Human c. film 2015-ben született. Ez egy 40 éve tartó filmes evolúció egyik tagja.
Az úttörő az 1982-es Koyaanisqatsi film. Az az alap, s minden ahhoz viszonyúl, abból építkezik. 1989-ben egy film klub keretében láttam a filmet, megváltoztatta a világról alkotott képemet. Ne feledjük, még rendszerváltás előtt vagyunk, 2 csatorna a tv-n, világútlevél még messze..
A Human kevésbé fajsúlyos film, különösképpen zeneileg nem homogén. A qatsi filmben Philip Glass Zenéje önállóan is megállja a helyét, de a képi világgal pedig elrepít. Szó Szerint, mert a 80-as években számomra egy csoda volt látni a világot felülről.
A film itt nézhető, alatta pedig tovább írogatok róla.
S a filozófiai tartalom, amit a Koyaanisqatsi adott, az építő romboló társadalomról, a tükörről amit felénk mutatott, a kiútkeresésről, és annak a chalanger katasztrófájának záró képsoraival elgondolkodtatott, s megértette, hogy nincs kiút. A kiút mi vagyunk, a megoldás bennünk van.
A lenti képek saját fotók..
Akarunk-e változtatni magunkon? A megoldás nem kint, nem mástól, hanem saját mindennapi életünkben és fogyasztói attitűdünkben keresendő. Ez a film indított el engem a világba, mert látni akartam, mielőtt megsemmisül a világ.
A Koyaanisqatsi-ból egy trilógia született, Powaqatsi, Naqoyqatsi, meg az utóérzetek, a Barakka, Samsara, Home, és a Planet Ocean, stb. Mindet kötelező megnézni, mind elgondolkodtató és gyönyörködtető.
Az itt ingyenesen megnézhető Home c. film az első nagy alkotása Yannn Artus-Bertrand-nak, aki a Human c. film alkotója is. Természetvédelmi aktivista, tiszteletbeli ENSZ nagykövet, fotográfus, operatőr, s nem is a legrosszabbik fajta. Képi világa végigvisz a természeti és a társadalmi világon, de a koyyaniquatsi-tól eltérően már magyarázatokat is fűz a képekhez. Ez hozzáad a megértéshez, de egyben el is vesz az értelmezési tartományból.
Yann Arthus-Bertrand a rendező előző, Home alkotása számomra elementárisabb volt lenyűgöző légi felvételeivel és aktivista filozófiai mondandójával, annak ellenére, hogy érezni, hogy egy gondolatkőrt próbál áttuszkolni, de már modernebb technikai eszközökkel és képi világgal.
A Human c filmről itt olvashatsz. Bár mondandója annyira nem didaktikus, többet ad a lassúbb vágásokkal, szűk kamera képekkel, habár ez engem kicsit zavart, hogy nem látom a helyeket kontextusában, nagyobb távlatban. Gyakran érzem a jelenetek beállítottságát (habár tévedhetek is, de pld. a karaván soha nem gyalogol a dűne élén tudtommal). Jó lett volna ha a helyszínek epizódjánál is ott lett volna a helyszín, főleg, hogy jártam azokon a területeken, így melengette a szívemet.
Gyakran mutat portrékat, ami a címből következik is, de ami nekem érdekesebb lenne, kevesebbet láttatja, másokat meg többet, mint szeretném.
Zeneileg megkapó a kezdő perzsa zene, feljönnek bennem a Baba Aziz film érzései, habár zeneileg nem első vonalas, de azért akik a világzenében jártasak, örömmel hallgatják aláfestésnek. A légi felvételes sok epizód és sok mozaik közötti kapcsolatot nem mindig találtam, de lehet az én gyengeségem ez, s talán egy egybefüggő történetmesélés lehet közelebb állt volna hozzám.
Ettől függetlenül kötelezően megnézendő film, főleg, ahogy a home is, ezeket ingyen tette hozzáférhetővé, mert az üzenet eljuttatása a legfontosabb, nem az egyéni haszon. S ez tisztelendő az alkotás mellett is.
Jó filmezést.
Ha külön nyitnád meg akkor ide klikk.
Ha tetszett, akkor like alul..
