Titulusok
A titulál értelme ‘rangja szerint szólít’ volt. Ma már messze vagyunk ettől (ha a rang egy emberi minőséget jelenítene meg), de lássuk kinek mi dukált.
A vitézlő – a nemes férfiakra használták.
A nemzetes címzés ezzel jelezte, hogy előkelő „nemzetből” (genus) származik az illető, de később (20-as évek után) a vitézi rendre értették.
Egyházi megszólítások:
Őszentsége – A pápa (Excellenciás úr)
Eminenciások – a bíborosok
Főméltóságú, Főmagasságú – a hercegprímás (legfőbb pap), a kormányzó s pár ősi grófi család
Nagyméltóságú – az érsek, miniszterek, követek, – a miniszter, követ, felsőház elnöke, altábornagy, számvevőszék elnöke.
Főtiszteletű – a protestáns püspök
Tisztelendő – a romai kat. pap (Érdekes, hogy nem tisztelt, hanem tisztelendő!!) Az evangélikusnál nagytiszteletű, a protestánsnál – tiszteletes.
Az uralkodóknál:
Őfelsége – A király és királyné (felséges)
Fenséges – A királyi család többi tagja
Méltóságos úrnak / asszonynak” szólították a főnemest (báró, gróf) „, bár előfordult a „nagyságos úr / asszony” is; Ma méltóságos – főiskolai tanároknak és magasabb bérű közalkalmazott is. Az országgyűlési képviselők és tanácsosak szintén „méltóságos urak” voltak, ahogy a vármegyék alispánja és főjegyzője is. A képviselőház elnöke és a székesfőváros főpolgármestere és a főiskolai tanárok és a volt főrendiház tagok,ma a Máv igazgatója , a kuria elnöké is méltóságos.
Excelenciás – nagykövetekre is használták (külföldön.)
A prófán szférában:
Az úr szó kizárólag a nemességet illette. A nemes nőt amikor hajadon volt, „úrhölgynek vagy „kisasszonynak (Domicella) szólították, amikor férjnél volt, viszont „úrnőnek vagy „asszonynak(Domina). Férfiak a lányokat keresztnevükön szólítják (nem „kisasszonyozzák”), az asszonyoknak viszont megadják az őket illető címet: nagyságos asszony, méltóságos báróné, kegyelmes asszonyom stb.
Nagyságos úr – a magas közigazgatási tisztségeket viselő személyek, például a vármegye alispánja, az országgyűlési képviselő, a királyi, később miniszteri tanácsos, ítélőtábla bírái. Nagyságos lett a 20. században – a jómódú polgárok és nemesek, a magas rangú katonatisztek, örnagy, alezredes.
Kegyelmes úr – a minisztereknek járt, értelmiségi foglalkozásúaknak, de az erdélyi fejedelem címe is ez volt. (bensőséges kommunikációban)
Csak az egy társadalmi rétegbe tartozók tegezhetik egymást. A mágnás nem tegezi a dzsentrit, a dzsentri nem tegezi a polgárt, de a katonatiszt sem minden esetben tegezi a képviselőt.
Tekintetes eredetileg nagy nemzetből való, később mestereket, kétkezi munkásokat szóltották így
Kend – Kelmed, Kegyed – (kegyelem szóból). Korábban magas rangúak szólították az alattuk levőt, utána paraszti használatba süllyedt
Körültekintő, előrelátó – jobbágyok és mezővárosi polgárok címzése volt.
Csak ne kelljen ezekből vizsgáznom..
A főispán a Magyar Királyságban a király által kinevezett méltóság volt, aki a királyt (a kiegyezés után a kormányt) képviselte a vármegyében.Örökölhető pozíció volt. 1886: XXII. törvénycikk a törvényhatósági jogú városok élére is főispánokat nevezett ki. Őket nevezték szabad királyi városi főispánnak. Ők voltak a kormány képviselői a városi közigazgatásban.
Az örökös főispán (latin: supremus et perpetuus comes) olyan főispán, aki a tisztségét azért töltötte be automatikusan, mert valamilyen főpapi vagy országos világi méltóságot kapott.[2] Elsőnek 1270-ben az esztergomi érsek lett Esztergom vármegye örökös főispánja.
Az alispán egy választott pozíció volt. A nemes vármegye közönsége által választott tisztségviselő volt, és 1870-től a törvényhatóság első tisztviselőjeként működött.
A 2022. júniusában az Orsszággyűlés elé beterjesztett költségvetési törvénytervezet egyik pontja alapján a kormánymegbízottakat a jövőben főispánnak fogják hívni.
No komment.
Források:
https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Megsz%C3%B3l%C3%ADt%C3%A1sok
http://regnumportal.hu/regnum2/node/434
http://xn--tosz-5qa.hu/uploads/dokumentumok-kiadvanyok/viselkedeskulturaprotokoll.pdf
