Papanapló. Szerelembe esés.

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Coming out. Szerelembe estem – egy fiúval.

Nem szégyellem bevallani, igen, amikor egymást nézzük egy intim pillanatban, akkor elérzékenyülök rögtön. S én szemem lábad könnybe, többet, mint az övé.

Többen mondták, hogy az első 10 nap a szerelembe esés időszaka, de nem kellett ehhez ennyi idő. Szerelem volt első látásra.

Sőt amikor még nem is láttam, már akkor tudtam, éreztem, hogy lesz köztünk valami.

Ami nem 10 napig, pár hónapig, évig tart, hanem egy életen át.

Csak nézem hosszan amíg alszik. Vannak mikromozgásai, mimikája, RAM szemmozgása, ráncolja a homlokát, majd egy pillanat múlva kisimul, mintha egy másik dimenzióba ugrott volna hírtelen, ahol már egész más a sztori.

Kicsit a vipasana meditáció jutott eszembe, amikor megfigyeljük gondolatainkat, tudatunk mozgását, s ugrunk egyik filmből a másikba. Lehet ő pedig tényleg még ugrál a történetekben, megélve azt. Mi pedig itt kintről figyeljük mi zajlik. S közben egyenletesen szuszog.

Hamarosan ökölbe szorul a keze, majd a következő pillanatban nyitja, kulcsólja, mikrohangokat ad kalimpál szép lassan, megvolt a bemelegítő torna.

Amikor ébredezik, akkor kicsit nyitja szemét, hátán van, nyújtózik mint egy macska, elégedett arckifejezés, főleg, hogy tudja, hogy szerető szemek kisérik útján. Aztán sötétkék szemét nyitja ki, elkezd ásítozni, majd jön a tátogtatás, cuppogtatás, s jelzi, hogy itt az ideje a cici reggelinek.

Ha még nincs megterítve, először pityog, hüppög, s ha nem viszik enni, akkor elkezd hangosabban jelezni. Ehhez már karmesteri mozdulatok is járnak. Legjobban ezt a hátán tudja előadni: nagy levegő, széttárt kar, majd prés, és torkaszakadtából kezével lefele lendítve, mintha magasra akarna ugrani. De csak a hangja emelkedik, a gravitációnak még engedelmeskedik.

Amikor megkapja a reggelit, piócaként rácuppan, s azon nyomban lelazul, akkor már nem rugkapál, hanem egyenletesen szívogat, közben néha nyel, megpihen, s folytatja. Az örök béke.

Persze ez a szüleire is átragad, boldogok, hogy ismét egy lépéssel közelebb, hogy erős legyen és egészséges.

Szépen belealszik a jóllakottságba, mozdulatlan, ahogy letesszük úgy marad, csendben lélegzik, néha annyira finoman, hogy nem is halljuk. Akkor közelebb kell menni, hogy lássunk valami életjelet, mert különben nyugtalankodnánk. Hogy elveszítjük szerelmünk gyümölcsét.

Aggódunk, hogy szerethessünk. Szeretünk, hogy aggódhassunk.