Zimbabwe (Rhodézia) 1. rész
Hogy értsd Zimbabwét (Rhodézia)? A rezsim Mugabe alatt.
Határállomás. Intro. Tumultus és sorban állás a Dél-Afrikai határon. Ez a kép tartja is magát utam során szerte az országban, mert Zimbabwéban – akár egy régi kommunista vágású országban – a boltokban, bankokban folyamatosan sorban állnak és várnak az emberek. Várják a nem jövőt.. Camus után szabadon.. mert nincs jövőjük. Dezsavű. 2005 május
De nézzük, milyen is a jelenük? A gazdaságról:
A határ Zimabwe-i oldalán már a pénzváltók sokasága próbált szabadulni az évi 1200 %-os infláció sújtotta zimbabwei dollárjától. A legnagyobb címletű pénzük a 50 ezres, amely csak 50.- Ft értékű. Tehát még egy kisebbfajta bevásárlásra is nagy köteg pénzekkel mennek az asszonyok, melyet hátizsákjukban, vagy zacskóikban tárolnak. Így a pénztárca eladhatatlan tárggyá degradálódik.
A szupermarketekben is állandó sorban állás van, mert időbe telik, a kasszánál átszámolni a pénzkötegeket.
Jobb helyeken bevetik a pénzszámláló gépet, habár ha áramszünet van, akkor az sem segít.
Persze nem jut eszükbe a csipkártyás megoldás, vagy esetleg az állam nyomhatna 1 milliós bankjegyet, mely így sem érne többet 1 dollárnál pár hónap múlva. A pénzkiadó automatáknál végtelen sorok kígyóznak és ott sem lehet kivenni 2000 Ft-nál nagyobb összegeket.
A boltok kommunista időket idéznek fel bennem, mert a hatalmas vásárló térben csak pár ruha lóg, vagy néhány cipő. A könyvesboltban csak pár kiadvány árválkodik, s a borítóval a vevő felé helyezik ki a polcokon a könyveket, de még így is sok hely marad köztük.
Viszont nem marad hely a szellemi életnek. Úgy érzem, hogy itt a valóság meg- illetve túl-élni a minden napokat, amely abból áll, hogy hozzájussanak a pénzükhöz és elkölthessék azt mielőtt a töredékét éri egy hét múlva..
Benzinhez is szinte lehetetlen hozzájutni, így nem csoda, hogy a magánautó forgalom szinte nem is létezik. Így a következő 300 km-t busszal teszem meg, 4 dollárért 4-5 óra alatt, mert az utak jó állapotúak és megállni csak a rendőrök miatt kell néha, akik a megfelelő összeg zsebre tétele után útjára engedik a járművet. Korrupció minden szinten. This is Afrika my friend. A falukban mikor megállunk árusok nyomulnak az ablakhoz kukoricával, mogyoróval, naranccsal, hogy a busz úton megéhező fizetőképes keresletet kielégíthessék.
Zimbabwe-ben a havi átlagkereset 20-30 dollár körüli, de 20-30 év munka után a jól megérdemelt nyugdíj összege is csak a havi 2-3 dollárt éri el szerencsés esetben.
Amikor szállást kerestem, s rákérdeztem mennyibe kerül egy 3 csillagos szállás, akkor kontrasztként a 130 US dolláros szoba árat szürreálisnak tartottam. Kicsit Kuba feeling. A világ a realitásoktól ennyire elszakadt. (mellesleg Zimbabwe-ben a külföldieknek külön tarifával számoltak.)
De mint tudjuk Afrikában mindenki egy nap alatt akar gazdag lenni, meg gondolom a hivatalnokoknak és politikai kitartottaknak is profitálni kell belőlük (belőlünk), egyébként nem csinálnák.
Egy maffia államot kell eltartaniuk. Jah kérem, ha diktatúrát akartak! De akarták? Belevitték őket, a fehér faj gyűlöletét felhasználva (lásd Európában a nemzeti érzések meglovagolása, vagy anno nemzeti szocializmus) és egy új maffia elitet engedtek be a fejük fölé.
Azt gondolnánk, hogy Afrika egyik legszegényebb államában minden nagyon olcsó.
De még ha feketén váltjuk is a dollárt (3x többet kapunk), akkor is borsos árak kerekednek, főleg ha a helyi 8-10 ezer forintos fizetéshez értelmezzük. Ha valaki véletlenül a hivatalos árfolyamon vált pénzt, akkor, ennek 3-4 szeresével kell számolnia, így beláthatjuk rövid úton, hogy Afrika nem is olcsó hely. Árak 2006-ban: Internet: 2-300.-Ft, liszt 150.-Ft/kg, hagyma 300.-Ft cigaretta 150-200.- Ft, rizs 350.- Ft és fél kiló spagetti 6-800.- Ft, Ez az az ország, ahol a tömény szesz olcsóbb, (2.- dollár) mint a bor.(5.- dollár). A sör 1 dollár. Ezeket az árakat a feketén váltott dollár árfolyammal számoltam, hiszen a hivatalos váltási árfolyam harmada, negyede a fekete piaci árnak.
Az infláció egyik áldásos hatása lehet viszont, hogy akik nem fizetik a közüzemi számlákat (vagy késve), azok csak nyernek az ügyön. 🙂 Habár a kereskedők gondolom, előre bekalkulálják a hasznukba a várható árfolyamot.
Többmilliós címletek is születtek az utóbbi időben, és ez még nem a pokol vége. Kicsit játékpénzre hasonlítanak az új ropogós bankjegyek. Tankolásnál két neylontasaknyi pénzzel kell már menni hogy benzinhez jussunk.. Tény, hogy ebben az országban a bankrablók nem járnak jól, mert teherautó kell az értelmezhető mennyiségű pénz elszállításához, de mire elköltenék, már a töredékét sem éri a pénz.
A méter szó jelentése = egymillió dollár. Komolyan.
Afrikára jellemző, hogy mindenki közvetítő akar lenni, mert így lehet a legtöbbet keresni munka nélkül. Viszont így senki nem marad a termelő szférában, aki pedig maradt az az önellátás szintjén reked. Persze ebből nem lakik jól a városi lakosság, de majd jól zombizzák egymást. Vissza a középkorba, vissza a barter világába.
A gazdasági problémák a fehér farmerok elűzése, s földjeik elkobzása után gyorsultak fel. Lagos-ban egy nemzetközi konferencián tárgyalták meg ezeket a jogtalanságokat, de 2001. szeptember 11-e közbejött, s a világ már nem a zimbabwei nyomorba döntővel (Mugabe) foglalkozott, így ezt a dolgot is sikerült elkennie a világ előtt. S a népek szívták meg. Lám mennyit tesz a nemzetközi helyzet! (lásd 56-os forradalmunk és a szuezi válság).
S lőn a földfosztások után a nyomor. Mugabe harcostársai, vazullusai, hozzá nem értő emberek kapták az elvett földeket, de gazdálkodásról fogalmuk sem volt, így eladták ami mozgatható, ehető volt, s a termelés kőkorszakivá vált, ami már a növekvő populációt nem volt képes ellátni.
Az egyik szupermarketben naivan cukor után érdeklődöm, mire az egyik eladó szelíden mosolyogva mondja: idén még egyszer sem érkezett. (most június van.)
A zimbabwei történet 2. része itt
Zsenialis iras!