Mizoram 1 – Megérkezés
intro
Nos, ezt a részt (3 bekezdés) hagyd ki, ha nem érdekel, milyen nehézségekkel találkozik egy utazó ismeretlenföldön? Ebben a részben megtudod, hogy milyen módon oldanám meg? Hogyan hatnak az események egymásra? Illetve hogy mi az a nosztalgia…?
Hát, volt bankkártya mizéria, online vonatnézés, stb… Időben kiérek a káosz-guwahatiban a vasútállomásra, de 30 percet késik a vonat. Jó, próbálok jegyet venni Silchar-ig, legalább addig vízszintesben leszek. De persze, mivel a vonat nem innen indul, hanem Kelet-Assamból jön, ezért csak Lamdung állomásán lehet venni fekvő jegyet turista kvótára (várólistán 58. lettem volna egy kis vonatra (kb. 10 szerelvény)). Aztán meg rákésik a vonat még 1 órát, kezdhetek izgulni, hogy lekésem a csatlakozást. No sebaj, majd lesz valahogy. 4 óra zötyögés, még van idő átszállásnál, így megyek jegyért, de mivel késett a vonat, ezért zárás előtt értem oda. Jegypénztártól átküld a szomszéd épületbe, ahonnan meg visszaküldenek az elsőbe. Közben az már bezárt. S hogy a reklamációt, követelőzést megelőzzék, a computerek már blokkolva voltak, így ugye a személyt nem hibáztathatják. Okos. Jegyfoglalásnak lőttek. Nagyszerű…
Közben hatalmas tömeg lett a normál pénztár épületében, hogy ne menjen a világ simán. Kiderült, hogy törölték az Agartalai járatot, így a Silchari vonattal jön egy másik 10 szerelvénnyi embertömeg. Persze nem toldották meg a vonatunkat szerelvényekkel, így folyt a hiszti, tülekedés, feszültség, lógtak az ajtóból is, nekem esélyem sem volt beférni. Egyetlen mentsváram az első osztály, de onnan is kidobtak… nem hiszem el… hát újra visszaszállok. Aztán persze késéssel, de elindul a vonat… de a következő állomásnál át kell szállnom… aztán meggyőzöm őket, hogy nem az én hibám, hogy törölték a másik vonatot… Így a wc mellett töltöm az éjszakát…
De hogy a rossz események halmozódjanak, a késés miatt csak 10 órára érünk Silcharba, s lekésem a Mizorami sumo (jeep) indulásokat is… Na, gondolom elütöm az időt, a bankkártyám orvoslásával. Itt is tömeg az ATM-ek előtt, mint mindenhol a periféria Indiában. Aztán beszélek a bankárommal, de megnyugtat, hogy nem lehet maestro kártyával pénzt felvenni a bankban sem… Semmi megoldást nem tudott javasolni.. hisz bankár..
Nekem eszembe jutott, hogy esetleg a dombor részével lehet valamit csinálni, esetleg kamura levásárolok, amit nekem kp-ban kiadnak.. Megyek az utazási irodába, ahol repjegyeket árulnak, kérdem, hogy lehet-e bankkártyával fizetni? Persze lehet – mondja. Menjek a bankba, ATM-ből vegyek fel pénzt, és fizethetek. Hát, ez sem hallotta meg a kérdésemet. Legyek ideges? (Ez egyébként már egy világ jelenség.. ha pl. egy étteremben kérsz egy kólát és egy vizet, akkor két kólát kapsz, mert az agyuk arra van modellezve, hogy eddig majd mindenki két kólát kért, akkor biztos te is azt akarsz.. Így nem kell gondolkodnia. Ha esetleg mégsem azt akartál, akkor is jó szokott lenni. Hát, ilyen India, hatványozottan. A rutinban el mindenki. A kérdéseimet sem szokták meghallani. Érted? Amikor igenlően rázzák a fejüket.. akkor már tudom, hogy nem értik. Nem is folytatom… ez olyan tájidegen probléma Európától, mint egy programozónak megérteni, hogy vannak országok, ahol lassú a net. Ezt egy európai nem képes felfogni. Ez csak a c.s. kapcsán merült fel, mert elkezdtek kommunikálni velünk, hogy ideákat gyűjtsenek. S lehet rájuk szavazni.. az én javaslatom áll az első helyen… na legalább a tagoknak leesett, hogy Európán kívül is van élet…
Node, hogy a pénzhez jutáshoz visszatérjek, úgy döntök, úgyis van időm, hát váltok a bankban. Ám ez nem olyan egyszerű, mint azt egy jámbor turista gondolná. (Gyengébb idegzetűek ugorjanak a következő bekezdéshez.) A bankárommal beszélek, ő kérdezget mi járatban vagyok, s hogy tényleg egy fesztivál miatt jövök Mizoram-ba? Család, gyerek, miegymás… Kérdem mennyi az árfolyam.. elfogadható.. komission sem vészes.. hát váltok. Töltögetjük a papírokat, közben kérdezget.. kb. 7 oldalnyi papírt töltünk ki, fénymásolat irataimról, bankjegyek sorszáma (még jó, hogy nem egy köteg egydollárost hoztam), nekem nem kell sorban állnom, előreviszi a kasszához.. várunk.. várunk.. telefonok… közben kiderül, hogy történelmi esemény vagyok, valaki külföldi akar váltani.. akinek nincs számlája ennél a banknál. Hát ilyet! Feltelefonál a fővárosba, hogy lehet-e akkor váltani.. feszült pillanatok.. mert már 40 perc telt el eddig.. de végül a főnökség rábólint.. mindenki felenged, jön a tea.. (no nem nekem.. a bank nem te érted van, ha ezt eddig nem tudtad volna), közben nézem a sort.. meg a bankban lévő motorkerékpárt.
Először, buta európai agyammal azt gondolom, hogy ezt a motort nyerhetik, akik itt váltanak (dehogy), akik itt vezetnek számlát (ez sem a helyes találat). De még ez is távol a valóságtól.. Valamelyik főnöknek áll bent a bankban a motorja. Vicc. De nekem nem, mert már mindjárt megy a sumo (maxi cab, jeep) 14 órakor, siettetem, ő megnyugtat.. ilyenkor érzem már, hogy baj lesz. Végre jön egy papír, amit még alá kell írnom.. kettő, mert euro-t is váltanék, majd végre látom a valóságot.. iszonyú rossz áron váltják az euro-t.. Mondom neki, hogy előbb nem ezt mondta.. mutogatja nekem a papírt.. stb.. Hát, én kérem vissza az egészet.. kicsit kétségbe van esve bankárom (én is, mert lekésem a jeepet), most már én is a kasszához megyek, visszaadja a pénzt, s végre mehetek. Így nem sikerült 1 óra alatt pénzt váltani, még jó, hogy elértem a jeepet. Busz is lenne, de azt sem tudja senki honnan indul.. szóval káosz. Jah, s ha csak félútig mész, akkor is ki kell fizetni az egészet, mivel jeep félútig nem megy.. vagy butaság, vagy jeep maffia van a dologban.
Mizoram – fél magyarországnyi terület, – land of the hill people – a jelentése. India 23. állama, 1987-től. Régebben csak folyón keresztül kapcsolódhattak a nagyvilághoz, de mióta Bangladesh független állam, ez az út megszűnt.. teljes izoláltságba taszítva az itt élőket.
Juhéj, indulás Mizoramba, persze én vagyok a 12. utas a jeepben, ráadásul hátulra kerülök, jó kilátások egy 6 órának mondott útra, ami statisztikailag 8 óra.. de ugye az indiaiak nagyon optimisták. Sebaj, elindultunk végre.. (korábban akartam egy közelebbi helyre menni, félútra, de oda is 300 rúpia a jegy, szóval tök mindegy hova megy az ember.. már lelki szemeim előtt látom, milyen drága mulatság lesz ez a 7 nővér törzsi államokként reklámozott új turista desztináció Indiában. No, de a régi álmaimnak ára van. Amire rögtön rájövök, ahogy kiérünk a városból, mert rázós ügybe fogtam bele. Tele kátyúval , gödörrel, szűk utak, kerülgetik egymást a járművek.. vissza az igazi Indiába… emlékfoszlányok törnek fel a 13 évvel ezelőtti indiai utamról.. a szomszéd gyerekből pedig az ebéd emlékei törnek elő.. szerencsére nem rám célzott. Hja, jó tudni, hogy van még időutazás.
Aztán mielőtt a határhoz érnénk, két srác még bedob egy üveg konyakot, mert ugye Mizoram a keresztények által irányított állam, s törvénybe iktatták az alkohol tilalmat. A moral aapolaasa. No, de nem kell sok logika hozzá, hogy lássuk ez sehol sem működött eddig, sőt a klerus sem helyesli, de hivatalosan senki nem akarja megváltoztatni. Így aztán marad a probléma eszkalálódása, mert így mindenki helyi főzött löttyöt iszik.. a sokkal kellemetlenebb mellékhatásokkal és sokkal drágábban.. amiből az állam nem is részesedik adó formájában. Naccerű. Persze mindenhol korrupt rendőrök, a sofőr mindenhol viszi a baksist.. nos most már értem miért ilyen drága a közlekedés.. mert az elnyomóimat nekem kell fizetni, mert az állam nem képes rá. Csak hogy szofisztikált képet kapjon kedves olvasóm, milyen is (volt) India.
A forgalom innen kezdve gyér, jönnek a hegyek, kacskaringók, bambuszerdők.. mert ugye erről híres… minden 50 évben virágzik a bambusz, gyümölcsöt hoz.. amitől elszaporodnak a patkányok.. s 3 évig pusztítják a parasztok terményeit, aminek következtében éhínség szokott kitörni. Ennek következménye volt az éhség szülte felkelés az ötvenes években.. illetve a függetlenségi mozgalom, amelyet India légierő bevetésével próbált kordában tartani. Persze az egész ország hegyekből áll, így teljesen kontrollálhatatlan, ráadásul Burmával határos, így aztán megfoghatatlan. Tartott is vagy harminc évig, mire pontot tettek a felkelés végére.. ennek gyümölcsét (rázkódásos terheit) élvezhetem.. mivel eddig csak engedéllyel sem igen lehetett ide bejutni. A burmai oldalon meg reménytelenebb volt.. igy első felfedezőként jutok erre a területre.
De miért is nem független állam?? A történet érdekes, mert a brittek csak azért vonultak ide be 1890 körül, mert az egyik mizo törzsfőnök elrabolta az egyik Assami helytartó lányát (papát megölték). Erre a brittek bevonultak rendet tenni, az assami igazgatás alá helyezték papíron, de nem avatkoztak be a mindennapi életbe.. maximum annyival, hogy misszionáriusok mehettek be. Amikor 1947-ben megszűnt a gyarmati státusa Indiának, India automatikusan a sajátjának tekintette a területet és bevonult. Azt ígérte, hogy 10 év múlva önállóak lehetnek.. de persze ezt ők sem gondolták komolyan.. hát maradtak… senkinek nem tűnik fel mi van a végeken.. csak hogy közbe jött az 50 évenkénti bambuszvirágzás.. patkányok serege, éhség, s megalakult a mizo felszabadítási front, majd Indira Gandhi megölése.. erre Rajiv is észbe kapott.. s igyekeztek kiegyezni.. így lett önálló tagköztársaság.. nos hát így függnek össze a dolgok.
S így kerültem a képbe én, aki uniqumra vágyik.. no nem a folyékonyból, de a rázósból.. ugyebár hegyi utak. Szóval 1961-ben megalakult a Mizo nemzeti éhségfront (jó elnevezés mi?), mely 1966-tól fegyveres ellenállást kezdett. De mivel Bangladesh elszakadt Pakisztántól, ezért nem jöttek a fegyverek.. így a felkelők is a tárgyalóasztalhoz kényszerültek, Radzsiv Gandhi is behozta anyja halála után az új politikai irányvonalat.. így 1986-tól India hivatalos része lett, mint önálló tagköztársaság.
Vendéglátóm a főváros előtt lakik 28 km-rel, így egy órával! kevesebbet kellett utaznom. De persze rossz helyen tettek ki, mert ugye a bazár az egy könnyen eltéveszthető hely egy kisebb településen. Sebaj.. legalább gyaloglok egy kicsit. Huh.. 24 óra alatt legyűrtem 400 km-t. A jeep út 170km, 6 dollár, 8 óra. A kíváncsiak kedvéért.
A vendéglátóm, a volt törzsfőnök egyik lánya, látszik, hogy nem szűkölködnek.., még mindig tisztelt személy, habár ez a falu főnök pozíció már nincs életben. Klasszikus nagyobb teremtés, tele lelkesedéssel, vendégszerető.. tanár néni főállásban.. unaloműzőnek.. mert ugye nem történik semmi.. a vasárnapi keresztény szeánszon kívül. Itt is 3 felekezet s két templom van (a hindi csoport az iskolában gyűlik).. mert ugye nem férnek meg a különböző felekezetek egy templomban.. s egyforma időpontban van az esemény, hogy opportunisták kibukjanak.. hisz egyszerre két felekezetnek nem lehet áldozni.. mint ahogy azt Afrikában sokan teszik… Nos itt jórészt református (presbiteriánus) egyházakról van szó.. a katolikusok kicsit lemaradtak a lélekvadászatban.
Marcius 2. A Chapchar Kut fesztivál – na erre jöttem, az unalom ünneplésére.. mármint .. hivatalosan a mezőgazdasági üresjárat kitöltése kis tánccal és zenével. Régebben (ahogy ma is) a dzsungelt felégették, hogy új területekhez jussanak, nos amíg várják, hogy a friss bambusz sarjak kiszáradjanak, az azutani tavasz ünnep. Mivel itt egy kereszténynek betérített népről van szó, ezért a tradíciók gyakorlatilag kihaltak.. de valahogy a turizmus felélesztésének jegyében a kormány támogatja ezt a fesztivált.. persze nem miattunk (rajtam kívül egy német srác volt, aki itt él). Nos a mai nap lehet csak látni népviseletben fiúkat lányokat.. de ez is inkább középiskolás buli, ahol bemutatják a bambusz táncot, amikor rengeteg tánc csoport egyszerre mutatja be a táncot (majd ezer fiatal ugrál) Fantasztikus az a három négy perc, még fel sem fogjuk és vége.. fiúk mozgatják a bambuszt, a lányok ugrálnak át rajta. Oh, de szépek is… tán leginkább a kirgizekhez hasonlítanak. De simán elmennek thai-nak is. Egyik ismerősöm mesélte, hogy Thaiföldön thainak, Nepálban nepálinak, Szingapúrban kínainak nézik, míg Indiában bizonygatnia kell, hogy indiai (mert különben a 30-szoros külföldi árat kérnék tőle is belépőként. Na, szóval olyan behelyettesíthető nép.
Amikor kérdem őket hogyan jellemeznék a mizo-kat, mindig előjön az engedelmes szó. Szigorúan keresztény uralom van, kötelező megjelenni a vasárnapi szeánszokon, igaz itt is csak a kissebség gondolja komolyan a tanítást, de a közösség itt még nagy úr, a törzsi kultúrából csak most jöttek ki 50 éve, amióta az indiaiak elfoglalták őket. Az angolok alatt függetlenek voltak. Aranyos a faluban a nem mizo keresztény csoport, kb. 6 tagja van, gitárral dobbal üdvözlik Jézust.. hindi nyelven.
Hogy milyenek a Mizok? „Tlawmngaihna”a fő irányelvük, mely a vendégszeretetet társadalmi kötelezettséggé tette.. amit még ma is élvezhet az erre tévedő külföldi. Önfeláldozó, önzetlen kedvességgel találkoztam bármelyik családhoz is látogattunk el.
Nagyon szolidáris nép, még él a közösségi szellem, az egymás segítése földcsuszamlás és éhség esetén. Büszkék arra, hogy nem koldulnak, hanem dolgoznak. Ha valakinek nem jut rizs és éhezik, annak “joga” van lopni ételt, s ha a farmer észreveszi, akkor nemhogy nem büntetik, de kötelessége adni még többet neki. Miért? Szerintem azért, mert ha nem veszi észre, hogy a szomszédja ínségben van, akkor az az ő “bűne”, s így fizet érte. A másik, hogy aki szegény, annak pedig lehet kérnie, kisegítik egymást.
Általában a nagycsalád rendszer működik, generációk élnek együtt, s ha valaki meghal, akkor az egész falu siratja 3 napig, de az egész folyamat 3 hónapig is eltarthat. Egyébként az egyetlen közösségi tér a templom, így minden egyéb profán szféra gyakorlatilag nem létezik (disco, színház, koncert).
Indiában Kerala után ez a legírástudóbb nép. 95%-a a lakosságnak képes írni, olvasni. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne sokkal több a funkcionális analfabéta, de azért egy jellemző adat. No igen majd elfelejtettem, hogy latin betűs az a.b.c.-jük, s a hindi kötelező, de senki nem beszéli.
Az egészségügyi ellátásra is büszkék, igaz 1 millió emberre könnyebb kórházat építeni, mint egy 130 milliós megyének.
A fesztiválon felszólalt valami miniszter, hát nem brillírozott az biztos.. azt mondta, hogy a képzett népnek állás is kell. Ipar stb.. csak azt felejtette el, hogy itt nincsenek nyersanyagok, világtól hegyekkel van elzárva, így semmi létjogosultsága a víziójának. Azt is mondta, hogy megoldották ezt a kérdést is. (Gondoltam magamban, persze, elmennek külföldre a képzett fiatalok.) S pont ezt mondta. Vicces…
Nos, mivel én egy faluban lakom, ezért foglalni kell jeepet (ez errefelé a busz, kb. 1 dollár 28 km-re, 1 óra út, hegynek fel és le..
