iran

If you want to travel this year to Iran with me, contact me for the details.

Ha a magyar verziót akarod, klikk ide, vagy fent a magyar zászlóra.

Our journey starts regularly, every spring and autumn.

Wwrite me if u r interested to join

Már ötször jártam Iránban, nagyon vendégszerető, segítőkész néppel találkoztam mindig, és meglepően érdekes, változatos a kultúrájuk.

Ezért is vezetek oda csoportot örömmel,  rendszeresen. Csatlakozz te is bátran.

Vagy virtuálisan utazz velem, a blogommal. Ez a blogbejegyzés viszont az első független utamról szól:

Iráni határ, 2008,

Nagy káosz, már a török oldalon sorban-állás, átsétálva az iráni oldalra még nagyobb tülekedés és káosz. Simán át lehetne menni vízum nélkül is, senki nem ellenőrizte utána.  Én sajnos kivártam a sort, persze mindig került elém valaki. Amikor sorra kerülök, akkor elromlik a computerük.

Ez történt akkor is, amikor az útlevelemet készíttettem Budapesten. Ott is lerobbant a technika, majd, du. amikor visszamegyek, az adminisztrátor gyanakodva néz engem, – ez biztos nem maga! – és felém fordítja a képernyőt. Egy tizenéves gyerek képe néz rám. hm. Malőr.

Újra fotózkodás stb…. valahogy ezek a bürokratikus dolgok szabotálásra késztetnének  engem, ahogy én is őket. No de vissza Iránba. Itt is sok a hiéna taxis a határon, általános trükk, hogy az árat nem riálban, hanem tumánban mondják. 10 ezer riál, egy tumán. Még itt sem állt át az agyuk az új pénzre. Még a pénzváltók is trükkösek, érdemes kis pénzt váltani csak.

Nos, stoppolok, az egyik sofőr újságot kér tőlem. Megmutatom a HVG- t neki, átlapozza, és mondja, nem ilyet kér.. hanem olyat ahol vannak benne nők. (majd továbbítom a HVG. szerkesztőségébe ezt az olvasói igényt:).

Pár fotó izelítőnek:

 A nyugati és északi régiók

Kurdisztán és a dél

 A Kelet és a klasszikus látnivalók

Teherán – volt sok változás, valahogy most kevesebb a dugó,..de azért van.. mert szieszta idő alatt hazamennek az emberek. Így 4-szer utaznak egy nap a legtöbben, aki messze lakik, annak pechje van.

Még a metró is majdnem kiépült Tajrish-ig. Igaz zavaró, hogy a metrótérképen olyan állomások is vannak, amelyek 2020-ra sem fognak elkészülni, holott készként jelzik. Spórolnak a matricán. Persze itt a turizmus nem számottevő, a helyiek meg tudják.

  Buszokon szól a zene, szerencsére nem propaganda. A metró viszont leáll az ima idejére.. vicces,,.. hm, bosszantó, de ugye a dolgozók nem tűnhetnek el arctalanul. Nekik imázni kell, azaz vigyázni kell, hogy felülről hogyan látják őket. Ugyanis a vallásos rezsim is a saját vazallusait támogatja, ahogy minden társadalmi rendszer kiépít egy bázist. Kenyérharc gerincteleneknek. Megy a tülekedés, nem nyitják ki a metró ajtaját a végállomáson, hogy érkezes szerint üljenek le az emberek, hanem csak indulás előtt lehet tülekedni. Érezzetek, hogy kenyérharc van, óskor, ököljog, nem intelligens jövő.

A buszjegy olcsó, dollárért 10-alkalommal is utazhatunk állami buszon, de ugye ez is álom (állam) valóság. Metróért, magánbuszért 3-szor ennyit kérnek, taxival meg 5 dollár is kijön pár km- ért. Álom, valóság mögött mindig ott a piacgazdaság. Ezt a diktatúráknak is tudni kell, és itt még nem is olyan extrém, mint Türkmenisztánban, vagy Üzbegisztánban, ahol havi 50 dollárból kell európai árakkal megküzdeniük. vagyis a látványával, mert úgysem tudják megvenni…

Na meg a teheráni káoszt átlátni is nehéz, meg azok az emberek, akik a buszon utaznak, azok sem tudják, hogy hová megy! Elkeserítő emberi tulajdonság. Így bármi téves infót lenyomhatnak a torkukon, eladhatnak a népeknek.  Félelmetes, pedig egyszer kellene felütniük az enciklopédiát az urban planing címszónál. Bárhol kérdezem, hol van a buszmegálló?  Üljek taxi- ba, válaszoljál, ez nekik egészen természetes, nekem nem. Emberek húsz évet utaznak taxival úgy, hogy egyszer sem merült fel bennük, hogy buszt kellene használni.

Egyébként a térkép is “in the name of God”- al kezdődik. Ami szép, de legalább

jó lenne, ha lenne rajta km osztás, ha már isteni jót akarnának csinálni, de úgy tűnik, az isteni jó nem az embereknek készül, csupa propaganda. Még itt is vásároljak a zsíros állásokat a szakemberek (de legalább a diplomát nem, mint a volt szovjet térségekben).

A legkedveltebb dobozos ital a sör. Igaz alkohol nélküli soft drink, de legalább az illúzió megvan. Így mindenki marad a kis házifőzésű cseresznyepálinkánál, habár a 2-3 dolláros kilógrammonkénti ár inkább az iraki csempészáru felé mozdítja a közönséget.

Teljesen általános, hogy megy a légkondi, miközben nyitva van a bolt ajtaja. Jóléti világ, erőforrások kimeríthetetlenek. Ez is milyen kor. Kietlenné tesszük környezetünket, amit légkondival/ fűtéssel teszünk elviselhetővé. Ezt fenntartani, csak további természetrombolással, vagy környezetterheléssel lehet.  Csak mi lesz, ha már nincs honnan lopni? A fa sem nő ki 5 nap alatt, ahogy az Inuaki társadalomban történik, nem is tisztítja meg a levegőt és nem termel oxigént, a folyóvíz sem tisztul meg rögtön, a földalatti vizeknek is évezredek kellenek, amíg újra lophatunk belőle. Kérdés, hogy addig hova megyünk?? Pokolba. Már az első lépéseket megtettük.

Mindenhol panaszkodnak, hogy most egyáltalán nincsenek külföldiek. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik? Legalábbis Irán körül. Most hagyták jóvá a szankciókat Irán ellen. Egy nappal ezelőtt kaptam meg a vízumomat. Inshallah. Gondolom, nem rogyik térdre ez az olajhatalom, de a nemzetközi tekintélyén tépnek még egyet.

Szerveztem c.s. Meetinget, hogy életet öntsek a helyi közösségbe. Úgy tűnik elég esélytelen vállalkozás lesz. Hiába vagányak, azért a félsz az úr. A parkban is rögtön megjelentek a rendőrök, látván húsz fiatal piknikezik a füvön. Vegyes gender, több mint gyanús. Pont most volt az évfordulója annak, hogy hatalmisták megöltek egy tüntető lányt.  Nagy a rendőri készültség a tereken.  Elrettentés működik, ennek következtében a tömegvonzás elmarad.

A legérdekesebb az, hogy vidéken az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik a fővárosban. Internet nincs arrafelé, égi tv is módjával van, ha van is szappanoperákat néznek, és még ha látják, sem hiszik el. Meg ugye a megszokott mindig biztosabb, mint forrongó új. Vidéken úgysem lesz nagy változás. Betartják a szabályokat, meg a szájukat is, remélhetőleg akkor minden rendben lesz.

A város más. Sokkal szekulárisabb, gazdagabb, érzik a lehetőségeket, amit most éppen egy szűk elit tart a kezében. Ezen szeretnének változtatni, persze a vallási béklyó elleni fellépes köntösében. A lojális réteget úgy is támogatják, hogy az ‘egyebek’ is pályázhatnak állami megrendelésekre, csakhogy ismerős kell, hogy legyen a bizottságban (azaz elitee), no meg a bankok is csak lojális cégeknek adnak kölcsönt a vállalkozásokhoz. A kör bezárult. Te soha nem válsz naggyá. Mi pedig egyre inkább. Annyira, hogy a tavalyi tüntetésekre vidékről toboroztak fiatalokat, hogy a tüntetéseken üssék a népet. Napi 100 dollárért. Nem rossz. Végül is napi négy tüntetéssel a havi fizetés megvan, és továbbgondolva még utazásra, vérfolt eltávolítóra sem kell költeni. Valaki???

Érdekes, hogy 15 milliós város létére nem hallani szirénázó szerveket. Ennyire titkos?? Ennyire egészséges a város? Még egy fránya tűz sem üt ki?

Huh, még érdekesebb, hogy a város tele van a fő- vallási-vezér képeivel, no meg egyéb háborús hősök posztereivel. (pedig az a háború immár 20 éve befejeződött). Pont egy olyan rezsimben, ahol elnyomják az egyéni gondolatokat és tetteket.  A hős iránti igényt kipótolják, mert te egyszerű polgár nem lehetsz hős, mert ugye csak a rendszer ellenében lehetnél az, az pedig tilos, mert itt minden ‘a rendszer’.  Szóval a hős, pótlék. Minden rendszer hasonló kaptafára gondolkodik és cselekszik.

No de a nép mivel van elfoglalva?

Hm, orrműtéttel. Népsport. Még a fiúk is. Döbbenet, hogy mennyire nem viselik el önmagukat. Gondolom halom pénze is van már a népnek, hiába panaszkodik nekem mindenki, hogy jobb is lehetne, ha nem a current rezsim regnálna.  Ezt látszik alátámasztani az 5 dolláros pizzák, a 3 dolláros cseresznyék és egyéb különleges gyümölcsök vásárlása. Továbbá a sok műanyag kaja, iparilag előállított tömegkacat. Ezek mennyire nem illek a modern társadalomba, jelzi az is, hogy amikor kalapot akartam venni az elveszített helyett, akkor a hatalmas teheráni piacon semmit sem találtam, ami praktikus és esztétikai ingerküszöbömet elérte volna. Szomorú jövő..

Műanyagon és műanyagban él a mai ember. Ez utóbbit szemétnek is nevezhetném egy későbbi stádiumban. Ez akkor manifesztálódott a szememben újra, amikor egyik éjjel egy ausztrál sráccal elmotoroztunk a hegyekbe. (Útközben elmondta, hogy egy hónappal ezelöttől nem adnak ki pakisztáni vízumot külföldieknek Iránban, ezért a legtöbb utazó, mint ő is, Afganisztán felé kell vennie útját India felé. )

Másnap egy tónál kötöttünk ki, aminek partján nem volt gusztusunk leülni étkezni, az ott látható körülmények miatt. Hm., Ide jár fel Teherán lakossága a hétvégéken, és a szemétben vidáman elpiknikeznek, még nagyobb szemetet hagyva maguk után. Valahogy az emberi lények mátrixából ki van már telepítve az élhető világ képe.

Nekik ez lett a normális. Meg az, hogy feljebb a hegyekben a folyó mentén a főútvonal mellett terítik le a pokrócukat, és eszegetnek a főútvonal zajában, porában. Ugye a folyóhoz lemenni nem lehet, mert az privát terület, vagy fizetős. Túlpopuláció. Pokol világ lett Földünk legnagyobb része. Kérdés kell e ennyi ember, különösen, ha csak a darabszámot szaporítják és nem a gondolatokat. Kicsit elitistán hangzik, de onnan a kényelmes európai világból ez mind csak távoli rémképnek tűnik. Pedig ez a valóság. Nem csak itt.

Hamarosan újra indulok Iránba, gyere te is velem

:
útitervem itt

A történetem folytatása Qom fele mely a legismertebb vallási zarándok hely a siítáknak Iránon belül.