Laosz 1 – az érintetlen kommunizmus

Laosz 1. – Az érintetlen kommunizmus, 2009

Hát nem a netezők paradicsoma Laosz, ezt már a fővárosból Vientian-ból gépelem, néha áramszünet, lassú gépek, s olcsónak sem olcsó, mint Thaiföldön. 1 hónapot töltöttem az országban, lementem délre a Mekong alsó végéhez, a 4000 sziget vidékére, igazi no civilizáció, majd onnan araszoltam felfele Vientiane, Van Vieng, Luang Prabang felé, majd onnan egy északi kőrrel Phonsavan-ba értem, majd onnan léptem ki Vietnám fele.

Térkép linkje: https://goo.gl/maps/Yt6KpcwtjQycGWK3A kb. 2560 km.

Laosz = egy kis múltba tekintő. Nos, persze ehhez nem kell idáig utazni, elég, ha az ember kiruccan Budapestről 70 km-re, Keletre.

Az országról ugye nem sokat tudunk? Maximum annyit, hogy mérete 2.5-szerese Magyarországnak, 6 millió lakosa van és a vietnami háborúban a vietkongok utánpótlási útvonalai itt voltak, emiatt többet bombázott hely volt, mint maga Vietnám. Ha sarkítani akarnék, itt dőlt el a háború. Mint minden háború a háttérországban és az utánpótlásokon áll vagy bukik.  De nézzük meg milyen idejönnie egy független hátizsákos utazónak?

Ha velem utaznál, akkor ide klikkelj programokért.

Már ahogy közeledek a határhoz, egyre szegényesebb benyomást kelt Thaiföld, az emberek sem öltöznek már olyan modernül, mint az ország többi részén. Lelassult az idő. Ehhez az állapothoz aránylik a turisták száma is: nincsenek turisták. Ez csak bevezető Laoszhoz.

Ubon Ratcathaniban, a határvárosban jól megutaztattak. Így kétségessé vált, hogy határzárás előtt ki tudok e jutni az országból, mert még két autóbusznyi váltás hátra van Chong Mek faluig. Ott az egyik bürok-rata (tényleg méreg a bürokrata, jó szó erre) kiderítette, hogy overstayed my visa (túlmaradtam Taiföldön), és napi 5 $ büntit kell az ország népére hagyományoznom. Ez az összeg nekem itt 1 napi létemet fedezte volna mindenestől, ha szerényen élek (értsd, ha nem engedek sokat a hasam extra csábításainak).

Próbáltam meggyőzni, hogy a beutazásnál 29- e volt bepecsételve határidőnek. Hajthatatlan maradt a szó szoros értelmében, és szép lassan egy halom papírt kezdett írogatni, nem törődve azzal, hogy közben du. 6-kor bezár a Laoszi határ.

Érdekes konstelláció a bürokráciával való találkozásaim, az egyén és az állam viszonyában, hogy a “társadalmi szerződés” hogyan válik egyoldalúvá az egyén rovására. Persze a modern nyugati államokban már próbálják helyreigazítani ezt a viszonyt, pl. sok országban már az önkormányzati hivatalok szolgáltatásnak tekintik működésüket. De sajnos sok országban ők, a bürokraták, még az önkény megtestesítői. Itt sincs másképpen.

Ez a viszony egy örök személyes feladatom, vívódásom: hogyan is férek bele egy rendszerbe (ok, bármelyikbe), és ha beleférnék, akkor miért nem? 

Hégel jogfilozófiájában megállapítja, hogy a „magánszemélyek kapcsolatrendszerbe lépnek egymással, ami úgymond tényleges igazságot és erkölcsiséget csak az által kapnak, ha tagjai az államnak, amelyben egyesülésük szerződéssé lesz.”

Azelkövetkezendő esszém itt olvashatjátok. Az eszmefuttatásom  innen a thai határról indul az ember és hatalom viszonyáról. De aki csak utazási blogra szeretne figyelni, az ne nyissa meg azt a részt, s folytassa itt. Habár gondolkodásunk, létünk meghatározója, hogy tudatos állampolgárok legyünk, tudjuk hogyan kerültünk ilyen helyzetbe.. milyen megoldó képleteink lehetnek ezen rendszerek szorításában.

Thai- Laosz Határon:

A pénzbírság leperkálása után (nem volt mentség), s végül átballaghatok a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság oldalára. Kiderül, hiába van vízumom, 70 Bath-ra (2 usd) levesznek a határátkelésért is. Erről beszéltem a társadalmi szerződés kapcsán. A pecsétért? Belépődíj? De akkor minek a vízumdíj? Vagy csak uzsonnára kell? Nem kapok választ, ráadásul a 100 Bath- ból laoszi Kip-pel adnak vissza, persze olyan árfolyamon váltják, hogy én húzom a rövidebbet. Naná. Pénzváltó nincs a közelben és akkor még nem is akarok összeesküvéselméletet tákolni.. mert napnál világosabb a helyzet. Már sokszor voltam ilyen kényszerítőkben.. utazással jár.. a szükséges rossz.

Sok opcióm nem volt, hát adózok a hatalomnak – és az általam nem aláirt, de a pénz kifizetésével hitelesített – társadalmi szerződésnek, amiről korábbi esszém szólt. Nos, ez a viszonyunk. Így írjuk alá! Kényszerből.

Maradj otthon! – súgja az egyik énem, és akkor nem kényszerülsz ilyen viszonyba. Erre a másik énem: otthon sem jobb, csak folyamatos és ezért rosszabb. Így utazom tovább ezzel a heggel (Hégellel) a gondolataimban.

Laosz

Szóval a kisebbik rossz (az utazás) választása után átballagok a “minibusz”-okig, amely nem más, mint egy átalakított platós 3×1.5 m2 rakfelületű teherautó. Bezsúfolódom 25.-nek, de csak nem indulunk. Még várunk pár embert, és persze csomagokat, hogy ki legyen használva a járgány és legyen profit elég, ahogy az egy határfalutól elvárható. Tudom nem nagy kunszt ez, miután már 14 magyar zsúfolódott Trabantba, de itt egy óra utazás következik a produkció után. Sebaj, csak érjünk már oda Vientiane-ba.

 Szemben kígyózó kamionsorok állnak, és ők a mai átkelési szeánszról lemaradnak, mert mindjárt bezár a határ bazár!  Ez a klasszikus példája a nem szolgáltató jellegű hatalomnak!! 

Hogy ki kiért van az állam és az egyén (köz) viszonyában? az megint kérdésessé (azaz itt válasszá) válik. A teherautós átkelési, átvizsgálási, ügykezelési, karantén díjak viszont precízen ki vannak függesztve, kinyilatkoztatva. A kötelezettségeink.  De a hatalomé??? Cserébe napokig várakozhatnak a határon szerencsétlenek. Fizetnek, és cserébe nem kapnak szolgáltatást. Ennyi.

Tetszettek volna forradalmat csinálni. De persze az messzire vezetne, hogy az sem old meg sok mindent, csak lecserélik a szennyest, és az új is hamar elpiszkolódik, mert hasonló minták, alapértelmezés, viszony alapján működnek, akkor mit ér, és mi más lenne az eredmény? Tudod, Krishnamurti idézet, mely szerint egy alapjaiban beteg társadalmat nem lehet meggyógyítani.

EZ A JÖVŐ EGYÉTEK, HEJJJ

A folytatásban Luang Prabang felé vesszük az irányt.

Gábor Csonka

Laosz, Vientiane 2004.01.07 este 10

ha valaki utazna is velem, vagy maga menne, itt egy jóprogram, amit szktunk csinálni.: