Július 26-a, …. Shimshal völgy
Még Pasuban pihenek, ugye az a bázisom.
Naponta csak egy jeep jár csak arrafele, ezért összepakolva várok, és közben olvasok. Hát du. 4 kor indul csak. A francia hegymászó srác éppen ekkor a fut be.
Éppen meséli, hogy a falun, amin átment, ott éppen egy fesztivál volt. Egyszerűen nagyon nagy szerencséje volt.
Ő is pont Shimshal fele menne és már leszervezte 2000 rupiaért, amit nekem sikerült 150 rupiaért .
A rendőr posztoknál ugye mindig regisztrálni kell és indulunk a völgy fele. Az első 10 km az lenyűgöző, a fényképezőm az folyamatosan kattog. Előre ülök, de aztán hátra megyek, mert a jobb oldalt van a zubogó folyó és onnan jobb fotózni.
Különböző szilafajták vannak, különböző geológiai korok ötvözete az egész hegy . Jók a délutáni fények, a sziklák azok függőlegesen merednek fölfele. A jeep néha folyókon megy keresztül és kb. napnyugtára érünk a zöldellő és sárgálló búzamezök övezte faluba. Sétáló gyerekek és nagyon színesbe öltözött nők tarkítják a tájat és férfiak éppen hazafele érkeznek a mezökről.
Minden annyira idilli.
A szállásom az kb. 300 és 600 rúpia között van, megegyezés szerint.
Találkoztam egy hordárral aki rögtöni mondja, hogy nyugodtan sátrat verhetek a tourist lodge-nak a kertjébe és ráadásul ingyen. Hát ezt meg is teszem igaz nincsen sátram csak hálózsákom, de az elég. Cserébe viszont ott fogyasztom a vacsorát ami 100 pénzbe kerül .Szokásos zöldség és rizs.
Itt gyűlik össze éppen egy mentőexpedíció is, mert egy mászó 2 napja eltűnt.
4 napra indultak, de úgy tűnik az örökkévalóságig marad. Ez egy egyéni akciója volt a hivatalos expedíció után. Senki nem tudta visszatartani. 28 éves srác volt…. Felnőtt ember, tudta mit vállal be, vagy mégsem?!
Egyébként a túlélés jórészt nem a képességektől függ, hanem a szerencsétől.
Ha jön egy lavina vagy egy kőzápor, ami éppen téged ér, akkor azt senki nem éli túl, vagy nagy szerencse kell. Még akkor sem feltétlen élik túl, ha többen mennek, maximum, ha valaki túléli, akkor tudnak egymásnak segíteni.
Remény az lett volna, ha éppen egy gleccser hasadékba esik, mert akkor a helikopteres kereséskor meg tudják találni. A lavina alatt viszont nehéz megtalálni bárkit, maximum 10 000 év múlva, amikor a gleccser fölolvad, vagy éppen lefelé megy, és a folyóba beleolvad.
A helyi hordárok és egy volt expedíció tag visszament a hegyekbe és szurkálják a havat holttestet keresve. Egy angol srác pedig csak azért érkezett.
8 napig tartott, amíg intéztek egy katonai helikoptert a test keresésére. A biztosító fizeti, ez több ezer dollár és ugye ehhez kell jó idő, meg az kell, hogy 2 helikopter jöjjön. Ez ezért kell, ha az egyik helikopter leesik, akkor a másik az tudja lokálni ez hol történt meg, de hát ugye 6000 m felett már annyira ritka a levegő hogy nem nagyon küldenek helikoptereket sem.
Július 27
A falu maga 3000 m magasan van. A helyiek azok híres hordárok és guide-ok és nagyobb expedíciókra szoktak menni.
Az ittenieknek nagyon jó a magasságtűrő képességük és a teherbíró képességük ugye amiatt, mert eleve magasan élnek. A falu környékén egyébként meredeken emelkedő hegyek vannak, sebesen folyó folyók.
A gyerekek krikettezéssel töltik az idejüket. Egyébként nagyon sokan túráznak errefelé, itt van a Shimshal hágó is. Egyébként erre a hágó felé mennek a helyi pásztorok, hogy legeltessék egész nyáron itt az állataikat.
A mentőcsoport várja a helikoptert. Az ég itt tiszta, de csak nem jönnek a gépek. Egyébként engem is megkérnek, hogy ha akarok, akkor nyugodtan beülhetek a helikopterbe és segíthetek én is keresni.
Mondjuk várok is egy darabig, de hogyha már tovább várnék akkor viszont a túrát nem tudom megcsinálni.
A helikopterek bizonytalanok ugye, mert lehet, hogy ahonnan indulnak ott nem jó az idő és nem engedik őket felszállni, úgyhogy inkább elengedem ezt a dolgot.
Tehát elindulok egy hosszú egy napos kirándulásra, túrára, de egy hasmenés lassítja az utamat. Semmi erőm nem marad gyalogolni, a lábamból eltűnt az erő.
Kb. 7 km-ig jutok a folyóig, ott meg fel meredeken a hegyoldalba. Omló falak megint, szakadékok mellett haladunk el és itt érzem azt, hogy vissza kell fordulnom.
Már a folyómedernél sem volt könnyű lavírozni a kövek között, tehát feladtam a küzdelmet.
Innen is látszik a gleccser, az is igaz, hogy nem madártávlatból. Most éppen délutáni forróság van. Késő délutánra visszaérek a faluba. Veszek vizet a forrásból és vacsit a hátizsákból.
Akkor találkozom a mentőexpedícióval és mondták, hogy a helikopteres mentés eredménytelen volt, így mindenki távozik a holttest kivételével. A francia hegymászó srác is megérkezett, ő holnap indítja a túráját.
Júl. 28
Shimshalból Pasuba fogok menni.
Reggel kiderült, hogy nem megy jeep Pasu fele, mert nincsen elég utas. Ugye itt általában úgy indulnak, hogyha megtelik egy kocsi, akkor elindul, ha nem telik nem indul. ..Akkor majd mennek másnap, vagy harmadnap igazából sehova nem sietnek, idejük az van. Én elkezdek gyalogolni, hiszen nekem is van időm.
Egy folyón át kell kelni, nagyon hideg.
A helyiek nagyon érdekes, hogy kalákába építi a házukat, tehát hogy segítenek egymásnak.
Hely végülis az van elég, csak kijelölnek egy helyet és megépítik.
Amikor valaki újonnan házasodik, az szó szerint házas-odik, tehát kap egy házat.
Már éppen kiérnék a folyóvölgyből a szoroshoz, amikor jön Peterék jeepje. Felvesznek.
Elég rázós az út. 10 km – re vagyunk a Caraculum Highwaytól, amikor én kiszállok.
A csomagomat megkértem, hogy a kereszteződés előtt tegyék ki valahová és amikor odaérek akkor felveszem, mert annyira szép ez a környék, hogy gyalog sokkal izgalmasabb bejárni és csomag nélkül meg még öröm is.
A mellettem levő hegyek és a szoros szakadéka mind-mind lenyűgöző, nagyon élvezem a sétát. Van olyan, hogy az út fölé nyúlik be egy szikla. Ezek nagyon jó helyek, hogy hűsöljünk a tomboló napsütésben. A különböző kövek és kőzetrétegek is változatosak, kész geotörténelem az egész út.
Sajnos halszem optikám nincsen, mert akkor tudnék igazi jó panoráma képeket csinálni.
A hátizsákomat megtalálom, ahol megbeszéltük, ahova letették. Azután elindulok a rendőrségi checkpoint felé, ami egy rövidítés egyébként Pasu felé.
Falusi házak, vízzel elöntött utak és gyümölcsösök váltakoznak, de céltudatosan haladok, mindenen átmegyek, aztán vissza Pasuba a szokásos guest házamba, ahol megvacsorázok.
A következő napot azt pihenésre hagyom, hogy visszaszerezzem az erőmet
