Az apropó egy utazási fesztivál volt, illetve egy Eu-s konferencia szlovákiában ahol meghívott előadó voltam, s olyan embereknek vetíthettem, akik maguk is sokat utaznak.Ezután kis kiruccanásokat tettem a környéken.. ennek a zanzáját olvassátok most.
Mit tanultam ismételt szlovákiai kiruccanásom alkalmával?
Megint azt, hogy küllemben egyre inkább Európa vagyunk, míg tartalomban még nem. A vonatok szépek, de természetesen késtek. A szlovák jegypénztáraknál nem tudják megmondani mennyibe kerül a jegy.. ők csak eladják, s átküldenek egy másik jegyhivatalba. Azt gondoltam, hogy csak a pápuák logikáját nem fogom fel.. de úgy tűnik itt sem jutottam előrébb. Pedig itt nem nyelvi korlát volt, mert értette mit akarok.. ennyit azért beszélek szlávul… Tanács: vonat árak a szomszédos országokba 50-60% kedvezménnyel vannak, ha valaki retúr veszi, de így is 10 ezer forint volt a jegy Besztercebányára, 2×270 km = 18 ft egy km, 833ft egy óra utazás. Jobban jártam volna 3 ezer ft-al Érsekújvárig retúr, majd onnan helyi tarifával menni. Ennyi az utazási ötlet.
Besztercebányánaz utcanevek kiírásával is hadilábon állnak, ahogy az angol nyelv használatával is. Alig találtam meg a helyszínt, de megint malacom volt, mert sokadik próbálkozás után az egyik srác, akit leszólítottam, pont az utazó fesztiválra sietett, így együtt mentünk a teázóba, ahol az előadásom is volt. A színpadon történt a vetítés, s 130 ember jött el összesen ebben a 30 ezres kisvárosban erre a fesztiválra, zsúfolásig megtelt a színháztér. Érdekes előadók voltak, kispolskival, avagy bicóval a világ körül, a stendert utazókon kívül.. Nekem Örményország bemutatása maradt, de azért előrukkoltam a portréimmal is a világ 5 kontinenséről, hogy színesítsem a palettát. Sikerült is. Pár magyarul beszélő is volt a nézők között, habár az utcatáblák, s egyéb feliratok ezt nem tükrözték (ha voltak).
Másnap sétáltam BB. belvárosában, kb. 1 főutcányi belváros, s pár mellékutca, de igen változatos stílusban és homlokzattal voltak a történelmi épületek, s pár igényes vaskapus megoldást is láttam a modernitás jegyében. Egymást érték a kávézók, éttermek, s egyéb hangos mulatók, mely kavalkádot csak színezte a templomtoronyból áradó jingle bell karácsonyra hajazó dallamfüzérei.
Zólyomban is sétáltam egy kicsit, habár közel nem olyan cizellált és dekoratív az építészete, mint Besztercebánya belvárosa. A vár dominálja a teret, s azért az az egy utca a tágas térrel, boltokkal, kedves kihalt skandináv hangulatot hozott. Az őszi színek itt is megkapóak, főleg a platánfa alatt kellemes, fermentálódás illatot árasztó, sokasodó barnuló falevelek. Norbi egészségboltjai itt is megtalálhatóak, egészen meglepődtem.. itthon egy sem jött velem szembe. Viszont magyar felirat sem. No igen, itt már északon vagyunk..de azért a flamand területeken is kiírják franciául a dolgokat.. de még fényévnyire vagyunk Belgiumtól, Nyugattól, s gyakorlatilag az ott élő (jelentős?) magyar kissebség semmibe van véve. Az abc-ben a termékek csehül-szlovákul feliratozva, holott cseh kissebségről nem tudok, s azok amúgy értik is egymás nyelvét. Pedig Szlovákia is felismerhetné, hogy egy népet beolvasztani a jóléttel a legkönnyebb. Volt magyar az Ausztriához csatolt területeken, aki reklamált,
mert nem kapta meg(?) a jogait? Gyakorlatilag szó nélkül beolvadt. Ma meg mi visszük oda a gyerekeinket, mert jobb feltételekkel és körülmények között tanulhatnak ott. Németül. S a másik félmillió magyarról ne is beszéljek aki külföldön próbált szerencsét. Habár az nem a szerencse kategória, hanem a kiszámíthatóságé: embernek vesznek, bármiféle jöttment is vagyok, vagyunk ott. Ott a munkád számít, nem a politikai, faji hovatartozásod. Na jó, az utóbbin ott is van mit csiszolni.
Érsekújváronmár az összefogás választási plakátjain megjelentek a magyar nevek, amelyet a boltok kirakatába is ki mertek tenni. Kíváncsi leszek az eredményekre. Az utcai feliratok is tükrözik a magyar jelenlétet, habár sétám során, pár kivételével, alig lehetett magyar hangot hallani. Random próbálkoztam kérdezősködni, de sem a magyar, sem az angol penetráció nem érezhető. Furcsa volt még látni a régi patinás gimnáziumot, s rögtön felsejlettek Ottlik regényhősei s annak
a kornak a miliője. S ez itt mind tapintható, szagolható az ősz kekibe burkolódzó színeivel elegyítve. Kellemes találkozás volt a Kassák szoborral, hiszen ő is Érsekújvár szülötte, habár 17 évesen Pestre költözött miután kitanult itt lakatosnak. Tipikus értelmiségi karrier. Jó volt tapasztalnom az őszt, a friss levegőt, a kihalt utcákat, a bezárt.. már-már múzeummá degradálódó templomokat, melyeknek nyitvatartási idejük a misére korlátozódik. Igaz, zárva tartáskor is égtek bent a lámpák, de ugye a tékozló gyereket ne bántsuk. Viszont meglepődtem, ez a csillogás, pazarlás mellett / árnyékában, nagy létszámban tevékenykedő koldusok láttán. Talán ez a félreismerhetetlen ismérve a jóléti társadalomnak, hogy kitermeli a nagyszámú koldust is. Egyszerű matematika: nem élhet mindenki jól, a források kvázi konstansak. Ha valakinek jobban megy, akkor másik hatnak rosszabbul.. nekik elég a párizsi.. annak a kevésnek pedig nagyméretű kocsija, és életstílusa van, lehet menni Párizsba. Párizs mindenkinek jár. Kinek a pap , kinek a papné… nekem speciel az írás maradt.
Több képért kattints a képre..
>[scrollGallery id=35]
