Indonézia Borneo 2014

INDONÉZIA 1. érkezés, Jakarta

Indonézia,
Indonézia,

2004 május 28. Szingapure-nak búcsút intettem, s irány egy nagyon régi vágyam felé, Indonéziába.

Már Szingapúrban kiderült, hogy homály fedi a Jakartába induló hajó menetrendjét. Mindenki mást mondott, de senki nem mondta azt, hogy nem tudja. Így a legközelebbi indonéz szigetig megyek, s ott majd meglátom, hogy s merre tovább. Ami biztos, hogy a Pápuákhoz el akarok jutni, igaz az az ország másik szegletében, ami 6000 km-el odébb van. De valójában tervek nélkül, mert van 2 hónapom, mert időm mint a tenger. Jó fiatalnak lenni.

Hétvégén hajóval mentem Szumátrára, Batam szigetére. Ez már Indonézia területe, simán ment a beléptetés, 2 hónapos vízumomra rápecsételtek, és irány egy új kalandba!

Itt egészen más!! Pld. infókat szerezni nagyon nehéz, még arról is, honnan indulnak a hajók. Mert úgy mennék Jávára.

A hajóügynökségek nepperei kioszkjukból kilógva üvöltötték az állomásokat, de persze Jakartáról senki nem tudott. Egy db. cég foglalkozott ezzel a desztinációval, de ők is mindenfélét mondtak, majd sokadik variációként kinyögték a csütörtököt. Hát az bukó. Rögtön Indiában érezhettem magam, ahol hasonló káosz uralkodik.

 A Szumátrára tartó hajó már elment. Itt ragadtam a szigeten a ’hiéna’ övezetben, ahol vagy zárva valami, vagy kideríthetetlen, amit szeretnék, vagy ha lehet valamit az drága. Kicsit a 3. világ feeling jött vissza. A sziget itt drága, pld. taxizni 20 km-t a hatodába kerül egy belföldi Jakartáig szóló repjegynek. Így inkább átstoppoltam a reptérhez ott szerencsét próbálni. Nagyon kedves emberek vettek fel szerencsére.

Kiderült, hogy csak 35-40$ a 1.5 órás repülőút Jakartáig. A rossz hír, hogy a jegyek már elfogytak, hisz hétvége van. – Hm.. mit tegyek..? Hát kipróbálom a neppereket. A jegyüzér pár $ pluszért tud jegyet szerezni. De ugye oda kellett neki előre adni a pénzt, és bízni benne, hogy nem tűnik el. Te megtennéd?

Kicsit izgultam, de nem akkora összeg, hogy megrendítene, így belementem. Valami kézzel írott jegyet hozott, elmentem a biztonság kedvéért az „office”ba, és ott verifikálták, hogy rendben van, délután indul a gépem. Hurrá!

 Szóval repültem megint! Történelmi pillanat, mert átléptem (na jó, repültem) az egyenlítőn, s innentől még az örvény is másfele pörgött.

Jakarta

Indonézia tényleg más. Türelmet és időt igénylő jószág, de közben pedig végtelenül kedves. Állandóan beszédbe elegyednek, segítenek, csak úgy. S vannak páran, akik tudnak angolul. Szóval van esély túlélni.

Az üzleti érzékük nulla, mert ugyan többet kérnek, de ez csak egy halovány kísérlet a vietnámi zsonglőrökhöz képest, ahol tényleg küzdeni kellett a szemérmetlen turista árakkal szemben.

Az iszlám sem az a fundamentalista innen nézve, s a müezzin is esélytelen a hangos riksásokkal szemben. Habár Jáva nagy, nyelvében és temperamentumában is nagy eltérések vannak ezen a szigeten is.


Olcsó a jávai régió, pld. 80-100 forintért lehet ebédelni, sajt is kapható, ami nem evidens DK-Ázsiában. Ráadásul megfizethető, habár nem nemzeti eledel itt sem, de én örülök neki, mert fél éve már nem jutottam hozzá. Ezért is teszek említést róla.

Rengeteg utcai kifőzde (warung) található minden sarkon és útszélen, kb. 3 méterenként egy. Néha nem is értem, hogyan élnek meg a nulla forgalomból és a minimális profitból. Lehet, hogy maguknak főznek, s ha esetleg eladnak valamennyit az bónusz a családnak?

Lakhatási gondok Jakartában is vannak. A hidakat beépítik, utcán alszanak, koszos, macskák és patkányok, sasliksütők és utcazenészek.

 A város él. A buszokon is zenélnek, gitár a fülhöz, s máris szinte Mexikóban járok. Színpompás világ ez, színes emberekkel, kedves gyerekekkel, sok mosollyal, humorral és unalmas mindennapokkal.

De ez a város túl nagy, zajos, büdös, elég élhetetlen, zsúfolt város, kész csoda, hogy a guesthouse-ban madárcsicsergésre és kakaskukorékolásra ébredtem. De 50 méterrel odébb már magasodnak a toronyházak, indul a forgatag.

Szerencsére száraz meleg van, melyhez egy kis szelet is rendelnék. De sajnos a szúnyogok itt is kötelező kellékei a trópusi melegnek.

Egyébként rendben van az ország utazóként, csak hivatalos ügyet ne kelljen intézni. Aki kideríti például, hogy hol van az „immigration office”, annak szerintem élből meg kellene adni a vízumhosszabbítást, mert megérdemli, talpraesett. Nem egyszerű a net előtti korban. Minden megszokott, információ szerző hagyományos út tévesnek bizonyult, sokszor tévútra jutottam, mire megtaláltam az office-t.

 Indonézia, mint mondtam, más.

A tervem mielőbb eljutni a pápuákhoz, mert hiába 2 hónapos a vízumom, az nem olyan sok, s ki tudja, meddig leszek Irian Jaya-n, ahova nem egyszerű bejutni, csak repülővel megközelíthető, arra jegyet szerezni nem lehet, s visszajövetel sem biztos. 

Az utcán vannak irodák, vettem egy jegyet. 2 nappal később volt azindulás, addig Jakarta, etnográfiai falu, meg pár kötelező látnivaló.  Igaz, abból tényleg nincs sok. . Készültem, infókat gyűjtöttem, ami szinte lehetetlen, mert tényleg „terra inkognita”-ra készülök. Vettem még felszerelést, elemeket, mert ott tuti nincs áram.

Innentől többes szám, mert Katrien, egy belga lány is csatlakozott hozzám, akivel még Vietnamban találkoztam pár hónapja, majd Malajziában ismét összefutottunk, s azóta együtt stoppoltunk.

 Szóval Jakartaban megvettük a repjegyet. 130$-ért repültünk volna Pápuáig (Európa-Amerika távolság kb.), de a reptéren kiderült, hogy nincs helyünk, mert nem erősítettük meg a 2 napja vett jegyünket. Ez Ázsia.

No de idefele jövet Katrien összehaverkodott egy itt dolgozó sráccal, s most felismerték egymást a reptéren. Elmondtuk mi történt, s milyen nonszensz, nos a segítségével rögtön korrigálták az „elírást”, s így másik két ember lett a kieső. Ez is Ázsia.

A tervünk: indulunk Nyugat-Pápuára (Iriyan Jaya), cirka 8 óra repülőút innen. S onnan csorgunk vissza lassacskán Jáváig. Igaz most olvastam az újságban, hogy éppen esőzések voltak arra, s elmosott 120 házat az ár. De ha kell, én megyek oda akár menteni is, csak jussak el oda is. Vagy engem kell majd kimenteni?
Aki az elsőre szavaz, nyomja meg az egyes gombot..

Mindenkit üdvözlök 30 C Jakarta, 2004.06.04. 14.30h

Mindenkit köszöntök megint a hálón keresztül. Azért jól esett, hogy jó pár embernek feltűnt 2 hónapos eltünésem. Igaz, a pápuáknál nem lett belőlem főtt szerzetes, sem a szabadságharcosok által elrabolt fehér túsz, se Sulawesin (Celebesz) bivaly által felöklelt járókelő, sem cápa által szétmarcangolt tetem, sem kalózok által kivégzett utas. Tehát, aki nem e fenti okokból kifolyólag hiányolt, annak már meg is bocsátottam. J

 De most reszkessetek, mert jön a betűáradat főtt misszionáriusokról, túszokról, bikaviadalról és a tengeri kalandokról Pápuáknál.

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


*