Mali – megérkezés a ‘zöld’ határon keresztül

By , 2017. április 7. péntek 17:47
Mali, kút

Mali, kút

2009 januárjában elindultam Nyugat Afrikába, ahova a Bamako rally is éppen tartott. Beértem őket a Mauritánia határnál, s onnan már különböző csapatokat sikerült stoppolnom. Szóval velük érkeztem Maliba a ’zöld’ határon keresztül, ami persze nem zöld, hanem kősivatag.

A határátlépés virtuális, mert ez is egy ilyen terepszakaszon van, vagyis át a semmiből a semmibe.

Itt, a Mauritánia – Mali határszakaszon, a világ végén, ahol még a kurta farkú kismalac sem túr, itt tényleg nagyon egyszerűen élnek az emberek.

Mali, sárház építkezés

Mali, sárház építkezés

Homokba ásott itató kutakkal, bőrvödrökkel és spárgával húzzák a vizet a nők és a gyerekek az állatok számára. Itt ahol még az üres műanyag flakonjainkat is elkérik, mert víztárolásra alkalmas, s ők ugye nem vesznek ilyen felesleges és drága folyadékot. Igazi antropológiai kutatási terület.

Szívesen lennék velük több időt is, de hát sajnos a stoppolás mindig kompromisszum, most sietni kell, mert ez egy verseny, és teljesíteni kell a távot és a szintidőt. Sajnos… Mert talán a Dogon földön kívül ez a legérdekesebb része a Bamakó rally versenynek. Tényleg időutazás a látvány, évezredet vissza…

Mali, Kayes Bamako rally

Afrika, Mali, Bamako rally,

Miközben mi meg high tech-el megyünk, küzdünk az idővel, hogy teljesítsük a távot, (furcsa fogalmak és értékrend egy afrikainak)  pénzeket és energiát nem kímélve.. ahogy ez a nyugati ember értékrendje. Hát itt van rögtön az esszenciája az afrikai és európai kulturális különbségeknek az időfelfogást illetően…

Szavannás táj, nyomjuk a gázpedált, egyszer majdnem fel is borultunk, – hogy ne legyen már izgalommentes a dolog. Az ágak is néha bekéredzkednek az ablakon, ha bozótoson vágunk át.

Mali, falusi buli

Mali, falusi buli

Az első város, amit érintünk az Kayes, a bank már bezárt sajnos, pedig pénzt kellene váltani, tankolni kell, ennivalót venni, szóval egy picit izgatott itt a helyzet. Erre a szervezők megint nem gondoltak, hogy ilyen nehézségek is fölmerülhetnek a versenyen. Mindenki feszült, hogy este 7-ig beérjen a célba. De mint kiderült ez a százvalahány csapatból egyetlen egy autónak sikerült 6 óra 59 perckor. Tehát kb. ilyenek a távkiírások – lehetetlen teljesíteni, főleg, ha enni is akarsz közben. És ráadásul most jön csak az útnak a neheze. A szavannás rész. Néha folyómedreken kell átmenni, ami mély homok, illetve a bokros táj már sötétséggel nehezítve.

Mali, Bamako fele

Mali,érdeklődő helyiek

Nagyon nehéz így ismeretlen bokrosban vezetni. Illetve rossz GPS programokkal tarkítva biztossá teszi az eltévedést. Mert terepviszony nem látszik a GPS-en, csak azt látjuk, hogy merre van a cél légvonalban, de hogy jutunk el oda az olyan esetleges, ahogy a katica megtalálja a tetvet.  Roamingolunk, gyakran kerültünk mi is zsákutcába, aztán csupán egy reflektorfénynél visszatalálni ugyanazon az úton egy másik művészet. Főleg úgy, hogy rengeteg ilyen piszte van, kitaposott ösvény-szerűség, s fogalmunk sincs, hogy melyik megy igazán arra a helyre, ahova szeretnénk menni. De még így is mi lettünk talán a 4. vagy az 5. akik beértünk!!

Mali, Kayes, piac

Mali, Kayes, piac

Ráadásul a szervezők utolsó pillanatban törölték a táborhelyet, mivel az iskola eleji camping-et megszállták a gyerekek, és lehetetlenné tették a privát szférát az európaiaknak, így végül a pusztába költözött ki a camping. Persze sok csapatnak defektje van, kidobjuk nekik az rapid emelőnket, lám azért szolidaritás még létezik. Jó fej a csapatom aki idáig elhozott.

A pusztában aludtunk, a nyugalom kedvéért skorpiót is láttunk. Reggel újra stoppolok egy másik autót. Ma egy angol és egy cseh filmes kettős vett fel.

Képre kattintással nézhetsz fotókat: 

Őket is jórészt a kaland motiválta nem a győzelem. Reggel bementünk egy közeli faluba, ahonnan gyakorlatilag indulni kellett a mai etapnak, és már állt a bál, beöltöztek maszkba a helyiek, tánc-előadást tartottak, zenéltek, kicsit break dance elemeket használva a táncokba, marimba és ének kísérettel, dob és fa csattogókkal, kísérve.

Mali, falusi buli

Mali, falusi buli

Színes nép, fotogének, kedvesek. Az asztalra meg gyűlnek az adományok. Talán a focilabda a legígéretesebb. Aztán reggel 9-kor indulás, majd irány a főváros, ahol szintén lehet pontot gyűjteni. Az egyik pontnál megint csak 20-an 30-an kóvályognak a GPS-ükkel, és senki nem találja a jelet. Délre érünk be a Salam szállodához az egyetlen / egyik nyugati minőségű szállodához. De az amerikai sofőrömnek se célszalag, se pezsgő, se durrogás – ez a legnagyobb csalódása. Két hét után többet várt a szervezőktől. A szálloda előtt viszont rögtön beindult az autópiac, minden gazdag helyi vadássza az eladó autóinkat.

Bamako rally, cél

Bamako rally, cél

A csapatok nagy része próbálja eladni az autóját, mert senki nem akar 3 hetet hazaautókázni visszafele, hazavitetni meg többe kerülne mint maga egy átlagos autó. Hát marad a business. A felszerelések, gumi, szerszámok, kanna is gazdára várnak, ami kicsit disszonánsan hat egy 5*-os szálloda parkolójában. Mindenesetre furcsa ez a vásári hangulat az outsider gazdag szállóvendégeknek, akik nem rally ügyben voltak ott.

Viszont van feszültség a köbön, hiszen sokan foglaltak 200 Euróért szállodai szobát, aztán idejőve kiderül, hogy nincs meg a szobájuk. Szép.

Mali

Mali

Eljött a magyar temperamentum ideje. Üvöltözések és anyázások. A szálloda és környéke egy felzavart méhkashoz hasonlítható, s tapintható a feszültség. Mindenki izgul, hogy el tudja-e adni az autóját időben.

Kanapészörfös házigazdámmal felveszem a kapcsolatot telefonon. El is jön értem egy megbeszélt helyre. Megállunk a piacon hazafele, vásárolunk. Gondoltam, hogy főzök, de hát aztán kiderült, hogy Afrikában vagyunk, és az, hogy van konyhája, az csak jelképesen jelenti azt, hogy főzni lehet ott. Erre újra és újra rá kell döbbennem. A lakás nem feltétlen jelent otthont. Hiába minden, informatikus, még a CD-írás is behal itt Afrikában. Welcome back.  Ráadásul jófej vagyok, elhívom őt is a díjkiosztási ceremóniára.

Díjkiosztó buli

Díjkiosztó buli, megjelentek az éjszakai pillangók is.

A díjkiosztó buli: Mindenféle kis díjakat osztanak ki, hogy legolcsóbb autóval ki jött, a legbátrabbak, a legsegítőkészebbek, majd amikor eljutottak az igazi versenydíjakig, a 2. helyezett jól beolvas a szervezőknek, hogy ilyen rosszul szervezett Rally-val még nem találkoztak pályafutásuk során. Ők már több száz rally-n vettek részt, és vagy 200 trófeát vittek haza, és nagyon csalódott a szervezők korruptsága miatt, hiszen gyorshajtásért csak tőlük vettek el pontokat, és ráadásul kétszer annyit, mint általában a gyorshajtásért szoktak, pont annyit, s pont azért, hogy így lemaradjanak a dobogó felső fokáról, és így csak másodikak lehessenek.  Szomorú magyar valóság, ahogy a sivatagi jelölt követ is beforgatta valaki, így senki nem találta meg, igy pontot és értékes időket vesztettek a kereséssel. Már a sport sem szent. Pedig itt nem a fődij 1 milliója ami bárkinek a szívét dobogtatja, hanem egy 3 hetes verseny eredménye.

Bamako buszpályaudvar

Bamako buszpályaudvar

Közben az első helyezett csapat, akik állítólag barátságban vannak a szervezőkkel, ezért jutottak az első helyhez. Így hát amikor az első helyhez ért a felkomferálás és a díj kiosztása, akkor hangos, tömeges: bunda, bunda – skandálás volt a közönség soraiból. Rally befejezése magyar módra.

Aztán egy magyar srác kevert hangos diszkóra. Már éppen elmenőben voltam, amikor összefutottam Szilasi Ildikóval, az Afrika-Magyar Baráti Társaság egyik tagjával, akivel még Magyarországon találkoztam pár évvel korábban egy beszélgetés során.

Bamako, diadalív

Bamako, diadalív

Örültünk egymásnak, s elhívott másnapra egy árvaházba és egy kórházba, ahol kiosztják a rászorulóknak azokat a segélyeket, amiket Magyarországról hoztak. Ez már egy másik kaland.

Leave a Reply

*

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies