Szíria 1 – Határátlépés

Szíria 1 Határátlépés Törökországból, 2009

Kedves aki látja, mert a nagy karácsonyi e-mail dömpingben nem lett volna látható az én jókívánságom, ami úgysem teljesül, s megy a spamba.

 Szóval így utólag prezentálok..  pár nap és 2000 év késéssel. Ledolgoztam 900 évet, mert egy 11. századi kolostorban értem tetten a misztikus fényre jövetelt.. Marmusa monastery in Syria. még azon is elgondolkodtam, hogy 38 vagyok, s ideje lenne leadnom egy huszast. sebaj.. más is beleesik a timewrap-ba. 2010

Legutóbb Iraq Kurdistan-ból írtam, amihez még csak egy történetet fűznék. A hely annyira biztonságos, hogy az utcai pénzváltók, akik egy papírdobozon tartják a köteg 100 dollárosokat és iraki ekvivalenseit, nyugiban beszélgetnek egymással, mert senki nem fogja ellopni. Ez az igazi brotherhood. Na egyszer azért felmarkolta valaki, fekete volt, nigériai, erre a következő nap az összes országban tartózkodó feketét letartóztatták (7 volt), s persze feladták a hunyót. Nem csak kívül volt sötét.

Törökország kurd része szintén a kötelező vizit kell legyen mindenkinek a túlturistásodott török részek helyett. Főleg Hasankeyf, mely a vízerőműnek köszönhetően víz alá kerül hamarosan… döbbenetesen szép romok, temetők… s hegyek körötte.

Dıyarbakır – kurd identitás fellegvára még tartogat valamit a hagyományos életmódból… s építészetből.. s persze mondanom sem kell, hogy az emberek végtelenül kedvesek, segítőkészek. (török versenytársaiknak fel kell kötniük a gatyájukat) Nos, a török futó kalandom után Szíriába mentem, habár a török határőrökkel volt afférom.. gondolom már unjátok ezeket a bürokratikus történeteket, de aki arra jár, egy csomó időt és pénzt spórol meg, ha elolvassa. A többiek csak hagyják ki ezt a részt.

December 4-én hagytam volna el Törökországot Gaziantep – Kilis határon, de a török határőr pecsételő ember visszadobta útlevelemet, hogy a vízum lejárt, mert ezen a határon 25 napon belül kell elhagyni az országot.

Vitattam ezt, mivel éppen a 30. napom kezdtem. Erre azt mondta, hogy Edirnénél vagy Grúziánál mehetek ki az utolsó napon. (ami onnan 2 nap és nyilvánvaló nonsense). Az újabb verziója az volt, hogy külföldiek nem mehetnek át ezen a határon. Nekem vagy húsz ismerősöm ment már itt át mostanában, szóval valószínűleg az bántotta, hogy Iraki Kurdisztánban voltam korábban.

Erre a főnökével akartam beszélni, mire azt mondta, hogy ő a főnök. Kiderítettem, hogy a főnök nincs bent aznap, szóval sehol nem tehettem panaszt. Ezután felhívtam magántelefonról az isztambuli magyar követséget, akik beszéltek vele 5 percig, majd azt mondták, hogy ez az ember nem fogja itt átengedni önt, menjek egy másik határhoz (idő, fáradtság, 150 km plussz és pénz, s a jogtiprás érzése stb).
A másik határon Antakyánál problémamentesen elhagytam Törökországot aznap este.

A követségnek a következőt írtam: amennyiben a határőr jogosan utasított el, hogy magyarok nem mehetnek át a határon, akkor tekintsék tárgytalannak a panaszom. De akkor érdemes diplomáciai tárgyalásokat folytatni, miért vonatkozik ránk más szabály, mint többi EU országra.
Ha viszont nincs ilyen rendelkezés, kérem járjanak el ez ügyben, hogy más utazókkal ne essen meg ez a több, mint kellemetlenség és frusztráció, önkény, hatalommal visszaélés, s Törökország lejáratása.

Szóval fél napom arra ment el, hogy a hidegben üres utakon átvergődjek egész máshova egy önkényúr miatt.
Szíriai határon kedves bürokraták, vízum is kész, 10 perc alatt 40 dollár, de persze félretájékoztat, amikor kérdezem, hogy kell-e kilépődíjat fizetni (biza kell, 11 dollár), s a pecséten 15 nap áll, holott a szabályozás 30 napot ad. Mondanom sem kell, hogy ez a kilépésnél ismét feszült perceket hozott, határőr gyanús pillantása..hosszasan várni, …már kezdtem megsemmisíteni kontaktjaim telefonszámát.. mert ugye a titkosrendőrség igyekszik nyomon követni, mindenkinek jelentenie kell a külföldiekről.. s ha nem teszik, ők kerülhetnek bajba. Persze ki tudja, ki a besúgó s ki nem. Asszem ez a képlet ismerős az 50-es évek Magyarországából, szóval nem ragozom. Aztán jött a nagyfőnök (az írástudó), aki elmondta neki, hogy a pecsét régi.

Csak azt nem értem, miért nem képesek a vízumom árából és az ország olajbevételéből egy kibsztt gumipecsétet venni, ahol 30 nap van ráírva, meg szólni a mamelukoknak, hogy évek óta már más a szabály. Miért fontosabbak a tankok és az atombomba – ez utóbbit pár éve Izrael lebombázta.
hhhhhuuuuuuuhhhhhhh

Egyébként táblák hirdetik, hogy ha panaszunk van, hol jelenthetjük.
Vicces, hogy itt a határon a női wc szimbóluma egy miniszoknyás nő…

A leggyakoribb kép, amivel találkozunk a big brother…pardon .. az elnök.. akinek a neve tabu, nyilvánosan kimondani letartóztatással jár. Erről az izraeliek istennév tabuja jutott eszembe. Meg azokat a kocsikat, amik a fényképével vannak dekorálva, a rendőr nem macerálja. Ily módon talizmánként is funkcionál a képe.

Internet oldalak blokkolva, útlevél kell a használathoz, mely 1-2 dollár per óra.
Szóval annak ellenére, hogy Szíria fel van szerelve paranoiával egy nagyon jó hely, a besúgóhálózat fenntartásával gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, a gazdaságon kívüliséggel pedig megszűnt létezni a gazdasági válság. Havi 300 dollár jövedelem busás, értelmes emberek, főleg az örmények között akik a lakosság 10%-át adják, s gondolom a pénzkészletek 50%-át, de folyamatos az elvándorlás, hiába bizonygatják a muszlimok, hogy itt békésen élnek egymás mellett, nyilván kormányzati állásba vagy pozícióba semmi esélyük bekerülni.

Kurdok is vannak, segítőkészek, kedvesek. Nők nagyon szépek, öltözködésük szabad, viselkedésük viszont nem szabados…  Voltam olyan családnál, ahol a nők külön étkeztek és éltek, a gyerekek voltak az átjárhatóság.

Szíria tele történelmi emlékekkel.. több ezer éves templomok, keresztes hadjáratból romok, várak, Aleppo és Damascus óvárosa is toplistás..  A magyar ásatás Margatban elég kamu, évente kimennek egy hónapra..nyaralni…de erdőt ne keressen itt senki. Az nincs, de már majd mindenkinek van autója. A nagy hidegeket leszámítva könnyű volt utazni, stoppolás kiváló, mindig meghívnak enni, inni, lakni.. szóval az iszlám in progress (folyamatban)

Az ország olcsó, utak jók, megúsztam 3 falafellel az egy hónapot, mert ugye, ha tehetem akkor főzök inkább a családoknál valami jót.

Karácsonyomat a Mar Musa monostorban töltöttem.. szíriai katolikus ortodox vegyes felvágott a hegyek között.. nyugis hely 13oo méterre az egekben. Lehet mindenkinek saját barlangja, de szobák is vannak összkomforttal.. ami kicsit felülírja a monasztikus életről alkotott elképzeléseimet. Könyvtáruk viszont kiváló, köszönhetően Paolo-nak, aki Olaszországból települt ide kommunikációs hidat építeni az iszlám és a kereszténység közé.

Most Jordániába érkeztem, mely nyilvánvalóan európaibb, drágább, pénzt kérnek a stoppért.. de közvetlen és kedves emberek. Érdekes, hogy 65%-a lakosságnak bevándorolt palesztin… kíváncsi vagyok mikor veszik át a hatalmat.
Érdemes a régióba jönni, mielőtt atompor fogja belepni a környéket.

Szóval nektek egészségben eltöltött és kívánságbeteljesült új évet kívánok Ammanból.
Gábor vándor  2009

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Like Button for Dummies