Ütős sztorik 2.

 

Burma, Mandalay-Pyinulwin
Burma, Mandalay-Pyinulwin

Az első sztori blokk után jönnek a további utazási történetek

Burmában egy erdei kolostorba mentem meditációs elvolnulásra. Mivel Buddhista Főiskolán tanultam, sok Vipassana meditáción voltam már túl, de Burmában maradt csak fent érintetlenül a hagyomány amit kerestem. Érkezés után az apáthoz kellett mennem kihallgatásra, meglepetésemre másik 200 szerzetes jelenlétében. Az újonnan érkezőket letudta 1-1 mondattal, fura módon velem 5 percet is beszélgetett, vélhetően a zen-es válaszaimnak köszönhetően. Végül maradhattam a kolostorban. Kaptam egy cellát, napirendet, s elkezdtem gyakorolni.
Az erdei gyakorlók 1-2 naponta jöttek le a közösségbe 1x enni. 2 nap múlva egy ilyen étkezéskor odajön hozzám egy szerzetes és leszólít, hogy
– Te ugye Mo-ról jöttél?
Mondom igen.
Akkor megismersz?
– ŐŐŐŐ, miért is??? Találkoztunk?
Nagy örömmel bólogat, hogy persze Indiában.
– Ugyan, mondom, Indiában 1 millió emberrel találkoztam.
– De de, erősködött tovább.. veled utaztam a 10 évvel ezelőtt az Andamán szigetekre a hajón… én vagyok Flórián, a hegedűművész Németországból.
Elhívott házikójába, sokat beszélgettem vele meditációs tapasztalatairól, hiszen ő vegyítette a keleti szellemet a nyugati elmével, és elég plauzibilesen át tudta adni tapasztalatait nekem. Legnagyobb megdöbbenésemre még a 10 évvel korábbi beszélgetéseinkre is emlékezett, igaz Lajkó Félix nevére nem emlékezett, de a zenére amit mutattam neki igen. Élete nemátlagos. Gazdagokat tanított hegedülni Indiában, majd egy szerelmi csalódást követően elment szádukhoz a Himalájába, s befalaztatta magát egy évre. A végén problémája volt amit a száduk nem tudtak feloldani, s mondták, hogy a közelben van egy buddhista kolostor, menj el oda, azok is meditációval foglalkoznak, biztosan tudnak segíteni. S valóban. Onnantól kezdve Thaiföldön, majd a vizuma lejártával Burmában folytatta a meditációit, hiszen ott van meditációs vízum. Így sikerült véletlenül összefutnom egy különleges ismerősömmel.

A fagyos hágó

Tadzsikisztán, Pamír. Kellemes termálfürdőtől indulok egy 2 napos trekkingre hajnali 5-kor.

river, bulun kul
The river filling up the lake, Tajikistan

Persze szandálban, mert nincs is másom. Amint már felérek a tengerszemhez, romlik az idő, elkezd esni a havas eső.. elhatározom, hogy itt nem maradok, mert éjjel szétfagyok. Már csak egy 4100-as hágó van hátra. Igaz a térkép alapján nem tudom kideríteni melyik az átjáró, de elindulok felfelé. Mellettem csapkodnak a villámok, hóban gázolok, erős szél, nekem persze nincs téli cuccom. Lefelé még 5h-t kell vizesen gyalogolnom. Amikor leértem a völgybe az első falusi beinvitált. 4 pléd alatt is dideregtem még pár órát. Mintha a Titanicból mentettek volna meg.

 

 

Ebben a képben minden benne van
Fighting spirit – Ebben a képben minden benne van

Afganisztán, 2011 Balkh városa mellet egy törzsi faluba akartam ellátogatni. Gyalog vágtam neki, de a városkából kifele mindig megállítottak a helyiek, hogy ne menjek abba a faluba mert veszélyes. De csak mentem, de amikor már a 3. család állított meg, akkor elkezdtem hinni nekik és visszafordultam. A város taxi állomásán  a taxisok gyűrűjében kellett kiválasztanom kivel megyek vissza Mazari Sharif-ba. Kérdezgették tőlem honnan jöttem. Mondom Mo. Az egyik mondja- Á, én voltam ott! Mondom neki, te akkor voltál ott amikor én a Mont Everesten.  Na hol voltál? Mire  ő mondja nekem Bicskén. Erre leesett az állam. Aztán – folytatja –  1 év után átszökött testvéréhez Németo-ba, dolgozott 4 évig, majd onnan hazament 5000 Euróval, vett egy kocsit, s azóta taxizik itt. Nyilván vele mentem.

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*