Új-Zéland utazás

Új-Zéland – Déli Sziget

Milford sound – mely igazából fjord. A leghirdetettebb turistalátványosság, szintén kötelező gyakorlat. Szemerkélő eső, sand-fly tömeg (tudom unod, hogy mindig idecitálom őket, de ezek kombinációi a légynek es a szúnyognak, s ha te is ennyit lettél volna velük együtt, neked is örök emlék lenne). Egy lezárt vízeséshez mászok be. (azt tudni kell NZ-ról is, hogy mint AU-ban itt is mindent túlfélnek az emberek. Szóval nekik minden veszélyes. Én nem szeretnék ilyen világban élni. Ha egy tíz km-es erdei úton egy méteren járólapot fektetnek le, akkor lezárják az egészet. Ja es mindenkit hülyegyereknek néznek, s mindenhol táblák figyelmeztetnek. De továbbra is a csúcstartó az autópályán a tábla a szembejövőnek: wrong way go back)

Hajókirándulás – tömegturizmus. 2h rohanásba illő tömegtúra. Egyik hajó követi a másikat. Felszálláskor fotóznak, s a túra közepére már elő is hívták a képeket, hogy árulják  a fedélzeten. Ezen idő alatt a japán turistacsoportot kétszer megetetik. Útközben megállunk ugráló delfineket nézni, majd fókákat, majd bekonferáljak a pedalling fish-t (evező hal) – imigyen viccelődnek a kajakosokkal. Párás, szemerkélő esős angol idő, így nem is lehet igazan élvezni a fjord mellől égbenyúló 1600 méteres csúcsokat, a lezubogó vízesést. De ha már ennyit utazott valaki, akkor nem hagyja ki. Meglepő, mert a déli szigeten – mely a térképen nem is olyan nagy – akar 1000 km-t is lehet vezetni két hely között. S az ország összlakossága a falvakban nincs több százezernél.

Nos, ezen a helyen vártam 3 órát a stopra hidegben, esőben, sandfly garmadával harcolva, mert a turistákban (itt nincs más) nem volt egy csepp együttérzés sem. Itt a jövő társadalma. Végül egy idős hölgy vett fel, aki megszánt, mert 2 órával ezelőtt is látott az út szélen stoppolni. Jót beszélgettünk, néha megálltunk nézelődni. Építettek egy 10 km-es alagutat a közelben, hogy a bányászott köveket elszállítsak. Körben fiatal magas zabolátlan vad hegyek. Mirror lake – ma sem tükröződik, szeles az idő.

Természetesen a Milford soundhoz is társul egy maori legenda. Egy kimondhatatlan nevű isten vájta a Milford fjordját, s minden isten el volt képedve milyen fantasztikust alkotott. Erre lett féltékeny egy női félisten, s hogy ne legyen tökéletes a hely, hat megteremtette a sandfly-t. Ja és a 12 válfajából csak kettő szereti az embervért.

A Milford sound (piopiotahi) hiteles története: Tuteraki-Whanoa vájta a fjordföldet csákányával, karakia-t kántálva, hogy legyen nyugodt rész a viharos tenger elül. S annyira szépre sikeredett, hogy az egyik félisten nő féltékenységből – hogy ilyen tökéletes nem lehet valami, hát megteremtette a sandfly-t.

Te Anau – nagyon kellemes kisvároska (kb 1-2 ezer fő), tóval, benne tükröződő hegyekkel, s láss csodát szikrázó napsütéssel. A Milford sound-nal évi 6000mm eső esik!! Erőt es infókat gyűjtők a következő túrámról, mely megint egy napos kiruccanás a magam 63 km-ével a hegyekben. Sötétben kezdem a napomat (hajnali 4), hogy a napom jórészét a hegytetőkön tölthessem. De a hajnalnak is megvannak a maga ajándékai, hiszen láttam glowworm-ot (izzó féreg :)). Ez nem más, mint egy hernyó, mely barlangokban, fák odvaiban s egyéb védett helyeken él, s estenként világít, mely vonzza rovar áldozatait. Fantasztikus élmény ezt is a természetben látni, olyan volumenű, mint amikor Sulawesi-n láttam a tengerben tömegével világító planktonokat. Elkepesztő, hogy az éjszaka milyen gazdag élettel, mind a tengerben, mind a földön-levegőben. Egészen délig hajnali párába burkolózik a táj, az egyik megfáradt turistát helikopterrel viszik le az erdészháztól, megzavarva a csendet. Az erdősáv után már csak csupasz sziklák alkotnak érdekes tájképet, érdekes parányi növényi kompozíciók a köveken. Vonalak, lejtők, távlatok, olyannyira, hogy az egyik fjord több, mint száz kilométerre benyúlik ide, míg a hegy másik oldalán egy másik óriástó látszódik. Én pedig fent két kilométer magasan köztük. Estére már ismét sík terepen mozgok, s újra itt vannak a vérszívók, ha leülök egy pillanatra. Este leültél enni az egyik turistaházba, ahol a csodámra jártak, hogy amit ők 3-4 nap alatt tettek meg, azt én egy nap alatt képes voltam. De azért tudni kell, hogy volt már aki négy óra alatt lefutotta!!

Irány dél: egy csomagfutár vesz fel, s megállunk többek között egy őzike mészárszéknél. (Sok őzfarm van a környéken). Érdekes a hentes prototípus – fehérbe öltözött meglett lények.) Persze tilos a bemenet, pedig régi vágyam látni mészárüzemet. Sajnos embermészárszéküzemet mar láttam… Egyébként a zöldségszedést nem övezi ilyen titok. Miért is¿?

INVERCARGILL – a legdélebbi város. A sok erdő után ez a város hangos, zajos, forgalmas ipari centrum. Sok történelmi épület, s meglepő módon az egyik legrégebbi település. Hideg.. A fiatalok más aktivitás híján isznak és füveznek. Furák. A Southland Museumban sok infó a déli sarkról, albatroszokról, hajózásról, Hirosimaról, a viktoriánus korról. Ez a város évi 32 napon 92km/h széllel szembesül!! Egy falatnyi modern művészetnek is jut hely.

Kistoppolok a városból s a déli part látványokban gazdag Kathrin megyéjébe indulok. Nehéz itt stoppolni, s hideg van nappal is, szemerkél az eső. Kamionosok AU-ban es NZ-on nem állhatnak meg stopposoknak, de 2-3 órát vártam megint, mire egy faszállító kamionos felvett, mert szintén látott két órája. (úgy tűnik a 2h már mindenkinek az érzékenységére hat). Végül egy idős ír hölgy visz el a Waipapa világítótoronyig, melynek közelében Hookers Sea Lion-ok lustálkodnak a homokban. Békésen pihengetnek, egész közel engedtek magukhoz. Nagy élmény volt őket így szemtől szembe látni. (nekik valószínűleg megint egy kétlábú jött érzése). Innen már könnyebb stoppolni, mert ciki lehet szeretni az állatokat (hisz azért jönnek ide az emberek), s közben otthagyni az esőben, fagyban egy embert.

Slope point – a sziget legdélebbi pontja!! Most vagyok a legközelebb (4800km) a déli sarkhoz!! S legtávolabb Mo-tól. Igazán jó érzés. Meredek sziklafal után csak a messze tenger egészen az Anktartiszig..

Petrified foreszt – a Megkövült erdő. 180 millió éves erdő nyomai a lábam alatt a tengerparton. A hegyoldalon pedig keletkezésének kronológiáját láthatom.

Innen egy wwoof-os birkapásztor vesz fel, akinek farmján alhatok is, ha nem kapok estig stoppot. De kaptam egy fuvart Dunedin-ig. A hölgy az Antarktisz közeli szigeten dolgozott, mint ornitológus. Tojásokat mentenek, hogy állatfajokat védjenek a kihalástól. Lánya Svédországban tanul, s nyáron együtt fognak lebicózni Kelet Európáig. Adtam neki pár ötletet.

DUNEDIN – Skót megfelelője Edinborough-nak. Egyébként is itt a déli szigeten nagyon sok a skót származású, sőt meg az időjárás is hasonló!! Hideg esős. A húsvéti ünnepekre itt állomásozik a gypsye fair – természetesen cigányok nélkül. Az esők miatt a zene is elmarad, meg olyan erőtlen az egész. Viszont a lakókocsijaik szenzációsak, jó hangulatúak.

Egy art shopban megismerkedtem egy ott dolgozó lánnyal, aki színházi dekorációkat készít Sydney-ben. A 3 örökbefogadott gyerek (s az egyik autista) most örökölt egy házat s felajánlotta, hogy lakhatom náluk. Szerencse, hogy vannak meg ilyen emberek. Cserébe magyar vacsorák dukálnak s locsolás. Ugyan itt nem divat, de reggelre festett nekem egy tojást. Vendégségbe megyünk színész barátnőjéhez, aki panaszolja, hogy nincs gyakorlatilag színház a városban, s ha valamit akarnak nézni, bizony Wellingtonba kell repülniük. Másnap hozzánk jönnek vendégségbe korombeliek, s ifjúságom zeneit hallgatjuk bakelitről!! Esténként befűtünk a kandallóba a délután gyűjtött rőzsékkel. Annyira nem általános, hogy fűtenek az emberek, pedig kezem lábam lefagy…

Dunedin egy egyetemi város sok élettel, könyvtárral. A múzeumban elég jó Csendes Óceánia néprajzi kiállítás, igényes filmvetítés a fjordokról. Art galeri sem a legrosszabb. Húsvéti misek, van ahol gitárral, van aki skót szoknyában. Építészetileg színes, jó állapotú. Tájilag – dimbes-dombos, családi házas. A videotékákban a filmekre ráírják , hogy csúnya beszédet is tartalmaz, avagy sexjeleneteket.

Reggelente műanyagba csomagolt újságokat kézbesítenek az előfizetőknek. Csákány helyett légkalapács, seprű helyett levélfújó gép dolgozik az ember helyett.

Másnap az Otago félszigeten próbálok szerencsét. Albatrosz centre – mivel nem költési szezon van nincsenek szárnyaló óriások. De informatív kiállításon pár érdekes dolgot tanulhatok.

Albatrosz – tekintélyes méretű és okos madár. Szárnytávolsága a 3 métert is elérheti. A hullám es a szélsebesség különbözetet használja ki repülésre, így alig kel mozdítania a szárnyat, s 100km/h-val napi ezer km elvitorlázik úgy, hogy testsúlyának csak 1% veszíti el. Effektív. A parton fókák lustálkodnak, de amikor éjszaka vadásznak, akar 230 méter mélyre is merülnek eledelért.

Larnach Castle – no igen valahogy hiányoltam eddig NZ-rol a kastélyokat.

Pingvin kolónia is 4 madárból áll pillanatnyilag, ezért belepő váltása ellenjavallt

Északnak tartok, s erre van waitati – ahol a déli félteke legmagasabb faja található.

Innen kb. óranyira van a Moeraki Boulders – tökéletes gömb alakú méteres sziklák vigyorognak ki a tengerből naplementével kombinálva. Keletkezésük máig rejtély a tudósoknak, de feltételezik, hogy a gyöngyhöz hasonlóan egy szennyeződésre rakódott rá anyag, s kövült meg évmilliók alatt, melyet az erózió es az eső bemosott évezredek alatt.

OAMARU – régi kikötőváros, melyet szintén az aranyláz hívott életre. Kellemes parkjai vannak kínai kerttel. A kilátópontnál ellátni 100km-re a havas hegycsúcsokig, olyan tiszta az idő. Hát igen, ezért megérte éjjel fagyoskodni. Az antik ipari negyedben egy könyvkötő mester veterán autójából kiszállva hagyományos maskarába megy dolgozni. Szoba elegyedünk, s mint kiderül minden területen művelt, ismer magyar kézműveseket, s bátorít minden szorgos magyart, hogy telepedjen le itt, mert rengeteg lehetőség es biztos megélhetés van itt.

A sziklás tengerpartja ad otthont a Sárga pingvin (hoiho – jelentése:hangos) kolóniának. Szürkületkor jönnek ki a partra, de mivel párszáz méter mely szakadék tetejéről nézhetőek, ezért alig látni őket. Szerencsémre kettő feljön a tetőre így közelről élvezhetem társaságukat, ahogy ugrálnak, totyognak, perelnek egymással. A partszéli erdők kiirtása miatt ez az állatfaj is kihalóban, mert hagyományos költőhelyeik megszűntek. 65cm, 5-8kg, kb.20 évet élnek, s a szeme körül sárga csík. A tojásra felváltva vigyáznak, majd mikor nagyobb, már ketten kell vadászni menniük, hogy kielégítsék az éhes fiókát. 75%-uk még párzás előtt (3 év) elpusztul. A maradék fele tér csak vissza párosodni. 50km messze járnak vadászni, s akar 100m mélyre is tud merülni. Ellenségei a fókák, cápák, halászat. A földön a macska, kutya, es egyéb rágcsálók.

Innen par km-re pedig van egy kék pingvin kolónia, ők később érkeznek s a hely fizetős. Az első négy példány érkezése után a turisták fele elmegy. Ugye türelem kell a természethez. Kék pingvin – Csak a déli félteken élnek ezek a 30 cm-es madarak, 50 km-t úsznak 1000* merülnek naponta. Tudnak a tengeren lebegve aludni. www.penguins.co.nz

Reggel a felhők mögül sugarakat vet a felkelő nap, s a mólon több száz madár pihen. Idill.

Időm szűkre szabva, hát oda megyek ahova stoppot kapok. Szerencsémre az esélytelen verzió jött be, s így eljutok Duntron felé, ahol maori rock art tálalható. Erről semmi infót nem lehet találni, képeslapot, könyvben képeket pedig pláne nem. Nem belepős, nem üzlet, nem foglalkozik vele senki. Ennyit a nemzet örökségéről. Persze nem egy nagy durranás, de mégis.

Egy Svájcban a vöröskeresztnél menekültügyekkel foglalkozó ember vett fel, érdekes volt beszélgetni vele. Kínai bevándorló jó bevándorló. A kedvemért kitérőt tesz az Elefánt sziklakhoz, mely mészkőformáció es szintén maori szent hely.

Visszafele cseh lányokkal megyek, akik egy bőrüzemben dolgoznak. A főúton egy maori család vesz fel. A fiú 18 éves s már gyereke van. Első kérdése, hogy MO-n vannak-e gengek? Amikor drágállom NZ-t, akkor felcsillan szeme, s kérdi: ha valaki mondjuk itt milliomos, akkor Mo-on kétszer olyan gazdag?

Papája 40 körüli kigyúrt kopasz figura, baseball sapkája alól egy tetovált szám látszik ki. Rákérdezek a feleségénél, hogy mi az – remélvén hogy izgalmas börtönsztorikat hallhatok. De mint kiderült, a papa keresztény, s a fejére van tetoválva egy bibliai idézet: Csak Jézus törölheti el bűneimet. Meghívnak teázni, majd kivisznek a főútra (hilton highway.)

Egy szörfös ember száguld velem CHRISTCHURC-ig.

Nem értem miért is olyan könnyű sétálni ebben a városban. Mert itt nincs hegy, emelkedő!! Ja és kellemes meleg az idő, s nem fagy le kezem lábam. Hurrá. Nyüzsgő élő város, utcazenészekkel, Jazzfesztivállal (Narah Jones). Megtartották a régi villamost, régi kalauzzal; étterem formájában is, mely átfut szűk utcákon.

Az art galery gyenge, de impozáns modern épületet kapott. A Canterbury Museum valódi zsúfolt Museum. Legérdekesebb része a sark hősei epizód, mert itt láthatjuk a felfedezők járműveit, felszereléseit. A könyvtárban Mo-ról csak cégkatalógus van 1992, de Kodály és Bartók menti a helyzetet. De azért van Eszterházy P., Nádas P, Marai, Müller Herta, es Latco drom.

Az art centre tetején egy logó házváz lebeg. Igen ötletes. Mellette az ország tudós büszkesége:Rutherford, aki az atomok hasításáért hasított a Nobel díjból. A 100$ bankjegyen az ő képe néz vissza ránk. A kertben nemzetek konyhája, s mit ad isten: egy magyar lakókocsi is felveszi kelettel a küzdelmet. lángossal, zserbóval stb. Végre valaki felvállalta a magyar konyhát. Persze lassan érik be a kiwi a magyar ízekre. Éppen új dekoráción törik a fejüket, hat án ajánlok neki magyar muzsikát. Hétvégen vásárnak ad helyet az art centre kertje.

Itt még van fiú iskola, s bármi hideg ellenére rövidgatyás egyenruhában járnak a gyerekek. Közös étkezés, tülekedés a tányérok körül, egy az egyben felidéződtek napközis élményeim. Mintha egy régi magyar filmet néznék.

A botanikus kertben most nyíló őszi virágok, matuzsálem fák. Vendéglátóm elvisz a helyi filharmonikusok koncertjére, ahol a város elitje is megjelent. Félmilliós város, ritka alkalom az ilyen. Előtte lehetőség van egy bevezető beszélgetésen részt venni, ahol elhelyezik korban a darabokat, illetve az összefüggésekre rámutatnak. Szerintem izgalmas lenne otthon is, hogy a zenei analfabéták (mint én) is könnyebben megközelíthessék a komolyzenét. Mendelson, Schuman es Schubert. Lebegés, mélység és szárnyalás. Válaszolgatnak a hangszerek, variációkegy témára, összhang. Nekem mindig egyfajta otthonérzést ad a komolyzenei koncert, megültséget, letelepedettséget, beértséget.

Reggel elmegyünk egy kórussal kísért misére, majd a pap bejelenti, hogy elhunyt a pápa. Tetszett, hogy mert őszintén véleményt mondani arról, hogy tiszteli, de nem értett minden döntésével egyet. (gumi). Vendéglátóm nagyon büszke rám, mindenkinek úgy mutat be, hogy: a legérdekesebb vendégem, 48 országban utazott, Moszkvában élt, filozófiát tanult es a parkban alszik. No jó időket töltöttünk együtt.

Innen a rotary clubos ismerősöm vitt el hozzájuk, s este elmegyünk a helyi étterembe. Csevegés, eves ivás, majd döntenek pénzügyekről, hogy milyen projectekre is gyűjtsenek. Mostanában volt a száz éves évfordulójuk. Legutóbbi nagy akciójuk a világ polio mentesítése volt, nekik köszönhetően százmilliók kaptak védettséget ezen betegségtől. Rotációs elven jártak egymáshoz bulizni, közben a köz ügyeiért tettek valamit. Mára nem egymáshoz járnak, hanem kibérelnek egy éttermet.

Asszem húsz perces mondandómban jól körüljártam a lényegemet, s összeszedetten es sokszínűen beszéltem, s egy kis üzenet is belefért a világról. Hogy mi marad meg bennük? Soha nem tudni, de bennem egy élmény.

Április 5, kellemes napos idő, kivisznek a reptérre, elbúcsúzunk, s innen szállok vissza Australiaba, Brisbane-be, a trópusi meleg klímába. A repülőn legnagyobb meglepetésemre Szabó István – being Julia cimű filmje is a kínálatban van. Hm.

Nos ez történt velem ebben a két hónapban.

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


*