Sorry, this entry is only available in Hungarian.
Szudán – a meleg fogadtatás
Már nagyon vártam, hogy ellátogathassak Szudánba, mert annyi jót hallottam róla, hogy magam is meg akartam tapasztalni, milyen az élet ott, milyenek az emberek ? Gondolom legtöbben megrökönyödve olvassák bevezető soraimat, de egy igazi utazó nem feltétlen a fő médiaforrásokból meríti információit, nem feltétlen csak a feszültségekre, a vérre kivancsi, mint a legtobb hłrcsatorna. S nem feltétlenul a polgárháború sújtotta régiókban vándorol, hanem arra kłváncsi milyen az élet az adott országban.
Mert Szudán, mint Afrika legnagyobb állama, elképesztően nagy ország, csak Darfur tartomány Franciaország méretű, ami csupán a délnyugati csücske az országnak, így ha azt olvassák otthon, hogy elraboltak egy magyar katonát Darfurban, (ráadasul meg sem ölték), következésképpen Szudán veszélyes, az olyan tévhitben utazik, mintha azt mondanánk, hogy Madridban bomba robbant, tehát ne utazz Magyarországba, mert veszélyes.
Szóval Szudán északi része, ahol utaztunk békés ország, legalább is lakói azok; s hogy a politika és a nemzetközi érdekek milyen áldozatokat követelnek, az egy másik történet, később arra is kitérek.
Szudán kulturálisan diverz, sokszinű, több száz törzs lakja, több valláson osztozik a 40 milliós lakosság, történelmileg Egyptomig nyűlnak vissza az épitészeti emlékek, pl. több piramisa van mint egyiptomnak, régi karaván utak is erre vittek, a Nílus folyó is állandó termékenységet biztosított az évezredek során itt letelepült népeknek. Az északi rész meghatározóan muszlim, de amikor pld. megérkeztunk Karthoum-ba, akkor egy csomó keresztény templomot láttunk, s pont beestünk egy húsvét vasárnapi nagy misére, így abból sem maradtunk ki.
De kezdem az elején. Vízumot kapni Cairoban egyszerűbb, viszont Addis-ban csak tranzit vízumot adnak, nem kevés 100 dollárért, de legalább 14 napra szól, ami egy kis sietséggel már elég idő is lehet, hogy bejárjuk a lényegesebb érdekességeket. Turista vízumot csak akkor adnak, ha elintézed Khartoum-ban a belügyminisztériumban, hogy adjanak egy ajánlást, hogy turistaként beutazz. Szóval nyílván arról szól, hogy ne utazz Szudánba. S hogy miért ?
Mert nyugat fasírtban van Szudánnal, mert a jelenlegi (örökös) elnökük, aki már húsz éve puccsal átvette a hatalmat, utasítást adott a Darfuri népírtásra. Persze nem tudják a hágai bíróság elé vinni, így gazdaságilag tesznek keresztbe nekik, amire valamilyen választ kell adni. Hát szopjanak a turisták. Az olajat meg a természeti kincseket pedig majd eladják Kínának. Európa már nem kihagyhatatlan játékos a világpolitikában. No persze technológia tekintetében még igen, ahogy egyik vendéglatónk elmondta azt, hogy legálisan nem szerezhetnek szoftvereket illetve frissítéseket a cégüknek itt Szudánban, de mellékutak vannak; gondolom ezt egy átlagos, hamis szoftver áldozatául esett magyar számítógép felhasználónak mondanom sem kell. J
Határ átlépés: Gallabat falujánál kellemesen bürökratikus volt (furcsa szókombináció, de tényleg), hátrahagytuk az etióp nyüzsgést, az állandó zaklatást, vérszívást. Beléptünk egy bürökratikus, de alapvetően segítőkész állami gépezeten keresztül egy végtelenül kedves, barátságos országba. Csomagvizsgálatok, papírkitöltések, fénymásolgatások még része a régi bürökratikus reflexnek, de mégis valahogy komfortosan, békésen zajlik a papírmunka, s ráadásul ingyen. Amikor már azt gondolnánk, hogy vége, meg meg kell látogatni a titkos rendőrseget. Éppen délelőtt 10 órakor érunk oda, egy nagy tálat ülnek körbe, esznek, rögtön meg is invitálnak minket. Amikor megnézzük, hogy mit majszolnak olyan jóízűen, akkor elmegy a kedvünk. Az első szudáni meglepetés, hogy a legnépszerűbb ételük a babfőzelék, de sajnos azt úgy eszik, hogy beledarabolnak kenyereket, azt kézzel jól összekeverik, kvázi moslékot képeznek belőle, s azt eszik jobb kézzel közösen, jóízűen. Később volt szerencsénk ehhez a kombinációhoz, de sajna az íze veszik el a sok kenyértől.
A piacon beváltok pénzt, aztán kigyalogolunk az ellenörző pontig, ahol a rendőrök segítenek beprotezsálni minket egy kamionba. Az utak jó állapotúak, az első város 250 km-re van, közte gyakorlatilag csak puszta. De ami érdekes, hogy ez nem etióp lepusztított túllegeltetett terület, hanem még a tavalyi magas , habár sárgára, száradt fű; ilyen egy természet, ha nem 80 millió embert ültetnek rá. Az utak mentén mérföldkövekként elhullott állatok maradványai fekszenek, mint kiderült ezeket az etiópiából jövő kamionokról dobják le, mert szegény állatok nem bírják étlen-szomjan a sok napos utat a perzselő hőségben.. Megint egy afrikai sajátosság, hogy belefektetnek energiát valamibe, de az utolsó láncszemnel elveszítik az egész eddigi erőfeszítés gyümölcsét. Ahogy a fejlődő világban a görögdinnyét majd mindig éretlenül szüretelik, így nagyrészük ehetetlen, így 3 havi erőfeszítés haszontalanná vált.
Néhol teve csordák legelésznek, s a belső területeken már végeláthatatlan mezőgazdasági területek terülnek el, jórészt a Nílus vizére támaszkodva, de még így is a mezőgazdasági szezon az esős időszakra korlátozódik, ami idő alatt gyakorlatilag mindent termeszthetnek.
Aktuális gyümölcsök,; a guajava, mangó, görög és sárga dinnye, zöldségből is van sok minden, egyébként drágán, mivel táplálkozásuk jórészt húson alapul. De alap falafelen, ami 65ft-ért van el lehet vegetálni, de azért a második nap után inkább mást enne az utazó.
Első úticélunk Kassala történelmi városa, mely kb 450 km az etióp határtól, közvetlen az eritreai határ mellet. Gedaref városánál kicseleztük a police chechkpoint-ot, mert elvileg vízumunk nem teszi lehetővé az eltérést a fő céliránytól, de hát próba cseresznye. A későbbi ellenőrzési pontoknál a rendőrök kiváncsiak, barátkozóak, segítőkészek, útlevelünket nem is kérik, pár helyen pedig segítenek kocsit fogni nekünk.. habár nehéz szíivvel engednek tova, mert utána nincs kivel angoljukat tökéletesíteni. Vizet és teát mindig felajánlanak, s beszélgetni kötelező. Voltak helyi farmerek akik vittek rövid ideig, megálltak a nagy vízkutaknál és feltöltötték ezerliteres tömlőjüket vízzel, ők is rendszeresen meginvitáltak családjukhoz aludni. Egy mentőautó, majd egy kamion vitt tovább.
Érdekes, hogy az átlagkereset 400 dollár körül van, de majdnem európai árakkal lehet számolni. Természetesen a benzin olcsó fél dollár körüli, hiszen olajtermelő ország, de ipara nincs, így mindenből behozatalra szorul. Egyedüli exportja a mezőgazdasági termékek (sorgun, búza) illetve a tevék.
Még itt is sár oldalú , szalmatetejű körkunyhók a domináns lakóépület, de ezt fokozatosan felváltják a mudbrick alapú négyzetes épületek.
Éjszaka Kassala előtt alszunk a sivatagban, majd még hajnali 5-kor gyalog indulunk el a sötétben, hogy az ellenőrzési pontnál ne vegyenek észre, mert tavaly még csak engedéllyel lehetett ide bejutni, ráadasul nem is regisztráltam, szóval ilyen bürökratikus rendszerben könnyen találnának okot, hogy visszafordítsanak. Bestoppoltunk a belvárosig, amelynek piaca híres. Most még csak ébredezett, így elmentünk a közeli Basalt hegyekhez, melyek meredeken ívelnek a város mögött. Gyönyörű látvány az oázis, a mögötte elterülő végtelen sivatag, a kockázott város, a temető, a vizet hordó lovaskocsik és az ébredező város. Fentről belelátni mindenkinek a portájára, a nagy hőség miatt mindenki az udvaron alszik, amíg ki nem veri őket a reggeli nap melege.
Pickup-ra felhalmozott húsok, faszénre telepített köveken készül a barbeque, nekünk marad a klasszikus fánk amire porcukrot is kapunk. Ez unalmas lehet otthonról, de egész Afrikában ez az egyetlen hely, ahol a civilizáció olyan fokra jutott, hogy már nem csak a gyomor betöltésére figyelnek, hanem a kulináris élvezetekre is. Mindenki teázással kezdi a napot, kis műanyag székeken ülnek.
Víz – nekem nagyon tetszik az arab kultúrában a vízmegosztáshoz való viszonyuk. Mindenhol van kitéve hagyományosan hatalmas agyagkorsókban, amely mivel párolog a pórusain keresztül, így kellemesen hideg még, ha kint 45 fok meleg is van.
Késkészítők, cipészek, krokodilbőr cipők,
Nők kendővel a fejükon, férfiak a szokásos muszlim fehér lepelingben, szerecsensapkában, vagy turbánnal a fejükön.
Zöldségeket a földről árulják kupac árért, vagy a jobbaknak mérlegük is van.
Jégárús, fűrésszel,
Sírok – homokkupacon egy adag kavics, s két kiálló kő, ritkán nevesítve az elhunytat.
Forró szél
Klasszikus tömegközlekedési forma a tömött pickup, meg a teherautó melynek puttonya külön mozog a vezetőüléstől
Vonatsínek több ezer km keresztül, rajta néha vonatcsontvázak a semmi közepén
Visszastoppolunk Gaderefig, 250 km, majd onnan a főúton tovább Wadi Medani csomópontjáig. A meleg eléri a forró szél stádiumát, ami Európában igen ritkán tapasztalható, amikor fúj a szél, égeti az arcomat. Már vagy hat liter vizet iszok naponta, mert a száraz meleg miatt párolgunk, s csak a rajtunk maradt sórétegből következtethető,hogy izzadtunk.
Köztéri körforgalmi szobrok itt is inkább nonfigurative, vagy Koran könyv, korsó, pajzs, üditős üveg, melyből a köztéri lámpa nő ki.
Még egy 200 km t haladunk Sennar városáig, ahol átkelünk a Kék-Niluson, mely Etiópiaból eredt. Itt már egymást érik a faluk, művelt területek, még egy vízerőmű is épült a közelben.
Police chief, zenélgetünk
Kosti
El Obeid és a Nuba hegység kimara, láz és távolság, illetve információhiány és az esetleges rendőrség miatti kudarc miatt, mert az már érzékenyebb terület, mert az új, születő délszudáni határ ott található. Pedig a törzsi diverzitás itt kezdődne, alig 500 km-re innen.
Khartoum
Jó utak, katolikus templom;
Antropológiai múzeum
Öltözet, hímzések, sátrak, fejdíszek,
Tömött állatok, számozott teknősök,
Ősgyíkok,
Épitészete modern
Nemzeti múzeum, Mohamed
Sok Nílus híd,
Egyetemi hét, lányok trendin öltöznek, a fejkendő itt is inkább dekoráció, fejdísz, mintsem a nőiség eltakarója, főleg ha testresimuló pólót és feszülő nadrágot viselnek mellé.
Mindegyik büszke az oktatási rendszerére, épiteszéti makettek is gagyik;
Kéztetoválás,
Rubik kocka a kézben,
Majmok a kukában
Koncerten még a plafonon is lógnak, , körbe a gangon es ablakpárkányokon.
Szemétfelhalmozásban is kiválóak, műanyag palackok tömegét fogyasztják és hagyják sorsukra
Koncert, buli, alkohol nem lehetetlen , habár negyven korbácsütést lehet kiérdemelni, ha rajtakapják az embert, habár állitólag névleges dolog, nem ütnek nagyot, nem megölni akarnak, csak példát statuálni.
Omdurman piaca
Na végre igazi arab piac hangulat, élő, nyüzsgő, változatos,
Gyros, tojásos és falafeles szendvicsek, zsetonokra adják,
Camel market, Mahdi sírja,
Peugeot taxik, riksák, kelmék és őkelmék, hibiscus kupacok és baobab termése, amikből frissitő ital készíthető.
A nagy forgalomban még ma is található kecskéit terelgető ember,
Datolyák, száritott okra, s különböző szemes termékek
Autók belseje teleaggatva plüssökkel, női képekkel,
Plázák, bounty, snickers fantázianévre hallgató sütemény
Hétvégére kiürül a város, üres
Utcán alvó , sziesztázó emberek,
SZUFi buli
Árusok a porban. Sunni ellenpropaganda. Sufi dob, zene, pörgés, rohangálás, hajlongás, extázis. Zöld ruhás, raszta, de mindig vidám mosolygó, nőkkel incselkedő résztvevők, fura sipkákban, öltözetben , egymásraborulások, kézcsókolások, füstölőzés,
Kíváncsiak tömege, majd az esti ima után már a sírokon csücsülnek;
Esküvő
Többszáz emberes tömeg, bevonulás, zene, táncika, majd egyenétel kiosztása műanyag tálcákon. Esti búcsú party, sisa, expatok,
Shendi – Meroe piramisok, begrawiya
Tourism security police, kecskepakolás, csonka piramisok, mászhatóak, pár virágzó túlélő növény,
8-10 piramis,félig homokkal belepve, belül némelyikben faragványok,
Égető meleg, forró szél,
légkondis kocsi visszafelé
színes hagymakupolás sufi mauzóleumok szerte az országban,
Ed Debba – stop, sivatagi szél, nem kívánom senkinek életvitel szintjén. Forró homokdarabok csiszolják,égetik a bőrömet; homokátfúvások, égető nap, forró szél, nulla forgalom. A rendőrpontnál ragadunk, de nincs árnyek ott.
Pickup, megállunk imádkozni valahol 150km-re Khartoum-tól, a helyi restiben rögtön meghívnak ebédelni, teázni, világvége hangulat, kihalt, sivatag körülöttünk, pár ház és a benzinkút.
Meghív az orvos
másnap
Karima
Jebel Barkal, piramisok és templom együttes mellette.
hegyről gyönyörűen rálátni a tervrajzra.
Helikopter jön,
Ébredező turizmus, egy olasz nyitott egy profi hagyományörző stílusú hotelt, szép faragott ajtóval,
Szép temetők, sírkőhöz rögzített pálmalevelekel es teakivonatokkkal díszitve
Valamelyik sír csak egy homokdomb, benne egy névtelen kőtábla
El-Kurru temetési hely , kanyonok,
Dongola felé ismét tetemek es halott gumiabroncsok díszitik az út szélét.
Párhuzamosak vagyunk a Nílussal.
Kerma– – deffufas, mud brick temples
Séta vissza, cigánygyerekek, itt is vannak már, stenderd kunyizó, koszos gyereksereg
Már öntözőcsatornák, zöld termőföldek
Pár kilóméterre a folyótól pedig újra a cudar kő és homoksivatag valóság
Szép vulkáni kúpok, éjszakai nyüzsgés, édesség és falafel
Generátorról megy a közösségi tv – Laden meghalt
Vegyes fogadtatás, de inkább szomorúak
Alvás a sivatagban, közeledünk Egyiptom felé, vendégszeretet alább hagy
Abri – soleb 3500 éves piramisok,
Sai island – egyptomi középbirodalom béli templom romok,középkori keresztény, ottoman erőd maradványai,
Reggeli teherautó meghív komplett reggelire a falujukban, szomszédsereg is részt vesz.
Szépek errefelé a házak, felkelő napot szimbolizáló ablakok, ajtókeretek, vendégszoba, kenyér,bab,hal,húsleves a reggeli,
Egyiptomi éttermek a sivatagi út közepén a semmiben,- új migráció
söröskupakból készült dekorációk, de már láthatóan jobb kaja,
Elállt a szél, , a 800km-hez jutottunk, de innen már forgalom tényleg semmi, mert hegyes a táj, művelésre alkalmatlan, a folyó közelsége ellenére, Wadi Halfa pedig tényleg kisváros. S szorít az idő, mert másnap indul a hajó, habár nem tudjuk, hogy hány órakor, de a vízum miatt is jó lenne elérni
Végül egy kereskedő család vett fel, szemet gyönyörködtető táj, de azért jobb a légkondis minibuszból szemlélni. S hálát adhatunk Istennek, meg a kínai épitőmunkásoknak, hogy a fővárosig tartó majd ezer km-es utat jó aszfalton tehettük meg
Wadi Halfa
Magyarokra kérdezek rá, és állítólag vannak még “ Magyar” családok. Még a török birodalom határőrizetes tisztjei voltak magyarok állítólag.
Heti egyszer van komp.
