2000. október 7. Budapest
Szerda Sikeresen összepakoltam, kitakarítottam és rendet raktam. Katáék fognak egy kicsit nálam lakni. Szolnokig egy gyorssal (és piros karszalagossal) mentem, majd onnan a Kárpáthy-val. Persze nem kerülte el a figyelmüket, hogy nekem csak a határig volt a jegyem. Rövid alku után 700 pénz ütötte a markát (ennyit áldozni kell!). Utána üres kocsiban alvás Bukarestig. Az elmúlt napok fáradalmai tán jól jött. Bukarestben vettem helyfoglalást Istambulig (mert egy állomásra ugyanannyi). Sétáltam a city-ben, kicsit Moszkva feeling jött rám, széles rossz utak, ritka fák, nap és hűvös, fura nagy belső udvarok idős nénikkel, kukák… Egyként OK. Ortodox templomok, lerobbant villamosok teszik még eredetibbé az érzést. Az emberek segítőkészek angolul is beszélnek, de azért kontrasztként ott volt az ágakból és neylonból készült alkalmi „téli’ szálláshely a pu. közelében.
De már megjelent a búvár motor bolt, extrém sportok boltja is, de azért a favorit a most süss pékség. Rengeteg volt belőlük. Akárcsak a bankokból. Nyüzsi, pezsi és már indul is a vonatom 14:00. A pályaudvarra csak érvényes jeggyel lehet bemenni és kiélvezni a Mc Don. szolgáltatásait. Persze ott NO WC. De majd kinövik. A vonaton persze kutya sem kérte a rezervációt, ezért vettem. No de az Isteneknek áldozni kell az istentelenkedéseimért. Azért hiányzik az Alice.
Cetlik, pecsétek, kisér(t)ik a vámosokat, majd BULGÁRIA: egy lakatlan ország, puszta, puszta mg. terület. Pénzváltás de telibe (1 DM = 1 leva!). Amíg a vonat a senki földjén kelt át B-ban, az előzőleg m3 számra felhozott dobozok a megfelelő embereknél landoltak a bozótban, és onnan a cipőboltokba. Cipők voltak benne. Csempészés, de minek?
okt. 9. ISTAMBUL
Aztán félútnál cigányok lepték el a vonatot (a fülkémet) szintén csomagokkal.
Kalauz kapta a pénzét és rögtön elaludtak (Szerintem színlelték, mert ha akció volt rögtön legéberebbek voltak.) A török határnál órákat vártunk Mindenki kiszaladt pecsétért és vízumért, én éberen őriztem a csomagom. Amikor leült ott a tömeg, akkor megvettem 46 DM-ért a belépőt, a visszajárót pedig lírában, de keveset adott, reklamáltam. Utána még sokat álltunk, majd elindult a vonat. Reggel 11h-ra, a kiírt 7:20 helyett. És mindezt a határok miatt. Szállás-nepperek persze itt is támadtak (akárcsak Bukarestben), de amikor azt kérdezték miben segíthetnek, a mobiljukat kértem. És ingyen tel-hattam, mert a magyarisztán megtette a hatását. Egész jó. viszont Maminti teljesen döntésképtelen volt, szóval szállás után néztem. $ 668e. 1 DM 297 ezer líra. 2,5-3 millió (8-10 DM) volt a min., de rábólintottam a 3-ra, mert ott legalább egyedül voltam a szobában.
Első impressziók befelé félbehagyott lakóvárosok tömege, iskolai ünnepség, egyenruha, tisztelgés, zene és minden ami kell. Odább a falakon graffitik, sok laktanya, de első ránézésre is jóval gazdagabb és forgalmasabb mint a Bulgár valóság. Játszóterek, pizza futárok. Világbirodalom hamvai. Egy szobor arc, alatta nagy felirat: békét! – és mindez egy szögesdrótokkal elkerített területen, ahol géppisztolyosokat ábrázoló táblák védték a „békét”. Gyere be ha örök békét akarsz.
A Pu-ról kilépve rögtön saslik szag töltötte el az orrlukaimat. A pu. kizászlózva, büszkék törökségükre.
Vonaton: Istambulba érkezve voltak kődobálással kísérletező gyerekek, akik a megkövezés hagyományát próbálják őrizni, szemben a magyar-török rokonság ápolásával. No de, új generáció. Kockás ing és az öltöny még gondolom az indiai hatás, gyengén süllyed.
Viszont a nők szépek és nyíltak. Annyi a szőke és a barna, hogy fogalmam sincs, ki az európai. S férfiak is minden, csak nem arab vonásokkal bíróak. /Közben helyretettem, hogy a török nem arab!!/ Akár itthon is lehetnék. Csak az utca más: rengeteg üzlet és kajáló hely. Ez már nem Marokkó. Itt van választék és pörgés. Teájukat icinyke pohárkából hörpölgetik. Szóval Hotel ARTEM, senki nem beszél Angolul, lassan takarítanak, de az enyém. Felfedezek, csak úgy, sodródom nagy bazár, egyetem, pár mosque és temető, nagy vezérek dobozmaradványai, és persze épül-szépül a város. És ehhez igénybe veszik a nők munkáját, hiszen az építőipar a nőké is. Legyen jogunk egyen!
És minden Moszké egyforma. és így vetődtem be az Agia Sophiába. Lám erre jók a csoportok. Lehet hivatkozni rájuk, ha a 4 millió, 1800 Ft csak. –ht az. Hát az. És ráadásul állagra nem jó, mennyiségre sem, de a belmagassága lenyűgöző. Van belül egy állványzat is, hogy a mozaikokat ne 55 m-ről bámuljad (különben rossz állapotúak). Egy izraeli manus odajött hozzám reklamálni, hogy ezért ennyi pénzt elkértek!! Tőle igen… No azért zárásig elnézelődtem, majd szemben a kék mecset/ várt szemlélgettem. Belül több volt a turista mint a muszlim hívő. Be már zacskókat rendszeresítettek a sáskahadnak.
Utána a domboldalon lementem a tengerpart felé ahol még pár kellemes mosq volt. Első nap még szabad nézni őket – nem sok – , persze ha útba esik. A parton volt egy két éve „kidölt” hajó, félig a vízben. Látványos. „Tövében” pedig egy étterem kerthelyisége. Romantikus. A parton ezer horgász bízott a szerencsében és a jó szélben. Az utóbbi volt. Rövid polómra már jól jött volna egy hosszú. Este tel. megint Komáromi Juditnak, 2-ra sikerült 500 e. L egy fél perc. Úgy kell nekem. Este tűzijáték.
Okt 11.
Szombat reggel találkoztunk, súlyokat leadtam, beszélgettünk, sétáltunk a piacon, majd önálló utakra keltünk.
Először a …. parkban fel s alá, majd a város fő látványosságába a szultán palotájába – Top Koni–ba kellett belépnem. (Csoportokhoz ott nem ment, mert a hülyék kiosztják mindenkinek a jegyet. Viszont a korlátra senki sem figyelt. Csak én. Janicsárok lakhelye, konyha, kémények, amely demonstrálta, hogy 5000 ember számára főztek! Hoppá! Belül kiállítások: pl porcelánból európából, amiket jórészt diplomáciai ürüggyel adtak. (Ma is a porcelán az egyik fölösleges dolog a világon, ami csak elajándékozni jó. Viszont szégyen, hogy 150 évet nyaraltak nálunk a törökök, és egy kis porcelánkészlet sem maradt. Bezzeg hollandiából igen! Volt könyv kiállítás és ami a kő, az ereklye kiállítás.
Azokból a tárgyakból, amit saját elv (pardon) hit társaiktól raboltak amikor Mekka felé is magukat. A hála-kő tartója, annak zárja, de még Mohamed haja, szakáll-szőrei, lábnyoma, hamvait tartó ládikó! És egy levele a kopt-ok felé, hogy – térjetek meg! A hárem külön belépős, így azt kihagytam. Viszont legbelül panoráma-kép nyílik az öbölre. Tudták melyik ingatlant sajátítsák ki. Utána séta a központban, majd újra kék mecset – ahol a helyiek zavartalanul telefonálnak mobillal! Este vissza a szállásra, majd loholás kideríteni, hogy melyik fakk-ból indul a hajó Haydarpasa pu-ra. Küldözgettek mindenfelé, de nem ment, így felzsuppolódtam Hárem felé tartó hajóra. (500 e. L. = 250 Ft). Aztán mit ad isten, pont egy török-kel beszélgettem, akiről kiderült, hogy az apja magyar. /NAZIM WALDINGER: 0216-3888-478/
Nem csak az volt gyanús, hogy soha nem volt Mo-n, de volt magyar útlevele! Egyébként kedves ember volt, elvitt a pu-ra, segített az infonál. Mert ugye ha az ember Ankarába akar menni, akkor csak azt a vonatot mondják, ami ott végződik. Az fel sem merül bennük, hogy ami vonat tovább megy ugyan, de megáll Ankarába az is jó vonat! Szóval így 8h-kor elindulhattam. A vagonban éppen fiatalok voltak, akik egy számítástechnikai kiállításról jöttek. A jihádnak egész jó értelmezést adtak, kb. hitvita (térítés!), de nem a harcot. javasolták a www riselleinur. com riseete-inur.com, reclois..com.tr, ha bármit akarok a Koran-ról (magyarul is!)
Egyébként vidám fiatalok, de amikor kérdeztem, hogy mettől Kurdisztán az ország, rögtön kiigazítottak, hogy az nem ország, és hogy ők is törökök. Később egyik társuk pedig arabnak titulálta őket. Egyébként az irániakat sem szeretik az I. vh. miatt. Megkérdeztem több embertől, hogy a magyarokat meg miért szeretik. Azért mert egy fajtól vagyunk, rokonok, együtt éltünk (köszi), amikor mondtam, hogy ez nekünk nem is olyan jó volt, akkor hittel mondták, hogy békét hagytak a vallásunknak. Ebben kb. igazuk is volt. De miért? Hát az adó miatt! Ez már nem sikerült megértetnem velük.
Nem volt tömött a vonat 3an voltunk (egy KURD is), lehetett aludni.
okt. 12. vas. KAYSERI
Ankara hajnalban, eső, utazom tovább Kayseri fellé. A kisbarátom vett nekem kenyeret, teát, mert du ér oda a vonat. Útközben kezdetben nyers sziklás-hegyes táj, amely dél felé kedves lankákká, sztyeppékké dermedt. Néha eső. Lehet kapni mozgóárustól fésűt, tükröt, rózsafüzért, övet, elemet, csavarhúzót!!, kenyeret és italt.
Mint India, csak nincs annyi ember és nem tukmálnak. A boltosok is hamar feladják, ha mondom nem veszek. Úgy tűnik látszik rajtam, öltözetemen, hogy igazat mondok…
Ja és a kurd volt az egyetlen a vonaton, aki kétszer is nekifeküdt az istenimádatnak.
Du 3-ra megérkeztem KAYSERI-be, majd sétáltam csomaggal (itt nem vállaltak örzést!). Amint mentem a főúton egy motoros hátsó embere ráütött a számomra, és annyira el voltak telve maguktól, hogy az 50m-rel odébb álló buszt nem időben vették észre. Fék. kacskaringózás, csörrenés. Gyors karma.
A város kedves, tág, mosq, szobor, modern park, és a főtéren pepsi koncert.
A busz Göreméig 2 millió, ezért stoppolok.
Mókás hármas: söröznek, tel-nak, és kínálnak is. Viszont onnan a t-től egy buzi vett fel. Gyanus volt, hogy nem arra megy, amerre stoppoltam, hanem visszafelé a sztrádán (miért indult el a hegynek, ha az kanyargós?)
Majd Ankarát jelölte meg célnak. Ez már gyanús volt, mert akkor Ürgüp nem esik útba! Majd másik 40 km után egy poros útra lefordult. Ismerem ezt a figurát, de esélye sem volt az arcnak. Kiszálltam és gyalog vissza az útra, és két stoppal vissza, ahonnan kezdtem, csak utaztam kb. 140 km-t. És már sötét lett. Egy teherautós felvett, 3 km-re, és próbált segíteni, majd elhívtak vissza a városba enni-inni. Végül egy furgonos felvitt ÜRGÜP-be, ahol ráleltem egy barlangra a város kb. közepében. Szép látvány, csak az autók zajosak.
okt. 13. hétfő Kappadokia – ÜRGÜP
reggel felderítek ÜRGÜP-ben. Az ó rész jó, képződmények, szintúgy kapuk, kilátás – csak az egész egy puccos turistaközpont. Sebaj fotózni jó volt.
TV a lukban, antenna a barlang tetején, ekevas, kocsi, STB. Nos a borvidéktől stoppolnék, de nem vesznek fel, így szőlőt és almát szedek, közben szép tájak jönnek, fotó. Göreme a köv. állomás. -> Ebéd (du 3). Török pizza 400Ft, ami pizzába tett sajtka és paradicsom, és felszeletelve! (és kevés). Ennyiért ez jár. Után „ZELVE” a cél (6km, ami éppen zárt). Ezért ettem egy tésztába sütött kecskesajtot és krumplit. Időm van. Meggyúrták és izzították a nagy vasnak. Utána mosdás, fotóztam a focizó fegyvereseket. Ja itt minden múzeumban géppisztolyos katonák kellenek!
->Az open air muzeumnál kiszállok. körbe sétálok, majd felülről le. Helyre cuccos. A kora keresztények is tudták, hogy hol alapítsanak központokat. Volt olyan falba vájt templom, ahol még csak két színnel festettek (vörös) egyszerű szimbólumokat és vonalakat.
De később 8-10. sz. már korrekt freskók születtek felölelve Jézus életének főbb állomásait. Több ilyen templomocska is volt, amiket sírnak is használtak. Szt. Basileus is itt kezdte. A freskók nagy részét „szeretlek Józsi” színvonalú karcolások teszik élvezhetetlenné (1950-ig), de tőlük a vakut is téltik most. Kellemes hely.
Este Zelve-ben kerestem egy barlanglukat, és ott aludtam 12h-t. Bégül is sikerült, és sokat álmodtam (volt rá időm, és tényleg kb. 2 óránként ébredtem álom után). Egész hajnalig a tücskök hangosan obégattak.
okt. 14. kedd ZELVE
reggel felhős, az egyik szabadtéri múzeum ingyen van, azt jól körbejártam, alulról-felülről leképeztem. Persze az a helyet is megszállták az árusok és a sakk giccs tündér-lény minden színben kapható.
Utána visszasétáltam a ZELVE-i múzeumba, ahol a 2,5 mil belépő miatt nem tolongtak a turisták, így rögtön egy kis csoporthoz csapódtam, de túl korán leszakadtam róluk, így kiszúrt a beengedő. Fütyült, de már messze voltam, nem kellett meghallanom. Mire beért, addigra már jól körbejártam az egészet.
Utána kívülről még mászkáltam, majd UCHISAR felé stoppoltam. Sokadikként egy családdal.
Talán ez volt eddig a legérdekesebb alu az egészből, mert nem annyira turistás, és rengeteg üres, lerombolt házacska volt, tehát még nem felfedezett. Ellenben az erőd tetején olyan hálóként kinyújt – és most szerencsére a nap is az oldalamra állt, azaz hátulról sütött – a Göreme völgye, hogy öröm gyönyörködnöm ÖHÖ. Sőt örvendtem, hogy egy kis ügyesség révén be (fel) is tudtam mászni, így a 350 Ft zsákmányuk ezúttal is elmaradt. Fent veszettül tépte a szél a török zászlót, mivel az egy megrögzött szokásuk, hogy mindenhol lobogjon, ezért minden általuk turisták által – látogatott helyen láthatjuk. Különben jól néz ki az élénk piros színével, holdal-csillaggal a szürkés köves kúpok tetején, vagy ablakokban. Szóval magnifikánsz.
+ a kúpokba be lehetett menni, belül puffok, asztalka…
Utána a géppisztolyos rendőrök jöttek oda, megkérdezték hova megyek, megállították az első teherautót és mehettem is. Aztán kb. 2 km után egy kilátópontnál kiszálltam, mert a Göreme völgy onnan lélegzetelállító volt Csak ültem és csodálkoztam. Ilyen is van? Aztán GÖREME-ben sétálgattam, naplemente, majd ettem spagettit (350 Ft). (A vendéglős talán jön MO-ra.) Utána egy épülő ház lett szállásom. Éjszaka nagy eső volt!!!
okt. 15. szerda
Reggel sétálok a Göreme völgyben (felhős), Nevsheirig majd török kamionos vett fel KAYMAKLY-ig. Ott ücsörögtem egy csoport érkezéséig, majd uccu be. Kicsit szűkös, de állítólag 5 ezren is laktak bent veszély esetén (akár sokáig is) Rengetek szintje volt. Gördülő kövekkel zárták el a bejáratot, és állítólag bent kakiltak, sütöttek és bírták. Igaz volt szellőzőlyuk, de akkor is. Rengeteg tároló és templom is volt, hogy keresztelhessenek. Igaz nem festettek, mert úgyis sötét volt, senki sem látta. Korsóknak külön hely STB. Azért nem laktam volna ott szívesen. Viszont átélni azt, hogyan élhettek az egy feeling.
Utána többet nem néztem meg, mert ez volt a legnagyobb és a többi is ilyen. Utána Derinkuyu, majd ott egy kamionos vett fel, aki egy új mercedest tesztelt. Jól ment, beszélt németül, és dolgozott is kint (gyári munkás). 80-nal sózott. Elvitt Selime-ig (du 3) és a csomagomat letettem egy teázóban (rögtön kaptam meghívást alvásra). Elindultam gyalog Ihlara felé, de utközben volt egy kőtemplom 1,5 milliót akartak belépőül, elutasítottam. Stoppoltam Ihlaráig, iskolások őrlőüzem, utána aki felvett mutatta, hogy rendőr. Úgy tűnik, hogy itt büszkék rá. Egy német pártól elkértem a belépőjüket, és azzal mentem be. Ők furgonnal utaztak, 3 hetet voltak nálunk, és 3 republic koncerten voltak. Szeretik a festivált.
Sok lépcsőn felfelé menni, közben barlang-templomok freskókkal, igazán szép hely a beteljesedésre. Úgy tűnik, hogy az ókeresztények között is voltak traveller-ek, és tudták hova a jó. Alant megillan a folyó magas jegenyékkel, a kb. 400m-es szikla szakadék alján. Ilyen lehet a Grand kanyon is. És most főleg naplemente körül kapott egy kis vöröses színt is. Szerencsésen érkezem a helyekre. Utána még megmászok párat, sziklakiugrások, fotók kék égbolttal, de persze kevés a 28-as objektív.
Ilyenkor gondolkodom azon, hogy lehet-e életet adni a múltnak. Egy fotó nyújthatja azt az érzést, ami ott ért. Végig kedves emberek, lenyűgöző természeti jelenségek és az ember összhangja annyira komplex esztétikai élvezetet nyújt, + a friss levegő, nap, ami ismételhetetlen.
Aztán Belisirma faluba érek, ahol tyúkok falatoznak az ebédtálcán, lefotózom, mire behívnak, megmutatják az aznapi munkájukat: két ember magasságu lepény kupac!! Jó fotó lesz. Után rögtön meg is kínál egy tekerccsel, amibe túró szorult + paradicsom is, finom.
Utána szamaragoltam– Foto: EREN KARAKELLE BELISIRMA Köyü Güzelyurt/ AKSARAY.
Volt bárányaltató bácsi, vetemények, majd sötét. Ez volt kb. 12 km.
Selimében pedig szólt a zene (kierősítve). Ott a helyem. Szinti + népi húros. Egész jó. A család ott mulat, táncolnak is olyan Surdásan, majd törökösen. Megint központba kerültem, meglakomáztatnak – rántotta + pari, zöldség leves, és sárgadinnye. Büszkék a nagymamák is, hogy ott vagyok. Kiderül hogy ketten is dolgoztak Moszkvában! Oroszul tudtam kommunikálni. Döbbenet! Kint festősködtek és még sok helyen.
Volt két gyerek is, az egyiket angolra tanítgattam, de szegény nagyon hülye. Látszik, hogy itt az iskolában nem törődnek azzal , hogy lépést tart-e a gyerek a tantervel. Neki is az alapok hiányoztak, miközben a hegycsúcsokat tűzik ki HF-nek. Este náluk alvás, kis TV (vér és erőszak).
