Szíria 1 Határátlépés Törökországból, 2009
Kedves aki látja, mert a nagy karácsonyi e-mail dömpingben nem lenne látható az én jókívánságom, ami úgysem teljesül, s megy a spamba.
Szóval így utólag prezentálok, most jutottam nethez. Pár nap és jó 2000 év késéssel a szent születése után, szabadon, megszületett ez az életjel. Ledolgoztam ebből 900 évet, mert egy 11. századi kolostorban értem tetten a misztikus fényre jövetelt. Marmusa monastery in Syria. Még azon is elgondolkodtam, hogy 38 vagyok, s ideje lenne leadnom egy huszast. Sebaj. Más is beleesik a timewrap-ba. 2009 Karácsonya, Szíria.
Nos, a sztori:
Legutóbb Iraq Kurdisztan-ból írtam, amihez még csak egy történetet fűznék. A hely annyira biztonságos, hogy az utcai pénzváltók, akik egy papírdobozon tartják a köteg 100 dollárosokat és iraki ekvivalenseit. Közben nyugiban beszélgetnek egymással, mert senki nem fogja ellopni. Ez az igazi brotherhood (testvériség, közösség). Értetlenkedve kérdeztem, tényleg? Na egyszer azért felmarkolta valaki és elszaladt – mondták, fekete volt, nigériai. Erre a következő nap az összes országban tartózkodó feketét letartóztatták (7 db. volt), s persze feladták a hunyót. Nem csak kívül volt sötét.
Törökország kurd része szintén a kötelező felfedezendő kell legyen mindenkinek a túlturistásodott tengerparti török részek helyett. Főleg Hasankeyf, mely a vízerőműnek köszönhetően víz alá kerül hamarosan. Döbbenetesen szép romok, temetők, s hegyek körötte.
Diyarbakir – kurd identitás fellegvára még tartogat valamit a hagyományos életmódból… s építészetből. Persze mondanom sem kell, hogy a kurd emberek végtelenül kedvesek, segítőkészek. (török versenytársaiknak fel kell kötniük a gatyájukat)
Nos, a török (át)futó kalandom után Szíriába mentem, habár a török határőrökkel volt egy afférom.. pontosabban neki velem. Még pontosabban a kurdok iránti gyűlöletébe keveredtem. Gondolom már unjátok ezeket a bürokratikus történeteket, de így van egy átlagember kiszolgáltatva a politikának, mégha semmi köze sincs hozzá. Így kerültem bele a török-kurd konfliktusba, mint kiszolgáltatottja a török bürokráciának. Aki arra jár, egy csomó időt és pénzt spórol meg, ha elolvassa irományomat. A többiek csak hagyják ki ezt a részt, mert csak erősebb idegzetűeknek való.
December 4-én hagytam – volna – el Törökországot Gaziantep – Kilis határon. Hajnali 6-kor már elindultam, kb. reggel 8-ra megérkeztem a határhoz. De a török határőr pecsételő ember visszadobta útlevelemet mondván, hogy a vízumom lejárt, mert ezen a határon 25 napon belül kell elhagyni az országot. Vitattam ezt, mivel éppen a 30. napom kezdtem, addig szól a vízum, mutattam is neki.
Erre azt találta ki, hogy Edirnénél ( Eu felé) vagy Grúziánál (ahonnan jöttem) mehetek ki az utolsó napon. (Ami innen 2 nap út és nyilvánvaló nonsense a felvetése). Ezt mondtam is neki. Ismét elutasító volt.
Az újabb verziója az volt, hogy külföldiek nem mehetnek át ezen a határon. Nekem vagy húsz ismerősöm ment már itt át mostanában, szóval ez is bullshit.
Valószínűleg az bántotta, hogy Iraki Kurdisztánban voltam korábban, ami ugye bántja a török nacionalisták szemét, mert nettó letagadnák azt is, hogy egyáltalán léteznek kurdok. Kb. ez olyan, mintha egy román azt mondaná, hogy nincsenek is magyarok Erdélyben.
Erre a főnökével akartam beszélni, mire azt mondta, hogy ő a főnök. Kiderítettem, hogy a főnök nincs bent aznap, szóval sehol nem tehettem panaszt. Ezután felhívtam magántelefonról az isztambuli magyar követséget, akik beszéltek vele 5 percig, majd azt mondták, hogy ez az ember nem fogja itt átengedni önt, menjek egy másik határhoz. Nagy segítség volt. (Nekem ez idő, fáradtság, 150 km plussz és pénz, s a jogtiprás érzése stb). Csak azért mert egy hatalommal bíró nem tudja elfogadni a valóságot.
https://goo.gl/maps/CKRYTHDuhs1bJbZ46
Mérgesen, de el kellett indulnom a másik határhoz, ami elhagyatott utakon a hegyeken keresztűl 186 km. S erre már csak 6-7 órám maradt sötétedésig. Azt sem tudom, mikor zár aza a határ. S ha addig nem jutok el a másik Török – szír határig, akkor tényleg lejárhat a 30 napos tartozkodásim, s akkor már joggal vegzálhatnának. Habár legtöbb határon ebből nem csinálnak amúgy ügyet, de most már törököktől szabadulnék.
Lassan haladgattam, szerencsére az emberek segítőkészek, felvesznek, s apránként eljutottam Antakya – Yenisehir útvonalon a határig, este 19h-ig.
A határon problémamentesen elhagytam Törökországot aznap este, mintha egy másik valóságba kerültem volna. Újra a gördülékeny Törökországban voltam.
Hogy nyoma maradjon a történetnek, habár szélhalom harc tudom, a magyar követségnek a következőt írtam: „amennyiben a határőr jogosan utasított el, hogy magyarok nem mehetnek át a határon, akkor tekintsék tárgytalannak a panaszom. De akkor érdemes diplomáciai tárgyalásokat folytatni, miért vonatkozik ránk más szabály, mint többi EU országra.
Ha viszont nincs ilyen rendelkezés, kérem járjanak el ez ügyben, hogy más utazókkal ne essen meg ez a több, mint kellemetlenség és frusztráció, önkény, hatalommal visszaélés, s Törökország lejáratása.”
Szóval fél napom kuka, arra ment el, hogy a hidegben üres utakon átvergődjek egész máshova egy önkényúr miatt. Gyűlölöm az önkényt, a diktatúrákat, mert már nem marad kisembernek semmi támasza. Beletapossák bármikor a sárba. S tudjuk fejétől bűzlik a hal, mert megteheti, hagyják.
Szíria – megérkezés
A szíriai határon kedvesek voltak a bürokraták, vízum is kész lett 10 perc alatt. 40 dollár, amikor kérdezem, hogy kell-e kilépődíjat fizetni, persze félretájékoztat. (Biza kell, 11 dollár, tudom meg utólag.) A pecsétemen 15 nap áll, holott a szabályozás 30 napot ad.
Előre szaladva történetemben, mondanom sem kell, hogy ez a kilépésnél ismét feszült perceket hozott. A szír határőr gyanús pillantása…, hosszasan várni, …már kezdtem megsemmisíteni kontaktjaim telefonszámát… mert ugye a titkosrendőrség igyekszik nyomon követni merre jártam, kikkel találkoztam. Mert Szíriában mindenkinek jelentenie kell a külföldiekről, s ha ezt nem teszik, ők kerülhetnek bajba. Persze ki tudja, ki a besúgó s ki nem? Így félnek az emberek, és inkább jelentenek. Asszem ez a képlet ismerős az 50-es évek Magyarországából, szóval nem ragozom. Aztán jött a nagyfőnök (az írástudó), aki elmondta neki, hogy a pecsét régi.
Csak azt nem értem, miért nem képesek a vízumom árából és az ország olajbevételéből egy kibszott gumipecsétet készíteni, ahol 30 nap van ráírva, ne kelljen egy másik határon megküzdeni egy másik tudatlan emberrel. Miért nem lehet szólni a mamelukoknak, hogy évek óta már más a szabály. Miért fontosabbak a tankok és az atombomba? – ez utóbbit pár éve Izrael lebombázta.
hhhhhuuuuuuuhhhhhhh
Egyébként táblák hirdetik, hogy ha panaszunk van, hol jelenthetjük.
Na de bejutottam Szíriába! Hurrá! Régi álmom vált valóvá.
Vicces, hogy itt a szír határon, muszlim ország, de a női wc szimbóluma egy miniszoknyás nő.
A leggyakoribb kép, amivel találkozunk Szíriában a big brother -pardon – az elnök, Assad, akinek a neve tabu, nyilvánosan kimondani letartóztatással jár. Erről az izraeliek istennév tabuja jutott eszembe. Meg azokat a kocsikat, amik a fényképével vannak dekorálva, a rendőr nem macerálja. Ily módon talizmánként is funkcionál a képe.
Internet oldalak blokkolva, útlevél kell a használathoz, mely 1-2 dollár per óra.
Szóval annak ellenére, hogy Szíria fel van szerelve paranoiával egy nagyon jó hely, a besúgóhálózat fenntartásával gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, a gazdaságon kívüliséggel pedig megszűnt létezni a gazdasági válság. A havi 300 dollár jövedelem errefele busás. Az értelmes emberek, főleg az örmények, akik a lakosság 10%-át adják, gazdagabbak az átlagnál, s gondolom a pénzkészletek 50%-át birtokolják, de folyamatos az elvándorlásuk, hisz kissebbségben élnek.
Hiába bizonygatják a muszlimok, hogy itt békésen élnek egymás mellett, a kormányzati állásokba vagy pozíciókba semmi esélyük bekerülni keresztényként. Az egy másik kérdés, hogy a siita alavita kissebbség, Assad felekezeti közössége, versus szunnita muszlim többség milyen mozaikot ad a társadalom szövétnekében, mert az örmények lehetnéneka támogatóik a szunni muszlimok ellenében, de ezeket a keveréseket még nem látom át.
Kurdok is vannak az országban, ők is segítőkészek, kedvesek. Mint eddig a másik 4 országban tapasztaltam. Számomra ők a legjobb nép, akiknek ország nem juutott. A nők nagyon szépek, öltözködésük szabad, viselkedésük viszont nem szabados… Voltam olyan családnál, ahol a nők külön étkeztek és éltek, a gyerekek voltak az átjárhatóság, ő mindkét zónában mozoghatott. Szóval a szunnita többség azért elég konzervatív.
Szíria tele történelmi emlékekkel. Több ezer éves templomok, keresztes hadjáratból romok, várak, Aleppo és Damascus óvárosa is toplistás világjárásom során. A magyar ásatás Margatban elég kamu, évente kimennek egy hónapra –nyaralni – de erdőt ne keressen itt senki, inkább romok vannak még mindig – legalábbis egy laikus szemlélőnek, akinek a kövek nem állnak össze történelemmé.
2008 https://mult-kor.hu/20081202_pokolbeli_jelenetek_a_legnagyobb_keresztes_varban
2010 https://ng.24.hu/kultura/2010/08/01/margat_johannita_lovagok_mindennapjai_a_szentfoldon/
Már majd mindenkinek van autója. A nagy hidegeket leszámítva könnyű volt utazni, stoppolás kiváló, mindig meghívnak enni, inni, lakni, szóval „ iszlám in progress” (folyamatban, működésben), ahogy annak lennie kell és anno kellett is. Itt még más szelek fújnak, szeretik az utazókat, akik kvázi zarándokok, akit segítenek, mert egy nemes célt jött betölteni.
Szíria olcsó, az utak jók, jórészt családoknál eszem, így megúsztam az 1 hónapot 3-4 falafellel (az kvázi a fast food, a legolcsóbb), mert ugye, ha tehetem akkor főzök inkább a családoknál valami jót.
Karácsonyomat Etiópiai Szent Mózes remetéről elnevezett, 6. sz-i maggal rendelkező, 11. században kiépült Mar Musa monostorban töltöttem… (Deir Mar Musa al-Habashi). A szíriai katolikus egyház 11. századi sivatagi elvonulóhelye. Messze mindentől. Életem egyik nagyon szép és különleges emléke. Szíriai katolikus ortodox vegyes felvágott a hegyek között, nyugis hely 13oo méterre az egekben. Lehet mindenkinek saját barlangja, de szobák is vannak összkomforttal, amit mi önkéntesek építünk. A nomád komfort kicsit felülírja a monasztikus életről alkotott elképzeléseimet, de az alapnál amit utazásaim során megszoktam, annál mindenképpen több. Könyvtáruk kiváló, köszönhetően a jezsuita Paolo-nak, aki Olaszországból települt ide a 80-as években, kommunikációs hidat építeni az iszlám és a kereszténység közé. (frissítés – sajnos az iszlám állam tombolása őt is elérte, s elrabolták, majd kivégezték őt is, a torkom szorul el.)
Update: Paolo Dall’Ogliot 2012-ben kiutasították Szíriából, majd 2013-ban az ISIS elrabolta.
https://en.wikipedia.org/wiki/Paolo_Dall%27Oglio
2018: az emberrablásról
2020 Szerzetesrend levele itt.
Most Jordániába érkeztem, mely nyilvánvalóan európaibb, drágább, pénzt kérnek a stoppért.. de közvetlen és kedves emberek. Érdekes, hogy 65%-a lakosságnak bevándorolt palesztin… kíváncsi vagyok mikor veszik át a hatalmat.
Érdemes ebbe a régióba eljönni, (before the nuclear dust settle down) mielőtt atompor fogja belepni a környéket – amerikai haverom szavait idézve.
Szóval nektek egészségben eltöltött és kívánságbeteljesült új évet kívánok Ammanból.
Amúgy az alsó képet Aleppóban láttam egy szabadtéri fotókiállításon, így felderítettem merre is van, s el is látogattam oda Damascusban. Így alakul spontán egy utazás.
Hamarosan jön a Szíria utazásom fantasztikus története, ahol izgalmas emberekkel találkoztam, érdekes életutak keresztezték enyémet, a történelmi emlékek lényűgözőek, az emberek segítőkészek, miközben egy diktatúra fojtása között kell élniük mindennapjaikat. Ezekbe adok betekintést a következő részekben.
Gábor vándor 2009
