Sorry, this entry is only available in Hungarian.
Néha megosztok vándorboy fb. oldalamon társadalmi, közéleti vagy politikai gondolatokat, linkeket. Erre vannak emberek akik rendszeresen támadnak.
Azért mert nekik ez nem tetszik.
De valahogyan nem a felvetéseimben rejlő tartalomra reagálnak, hanem, hogy miért írok ilyeneket, maradjak a kaptafánál, az utazásnál.
Vannak rendszeres trolljaim, és vannak akik tényleg hisznek a maguk igazában. A különbség az, hogy melyik csoport hajlandó érdemi vitát, beszélgetést folytatni? Ezt én tudom, de ők is?
Egy jellemző reagálásom:
Kedves Szilárd. Számtalanszor írtad, hogy leiratkozol rólam, s még mindig itt reagálsz. Hogy miért nem csinálok egy csoportot az ilyen posztoknak ahogy azt javasoltad? – Mert akkor gyártanék egy buborékot és azoknak beszélnék, akik tudják, értik mi van itt Mo-on. Téged az zavar, hogy kitetted a fél lábadat a te buborékodból, s olyan szelek vannak amit te ott nem tapasztaltál. De igazából nem visszahúzódsz a szélvédett (nevezzük valóságvédett) birodalmadba, mert ott meg büdös van. (ha katona voltál érted mit mondok), hanem a szelet szeretnéd elállítani. Én szélként működök. Egyszer fúj, másszor pihen, s van amikor csak békés szellő. Ez edz meg, s lehet mások is kíváncsiak erre, s kimerészkednek a szabadba. Engedd meg nekik. Amugy a statisztikák szerint a kedvelők száma stabilan nő, de én nem ezért csinálom. Nekem nincs pszichológusom. Ez nekem a terápia. Nem tudom magamban tartani. Így elmondom hát mindenkinek. Ilyen vagyok, s ezért nem kérek elnézést. Peace.
Egy másik: annak örülnék, ha tartalmilag kritizálnátok. Nem azért, mert lámpást merek mutatni.
