Indonézia, Lombok, Flores szigete

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Lombok szigete.

Baliról ismét kamionnal utaztam tovább kelet felé, Lombok szigetére. Négyórás hajózás után éjszaka érkeztem a főváros közelébe, ahol megint egy helyi családnál aludtam, mert aggódtak, hogy éjszaka sétálok az úton.

Rinjani vulkán.

Lombok szigetét a 3700 m-es Rinjani vulkán uralja, mely egyben a legnépszerűbb és leglátványosabb hegye a szigetnek. AA Rinjani 1994-ben tört ki utoljára. A balinézek szerint ez az isteneik székhelye és ezért évente zarándokok százai érkeznek a vulkánhoz. Felajánlásokat és ékszereket dobva a kráter tavába. Ezt általában három napos túra keretében vezetővel és hordárokkal járják be az emberek. A túraszervezők elvárják, hogy a cigarettát is a vendég fizesse a díjon felül, ami már úgyis csillagászati összeget jelent.

Mivel a hideg éjszakázást és fent alvást most kihagynám, ezért egyedül vágtam neki a hegynek éjfélkor. Éjjel több mint 7 óra alatt izzadtam fel magamat 600-ról 2700 méterre. Az erdőben makákó majmok tűntek el jöttöm zajaira, de volt hogy egy majom szegődött társamul. A kráterperemről néztem végig a napfelkeltét. A kráterben egy világoskék tó, benne egy fiatal bébi vulkán látványa fogadott. A krátervölgyben hőforrások enyhítik az ott éjszakázók átfagyott csontjait, lévén hegyen hideg van itt is. Sétálgattam, pihentem, de a tájat csak 10 óráig élvezhettem, mert utána a felhők eltakarták a hegyeket és a távolban felsejlő szigeteket. Visszafelé 4 óra alatt legravitáltam magamat 600 m-re és pótoltam az elveszett kalóriáimat egy késői ebéddel.

Folytattam utamat Kelet felé, a hajóállomásig. A forgalom minimális, ezért kis busszal utaztam. Igaz útközben elromlott a váltója és tolatva haladtunk a nagyobb emelkedőkön. Idővel ezt megunta a vezető és megállt egy faluban autót szerelni. Addig eszem, iszom, majd kanyargós utakon haladunk tovább. Én bírom, de a buszban folyton zacskóért nyúlnak, s hánynak. De akkor miért esznek utazás alatt?

A hajóút Sumbawáig

 2 órát tartott, mely idő pont elég volt arra, hogy egy focimeccset végignézzenek a TV-ben, és fogadásokat kössenek a nyertes csapatra a kamion sofőrök. A kompon végig járt a busz motorja a légkondi miatt és már jóval a beérkezés mindenki járatja a motorját és nyeli a füstöt. 

Kopár kiégett földek, hegyes táj kecskékkel. A földeken, vállukon szállított vödrökben lévő vízzel locsolják a növényeket. Benéztem egy iskolába is, ahol rögtön 100 kisgyerek vett körbe és nagy örömmel és kitartással kiabálták, hogy „Helló Mister!”  Haltenyészetek a tengerparton, tornázó fiatalok az épülő mecsetben.

 Sumbawa lakossága teljesen muszlin, s itt a keresztény misszionáriusok nem is próbálkoztak hittérítéssel. Étteremben kiírás: imaszoba balra, toalett jobbra. A tv-ben az imámot nem szakítja félbe reklám.

Ha valaki itt nem akar a tengerparton szörfölni, akkor bizonyára csak egy tranzit állomás Flores és Komodó szigete felé. 17 óra alatt keresztül autóztam a szigetet, de pechemre, péntekre értem a kikötőbe, és állítólag pénteken a muzulmánok nem dolgoznak, így a hajó sem megy aznap. Szerencsére ez nem volt igaz, de így is 10 órát kellett várnom a hajóra. Hogy késő délutánig elüssem az időt, a helyi telefonos fiúval sakkoztam. Egy éjszaka alatt eljutottam célomhoz Flores szigetére.

.

Flores

Egész Flores egy hosszú, nagy, hegyes, sziklás sziget, melynek lakossága teljesen keresztény s nagyon sok falu neve magyarosan hangzik.. A szigeten ugyan forgalom nincs, de így is csak maximum 20 km/óra az elérhető átlagsebesség a kanyargós szűk utak miatt, ahol már 200 m egyenes út is paradicsomi állapot. Ezt esetenként lassítja az utak rossz állapota, s néha átmegy a „Flores highway” földútba, ha a földcsuszamlás úgy hozza. Ez elég gyakori jelenség. A szembejövő autó melletti centizés szintén lenullázza a sebességet, már pedig mindig akad motoros, lovas kocsis, gyalogos, vagy parkoló jármű, mely megtorpanásra kényszeríti az amúgy is lassú haladásra kényszeríttet járműveket. Ezért felesleges kiírni a teherautók hátuljára, hogy városon kívül max. 60 km a megengedett sebesség, mert ezt még a személygépkocsiknak sem sikerül túlszárnyalni. Így marad Floresen a városnéző busz sebesség sok kanyarral.

Útközben a fákon vad méhek kaptárai, néha majmok voltak láthatók. Amikor beérünk egy városba, vagy faluba egy hagyományos kunyhó formájú tábla üdvözöl, vagy kíván jó utat. De hogy hol vagyunk éppen, arról elfelejtettek informálni. Táblákkal amúgy is ritkán találkozni, maximum a km. kövek igazítanak útba, ha véletlenül látszik rajtuk a felirat. A faluban helyi pálinka (arak) főzdék vannak, ahol egy pálma gyümölcsét párolják, s bambuszcsövön csöpögtetnek egy műanyag kannába s utána már fogyasztható is védelemül a hideg hegyi éjszaka ellen.

Bajawa. Kellemes hegyi falu, ahol találtam olcsó szállást, de cserébe egész este karácsonyi hangulatú zenéket kellett hallgatnom, mert a család keresztény volt.

 Hajnalban a helyi templomban apácák kórusával színesített szertartáson vettem részt.

A térképen a falunevek hangzása olyan, mintha egy magyar szótárt ütöttem volna fel. (bene, bena, moni, wese,) A környező falvakban törzsi tradicionális szalmatetejű házakat láthatunk, mely egy része a férfi, más része női szimbólum. Bela faluban animista vallási gyökereket reprezentáló megalít sírköveket is láthatunk a falu közepén. Ettől pár méterre pedig csempézett sírok kereszttel, melynek tetején az idei kávétermést szárítják. 1 kg. Vanillia 400 $, kakaó 3.-$, szegfűszeg 4.- $

Bena nevezetű faluban, ahova 12 km-t kellett gyalogolni és egy vulkán tövében fekszik, a házak tetején fából faragott (totem) szobrocskák ékeskednek. A házak széle faragott, míg belül pár festett figura és ló. A környéken van hőforrás, illetve farmok, ahol vaníliát, kakaót termesztenek.

Ende – Flores fővárosa, ahol a piac közelében megismerkedek egy fiúval, aki segítségemet kéri az angol leckéje megírásához. Házi feladatában a miért jó és miért nem jó angolt tanulni’ vitát kellett generálnia és érvekkel alátámasztania. (A miért nem jó kérdéssel gondban voltam.) Utána a család kérésére náluk aludtam és külön szobát is kaptam.  Este pedig együtt zacskóztuk vizet, melyet lefagyasztottak, hogy másnap a piacon az általuk árult halat hidegen tarthassák.  Amikor a fiú nincs iskolában a piacon, segít a rokonának, így dolgozva le a tanulással járó költségeit. A tudás pénz. A pénz hatalom. Itt hosszabb belátni, hogy a tudás hatalom.

Moni –

Igyekszem elérni a hétfő reggeli piacot, hogy lássam a környékbeli asszonyok színes öltözetét, de a piacon a vándorárusok műanyag termékekkel próbálnak betörni a köztudatba. A bolt pénztárában a visszajáró aprópénz helyett cukorkát adnak.

Népies viseletük itt a hegyekben az Ikat nevű szőttes, amely fekete-barna dominanciájú, és hengert formálnak belőle testük köré. Hosszú szoknyaként használják. Esténként népi táncbemutatót tartanak a külföldieknek. Délután megismerkedtem egy helyi táncos lánnyal, aki elhívott a családjához ebédelni. Sokat panaszkodnak a helybéli férfiakra, akik sokak isznak, és nem dolgoznak. Ismerős képlet.

Egyik testvére l6 évesen esett teherbe és ezért a helyi elöljáró a férjét pénzbüntetésre ítélte, melyet természetesen ő kapott meg. Az esti táncelőadáson a mindennapi életből vesznek mozdulatsorokat.  A botos táncuk pedig kísértetiesen hasonlít egy magyar verzióra, ahol a legények, az összecsapódó bambuszrudak között ugrálnak. /táncolnak/, majd megtáncoltatják a bajorokat, a flamandokat. Majd a táncosok kofákba mennek át, hogy eladják szőtteseiket.

Kalimutu – vulkáni tavak.

A hely érdekessége a három különböző színű vulkáni tó a kráterekben. A falutól 13 km-re található, ezért már hajnali háromkor elindulok. Mire feljutok már egy élelmes környékbeli termoszból kávéval kínálja az odaérkezőket. Még sötétben érek fel a kráterekhez, mely éppen kileheli az éjszakai párát. A kráterek három tengerszemet ölelnek körbe. Egy fekete, egy türkizkék, és egy kávébarnát. Ez utóbbi időnként váltja a színét, de senki nem fejtette meg a színeváltozás titkát, sőt állítólag még senki sem mérte meg a mélységét sem, viszont pár vállalkozó szellemű külföldi már beleesett a meleg tóba. Természetesen legendák is kötődnek ehhez a helyhez: az elhunytak lelkei költöznek a tavakba: fekete a tolvajoké, türkiz az öregeké, a többi megy a kávébarnába. Egyszerűen csak ücsörgök, elmélázgatok a világ csodáin.

Kellemes a séta lefelé, sok madár énekével és intenzív virágillattal. Nehéz búcsúzni a helytől, s tudni, hogy innentől már csak visszafele haladok.

Mivel vízumom hamarosan lejár, ezért indulok vissza Jáva felé. Endében egy motoros fiú angol gyakorlás címszójával mutatja körbe az unalmas, kihalt forró várost. Majd délután egy 12 órás kamionútba vágok bele. A kamion platóján vészelem át az éjszaka egy részét is.  Csodálatos, hogy minden kanyarban fordul egyet a világegyetem. Pár óra után igazi galaxis hitchhiker-nek (stopposnak) érzem magam, és  úgy érzem, hogy bármelyik csillagba bármikor elugorhatnék.  Reggel a kamionban kelek, s meglepő módon nem Allah Akhbár ébreszt, hanem valamilyen dob és ének. Elindulok a hang irányába és a falu központjában a helyi fiatalok és öregek együtt lejtik a caci (ejtsd csacsi) táncot.  A közösségi ház előtt örömből táncolnak a helyiek. A ház tetején egy fából faragott totem emlékezteti őket a múltjukra. 

Compang- Rutang. faluba is elmentem, amely tradicionális házaikról volt híres az útikönyv szerint, de ehhez képest csak egy új építésű ház állt ott tradicionális kinézettel. Már csak 4 órás út áll előttem, a kikötőig. Mivel nincs forgalom, ezért busszal kellett utaznom, de egész véletlenül stoppolás közben az ottani buszokat üzemeltető tulajdonossal ismerkedtem össze. Ő panaszolta, hogy a személyi igazolványon a vallás is fel van tüntetve. Állítólag ha valaki álláspályázatot ad be és beírja, hogy keresztény, akkor már a biztonsági őrnél elakadhat a lapja. Másrészről Indonéziában ahogy a vallási meggyőződésükről, úgy a választásokról is nyíltan beszél mindenki, de Megawati azért fog veszíteni a választásokon, mert nő. EZ az egyetlen érve sok embernek ellene, pedig korábban is ő volt.

A tulaj beprotezsált az egyik járatukba. Illetve járatukra, mert a tetőn utazom, mivel itt olyan tömöttek a buszok,  – lévén ritkán járnak – ezért az elkövetkező 4 órámat a busz tetején töltöttem tized magammal. Teljesen új perspektíva napfűtéssel és léghűtéssel kombinálva. Habár a menetszél nem árt, mert valaki halat rejteget fent a zsákjában, ami meglehetősen szagos.

Labuan Bajo és Komodó szigete..

Mivel turista hiány van, ezért egy csoporthoz sem tudtam csatlakozni utazási irodán keresztül, hogy elmenjek a Komodói sárkányokat megnézni. Ezért magán akcióba fogtam, melynek eredménye képen egy francia sráchoz betársultam egy hajóba. Ő Balin házasodott meg és egy web oldalon kínál programot turistáknak. Így évente több mint háromszáz vendége van. Ebből él, jól. Reggel négykor indultunk, hogy még aktívan találjuk a sziget élő világát, hisz több emberrel már korábban beszéltem, akik az ezernyi óriás hüllőből egy darabot sem látott a természetben.  Két és fél óra pöfögés után jutottunk el a hajóval a nemzeti parkig, ahol már a kikötőben egy közepes méretű nőstény fogad, de ő csak lustán bámul, hiszen még hideg van. 

A túrához kapunk egy helyi vadőrt, aki egy villásbottal a kezében vezet körbe a szigeten. Még így sem mehetünk 3 méternél közelebb a lizárdokhoz. (gyikokhoz). Az ördög nem alszik. A szigeten már támadott meg alvó falusi embert. A nyála olyan baktériumokat tartalmaz, hogyha megharap egy bivalyt, akkor 1-2 hét múlva már falatozhatja is a tetemét. Idejük és türelmük van. Egy-két hónapot is elvannak evés nélkül, de ha éhesek elsétálnak a patakhoz és kivárják, amíg arra szomjazik egy vadbivaly, vadló vagy vaddisznó. Így még strapálniuk sem magukat az evésért.  Egyébként, ha belehevülnek, akkor akár 50 km/óra sebességgel is képesek futni. Most reggel még lassított felvételként mozognak, nyújtogatják hosszú villás nyelvüket, amely tulajdonképpen az orruk, amivel 7 km-ről is megérzik az elhullott tetemék szagát. Legrosszabb esetben fajtársaikat is megeszik.   Az anya is csak addig védi tojásait, amíg ki nem kelnek, de utána a friss puha húsnak ők sem tudnak ellenállni.

Meglepő módon ezek a kb 2-3 m-es monitor lizárdok újkori teremtmények, és egy nőstényre három -négy hím jut. Ezért a párzási időszakban sok harcot lehet látni, amikor fölágaskodnak és próbálják elzavarni a vetélytársat.  A tojásaik 9 hónap alatt kelnek ki.  A torkát annyira ki tudja tágítani, hogy egy kecskét egybe le tud nyelni. Jó részt lyukakban élnek a kopár szigeten. A kisebbek fákon. Érdekességük, hogy látható a fülük, van szemük és pupillájuk. Hosszú farka, erős lába (gondolom fogai,) mely, mint a cápáé többsorú és újra nő.

Kétórás sétát tettünk a vadőrrel a szigeten. Korai indulásnak és a szerencsének köszönhetően a sziget összes vadjával találkozhattunk. (vadbivaly. vadló, szarvas, vaddisznó, bozótpulyka és sas. Ami ritkaság két lizárddal is, igaz egyik messze a szomszéd domboldal tetején volt.)

Az egyik dombtetőről látványos kilátás nyílik a tengerre és a környező pálmával és kaktusszal színesített tájra. (szavanna) illetve a távoli szigetekre és hegycsúcsokra.

Visszafelé még megálltunk pár szigeten búvárkodni, és visszaérkezve a városba szerveztem a másnapi továbbindulásomat Jávára.

Szumbawa szigetének fővárosában – Dompuban ragadok estére. Nincsen járműforgalom, viszont vannak fiatal srácok, akik rajtam köszörülik nyelvtudásukat. Este 10-re elfogadom az egyik fiú meghívását, és a családjánál alszom legnagyobb örömére. Helyi önkormányzati vezető képei a naptáron.  A családja nagyon büszke volt, hogy a fiú bizonyíthatta nyelvtudását előttük.

Reggel kivitt a motorjával a város széléig, ahonnan teherautóval folytattam utamat Jáva felé. A kocsi le is robban 20 km után (kardántengely). Majd egy másik teherautóval folytattam a zötykölődést és a sofőr legnagyobb megrökönyödésére rögtön felismertem az általa hallgatott indonéz énekest. (Ivan Fals). Majd defekt.

  Lombok szigetén folyamatos rendőrségi razziák voltak, bombákat keresnek, mert a héten bomba robbant az Ausztrál követség előtt.  Az én útlevelem is most van az Ausztrál követségen. Mikor máskor?

Sain-gigi. Egy népszerű turista üdülőhely, homokos tengerparttal. Az ismerősöm eljön értem és elvisz egy zenés táncos szórakozóhelyre, ahol energikus fiatalok aktuális nemzetközi slágereket adnak elő élőben. A hely tele külföldi férfiakkal és persze helyi cicákkal. Sör, biliárd, érintések, és még ki tudja mi azután.  Egyébként minden magányos nőnek és férfinek tudom ajánlani Ázsiát, biztos nem érzi magát egyedül, aki ide látogat. Depresszió gyanús embereknek is javallott, mert több mosoly kíséri napjait a látogatónak, mint otthon és több figyelmet is kapnak. Néha túl sokat. 

A környéken éttermek, bárok, élő zenével, tehetséges előadókkal.  Ha eltekintünk az indonéz környezettől, és attól hogy az árak itt tízszeresek, akkor itt Európában érezheti magát bárki. (de akkor miért jön ide?) Ez igaz Balira is, és a Gili szigetekre is.

Ez a drágaság akkor annyira igaz, hogy egy 20 km-es busz útért akartak annyit kérni, mint amennyiért 1300 km-t utazom vonattal Jáván.  Így marad a stop.

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Facebook Like Button for Dummies