Cím: Mboté, Mundele! – Vass Ábrahám, Szabó Eszter
Hogyan kerül öt magyar önkéntes Afrikában, a Kongói Demokratikus Köztársaságba? Mit visz magával, és mit hoz haza? Miért érdemes menni? Érdemes egyáltalán? Mitől gazdagabbak a szegényebbek, és mitől lehetnek szánni valóak a gazdagok? Miért gyakoribb háziállat a majom, mint a kutya, és hogyan kerülnek motorozó malacok egy 16 milliós város közepébe?
Az Afrikáért Alapítvány és az
Európai Unió önkéntes szolgálata (EVS) jóvoltából öten, öt hónapot tölthettünk el a fent említett ország fővárosában, Kinshasában. Építeni, segíteni, tapasztalni, utazni, és persze tanítani mentünk a helyieket, de legalább annyit épültünk általuk, és tanultunk mi is tőlük, mint ők tőlünk.
S nem csak arról a másik világról, de egymásról és önmagunkról is. Többet is, mint azt sejthettük volna, mikor útnak indultunk.
Ezekről az élményekről, kalandokról,
tapasztalatokról hallhat többet, aki eljön velünk erre a röpke utazásra, a két idegenvezetővel: Ábrahámmal és Eszterrel, akikről bővebben lejjebb olvashatsz:
Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk. (Böjte Csaba)
A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. (Szent Ágoston)
Szabó Eszter:
„Szeretek utazni. Útra kelni, úton lenni,
megérkezni. Szeretem a földrajzot, rábökni egy helyre az atlaszban, és elhatározni, hogy „márpedig ide eljutok!”. Szeretem kivárni a lehetőséget, hogy ezek az elhatározások valóra váljanak. Utazásaim nagy része gyerekkori elhatározások eredményei, de egyszerre spontán döntések következményei is.
Így nem csak egyszerű utak, kalandok, kihívások, hanem régi álmok megvalósulásai, és megtanulhatatlan, pótolhatatlan tanulási folyamatok is. Szeretem tudni, látni, érezni a mindennapi életet az adott helyen, magamba
szívni az illatokat, a hangulatot, megragadni a pillanatot. Mindezek mellett szeretek kirándulni is, és szeretek konkrét határt húzni a turistáskodás és az utazás között.
Így kerültem a szóban forgó sokszínű társaságba is, abba az ötösfogatba, amit bár teljesen különböző emberek alkottak, mégis egy csapat lett, és együtt élhette át a nagy afrikai forgatagot, hideget, meleget, fehéren feketén.”
„Vass Ábrahám vagyok, 26 éves. Igazából minden helyváltoztatással járó tevékenység vonzott már mióta megszülettem. Így, miután öntudatra ébredtem igyekeztem is belevetni magam mindenféle utazással kapcsolatos cselekménybe.
Annak ellenére, hogy ennél kevés jobb dolog van, azért sokak mellett én is úgy gondolom, úgy lehet valamit, valakiket, magunkat stb. igazán megismerni, ha huzamosabb ideig él egy idegen környezetben az ember.
Ami az előadást illeti, Afrika és az önkéntesség a kezdetektől vonzott, de sajnos anyagi lehetőségeim nem tették lehetővé, hogy valamelyik megatrendi nyugati szervezettel, több ezer euró befizetésével éljem át ezt az élményt. Így aztán kapva kaptam az alkalmon, mikor az Afrikáért Alapítvány az EVS-szel karöltve meghirdette ezt a lehetőséget. Ráadásul egyből bele a hardcore Afrikába.
Azelőtt még Európán kívül is csak egyszer jártam, úgyhogy minden egyes impresszió elég mélyen érintett. Úgy érzem, nagyon jól sikerült ez az 5 hónap, csoport és egyéni szinten is. Tudtunk talán adni is, de legfőképp kaptunk.
Elsősorban erről az időszakról, az önkéntesség módjáról, előnyeiről szeretné(n)k beszélni. Ezen kívül azonban szívesen beszélek még egy izraeli kibucban eltöltött nyaramról is.”
