Irány Kabul
Az előző részben Mazari Sharif, Balk környékén kalandoztunk.
Még köröztem egyet az ébredő városban, majd buszra keltem, s elindultam Mazari Sharif-tól délre. Az egyetlen hely, amit megnéztem volna, a hegybe vájt buddhista sztúpák, 100 km-re délkeletre van, de ezt a bolgár katona is kikerülte, mert néha a tálibok útlezárnak, elrabolnak, fenyegetnek… így ezt most kihagytam. Mentem tovább.
Kabul felé többnyire jó az út, előzés itt is életveszély, gyönyörű kanyonokon mentünk keresztül, lassan megjelentek a fák, termékeny mezők, folyóvölgyek, lapos kőházak a hegyoldalakban, az utak szélét bárányok.
A versenyfutást egy 40 perces ebédszünettel hevertük ki. Sokan ettek annak ellenére, hogy már idáig is rosszul voltak. Klasszikus chaihana, anno karavánszeráj, ahol eszünk, de ha este van, akkor aludni is lehet ott egy lencse áráért.
Felborult teherautók és kocsik teszik színesebbé az út szélét, s bizonyítják, hogy nem félnek a gázpedáltól sem..
A hegyek felé már biztos, ami biztos alapon kiosztották a nylon zacskókat, melybe hánynak is szépen. Érdekes látni, hogy sok kamion három rendszámtáblával is rendelkezik… de a személygépjárművek sem szedik le a régi európai rendszámtáblákat. Így csinos. Amúgy is tele vannak dekorálva a kamionok, mint Pakisztánban.
Tekeregtünk felfelé… aztán betorlódtunk a Szálang-hágónál háromezer méter magasan. Több száz busz, rengeteg kamion stb.. Senki nem tudott semmit. Állt a forgalom.
Havas hegyek körben, kellemesen hűvös idő, a folyóvölgyben tankmaradékok tarkállanak, választási plakátok itt is…
Úgy tűnik, itt az úttorlasz gyakori. Árusok felkészültek, mindenki piknikezik. Beszélgettem egy kamionossal, aki korábban tolmácsként dolgozott a briteknek havi kétezer dollárért, de kapott fenyegető telefonhívásokat, hogy megölik, ha nem mond le… így váltott. Vett egy kamiont, s most a nemzetközi erőknek fuvarozik.
Most hajnalban belefutott egy rögtönzött tálib úttorlaszba, ahol meg akarták ölni, mert külföldieknek dolgozik. Kicsit később mentem el én is arra a busszal… „should be all right”, emlékszem vissza a határőr szavaira.
No, de kamionosunk értelmes ember, kibeszélte, hogy ő csak egy egyszerű sofőr, nem tehet róla, a dubaji főnökére haragudjanak. Elengedték, de többet nem mehet arra. Most menekült státuszon gondolkodik. Egyébként a fuvarozási árak nem rosszak, csakhogy az üzletek a dubaji főnökökhöz folynak be, ő pedig csak alvállalkozó. Meg olyan is van, hogy magukat támadják le, hogy még több pénzt lehessen kérni a szállításért. Mert veszélyes. Emberéletek csak eszköz az egész játszmában.
Mint ahogy a heroinüzlet is. Mindenki hivatkozik arra, hogy bezzeg a tálibok alatt betiltottak a máktermesztést. Ez igaz, egy évig, hogy a piaci árak még magasabbak legyenek, s utána drágábban lehessen eladni. Gyakorlatilag ebben az országban mindenki egy rablóbanda, az államot is beleértve. Nem is értem, hogy miért vannak még itt emberek.
Történelemre nem térek ki, azt elolvashattátok a múltkori linkben, de világos, hogy itt az élet olyan, mint a nemzeti sportjuk, a buzkashi. Egy döglött borjút kell eljuttatni egy körbe. Két csapat van (az életben több), de csapaton belül is csak az kap pontot, aki bejuttatja. Tehát itt mindenki mindenki ellen harcol! Szép allegória. Ez folyt, s ez folyik ma is. S ekkor jön a nyugat, hogy gyerekek, kooperáljatok, jobb lesz! Ez itt nem működik.
Az ország etnikai szétbomlását senki nem támogatja, mert akkor ez a béke karnyújtásnyira kerülne, amit persze le is vágnának gyorsan… Ezen az országon csak a nukleáris por segíthet, fogalmazott egy ismerősöm. Mindeközben pedig az a legfurább, hogy akik meg totál gazdagok, azok sem élvezhetik a jólétet, mert bármikor lelőhetik őket.
No de kanyarodjunk vissza a történetemhez és a tank roncsokhoz… Megint felötlik bennem, hogy ha a fegyvermennyiség ára, amit itt elpazaroltak az utóbbi 30 év során, (napi 3 millió dollár) az mind az ország fejlesztésére ment volna, akkor itt már Dubaj-szerű élet lenne. Most évi 20 milliárd dollár segélyek, 35 milliárd heroin bevételek vannak, ha még bányásznának is, már nem is tudom hol tartanának. Helyette meg a középkori feudális viszonyok uralkodnak. Lehet, hogy ezekből a pénzekből épült Európa? S a mi jólétünk? Végül is ilyen az élet, egy egységnyi pénz van, ha mindenkinek osztanak, akkor nem marad sok egy kézben…
3 óra várakozás után hirtelen beindult a sor, mindenki rohant vissza a járművéhez, s beindult a verseny megint. Kabul előtt már betorlódtak a kocsik, s megálltunk valahol a külvárosban. Se utcanevek, se táblák, se gps. Csak a vendéglátóm körzetének neve. Na innen szép nyerni.
Kabul
Ez a végállomás. Isten tudja hol, mert utcanevek nem léteznek Kabulban, legalábbis kiírva nem. Busz sincs… Kérdezgettem az embereket, hol van az xy. kerület, fogalmuk sincsen, meg amúgy sem beszélnek angolul. Végül egyik kunduzi fiatalember segített, megosztottuk a taxit…
Kicsit beszél angolul, kórházba jött egy műtétért (400 km-t). Rögtön meg is hívott magukhoz, hogy amikor Kunduzban járok, legyen hol aludnom. Hát errefelé így megy. Azt persze elfelejtette mondani, hogy milyen veszélyes lett az a város az utóbbi hónapokban, de valószínűleg nekik az az alapzörej…
Kanapészörfös pastu vendéglátóm egy külön regény lenne, 29 éves, de már minden lehetséges dolgot csinált. Mindent. Most éppen rádiózik, meg hirdetési cége van… de ő is szőnyegcsomózással kezdte, szálloda…, aztán jött a háború, csempészet, üzletelés. Egy életre el vagyok látva sztorikkal.
Hogy zajlanak a mindennapok? Esetleg valaki a „Csonka Burka Tour”-ral akar jönni kis afgán reality showra?? Akkor nézze meg ezt, korbácsolás nyilvánosan…:
http://www.youtube.com/watch?v=5PCrHU0JDj8
Ha valaki lazább perzsa dallamokra vágyik, akkor inkább ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=uql56sjrmWw
Kis szótárral folytatom:
Tálib: eredetileg ez (vallási, mi más) tanítót jelent… aztán nyugatra már a mudzsahedinek, a fegyveresek szinonimájává küzdötte le magát a szó.
Ma a rendszer, hogy kötelező az egyik gyerekedet harcosnak adni, vagy terménnyel kiválthatod. (Logikus, ha nincs kajád, akkor úgyis sokan vagytok, egyik elhullhat az iszlám vezetőkért, ha van, akkor így táplálod a harcolókat…)
Pastunvali a pastuk ősi becsületkódexe, íratlan alkotmánya. E szerint minden pastu férfi egyenlő, ezért a döntéseket, beleértve a bíráskodást is, közösségi gyűléseken kell meghozni.
Chaihana – teázó étterem. Kifőzde, ami egyben alvóhelyként is szolgált a régi időkben, meg most is. Mint egy karavánszeráj.
Alvás – mint a karavánszeráj régen
Bukkanó lánctalpból – recycle project gondolom. Habár a folyók, völgyek tele vannak tankmaradékkal, pszh-kal, a közelmúlt sikereit/kudarcait mutatva.
Zil-en Mercedes jel, de kutyából nem lesz szalonna.
Választási plakátok, minden lehetséges helyre felragasztva, fűre-fára, bokorra.. benzinkútra, stoptáblára. A szimbólumok (s a hozzáfűzött fantázia kreálmányaim, mi lehet a párt célja):
Szék, mobiltelefon, vasaló (a nők bázisa), áramvezeték, kulcs (a megoldások pártja), írógép, földgömb (ez a világcsavargók pártja), alma, madár, 2 szőlő, gyertya, 3 autó (lám Orbán csak 4 kerékben gondolkodott), oroszlán (kíváncsi vagyok ki látott már ilyet), 2 aktatáska, 3 aktatáska (kíváncsi vagyok miben térnek el nézeteik.)
A 2 és a 3 pálmafa, 3 ablak, mártós toll (maradi értelmiség pártja), 3 köntös, a 2 távcső (jövőbelátók pártja), 3 hal, 4 ceruza (a biztonsági tartalék pártja), 3 mécseslámpa (a pesszimisták pártja, úgysem lesz áram), falevél (az optimisták pártja, akik meg hiszik, hogy vannak fák), kukorica, aktakupac fiók (esküszöm nem viccelek), körző, zászló (nemzetiek), 4 nyakkendő (nekem nincs annyi… actually, egy sincs, rám nem számíthatnak).
Számítógép (hát ők sem lesznek az elsők… esetleg generátor szimbólumokkal lehet valaki befutó), 4 camera obscura (gondolom a ’20-as évek bohém művészi elitjei szavaznak rájuk), 2 fejsze (a hatékony megoldások pártja gondolom), 2 teáskanna (ha már az alkohol be van tiltva), 2 tányér, 2 öntözőkanna (Bálint gazda pártja), hajó („na menjünk innen” párt), repülőgép („gyorsan húzzunk el innen” párt).
Oh mondd, te kit választanál?? Koppány, Koppány!
Aztán ismerősöm felvilágosított, hogy itt kisorsolják a szimbólumokat, mert (idézem) „összevesznének, kié legyenek a népszerű szimbólumok”. Ugye nem találták még fel az érkezési sorrendet, meg a fantáziát, így aki erősebb, azé lenne a kedvelt logó.
De milyen szopás, ha a tálibok az öntözőkannát kapják…, az értelmiségi párt meg a fejszét, kisgazdák az aktakötegeket… (Hiányoltam a csigát, a kalasnyikovot, a kommandóst és az öngyilkos robbantót, a kismalacot, a mákot, a beburkázott asszonyt, meg a műlábat – de úgy tűnik ezek nincsenek a virtuális valóságlehetőségek között.)
Média: Angol filmet néznek, habár nem tudnak angolul. Kérdem, miért? A verekedésért és a nőkért.
Média szabad, túlságosan is. Persze van civil kontroll…
Panjshir Völgy – Kabultól Északra.
Ma stoppoltam Massoud kommandante sírjához, kb. 90 km Kabultól, s egy motoros fiatal is felvett, s mint kiderült a mamája is rádiós volt… szabad rádiós… aztán jött valami tálib és kivégezte. Igen, itt még van súlya a médiának. Meg a kimondott szónak. Lehet őszintének lenni, csak legyél elég nagy hozzá, hogy legalább ne a kicsik lőjenek le. Kapcsolatrendszer. Meg maffiákhoz tartozás… na ez ilyen élet. Állam? Biztonság? Khm… Állambiztonság…
Vicc
Egy hazara, egy tádzsik és egy pastu jelentkezik az állásajánlatra, hogy Hamid Karzai testőre legyen. A teszt az, hogy kapnak egy fegyvert, s a szomszédban lévő feleségüket kell lelőniük, hogy bizonyítsák, hogy bármit képesek megtenni. Pár perc múlva jön vissza a hazara: „Nem… ezt nem tudom megtenni”. A tádzsik szintén… Viszont a pastu szobájából hallatszik egy nagy durranás… majd nagy zaj, törés, zúzás… jön ki, kérdik tőle: „Na mi van?” „Hát a fegyver nem működött, így a székkel vertem agyon az asszonyt.”
Vagy egy másik vicc:
a 2001-ben meggyilkolt Massoud Mojahedin vezetőről, akinek egyik visszavonulási taktikája az volt, hogy felrobbantotta a hidakat maga után. A temetésen Massoud helyettese szomorúan sír, mire megkérdezi az egyik arra járó riporter, hogy most miért sír? Köztudott, hogy önök soha nem bírták egymást. – Az igaz, de biztos vagyok benne, hogy felrobbantotta a mennyekbe vezető hidat is.
Pár alapinfó itt az országról, hogyan készülj fel.
Más: http://hircsarda.hu/ ha valaki szaftos, „újragondolt hírekre” vágyik, frissen a palackból kiengedve…
Az 5. folytatásban kabuli lövöldözésről, esti partiról stb írok .
Majd elindulok a Panjsri völgyébe stoppal.
