Technikai problémák miatt nem szállt fel péntek este a menetrend szerint a Wizz Air 21.35-kor induló W62498-es járata Dubajból. Az utasokat elszállásolták, a repülő közel 16 órás késéssel érkezett meg Budapestre. Az alábbiakban az Indulási Oldal egyik szerzőjének, az épp ott tartózkodó Vándorboynak a szubjektív beszámolóját olvashatják.
Persze mindenkit a kártértés érdekel, de érdemes tudni az okokat előtte. Itt látod kigyűjtve a szabályozást.
Ha bekövetkezik valami szokatlan, akkor általában kitör a káosz. A legtöbbször nem tudják menedzselni a helyzetet a társaságok, az alkalmazottak. Ez most a Wizz Air gépének lerobbanásakor ismét felmerült, habár sokkal jobb volt a válságkezelésük, mint ami két héttel korábban történt velem. Akkor az Etihad Bangkokból Abu-Dzabiba tartó járatán két és fél órát ültünk, amíg sikerült kicserélni a kereket.
Nem indul a rendszer
Tehát 2015. február 27-én 21.35-kor repültünk volna Dubajból Budapestre a Wizz Air W6 2498 járatán. Minden rendben ment, beszálltunk (az csak egy kisebb kritika, hogy priority beszállóként később jutottam a gépre, mint a többiek, de mivel csak kb. 130-an lehettünk, ez nem okozott gondot senkinek).
Már a kifutópályán várakoztunk, startra készen, de csak nem indultunk. Ekkor jelentette be a pilóta, hogy újra kell indítani egy rendszert, mert nem működik. Visszagurultunk, kijött a technikai segítség, körülbelül egy óra múlva végeztek is, majd amikor újra a kifutópályán álltunk, megint nem indult el a rendszerük.
Ekkor ismét visszagurultunk a terminálhoz, ahol közölték, hogy a gép ma már nem száll fel. Csak másnap tudtam meg, hogy lejárt a pilóták munkaideje, ami 13 óra lehet maximum, mert a dubaji járaton érthető okok miatt még nincsen váltócsapat, hiszen nem napi járat. Tehát hiába javították volna meg egy óra alatt, nem vezethettek a pilóták. Az más kérdés, hogy az ő döntésük volt, hogy nem telepítettek oda váltó személyzetet, tehát ha elkészült a gép, de a személyzet munkaideje miatt nem repülhettek, az semmiképpen sem vis maior.
Egyébként később, amikor rákérdeztem, elmondták, hogy ez a hiba nem lett volna gond, ha már repülünk. Tehát nem létfontosságú szervünk romlott el. Viszont az előírások szerint nem szállhatott fel.
Nyugtatás van, wifi nincs
Kiszálltunk a váróba 23.30 körül. A képviselő nem várta meg az egész csapat visszaérkezését, már elkezdett beszélni. Igaz, ezt halkan tette, tehát mindegy, hogy nem volt ott mindenki, mert amúgy is csak a közel állók hallhatták. Sebaj, még úgysem tudtak sokat mondani a nyugtató formulákon kívül, így egymástól kérdezgettük, hogy most mi lesz. Az volt a biztos, hogy várni kell, míg kiderítik, melyik szállóban kapunk helyet. Akkor kapunk, nagyszerű! Várunk körülbelül egy órát.
Nem derült ki, mikor indulunk majd, illetve, hogy akik lekésik a csatlakozásukat, azokkal mi lesz. Telefon- vagy wifilehetőséget nem említettek. Próbáltam a reptér ingyenes wifijéhez csatlakozni, de már elhasználtam az aznapi 30 percemet. Sajnos más lehetőség nem volt értesíteni az otthoniakat, hogy ne várjanak, a dubaji SIM-kártyámat odaadtam egy ismerősömnek. A helyükben biztos bejelentem, hogy használják a reptér wifijét, és akkor mindenki megnyugszik.
Sorbaálltunk szépen, a határőrök ismét bepecsételték az útlevélbe a dubaji belépést. Éjfél lett.
És hol a busz?
Kint vártunk a buszra még 70 percet, ami alatt lehetett volna bánatszendvicset osztani, vagy üdítőt, hogy ellegyünk addig is, és ne panaszkodásra használjuk a szánkat. Az alkalmazottak igyekeztek mindenben segíteni, de ha egyszer ők sem tudnak sokat… Sokan idegesek voltak, de szerencsére a szombat nem munkanap, így azért türelmesen vártuk a sorunkat, sorsunkat. Már hajnali 1 volt, busz még sehol.
Buszt nem tudott előállítani a reptér, amely egyébként vadonatúj, hatalmas és pipec. Ez a hátránya ennek az új Dubai World Central reptérnek, hogy egyelőre kevés repülő indul csak, még járműkölcsönző cégek sincsenek. Jórészt teherszállításra használják. Pedig ha taxinként kifizet a Wizz Air 35 dollárt, amiből lehetne egy napra bérelni autót, benne négy ember, s a vissza út is meg lenne oldva. Marad a buszra várás vagy taxi.
A Wizz Air képviselője azt mondta, hogy lehet taxival is menni, amit majd kifizet a társaság a számla ellenében. Másnap reggel 10-re legyünk újra a reptéren, mert 13 órakor indul majd a gép. Insallah – mondtam én.
Taxival a hotelbe
Persze mi, kelet-európaiak nem nagyon hittük, hogy kifizetik a taxit, így vártunk tovább. Kb. hajnali 1 után feladtam én is, és csatlakoztam egy orosz párhoz, megosztva a taxiköltséget, ami kb. 35 dollár a városba. Igaz, dirhamunk már nem volt, visszaváltottunk mindet, de szerencsére az indiai sofőr rugalmas volt, kis ráfizetéssel elfogadta a dollárunkat. Aztán reménykedtünk, hogy majd egyszer, valamikor visszakapjuk.
Egy ötcsillagos, 15 emeletes, szép hotelbe mentünk, közel a dubaji sípályához. Sípálya Dubajban? Elég bizarr, de van.
Aztán megint sorban állás, hogy kiosszák a szobákat. Szerintem lehetett volna például a mellette levőbe tenni a fele társaságot, hogy gyorsabban kezeljék a rohamot. Az már csak hab a tortán, hogy volt, aki olyan szobát kapott, amelyben már volt egy hölgy. A fiúk pechjére öreg néni volt, így új leosztást kértek.
A szobát kicsit túlhűtve találtam, este 17 fok volt kint, a szobában még hidegebb. Mentem is fel szaunázni rögtön. Hajnali négykor lefeküdtem, bár a villanykapcsolókat nem találtam, végül egy távirányítóra leltem. Nem ehhez szoktam.
Reggeli után irány a reptér
Másnap 15 méteres büféasztalra kitett választékos reggelivel kezdtünk, kicsekkolás, majd ismét várunk a buszunkra.
10 órakor ment el az első turnus, mi pedig 11.20-kor, és délre ki is értünk a reptérre ismét. Sima becsekkolások, megint a priorityutasok értek később a gépre, ismét sebaj, majd startoltunk.
Felszállva remek panorámában volt részünk. Dubaj felhőkarcolói madártávlatból, a Dzsumeira Pálma (a pálma formájúra épített mesterséges sziget), majd a Perzsa-öböl és az Alborz hegység Iránban olyan szép volt, hogy segített feledtetni a késésből eredő kellemetlenséget.
Hazaérkezve Ferihegyre, felmentem a Wizz Air képviselőihez, akik semmilyen felvilágosítással nem tudtak szolgálni. Fizikai címe nincs a cégnek, ahova benyújthatnám a számlát, de a kezembe adtak egy fénymásolatot, amelyen egy telefonszámot mutattak, hol érdeklődjek (06/40-106-166). Illetve kaptam egy panaszbejelentő nyomtatványt is.
Mit mond a szabályzat?
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetében működő Európai Fogyasztói Központ Magyarország honlapján az alábbi tájékoztatás olvasható.
„Szállás (és díjmentes fuvarozás a reptér és a szállás között) csak akkor illeti meg azt, akinek a járatát törölték, ha olyan átfoglalási lehetőséggel élt, hogy az új járat előrelátható indulási időpontja legalább a törölt járat tervezett indulását követő nap lesz.”
Ez alapján törölték a járatunkat, ahogy azt SMS-ben is kiküldték.
„A légi jármű műszaki meghibásodása nem sorolható a rendkívüli körülmények közé.”
Tehát elvileg kártalanítás is jár.
Itt látod kigyűjtve a szabályozást.
„A légitársaság az utasok tájékoztatása érdekében köteles gondoskodni egy olyan közlemény jól látható elhelyezéséről, amely szerint az utasok jogismertető szövegre tarthatnak igényt.”
Ezt ott kint nem kaptuk meg, de itthon igen, mármint, aki kérte.
„A kártalanítás összege azonnal jár. Kifizetése készpénzben, átutalással, csekkel, illetve utazási utalvánnyal vagy más szolgáltatásokkal történhet.”
Felhívtam a megadott számon az ügyfélszolgálatukat, ahol csak annyit tudtak mondani, hogy nem ők foglalkoznak az ilyen esetekkel. Keressem fel weblapjukat, és ott írjak panaszt, csatolva a számlákat. Kíváncsian várom a folytatást.
Arról, hogy mit tehetnek az utasok a járatkésések esetén, korábbi cikkünket itt olvashatja.
A beszámolót elküldtük a Wizz Airnek is. Ha reagál rá, természetesen közöljük.
