Március 15 az egyik legfelemelőbb ünnepünk. Immáron 2 éve elódázva. Idén, mintha nem is lett volna, zászlókat sem látni az épületeken, mint régebben. Talán már nincs mit ünnepelni?
Amit 170 éve kivívtak, az ma nincs?
Tehetünk egy rövid gondolatkísérletet, ha eleink ma látnák az országot, akkor hogyan kommentálnák? Lentebb pedig Földes Péter jegyzete.
Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Ámen, ha ide eljutunk valaha, kitörne a világboldogság.
No de lássuk mit gondolnának a márciusi ifjak, ha a mai Magyarországra tekintenének?
1 Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.
A mai világban amikor Pakstól kezdve a járványhelyzet adataiig minden minket érintő és életünkre ható dolgot titkosítanak, illetve orvosoknak tilos nyilatkoznia, akkor mit is gondoljunk a cenzúráról? A sajtószabadság pedig addig tart, amíg azt mondod amit a hatalom szeretne. Az operatív törzsnek valós kérdéseket feltenni tilos (azaz lehet, de nem válaszolnak), s megint csak ki kell perelni a nyilvános adatokat. Javaslom megnézni a Spotlight c. filmet, USA pap pedofil botrány oknyomozó újságíróinak történetét, tanulságos.
2 Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
Na ezt fejtegetni sem kell, hiszen mikor látunk lemondani bárki funkcionáriust egy botrány után. Ok Szájer, de az is következmények és felelősségre vonás nélkül.
3 Évenkénti országgyűlést Pesten.
Na az éves cirkusz megvan, összegyűlnek, de hol van a „ Legyen béke, szabadság és egyetértés”? Hol van a konszenzusra törekvés, a másik érdemi meghallgatása?
4 Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Jajj, amikor a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, a főügyész a belügyminiszter bűntársa, a köztársasági elnök is a haveri körhöz tartozik, s az alkotmánybíróság is csak vicce önmagának, ahol csak párthű katonák ülnek ahogy a médiatanácsban is, mitől is lenne az?
5 Nemzeti őrsereg.
Amikor beolvasztották a TEK-et a belügybe, akkor kvázi a hatalom pártőrségeként funkcionál.
6 Közös teherviselés.
Megtanultuk, hogy mindig vannak egyenlőbbek. Két láb rossz láb, 4 láb jó láb. Közösen viseljük oligarchaink gazdagodásának terhét. Miközben a nemzetünk Európa sereghajtójává válik gazdaságilag is.
7 Úrbéri viszonyok megszüntetése.
Amikor az összes közbeszerzés (kvázi az ország vagyona) újonnan felemelt kivételezettjeihez kerül, akkor az alvállalkozók, munkavállalók (jobbágyok) kényszerpályán vannak.
8 Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
Ha a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, alkotmányos fékek nincsenek, van privát bíróság (kúria) a csókosoknak, ahol kontrol alatt van ki bírálódik ki felett, hogy az ítéletet borítékolni lehessen. Mint látjuk vannak egyenlőbbek.
9 Nemzeti Bank.
Arra tökéletesen megfelel, hogy alapítványokba kiprivatizáljon forint milliárdokat. Igen a közpénzből.
10 A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
Már alkotmányunk sincs, vagyis másnapra megálmodott és sokszor módosított a regnáló hatalom rövid politikai célját megsegítő az van, de ismét nem a köz érdekében, hanem egy szűk elnyomó elit érdekében.
11 A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
Klasszikus, a hatalomnak nem tetszők csip-csup ügy esetén is vasban vezetik fel, míg a maffia zserű politikusok és gazdasági nyerészkedők otthon kitöltik, vagy mielőbb titokban hazaengedik, vagy elfektetik az ügyeket (quaestor botrány vagy Kósa ügy még megvan?)
12 Unio.
Tudom, hogy Erdéllyel való egyesülésről van szó, ami szintén illúzió mára. De kicsit kizoomolva az unio – union – trade union – szakszervezetek, akkor máris megérkezünk a 21. század mostani problémájához Mo-on. Hát a szakszervezeteket verték szét legkorábban a most hatalmon levők. Most szinte mindenki kényszervállalkozó, érdekképviseletük a kamara meg inkább vicc, mintsem bármi lobbierővel rendelkező szervezet.
—
Egyenlőség, szabadság, testvériség
Csupán egy vágyálom, amelyet szépen 11-20 év alatt kiszerveztek alólunk.
S hogy ez fog-e változni? Az bizony rajtunk tudatos választókon múlik, hogy mit szeretnénk:
Rabok legyünk vagy szabadok? Ide vele régi kardunk:
—
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
Földes Pétert is írásra késztette a nap:
https://www.facebook.com/FoldSPeter
Hol jártál Sándor, hogy hál istennek, napok óta nem láttunk, évődtek a márciusi ifjak az egyik budapesti híd névadójával. A Maldív-szigeteken voltam, magángéppel, mondta Petőfi. Időközben Jókai is befejezte a sorban állást az oltóponton, felvette a kínai vakcinát. Vasvári meg annak örült, hogy külföldre küldte az asszonyát takarítani. Hadd kupálódjék ott abban a libernyákos kócerájban, ha már idehaza a brüsszeli bürokraták keresztbe feküdtek neki! Hírnök jött, s lihegve szólt: az ellenzék oltásellenes! Brüsszel, mondta erre valaki, mire a többiek rávágták: egészségedre!
Minden együtt volt a forradalomhoz, csak még azt nem tudták, hogyan kell nekiállni. Mint tót az anyjának? Soha nem láttak még forradalmat, halványlila segédfogalmuk sem volt, mi kell ahhoz, hogy kitörjön. Kit szoktak ilyenkor kiszabadítani, és honnan?
Azért a Petőfinek, nem hiába volt költő, kezdett derengeni valami. Nemzeti konzultáció kell a nyitásról, ami valójában zárás, mondta. Előző este, biztos, ami biztos, gondosan összeplagizálta a Nemzeti dalt. Egy bolgárkertész vetőmag-katalógusából vette át az idézeteket, hátha jó lesz még valamire. Szólítsatok Dr. Petőfinek, mondta Schmitt Pál hanglejtését utánozva. Azok meg csak mosolyogtak: költő, az ilyet nem kell komolyan venni.
Nem is kellett. Vasvári meg egy középkorban élt német apáca imádságos könyvéből ollózott negyven oldalt – a többi már majdnem mind saját. Kivéve Jókai Új földesúr című munkájának tartalomjegyzékét, mert az is idegen tollak által íródott.
Petőfi egyébiránt már korábban fel akart volna jönni Pestre, csak időközben kiderült, hogy ritkították a lovas kocsikat. Nem zártak be egy viszonylatot sem, csak megszüntették – ahogyan odafenn, az udvarban mondták -, a párhuzamosságokat.
Akasszátok fel a kabátokat! Ez volt neki a kedvenc szavajárása.
Csak az nem volt világos, hogy honnan lesz majd fülke a forradalomhoz. Jókai hosszan tűnődött, már majdnem az eszébe jutott valami, de végül meggondolta magát. Mit csinálsz te Móric, kérdezték a többiek évődve, mert épp olyan hangulatba’ voltak.
Művelem az anyanyelvet, felelte a kérdezett.
Ezen mindnyájan jót nevettek. Volt oka a jókedvnek, tele volt a közmédia a sikerekkel: hazánk nem rés, hanem erős Bástya elvtárs. Mindenki irigyel bennünket, amiért jók vagyunk, próbálják ellesni a titkunkat, és Moszkva, valamint a kínai elvtársak telefonszámát tudakolják. Valamelyikük meg azt olvasta az Origón, hogy a nyugat-európai ifjúság Coca Cola mámorban fetreng, és Amerikában verik a négereket. Ha csak úgy nem.
Gazdák érkeztek a később Kossuthról elnevezett térre. Osztják a latifundiumokat, de nekünk nem jut belőle egy fia föld, annyi sem. Nem osztják, hanem fosztják, mondta Petőfi, akinek volt affinitása az árnyalt megfogalmazások iránt.
Megint hangosan mosolyogtak.
Kossuthé volt az ötlet, hogy vegyenek több millió tonna kokárdát! Fölös mennyiségben, a rendes ár többszöröséért! Messzi országból, a baráti Kínából hozatták, Erzsébet utalvánnyal fizettek. Aztán oltóanyagot is fürkésztek ugyanonnan, közvetítőcégen keresztül, mert úgy drágább, mintha a gyártótól portyáznák. Megkérték az árát, de legalább nem az idegen multik hasznát hizlalja.
Egyik társuk, K. Lajos, akit a háta mögött, tisztességes mivolta okán csak Mr. 20 százaléknak neveztek, boldogan újságolta, hogy egy csengeri háztartásbeli asszonyság milliárdokat adott neki ajándékba. A többiek meg csak mosolyogtak. Átverés az lesz, te, mondták neki. Magyarul hoax.
Petőfi erre írt egy hazafias költeményt: „A ló néz, a csikó lát, felszívok egy csík kólát.”. Még mindig, jobb, mintha Emmi-miniszterként Mátyás király csontjaival égetném magam, gondolta. Abban bízott, hogy sokan lájkolják makd ezt a kétsorost.
Hír jött valahonnan, hogy egy gázszerelő társuk elvált, de hamarosan megint nősül. Húszmilliós eljegyzési gyűrűt adott a választottjának ajándékba, mondta a jól értesült hírhozó, plusz a személyiségének varázslatos vonásait. Aztán rájöttek, hogy a gázszerelés az ő idejükben még nem is volt feltalálva, nem beszélve a Budapest-Maldív-szigetek között ingázó OE-LEM lajstromjelű Bombardier NER-gépről.
Másnapra aztán tényleg kitört a forradalom. A 12 pontból a cenzúra hármat kihúzatott, egyet viszont bele kellett írni, mégpedig azt, hogy az anya nő, az apa férfi. Így aztán tízparancsolat lett belőle, de adatszinkronizálási probléma miatt azt sem tudták felolvasni, mert még mielőtt ezt is ellopták volna, 30 évre titkosították.
