben tudnák szavakba foglalni. Nem kell rögtön utánanézni csak olvass tovább. 🙂
Történt, hogy elhívtak párunkat az Őrség csücskébe, hogy megismerkedjünk új turisztikai helyszínekkel és fejlesztésekkel, ami által minőségibb időt tudunk eltölteni a környéken.
Nemcsak érdekes hidegháborús történetekkel, határzárral, de néprajzi skanzennel is megismerkedtünk. Kellemes túra és kerékpár útvonalakat jártunk be, kilátokról csodáltuk a természetet, láttunk bölényeket és kóstoltunk termelői élelmiszereket és a gasztro élmények is csillagos ötöst kaptak.
De lássuk sorjában mit is érdemes megnézni a környéken.
A bázisunk Szentgotthárd volt az Őrség szélén, amely ma a rábavidéki szlovén közösség ’fővárosa’. Ez gondolom rögtön meglep mindenkit. Pedig több környékbeli szlovén szervezet központja is a szállodánk épületében található. Mindenkinek vannak rokonai, barátai a szomszéd országban. Csak pár lépés innen a határ, amely szerencsére az itt lakóknak ma már szinte észrevehetetlen. Bezzeg volt idő, amikor, ha valaki átlépte a határt, az életével fizetett érte.
A környék szerencsére nem alkalmas tömegturizmusra, mert messze az autópályáktól, nettó dombvidék, sok erdő és kanyarok, kis lélekszámú falvak jellemzik. Így elsősorban az ország piciny csücske a természet és az aktív turizmus kedvelőinek lesz a kedvelt célpontja.
Ehhez szerencsére az EU fejlesztések 2014-2020 közötti Interreg SI-HU Együttműködési Program, és Bálint Anita a Vas Megyei Önkormányzat koordinátora is hozzájárult, s mint projektvezetőjének neki szívügye volt tágabb környezetének fejlesztése, így végigvezette a projectet elejétől a végéig. Ennek a sok éves munkának és 12 millió eurónak a gyümölcsit élvezhettük és ezt szeretném most bemutatni határokon átnyúlóan.
Mert ami itt az Ausztria – Szlovénia, Mo. hármashatáron látunk, az a hidegháború idején a rendszerváltásig egy átjárhatatlan és ezáltal sorvadásra ítélt terület volt. Mára egy fejlődő, önmagára találó és önmagán túlmutató terület lett – köszönhetően a helyiek aktív bevonásának és az EU pénzeknek. De végre jó dolgok valósulhattak meg kerékpárúttól az E bringa pontokon keresztül, az őstermelők bevonása a vendéglátásba, kulturális örökégek védelme, renoválása, bemutatása, miközben a kulturális identitásukat is építhetik a Vendek.
De hol is vagyunk? Kik is a vendek?
Magyarok vagy Szlovének? Na erre sem fogadnátok biztos kézzel. Vendek Muravidéken egy kisebbség, ami a 19. századtól kezdve voltaképpen máig parázs viták kereszttüzében áll. Hol a vandálok leszármazottainak, hol ősszlávoknak, hol pedig szláv magyaroknak tekintették őket, attól függően, hogy a politika szeszélye mit diktált. Pedig csak pár ezer emberről beszélünk.
Az egész Muravidék nyelve ugyanis olyannyira eltér a sztenderd szlovén nyelvtől, hogy beszélőit, a vendeket sokan külön népcsoportként tartják számon. A Monarchia alatt a határzár nem választotta el őket egymástól, de Trianon után politika eszközévé váltak.
A világháború után a vasfüggöny pedig újabb évtizedekre szétszakította egymástól a korábban egységes földrajzi, néprajzi tájegységet jelentő szlovén-magyar határvidéket. A korábbi kapcsolatok elhaltak, a falvak társadalmi, gazdasági szempontból is hanyatlásnak indultak. Ennek emlékeinek a helyszínével kezdjük túránkat.
A Szalafői határsáv – A vasfüggöny mementó.
Az őrségi nemzeti park területén haladunk a határ felé. A Határkőparknak nevezett egyben szabadtéri kiállítóhelyét Szalafő polgármestere mutatta be nekünk. Sztorizott arról, hogy a rendszerváltás előtti időkben mennyire bonyolult volt a rokonok látogatása a határ túloldalán. Sőt! Már amikor voltak baráti nemzetközi találkozók a határsávban, akkor is csak úgy ülhettek, hogy az asztal egyik végében csak magyarok, a másikban csak Jugoszlávok foglaltak helyet és tilos volt átmenni az asztal túloldalára. Pár lépés és mégis egy világ választott minket külön.
A mai fiatalok el sem tudják képzelni azt a kort, amikor a határ közeli falvakba sem lehetett egy magyarnak eljutni, ha nem ott lakott. Nos, ezeknek az időknek állított emléket ez a park. A táblákon olvasható mini kérdezz-felelek kvízek. Még megtekinthetjük a Vasfüggöny egy meghagyott darabját, valamint a határvonalat jelző határköveket is, megismertük mit jelentett egykoron a nyomsáv, – de ezekről írok majd a határőrmúzeum apropóján.
Az anno ellenséges jugoszláv-magyar határ 1949-től ’55-ig 630 km hosszan volt aláaknázva. Sztálin halála után 1955-ben itt a szlovén szakaszon is felszedték az aknákat, és 1957-től az osztrák-magyar 350 km-es szakaszra került mintegy 2 millió taposóakna, ami nem tudni hány disszidálni próbáló, és határőr életét követelte.
Vasfüggöny kerékpárút
Az Őrség, Vendvidék mellett ide- oda cikáztunk Szlovénia- és Magyarország között, észre sem véve a határokat, hiszen ma már minden határokon átnyúló.
Ezt a régiós, országok közötti turizmust is igyekeznek fejleszteni az egykori vasfüggöny nyomvonalán kialakított Iron Curtain Cycling projekttel.
Az IronCurtain útvonalon készült el ismeretterjesztő táblákkal teli piknikező helyen az emlékpark, ahol padok, tűzrakóhely, esőbeálló várja a szlovén-magyar zöldhatár bármely oldaláról érkező turistáit, immáron életünk kockáztatása nélkül. Illetve egy idegenvezető applikációt is fejlesztettek a tájékoztatásra, hogy trendik is legyenek.
A projekt részeként többnapos tematikus, többféle nehézségi fokú kerékpáros túraútvonalakat alakítottak ki a magyar és a szlovén oldalon. pityerszeren E-bringa kölcsönző is akad. habár ahogy ismerősöm mondta volt, az E-bike – ha kocsi helyett használod előrelépés, ha a pushbike helyett, akkor visszalépés.
Kerekezhetünk könnyedebben a Mura vagy a Kerka mentén, de a meredekebb emelkedőket szeretők az Őrség-Goričko Nemzeti Park hegyes útvonalán is tekerhetnek.
Embert még nem nagyon láttunk, bicós pláne elvétve, de ezért írom a cikket, hogy felkerüljön a térképetekre. Habár tény, hogy hétközben inkább a gombászok lepik el az ország legcsapdékosabb vidékét, vargányára és rókagombára vadászva.
Vendéglátónk a polgármester a pityerszeri skanzen kávézójából hozott meggyes-almás, és tökös -mákos rétest, amivel jóízűen felszenteltük a piknikezőt.
Mellesleg ő nevezte el az innen 2 km-re levő Szalafő jellegzetes harangláb kilátóját Kömpe szeme kilátónak. Ezt sem találná ki semelyiok botcsinálta etimológus, hogy mit is jelent a kömpe. A hömpölögből lett a kömpölög, majd a kömpe, ahonnét a vidék lankáit, folyóit kémlelhetjük fentről is, amint alant hömpölyög.
A térképen az általunk bejárt 25km gyalog bicó útvonal látható.
https://goo.gl/maps/uGmELpCfGL8dWKGM7
A Szalafői Bölényes
Innen 1 km gyalogtávolságra van egy bölény rezervátum. Nem kell Belorussziába menni értük, se nem Mórahalomra, mert itt is élnek békében az eurázsiai vadlovakkal, így a kaszálást elvégzik a mezös területen ezek a nyugodt jószágok. Európa legnagyobb testű emlőse csordában él, és egyetlen természetes ellensége a farkas volt, aki csak kifárasztással tudta áldozattá tenni. Az ember 1925-ben kiírtotta. Az 50-es években kezdték visszatelepíteni ezeket a jámbor jószágokat. A bölénysimogatást érdemes kipróbálni, erős drótszőrűk nem macskasimogatás élmény.
A Kirgizisztánban jól ismert egy lengyeorosz tábornok geográfus felfedezőről elnevezett eurázsiai przsevalszkij lovakat is látunk a bölényekkel vegyülve és legelészve. A mongol vadló egyetlen máig élő alfaja. érdekes tudni, hogy a mustángok azok elvadult háziasított lovak, ahogy namíbiában is találni német katonai állományból szélnek eresztett elvadult lovakat. De az itteni ló még eredetileg is vadló.
A Skanzen Pityerszer
A határtól indulva a földút végén Szalafő felé nem hagyhattuk ki Pityerszert, ahol az őrségi népi építészet eszenciája látható. A pityerszeri település egyfajta néprajzi skanzen, aminek különlegessé a többihez képest, hogy nem úgy hozták össze máshonnan, hanem az épületek eredeti helyükön maradtak, mert az 1700-as években is így nézett ki itt a falu.
A polgármester lelkes vezetőnkké avanzsált, s elmondta a történetét a helynek. Pityerszer legrégebbi épülete volt előttünk, a zsúpfedeles boronaház, a Csordás- ház. Ez az épület az első őrségi háztípusok egyike, amely a honfoglalás kori jurtákat váltotta a népi építészetben. Az épület egyetlen helyiségből áll, ebben alakították ki a kémény nélküli tűzhelyet. Szúnyogoknak bent hely nem maradt az biztos.
A skanzen emblematikus épületei közé tartozik a ’kerített ház’. Ezek az országban egyedül itt találhatóak meg. A kerített házak az 1800-as években terjedtek el, az udvart az épületek három oldalról, U alakban vették körül, elöl pedig zárható kerítést építettek. Így könnyen védhető volt.
A „kástu” jellegzetes őrségi épület: ez a háztól különálló éléskamra, amely emeletes és földszintes változatban is létezett. A Pityerszeren mindkét verzió megtalálható. A fából készült, zsúppal fedett építmény az emberek és állatok élelmének és a vetőmagok tárolására szolgált. A család egész éves élelemkészletét itt tárolták. A két épület értelme, hogy tűz esetén csak az egyik épület égett le. Vagy kaja maradt, vagy lakórész.
A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, az őrségi parasztporták jellegzetes tartozéka. Ez tulajdonképpen egy, az agyagos talajba ásott, vízzel teli gödör; amely az állatok számára szükséges itatóvíz gyűjtésére és tárolására szolgált. Ha a szükség úgy kívánta, a vizét főzésre, vagy mosásra is használták. de leginkább tűzoltásra ha kellett.
A gyerekekenek lett egy modern, zöld játszóparkkal a projekt részeként. A határ mindkét oldalán 9 ilyen zöld-, és nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek, bicikliseknek a kerekezés közbeni nyújtásra is hasznos rekreációs park is van.
Van egy kis kávézó, szuvenírekkel és sütikkel, de itt van egy E-bike töltőpont és kölcsönzési lehetőség akik nem sport céllal bicikliznek.
Orfalu és Bűdfalva – az új kerékpárút
Az autók közlekedésére is alkalmas széles kerékpárút az Őrség és a Rábavidék egyik legújabb útszakasza. Magyar leleményesség, ha állam nem ad autóútra, akkor Európa pénzén lesz kerékpárút, amelyet magyar leleményességgel a kocsik számára is elég szélesre csinálnak.
S itt tényleg épült aszfalt kerékpárút, nem úgy ahogy az ország jelentős részében, ahol csak a járdát vagy az úttestet átnevezik azzá.
Az IronCurtain cycling túraútvonalak mobil applikációját és leírásait itt is megtaláljátok, érdemes letölteni/megnézni a túra tervezéshez: http://www.icc.zala.hu/tura-utvonalak/mind
Zala Megyei Önkormányzat vezető partnersége mellett négy magyar és három szlovén partner összefogásával valósult meg ez a komplex „karékpáros-barát” projekt Lenti, Letenye, Őriszentpéter, Szentgotthárd, Muraszombat, Ptuj, Ormož, Ljutomer, Lendava térségében.
A cél az volt, hogy rácsatlakozzon az Euro Velo 13 útvonalra. Ezzel a határtérséget integrálták az Euro Velo nemzetközi rendszerébe, s közben egy új határátkelési pont is keletkezett, mert korábban csak nagy kerülővel mehettek át a határon.
Ezekről sztorizott a falu polgármestere, aki egyébként fazekas műhelye mellől állt fel, hogy meséljen a helyi életről. Itt is hasonló a képlet mint egész nyugat Mo-on, hogy a fiatalok nyugaton dolgoznak, mezőgazdasággal senki nem foglalkozik, s az üres házak egy részét átalakítják vendégházakká, s a májustól- októberig tartó szezonban megkeresik a télire valót.
—
Apátistvánfalvai Határőr Múzeum
Már sokat beszéltünk a határról, de ennek van egy múzeuma is Apátistvánfalván. Az apátistvánfalvai Határőr Múzeum az egykori határőr állomáson egy élethűen berendezett kiállítás. Egy nyugalmazott határőr kalauzol minket körbe, aki fél életét itt töltötte, az egyik leghitelesebb ember, aki kalauzolhat minket. Merkli László arról beszélt, hogy a határőrség feloszlatása az egyik legnagyobb hiba volt, s lám az istenek meghallgatták és 1 hónap múlva meg is valósult ez a szükséges dolog újra.
A bejáratnál kis őrbódé a főútra nézve, majd bent rögtön pár márványtábla fogad, listája azoknak a határőröknek, akik – ahogy a szakzsargon mondja – szolgálatteljesítés közben hunytak el. Voltak, akik a nagyobb esőzések során a sárban odébb csúszó aknákra lépve lelték halálukat, de az is megesett, hogy a határsértő lőtte le.
De olyanok is voltak, akiket a villám csapott agyon a határőr toronyban. Aki volt katona neki a hangulat visszajön a termekben sétálva. Az eligazító, a rádiós és a lakó szobában aprólékos, korhű betekintést nyerhetünk a határőrök életébe, ahol a napi rutint az összegyűjtött tárgyak segítségével még könnyebb elképzelni.
A rengeteg relikviát egy előrelátó határőr tábornok gyűjtötte össze, és küldte Apátistvánfalvára a Határőrség 2007-es megszűnésekor. Ekkor a szervezet, létezése okafogyottsága miatt beolvadt a Rendőrségbe. Egyenruhák és fegyverek tömkelege mellett az elmaradhatatlan szocialista érdemrendek, kutyakiképző gyakorlatozó kabát, szimatszatyor, vegyvédelmi eszközök, korabeli útlevelek, iratok, kommunikációs készülékek voltak kiállítva.
A laikusoknak a taposóakna volt a legizgalmasabb, amiket csak filmekből ismertünk. Merkli úr mindkét fajtát, a fából, és a bakelitből készült taposóaknát is bemutatta s elképzeltük, hogy a világban hány nyomorék ember lett ezekből. Legendásan Kambodzsa és pár afrikai országban jelentős is a számuk, hiszen általában nem jelölték őket, s ha az ellenség elfoglalta a területet, akkor térképet nem kapott hozzá, s így mind a mai napig a világ sok részén óvatosan kell sétálni a járatlan utakon.
Én egyszer Afganisztánban találtam magamat egy aknamezőn, így van élményem arról amit annó a határsértők átélhettek. Aknamentes határsértésem sok volt, de az más minőségű adrenalin.
Hány ‘határsértő’ kísérelte meg a disszidálást, hánynak sikerült, erről soha nem kaptak hivatalos adatot. Azt sem tudni hányan fizettek az életükkel vagy nyomorodtak meg szabadságvágyukért. A leírások és a kiállított tárgyak jól szemléltetik, hogy határsértők számos kreatív módszerrel próbálkoztak az úgynevezett ‘nyomsávban’.
Az aknásított területeken nem volt esély, mert 2 méterenként volt akna. De a boronálással folyamatosan ‘nyomképes’ állapotban tartott nyomsávon a határsértők különböző segédeszközökkel próbáltak átjutni. A hótaposótól kezdve a magasugrórúdig minden is volt, de a legmeghökkentőbb a lábra csatolható szarvaspaták voltak, de sokan magas-, és távugró képességeiket fejlesztették tökélyre.
Az elektromos kerítés is része volt a rendszernek, melyet, ha elvágtak, rögtön bejelzett, akár kis rakétákkal akár az áramkör megszakítása miatt. Persze erre is volt módszer, hogy átkötötték, de akkor még ott volt a senki földje, hogy beérjék a menekülőket. Sok fejtörést okozott nekik a technika, mert az állatok beleakadtak, madarak rászállták és ezek mind téves riasztással fárasztották az állományt.
Manapság milyen abszurdnak tűnik, hogy nem engedték el azt, akinek nem tetszett a rendszer. Pedig mennyivel praktikusabb a rezsimnek, hogy csak az maradjon, aki elégedett, vagy megalkudott a rendszerrel, így fegyelmezésre és megfélemlítésre is kevesebbet kell költeni. De ezt ma már nem érthetjük meg.
Az udvaron is sok relikvia látható. Van itt sorkatona korunkból ismert gulyáságyú, egy berendezett istálló melyben a legendás NDK Simson motor, Niva Lada, és mindenféle retro teher- és határőr járművek voltak betolva. A legizgalmasabb egy hiperszonikus korabeli James Bond filmbe illő scifibe illő formájú de valójában egy szovjet mocsár-víz -hó-jégjáró kétéltű jármű volt, amivel a Fertő tavon vadászták a disszidálni próbálókat. A Tupoljev repülőgépmotorral hajtott szerkentyű megnevezése amfibia vagy aeroszán. Gondolom az amfibia a kétéltű jellegére utalt.
Ami adat archívumokból kibányászható volt, hogy az ötvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig 70 ezer fő hagyta el legálisan az országot. A disszidensek száma 270e főre tehető, ebből mintegy 200ezren ’56-ban mentek el, tehát csak 70ezer maradt az utána következő teljes határzáras időszakra.
Körmenden, a tisztképző iskola épületében, is van egy nagyon érdekes, hasonló tematikájú kiállítás. Érdemes betérni oda is!
Nos elbúcsuztunk vezetőnktől, és ideje már a gasztro mezejére lépni a sok aknamező után.
A környéken lehet fine-dining szintű éttermet is találni: az apátistvánfalvi Apát étteremben feltálalt előétel, a helyre jellemző, tökmagolajos homoktövisvelő krémes falatkákkal és házikenyérrel,
A főétel: fokhagymás sertéstarja rolád füstölt vajas burgonyapürével, mustáros jus, sült zöldséggel. Az órákig szuvidolt, hús vajpuha volt.
Mindegyik alapanyag az Őrség zászlóvivő minden íz passzolt, a hús állaga pedig szinte krémes volt! A hús-nemevők a harcsájukról hasonló szuperlatívuszokban bővelkedő állításokat tettek. Ez jelzi, hogy a trendeket illetően tartják a lépést a helyi séfek a pesti világgal.
Kétvölgyi Kilátó
Kicsit lemozogjuk a kalóriákat. Kétvölgy a Rábavidék egyik szórványtelepülése, amely 1978-tól az Őrségi Tájvédelmi Körzet részeként fokozottan védett terület, 2001-től pedig az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik.
A falu legmagasabb pontján, a Katalin-dombon álló kilátóról körbe nézve gyönyörű panoráma tárul elénk, háttérben az Alpokkal. Jó időben akár egy kézitávcsővel is ellátunk a riegersburgi és a güssingi várig. Itt találkozhatunk magyarország leghosszabb szavaival egy táblámn, már csak emiatt az érdekesség miatt is érdemes ide ellátogatni.
#vendvidék #szlovén #őrség #interreg #gasztro
Remélem kedvet kaptatok egy Őrség-Szlovén határvidék vizithez!
A folytatás hamarosan következik és itt olvasható.
