Előadásom keretében bemutatnám a “hajóstoppolás” világát, informatívan, de azért személyes történeten keresztül – hogyan kerül egy magamfajta pesterzsébeti srác a nyílt óceánra, aki még a csepeli papírgyári uszoda klóros vizében ismerkedett meg az úszás tudományával. Az óceánon túl még nagyon szívesen megosztanám a mexikói stoppolós kalandjaimat, mely nagyon inspiráló volt számomra – és van egy két vicces történet is a tarsolyomban. Remélem szórakoztató leszek, de talán a fő üzenetem az lenne, hogy ne féljenek megcsinálni a saját utatokat!
A hajóstopp a Kanári szigetekről indulva, Cabo
Verde (Zöldfoki szigetek) érintésével Martinique és
St Martin szigetéig tartott.
Igazából fiatalon kezdtünk el stoppolni, nem emlékszem már, hogy csak azért, mert nem volt pénzünk, vagy amúgy is, de mindenesetre nem volt pénzünk az biztos:) Aztán eléggé megtetszett a dolog, egy-két Prága, Horvátország, vagy brüsszeli túra után
megismerkedtem a couchsurfinggel. Akkor kezdtem kapizsgálni, hogy nem csak vakációzni érdemes hanem „utazni” is, és belevágtunk egy 5 hetes stopptúrába, végigjárva és kanapészörfözve az északi országokat.
Ez nagyon jól sikerült, és valamikor már megfogalmazódott bennem hogy át akarom stoppolni az Óceánt és bejárni Dél-Amerikát.
Pár évvel később aztán ennek is nekivágtam, egészen a Karibi szigetekig jutottam el, de tapasztalatnak jó volt, a sok tengeribetegség ellenére:D Végül aztán sikerült még 2.5 hónapot stoppolni Mexikóban és Guatemalaban, ahol békés könyvelők, hippik, részeg sofőrök és embercsempészek segítették utamat.
Legszívesebben csak stoppal utazok, mert ilyenkor adsz rá lehetőséget hogy valami váratlan élmény érjen, illetve a couchsurfingen keresztül sokkal
közelebb kerülhetsz a helyi valósághoz. Inkább az embereket szeretem az utazásban, mint a tájakat, de azért a körítés se rossz 🙂
Addig is van ez a hajóstopp blogom, ahol már lehet tanácsokat is olvasni, de mindig magával ragad az irodalom ezért ember legyen a talpán, aki végig rágja magát rajta: http://loskalandos.blogspot.hu/ Szerencsére nem fejeztem be, igy nem derül ki a történet vége az előadás előtt
