Sorry, this entry is only available in Hungarian.
A megérkezésem történetét itt olvashatod.
AZ első részben leírtam első impresszióimat Kabulban. 2010. augusztus 15.
Előre csak annyit, hogy Afganisztán minden pillanata izgalmas, intenzív, ahogy írtam…Gyakran enni sem tudok, mert a fényképezőt újra meg újra be kell kapcsolnom, annyi érdekfeszítő téma van. A fotóalbumot ide kattintva láthatod.
Itt pár háttérinformáció a biztonságról, majd leírom, milyennek ismertem meg az afgánokat.
A következőben majd jön Mazari Sharif, Balkh, s a buszút izgalmas részletei.
Most pedig egy kicsit a helyzetet elemzem, meg az emberekről írok.
Írtam a halálról körülöttem, de ez csak a jéghegy csúcsa! Az esetek 99%-áról nem is tudunk, mert az a helyiekkel történik. Mi csak a külföldiekkel történt atrocitásokról tudunk, mert csak az a hír. Hogy a helyiekkel mi van, az nem, ezért adok első kézből híreket róluk is a blogomban.
Ha valaki el akar rettenni, azoknak csak címszavakban pár veszély:
- Öngyilkos merénylő – Suicide Bombers (Vest and VBIED)
- útmenti bombák, taposóaknák – Roadside Bombs & Road Mines
- taposó aknák és fel nem robbant szerkezetek – Anti-Personell Land Mines and other forms of Un-Exploded-Ordance (UXO)
Assume absolutely everywhere in Afghanistan that doesn’t receive considerable amounts of foot traffic is a potential minefield.
- útonállók, banditák, emberrablók – Roadblocks, Banditry and kidnapping:
This is probably the most serious of the war-related threats and the most likely you are to potentially encounter.
Az afgánok az erőszakot nem utolsó megoldásként látják, hanem legelsőként. Afgans generally see violence, not as a last resort, but as a first resort to solving problems
- Minden afgán férfi késsel közlekedik, s használja is ha kell. Every Afghan male will have a knife on him, every one, and they can and will use them with the most minimal of provocations.
- megölik egymást elveikért. Afghan men will kill each other of matters of honour, and the slightest, most abstract provocation can often be enough.
Teázó – ha egyedül tévedsz be, az felhívás szexre. Erről írni fogok még. Chaihana – be very aware that he quite likely may interpret your presence without other locals for company as an invitation for sex.
És itt mindenki biszex…na jó, akinek éppen nincs nője, az biztos. Na, ennyit ízelítőül.
Hát elég furcsa volt madárcsicsergés helyett fegyverropogásra ébredni. Úgy tűnik a tegnapi „selejtező” (5 halott) után ma van a visszavágó. Habár a rangadó megmérettetésre még egy hónapot (vagy dekádot) várni kell. Akkor lesznek választások. Hát az Isten tudja, hogy akarnék-e így élni?
Tán nem is amiatt, hogy engem lelőnek, de hogy a környezetemben emberek halnak meg, főleg azután, ahogy tegnap láttam is egy kihűlő félben (merevedésben) lévő halottat. Tehát nem a tv sorozatok halottairól van szó! Hanem emberszagú realitásról. Állítom, más! Reggel még elment imádkozni, esetleg a piacra, aztán tűzbe hozták, csapódott valakihez, majd éppen rá esett a tüzelés. De végül is ez egy egészen istenszerű élet, hogy bármikor feláldozod magad, s bármikor véget érhet életed. Sok mindent megértettem, összeállt bennem.
A halál közel áll hozzám is (nem hiába ebből írtam a szakdolgozatomat). Itt van a szomszédban. Tényleg furcsa érzés.
A halál nem véletlen esemény, hanem mint mindennapi realitás. Ezt élik. Ha mérgesek, kifejezik, el is jár a kezük, késük, fegyverük, kinek mi van kéznél. Nincs para. A mennyországban lesz majd úgy is az igazi élet… ugyebár. Nők és bor – amiért itt élnek-halnak.. de ami fura nekem, miért nem itt és most van az igazi élet?
Délután még mosolygós, nyüzsgő nép, vásárolnak, beszélgetnek, aztán ahogy a politikai vagy törzsi klíma változik, hirtelen ordibálásba és erőszakba fordul a dolog. Ahogy tegnap is volt.
Érdekes, hogy ezekben a harcos országokban (kaukázusi népek, hegyi népek) milyen döbbenetesen fontos a brotherhood (testvériség, összetartozás). Ha valakit családjukból vagy törzsükből, vagy népükből megölnek, gondolkodás nélkül az életüket áldozzák egymásért, de akár érted is, ha te vagy a vendégük.
Ha valaki befogad, akkor veszély esetén ő előbb fog (akar) meghalni, mint te. Tuti. Ez lenyűgöző!
Az élet itt paritásban van a halállal. Nem félnek elengedni.
A közösség ereje (tisztelete) erősebb az éntől. Szemben a Petőfi által elszavalt „kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” kiüresedett lózungjával.
Ma a biztonságos Európában feláldoznánk magunkat valamiért? Egyre kevésbé. Itt viszont egyszerre súlya és következménye van a tetteknek a közösség felé … másrészről meg súlytalan a következménytől való félelem, az élethez való ragaszkodás az én szempontjából. Szabadok – a végtelenség mércéjével.
Itt nem az egyed fennmaradása a fontos, hanem a szűkebb csoporté. Törzsi, vallási, kulturális kötelezettség így eljárni. S ez nem megfontolás tárgya, hanem ösztön! Ebből persze gyorsan le lehet vonni a következtetést, hogy állatok, de ugye a túlélés biztosítéka ez egy olyan világban, ahol a túlélésért folyik a harc…s nem még egy újabb tábla csokiért! Ha úgy hozza a helyzet, füvet esznek, éheznek és éhen halnak. Együtt, mert amíg van, megosztják! Tényleg lenyűgöző!
Indexről is ízelítő Afganisztánnal kapcsolatban, illetve egy kiváló összefoglaló az utóbbi idők geopolitikai csatározásairól, annak hátteréről:
http://index.hu/kulfold/oh1_9057/ illetve folytatásai, http://index.hu/kulfold/oh2_2803/ és http://index.hu/kulfold/oh3_2205/
Na, szóval, nem is okoskodom tovább, visszatérek a kaptafához, az utazáshoz. Ha érdekel megérkezésem kálváriája
a bevezető első Kabul napom, akkor klikk ide.
Ha a folytatásra vagy kíváncsi, akkor itt az Afganisztán 3. rész.
Mi változott 10 év alatt? Erről itt olvashattok.
