Vándorboy vagyok, Csonka Gábor, talán nem kell engem bemutatni: világjáró stoppos, aki 12 évig stoppal utazott a világban, 143 országot egyszerű hátizsákosként bejárt, közben blogolt, amikor hazaért előadásokat tartott, cikkeket írt, s amikor itthon vagyok fesztivált szervezek.
Én vagyok egyben ennek a fesztiválnak a szellemi atyja, szervezője, ráncba szedője és lebonyolítója, remélem mindenki örömére. Mottóm: Alternatív világlátás, alternatív világjárás.
Ezen kívül sok minden mással is foglalkoztam eddigi életem során: az újságkihordástól, újságíráson keresztül ezer más ideiglenes, rendszeres és rendszertelen munkákig, önkéntességtől a túravezetésekig a világ különböző országaiban.
Grundoltam fiatal koromban a Buddhista főiskolán egy általam indított újságot (Paranirvána), csináltam kiállítást, dolgoztam a világ 4 sarkában mindenféle projekteken, önkénteskéntis sok helyen megfordultam a világban (pld. Teréz anyánál, polgárjogi szervezeteknél, menekült táborokban s egyéb
afrikai NGO-knál), aktív és oszlopos tagja vagyok hospex szervezeteknek, mint pld. kanapészörf (c.s.) és az egyéb lelkes nonprofit világban, stb.
A célom ezzel a fesztivállal, hogy mindenkit bátorítsak a világ (és a saját világának) felfedezésére, bizonyítva, hogy semmi nem lehetetlen! Bemutatok itt utazókat, akik neki mertek vágni az utazásnak, mert a belső motivációjuk, kíváncsiságuk, érdeklődésük erősebb volt a környezet által sugallt ellenerőknél. Ez a fesztivál egy segítő erő akar lenni.
Életem nem mondhatni unalmasnak. Külföldön tettem le érettségimet, majd sorkatonai kényszer intermezzo után a diplomámat a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán szereztem meg, s kaptam ott is sok inspirációt. Addigi spirituális keresgélésemnek egyik csúcsa volt a vipassana meditációs elvonulásaim a világ 5 különböző helyén, melyet most is önkéntesként osztok meg érdeklődőknek.
A Főiskola után kezdődtek a hosszabb utazásaim a világban. Idestova 143 országban utaztam 12 éven keresztül autóstoppal, super low budgettel.. – nem mondom, hogy csináld
utánam, de elkezdeni mindenképpen ajánlom, s tudok segíteni, tippeket adni. Rendszeresen tartok globetrottel meetingeket, ahol szabadon lehet tapasztalt utazókat kérdezni utazásról.
Fotózás már 25 éve elkezdődött nálam, magam nagyítottam, s Bunuel hatására én is sokat kísérleteztem szürrealista elemekkel, aztán ahogy az utazás életformám lett, kezdtem az események, emberek fele fordulni a kamerámmal. Innen már csak egy lépés volt, hogy diavetítéseken ezeket megosszam..
A kalandos utazásaimból és ez alatt készült fotóimból nyújtok át egy csokrot az előadásom
alatt.
A téma talán nem a legnépszerűbb, de a fesztivál egyik célkitűzése az volt, hogy olyan előadókat hívjak meg, akik különleges helyeken jártak. Szomáliföldre már tényleg csak azok jutnak el, akiket pont az a régió érdekel, vagy már annyi helyen voltak, hogy azt is megnézik.
De ők vannak kevesebben, talán egy kezemen meg tudom számolni ki jutott el Afrika legkedvesebb országába Szudánba, vagy a légiós olvasmányinkból ismert Dzsibutiba, vagy a média által félreismert Szomáliföldre, melyet
inkább a rossz oldaláról mutatnak be.
Te a képeimen, történeteimen keresztül jutsz el oda. Olcsó és biztonságos. 🙂
Az egyik témám Szomáliföld. Kalózok, megkövezések, észt-veszejtő iszlám fanatikusok az első amire gondolunk. Mármint azok akik még nem jártak arra. Mert Szomáliföld egy kvázi független állam, saját parlamenttel és katonasággal, tevepiaccal kat cserjerágókkal, jó utakkal. Mindezek mellé kedves emberekkel, akik vágyják a rendezett életet, s ezért tenni is akarnak. Az utcán odajönnek hozzám az emberek, kérdik hogy tetszik az országuk, s
biztosítanak, hogy nagyon biztonságos.
Talán túságosan is az, talicskányi pénzekkel az aszfalton a pénzváltók, rendőr ellenőrzési pontok, sőt már a határon letartóztattak és kitoloncoltak az országból.. de ugye egy stoppos nem adja fel… persze bent is többször letartoztattak, sőt még a fővárosi főkapitány elé is kerültem.. de a sztori végét a blogomból, vagy az előadásomból hallhatod.
Dzsibuti– francia pihi gyarmat volt.. nem is lehet olyan sok mindent csinálni, meg beszélni róla.. de a természet.. mélyen a tengerszint alatt.. sós tavak, sivatag, kőformációk, 40 fok,
itt is rendőröket kicselezve, s mindezt gyalog.. na talán ez is a kihívás része.. talán nem is átadható.. kihagyjam?
Szudána legkedvesebb afrikai ország címet nyerte el nálam, s akkor vetítem, ha marad elég idő. Kedvenc országom, s ez nagy szó, mert több mint 38 államában megfordultam a kontinensnek, de itt az egyetlen hely, ahol versenyeztek értem a helyiek amikor megláttak, hogy náluk töltsem az estét. Stoppal könnyen felvettek, s mindig meghívtak enni inni. S a vendéglátás nem merül ki a matracban.. mindig kötelező evés ivás volt, sőt még a megyei
rendőrfőnök is meghívott magához, s egy nagy bulit csapott privát zenészekkel.
Kérditek, akkor itt mi volt a kaland? Pld. bejutni olyan tiltott helyekre, ahova külföldiek nem mehetnek, lázasan stoppolni 45 fokban, filmklubot szervezni Karthonban, besugókról, s hogy szerzem vissza a piacon rendőrök által elkobzott felvételeimet, szufi szeánszon milyen részt venni, s látni a szunnikkal való konfliktusukat és még sorolhatnám.
Gyertek, lássatok, olvassatok vandorboy.com a weblapom,
s a facebookon is megtaláltokvandorboy-ként
