Születésem óta foglalkoztat a fenntarthatóság kérdése persze, ha nem lenne fontos, nem élnék. A kérdés, hogy milyen mértékben? S mennyire tudatosan? 16 évesen lemondtam a húsevésről, gondolva, hogy már elég kevés mezőgazdasági terület maradt, s az állattartás többszörös erőforrást igényel azonos mértékű táplálék létrehozásához. A magam szintjén ennyit tehettem akkor 1988-ban.
Amikor elkezdtem utazni, tudatosan, ezt stoppal tettem, hiszen ha egy kocsi megy ugyanabba az irányba, miért ne vihetne el 2 embert is? Kissebb környezeti hatás, emberi interakciók létrejötte a win-win.
