Az előzőrészben írtam Dushanbe találkozásaimról, meg a poszt szovjet feelingről.
Khojand
Khojand (régi nevén Leninabad) az Észak fővárosa, a leggazdagabb országrész, Fergana-völgy folytatása, üzbégekkel, és termékeny területekkel. Nem különösen érdekes a város, de van Lenin sugárútjuk, illetve nagy Lenin szobruk is.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/12-Khojand-aug-24-25-31.jpg)
A város volt nevéhez hű képet ad a szobor, pár szép szocbarokk épületük, a várost átszelő széles sugárút, sarló és kalapácsos emlékmű. Erre válaszolgat a mecset és a medresze (iskola). Az élő bazár, teszi változatossá kiülős étkezdék zenéivel.
![Khojand, Tadzsik](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/12-Khojand-aug-24-25-18.jpg)
A helytörténeti érdekesség a vármaradvány, mely ma nemzeti múzeumként funkcionál, ahol a 2.világháború részben volt egy illusztráció, meg egy térképvázlat, mely mutatta, hogy a vörös hadsereg hogyan kebelezi be Németországot. Aláírásként pedig a Barbarossa terv volt írva.
![tadzsik busz](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/07/01-Khorog-fele-4.jpg)
Kis képzavar, állami szinten, hiszen pont fordítva történt. (Mármint annak, aki még emlékszik történelem órákon hallottakra, annak furcsa.)
Visszafelé stoppal Lakat nevű falu is útba esett, ha valaki a magyar – tadzsik közös eredet után kutatna, feleslegesen.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/12-Khojand-aug-24-25-58.jpg)
Panjikent, 7 tó régiója, Marguzor-tavak
Aztán Panjikent felé vettem az utamat, de pechünkre lezárták a hágó felé vezető egyetlen utat. No persze a tíz kilóméterenként sarcoló rendőrök nem szóltak volna az autósoknak, hogy délután 5-ig az út lezárva, mert ugye nem azért vannak, hogy védjenek és szolgáljanak. Főleg nem arra, hogy informáljanak. Így a hegy tetején a hidegben, a semmi közepén kell eltölteniük 5-8 órát az utazóknak, fuvarozóknak. Volt, aki reggel 8 h óta várt, mert éppen aszfaltoztak!!. A világ legtöbb helyén ezt éjszaka vagy részleges lezárással oldjak meg, de itt holisztikusan nem tudnak gondolkodni.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/11-Panjikent-area-16.jpg)
Ezek után azt is el tudom képzelni, hogy a polgárháború azért ért véget, mert elfogyott az ember vagy a lőszer, vagy egyszerűen már senki nem szponzorálta. Nos, sikerült a következő 50 km-ig eljutnom a hegyek felé, Sing falujához, ahol már rám esteledett. Meg is hívott magához az egyik utas vendégségbe. Áram nincs itt sem, de kedves vonzó kis falu, éppen a Ramadán megtörésére érünk haza. Jó étvággyal ettünk, a fő bölcs-öreggel beszélgettünk. Kíváncsiak voltak a véleményemre, mindenhol visszatérő témaként, főleg a vallási ügyeket illetően.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/15-Panjikent-area-62.jpg)
Megkapták gondolataimat, ami nekik elég meredek, mert én az intézményesített vallást átpolitizált dolognak gondolom. Így maradtunk a klasszikus kérdés sornál, azaz mindenki ismét a liszt árát kérdezi tőlem, mennyi Mo-on? Panaszkodnak, hogy a liszt megdrágult tavaly óta. Főleg most, hogy egész Oroszországban bozóttüzek égtek, és így ott a termés megsemmisült. Ezért az árak a kereslet-kínálat törvénye alapján felfele mennek. Meg amúgy is felmennének, ha van inflációjuk. És van. Nekik a lisztkérdés az komoly létkérdés. Tényleg meg tudom érteni keserűségüket.
7 tó régiója, Marguzor-tavak
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-14.jpg)
Másnap viszont minibusszal mentem az elágazásig, hiszen erre már magánautó gyakorlatilag nem létezik. Igen. Tadzsikisztán szegény ország. Sok kis lepésben jutottam el végül a 7 tó régiójához, (Marguzor-tavakhoz ) ahová egy épülő aranybánya felé tartó teherautó vitt el. Szép a táj, semmi jármű, nyugalom. Innen már gyalog indulok felfelé. A völgyből, mint 0. napi túra, 6 óra alatt fel is lehet érni a 7. tóig. Én is elindultam, s ha lesz kocsi stoppolok.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-38.jpg)
Szóval élénk, kék színű tengerszemek mellett kaptatok 2400 méter magasságig, szerencsére korán indúltam, s egész napos idővel kalkulálok. Felejthetetlen szépségű a táj alant és körbe tekintve. Boldogság. Csak a táj meg én.
Este az egyik hegyi faluban öregek invitáltak meg aludni. Napnyugtakor az egyik ház elé (a mecset) kiállt az öreg, és kikiáltotta az Allah Akbar-t. Időutazás! Nagyon meghitt. Ilyen lehetett ezer éve is! Aztán begyújtanak a kályhába, teát főznek, valamint elfogyasztják a mindennapi kenyerüket teával, vajjal. Most ősz lévén egy kis sárgabarackkal színesítik egyhangú evési rendjüket. Hát az biztos, hogy nem változatos.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-76.jpg)
De az a kedvesség, ahogy megosztják azt a keveset, és ahogy tisztelik azt a keveset, az tényleg meghatott. Ilyenkor átjár az egyszerűség szeretete. Meghatódom mindig, ha ilyet tapasztalok. Valahogy hiányzott belőlük a mohóság, ami olyan szép ebben a kontextusban. Amit Isten adott, azt egyszerűen elfogadják. Mert ugye haladás, életszínvonal emelkedése csak plusz energia befektetéssel lehetséges.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-72.jpg)
Igaz az is, hogy itt azért a körülmények szűkösek, mind a klíma, mind a földterületet illetően. Tehát elég küzdelem életben maradni ilyen körülmények között, ahol a tél 9 hónapot tart, kevés és egyhangú az étkezés, de valahogy egy békét tapasztaltam. Nem elégedetlenséget, hanem egy nemes egyszerűséget, ami már a városi emberekben nincs meg.
Akkora folytatáshoz klikkelj ide: induljunk el a hegyekbe.
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-122.jpg)
![](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-106.jpg)
![egyszerű házakban élnek, Tadzsikisztán 7 tó](https://vandorboy.com/wp-content/uploads/2020/11/20-Seven-Lake-82.jpg)