Vendégkönyv

Ez az oldal arra lesz, hogy akik már utaztak velem az elmúlt 25 év során, leírhassák a véleményüket arról, hogy milyen volt velem úton lenni.  Már 30 országba vezettem csoportokat, örülök a visszajelzéseknek. Alul olvashatod is.

Nekem ez mindig kedves olvasmány lesz, hiszen egyik célom, hogy megosszam az utazás, a felfedezés élményét külföldön, s ez mutatja, hogy érdemes volt energiát tennem bele.

Osszad meg merre voltunk együtt, mit tanultál az út során akár tőlem, vagy akár az adott kultúrától.

Ha esetleg még két sorban leírod egy élményedet, ami megmaradt, vagy ami kellemes meglepetés volt út során, vagy valami lehetetlent intéztem stb..

Ezeket itt írd meg.

Ha pedig ezt az űrlapot is kitöltöd,  abban bővebben kifejtheted ötleteidet, tanácsaidat, mit lehetne jobban csinálnom, terveznem stb. Ez nekem extra öröm és tanulság lesz olvasni. Nem lesz publikus, csak én fogom látni.

Ha olyan úton voltál amit nem én vittem, akkor ezt az űrlapot töltsed ki. 

Köszönöm

Gábor

 

 

Kedves Gábor! A megszámlálhatatlan csodás hely mellett az tetszett, hogy úgy voltál együtt velünk, mint útitárs. Nem szokványos idegenvezetői mentalitás, hanem olyan viselkedés, hogy családi utazásként marad meg élményeiben. Köszönöm: S. Olimpia

—

Nagy erősséged a zavarba ejtő helyismeret, a rugalmasság, és a tapasztaltságod. Kicsit nehezen tudok olyat írni, amit az eddig rólad írtakban nem olvastam. Az biztos, hogy veled utazni olyan, mintha egy helyi mutatná meg az országot, aki beszél magyarul. 🙂

–

Fantasztikus volt, hogy mennyire rugalmas és segítőkész voltál abban, hogy a férjem találkozhasson az örmény levelező társával. Ez nekünk egy megvalósult álom volt, ami szinte lehetetlennek tűnt, de te több alternatív megoldást, kommunikációs opciót is ajánlottál, így szinte hihetetlenül simán összejött minden. Köszönjük, sohse felejtjük el. Mindenképpen ajánlani foglak másoknak, akik csoportosan szeretnének felfedezni egy-egy izgalmas országot.

—

Gáborral most utaztunk először s – a teljesség kedvérért – utazási irodával is most utaztunk először. Izgultunk is… mert mi szeretünk önmagunk csavarogni és rugalmasan beosztani a napokat. Gáborral élmény volt együtt menni Örményországba és Grúziába, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy bátran csatlakozzon egy csoportjához! . Kicsit humorosan azt is mondhatnánk, hogy valószínűleg útoljára mentünk csoportosan, mert őt nagyon nehéz lesz bármilyen másik idegenvezetőnek felülmúlni és Gábor magasra tette a mércét.

–

 Nagy tudású és széles látókörű ember, akinek nem csak komoly ország-világ ismerete van, de nagyon jól „megérzi” az embereket, jól tud egy csapatot összefogni, miközben igyekszik mind csoport hangulatot kialakítani, mind az egyedi kívánságokat figyelembe venni.

–

Összegezve nagyon tetszik a Te világot megismerni akaró hatalmas szenvedélyed, a buddhizmus megismerése. Gratulálok és sok-sok utazási és egyébb élményt kívánok. A másoknak szívesen, jószándékkal ajánlak.

–

Lehet mások nem így gondolják, de szerintem csak lehetetlent intéztél… és szerintem azt mindig remekül!

–
„A Fülöp szigeteken vezettél körbe minket egy felejthetetlen 3 hét alatt, mindig mindent próbáltál elintézni, nagy élmény volt!
Köszönöm!”
–
Úgy szerettem, ahogy volt. A lényeg, hogy csak kevesen. Tervezett, spontán, kötetlen, szabad, mindent látó, mindent próbáló, pont olyan ahogy szeretem.
Szeretem a rugalmaságot, a tájékozottságodat, az odafigyelést mindenre. Közeledben érdemes lenni, hogy értesülj a változásokról és a napi programokról.
–
Tetszett, hogy meg szeretnél ismerni Mindenkit, illetve figyelsz, az utastársak is megismerhessék egymást. Minden tetszett és hatalmas élménnyé vált, hisz fél éven belül háromszor is utaztam Veled. Remélem lesz folytatása hamarosan. Egészséget kívánok Neked, Családodnak és utastársaimnak! 🙂
–
Felejthetetlen élményt jelentettek ezek az utazások, mert kis hazánktól merőben eltérő kulturális élményeket kaptam. Minden más volt, az emberek, a városok, az elképesztó tájak, a vendéglátás, a szállások. Jó volt együtt élni az ottani emberekkel. Gábor mindent kihozott az utazásokból, egy perc üresjárat sem volt. A szállások megtalálása pedig elképesztő rugalmassággal, találékonysággal zajlott. Minden más irodától eltérő utazási forma, sok meglepetéssel, izgalommal, váratlan helyzetekkel, de mindez fokozza az élményt. Szeretnék még utazni veled!
–
Szia Gábor. Nekem mind három út nagyon tetszett. Az első útra (Kirgizisztán) azért mentem veled, mert kíváncsi voltam, tényleg olyan érdekes helyekre mész-e, ahogy hirdeted. Tényleg. Aki veled megy, tudnia kell, hogy nem öt csillagos szálláshelyeken fogunk lakni, az utak nem a kényelemről szólnak, de ettől (is) izgalmas. Szerintem az utastársak is „megállják” a helyüket, nem a nyafogós fajtából jönnek össze. A negatív kritikát nem itt mondom el – elenyésző, másnak nem feltétlenül negatív – de szerintem már mondtam neked szóban. Mindenkit bíztatok, hogy menjenek veled, nem bánja meg senki.
–

Tetszett nekünk az is, ahogy próbálta a figyelmünket felhívni egy adott műemléknél vagy városi sétánál a hely emberi / szociális / társadalmi hátterére, ahogy nem „köveket” néztünk, hanem a mögötte levő életről mesélt. Feltűnt nekünk, hogy Gábor mennyire nyitott és érdeklődő volt minden olyan ismeret iránt, ami neki új, pedig ő igazán nagyon gazdag tapasztalatokban és történetekben. Az unalmas buszozás alatt élvezettel hallgattuk, ahogy mesélt nekünk az eddigi kalandjairól s ahogy igyekezett minél több tudást és élményt nekünk adni. Köszönjük!

—

Már az utazás előtt lenyűgözött, hogy lehetett kérésem, és az teljesült is, eljutottam a Júdeai hegységben alapított Bibliai Tájrezervátumba és a názáreti bibliai skanzenbe. Egyéni kívánság teljesítése – ez nem mindennapi egy csoportos utazásnál! Sőt, én még ilyet nem hallottam! Az út során is az nyűgözött le, hogy Gábor figyelt a társaság egyéni kéréseire, s ha lehetőség volt rá, megálltunk, megnéztük, elmentünk stb. S ez nem lassította, hanem még hatékonyabbá és élvezetesebbé tette az utat. Különleges út volt, mert családias hangulatú (2 személykocsival), de mégis „csoportos”, vagyis Gábor jó szervezése levette a gondot a vállamról, magabiztossága pedig nyugalmat sugárzott minden helyzetben.

—

Nagyszerű volt az ország bemutatása. Sok olyan információt kaptam tőled, melyeket az utazásaid során tapasztaltál. Egyes országok, az ottani emberek megismerése, megítélése csak testközelben lehetséges a legjobban. A világ megismeréséhez egy új szemlélet módot is kaptam ez alatt a pár nap alatt. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek.

–

jó volt az út, türelmet tanultam.

–

Ami miatt csak így szeretnék utazni a továbbiakban, hogy kultúra, természet, túrázás teljes egységet alkottak. Ugyanígy fantasztikusan (egységbe) összehoztad a „csapatot”, a hangulatot. Megtanultam, hogy mindig, mindenhol, minden körülmények között a legjobb a dinnye.

—

Örömmel gondolok vissza a Kaukázusi ut napjaira, az utazás élményét, színvonalat, nagymértékben Neked köszönhetjük.Fáradhatatlan, segítőkész szervezésed, ötleteid sokrétűsége, a felmerülő problémák gyors megoldása, a hihetetlen nagy mennyiségű tudásod továbbadása, a két lábbal a földön járásod, mind-mind nagy élmény volt. További sok, szép utazás lebonyolítását kívánom Neked, és remélem még találkozunk, valamelyik út során!!

Különleges egész más világ sokféle élménnyel természeti és kulturális csodákkal . Hozzáértő türelmes humoros intelligens személyed varázsa az idegenvezetésed során.

–

Ehhez keves ez a hely. Toled azt tanultam, hogy lehet meg tobbet megtudni az adott helyen, mint, amit elso latasra latunk. Kerdezni, moge menni. Azt is, hogy erdemes torekedni arra, hogy minel olcsobba keruljon az utazas. Mert lehet meg olcsobb es egyben kalandosabb is.

–

—

Tőled a budhizmusról sikerült az ismereteimet bővíteni. Az útról, noha megelőzően már több afrikai országban is jártam,mégis megdöbbent,hogy emberek lehetetlen körülmények között élnek, ahol egy kis vízért- élelemért mekkora küzdelem által jutnak hozzá. Idehazai elégetlenkedőknek látni kellene és talán befognák……. Ugyan akkor Afrika elbűvölő is, időröl-időre visszamegyek, a jelzett időpont óta már ismét jártam itt.

–

Nem kell stresszelni. Mindenre van idő,és volt is. Próbáljuk otthon érezni magunkat.Sokszor sikerült.

–

Másként is lehet élni és utazni…

–

oda jó menni, ahol még vannak cipész műhelyek ! 🙂

–

Praktikus utazási ötleteket tanultam. Pl. ha telefonon kell beszélnem egy helyivel, akkor kérjek meg valakit az utcán, hogy hívja fel. Személyesen könnyebb angolul, kézzel-lábbal magyarázni, mint telefonon. Ennek később nagy hasznát vettük. Magunkról is sokat tanultunk. Arról, hogy mi hogyan szeretnénk utazni. Mi inkább kevesebbet látunk, de alaposan beleállunk az adott helyzetbe és megtapasztaljuk, teljesen megéljük azt. Ez ellentétben állt a te elképzeléseddel, de ez nem baj, mert így mi komoly tudást szereztünk arról, hogy hogyan utazzunk.

–

Hogy nagyon klasszul össze lehet kötni a kultúrális programot a természettel, túrázással, kóstolót az örmény kultúrából, nyugodtságot.

 

–

Tőled az egyszerűséget, és a „jég hátán” történő megélést. (Mi sem vagyunk azok az elkényeztettek.) Én Kissné Marika vagyok, Nyíregyházáról, együtt utaztam Tóthé Gizivel. Biztos emlékszel ránk.

–

laza, lazább, még lazább! de komolyan ! Az iráni kultúra fantasztikus, csakúgy mint az ottani emberek, ezt mondjuk eddig is tudtam, de azért jó volt saját bőrön megtapasztalni.

–

Tőled tanultam sokat az adott kultúráról. Illetve számos olyan praktikákat, amiket akár később felhasználhatok az utazásaim során.

–

Építészként kíváncsiak voltunk a Kaukázus-vidék keresztény építészetére. A Műegyetemen volt egy örmény származású tanár (Guzsik Tamás), építészettörténetet tanított, ez volt a kedvenc területe. Az európai románkori építészet előképének tekintette. Erről most látva megbizonyosodhattunk, lélegzetelállító volt. Kultúrájuk évszázadokkal járt a nyugati kultúra előtt.

 

–

Az említett út rengeteg felejthetetlen élményt adott,főbb élmény pontok: Fokváros, Namíb sivatag, Ethosa park, Okavangó delta, Viktória vízesés, ezen országokban élő emberek, és nem utolsó sorban a csodás afrikai állatok.

Pl.,hogy felugrottunk az orosz határhoz. Ushguliban esett az eső-de ezt nem Te intézted.

…ami nem mindig jobb de mindenképpen más. És ez fontos! Lehetetlent nem, de nem egyszerűt gyakran.

Csa-csa fakasztó képességed a haza út során elseperte félelmeinket, ezért ezer köszönet.

Fantasztikus volt, hogy mennyire rugalmas és segítőkész voltál abban, hogy Béci találkozhasson az örmény levelező társával. Ez nekünk egy megvalósult álom volt, ami szinte lehetetlennek tűnt, de te több alternatív megoldást, kommunikációs opciót is ajánlottál, így szinte hihetetlenül simán összejött minden. Köszönjük, sohse felejtjük el.

Már a csatlakozásunk is lehetetlennek tűnt számunkra, de a Te számodra szinte „természetes” volt, hogy két ember tök máskor, tök máshogy akar csatlakozni, mint a programban meghirdetett lehetőségek.

Nagyon tetszett, mikor egy korabbi repulojarattal sikerult elutazni, mint, amire a jegy szolt. Azt Te pacsiztad le. Szerintem nagyon sok penzt sporoltunk meg a Te jovoltodbol.

Grúzia-Örményben nagyon tetszett, hogy családoknál is aludtunk. Így tényleg megismertük az ottani embereket. Egy kicsit sok volt a templomokból, biztos emlékszel, hogy énekeltük a kisbuszban „templomot akarunk látni”. Összességében jó és szép volt az út. (Csak megjegyzem, hogy tavaly októberben voltunk Bakuban.) Afrika nagyon különleges út volt. Engem nem zavart a sok utazás, nagyon élveztem az egészet. Nem tudom, hogy akkor hallottál-e róla, hogy Lusakából a gép késése miatt, Johannesburgban eladták a jegyünket és így ott maradtunk öten egy napra. Jól jártunk, volt egy plusz napunk, láthattuk a fővárost, még Soweto-ba is ellátogattunk. Szerencsénk volt, hogy egy budapesti lány is volt velünk, aki jól beszélt angolul, mert elég körülményes volt lerendezni a repülőjegyet Londonig. A bőröndünk sem jött meg Ferihegyre, de 3 nap múlva hazahozták Nyíregyházára.

–

 

Honnan kezdjem…. és hol a vége? Egyáltalán vége van e már … hisz ennek egy folyamatnak kéne lennie, vagy mi a szösz? Én nagyon sokat kaptam ettől az úttól! A helytől, a helyiektől, a kultúrától, a tánctól, a feketéktől, és sápadtabb bőrűektől, az idióta, és kevésbé az utitársaimtól, és elsősorban tőled Gábor! Ezt azért emelem ki, mert a második helyen én magam állok, viszont úgy gondolom nélküled nem sikerült volna kicsomagolnom a magamban kiszállított várakozással, és egyben félelmekkel teli csomagomat.

Igen, várakozásaim, és félelmeim is voltak, hiszen ez volt életem első egyedüli utazása, és fogalmam sem volt hogy állom majd meg a helyem egymagam, úgy hogy nem szorítja már senki a kezem. Asszem tökéletesen sikerült. Minden. 🙂

–

Mit kezdtem el tanulni Tőled, és mi az aminek úgy érzem nagyon messze nincs még vége? Azt gondolom, hogy én egy mai átlag emberhez képest nagyon sok mindent érzek. Érzékelem a külvilágom ingereit, mélyebb rezgéseit, érzékelem az engem körülvevők olykor örömét, de zömében inkább beszorultságát, lelkük mindennapi nyomorát, gondolataik fontostól elrugaszkodott irracionalitását. Érzékelem, hogy mi az, ami nap mint nap ugyanúgy történik velem évek óta, de megítélésem szerint nem helyes, nem jó…. és ezt folytathatnám még sokáig, de szerintem ennyiből is tudod pontosan, hogy miről beszélek. Viszont sokszor a felismerésen túl nem terjedek. Nem tudom megfogalmazni, és nem tudom a cselekvés szintjére emelni, hogy mindez más, elfogadhatóbb, és igaz(abb), őszintébb legyen….. vagy esetleg én hogyan segíthetnék másokon felismeréseimmel. Egyszerűen csak tehetetlenül (de legalább) érzek.

Azért szeretek utazni, mert egy új közegben csupa új dolgot (is) érzek, és a sajátjaim más perspektívába kerülnek…ezzel segíti a tapasztalás a lélek, és az egyén(iség) fejlődését. Te is érzel Gábor (mondjuk nálam vagy ezerszer több dolgot is talán). Viszont már tudsz is!!! Egyszerűen tudsz mit kezdeni az érzéseiddel.

Van türelmed megélni, befogadni, elfogadni a történéseket, és képességed, erőd, hogy azokra a saját értékrended alapján megfelelően reagálj. És amikor minden tőled telhetőt megtettél -érthető módon- nyugodt lélekkel tudsz továbblépni, elengedni egy-egy helyzetet, hiszen legjobb tudásod szerin végigkísérted azt. Azt hiszem ezen az úton a legtöbb arcodat talán én láttam, és akár jó, akár rossz pillanatokat idézek fel a 2 hétből, én ezt a folyamatot mindig végig tudtam követni benned, rajtad, általad.

Írhatnék még számtalan kiragadott jól, és kevésbé jól sikerült zöngét Kuba 2 hetéről, de én ezzel jöttem haza, és azóta is ezzel törődtetem, dolgoztatom magam, mert ezt a történést az út minden irányára ki lehet vetíteni. A mi a baj a „saját mindennapjaimmal”-tól, a miért látszanak boldogabbnak, és odaadóbbak egy szegényebb társadalom hányadtatott sorsú emberei, ők mire, s hogy reagálnak, és mi „nagy okosok” mit viszünk oda, és mit tudunk befogadni tőlük, vagy éppen egymástól…. és végül mit hozunk magunkkal az egészből. Egyáltalán, mindenki haza akar hozni valamit? Vagy csak bele van fulladva saját mindennapjai fontostól messze elrugaszkodott irracionalitásába…? És akkor én mindezen hogyan, s mi módon változtathatok? ….. és ezzel visszaértem gondolataim elejére. Van még min dolgozni…. Én Kubából, és belőled ezt csomagoltam az itthoni hosszú túrá(m)ra…. Hálás köszönettel a két hét minden percéért!

–

az egész út élmény volt! Szerintem az egyik legfontosabb egy két hetes utazás során a mozgó házikó és ezt bitang jól megtaláltad; nagyon jó volt a buszunk sofőröstől, helyi lányostól, angol tanárostól……. mindenestől. Gábor neked lehetetlen ???? ….. nem gondolnám, hogy lenne ilyen.

–

Minden nap egy új élmény volt, hiszen minden nap csodálatos helyekre vittél el. A legnagyobb élményeim a kanyonokban voltak ahová elvittél minket. Nagy élmény volt szintén sátrazni a sivatagban.

–

A kultúremlékeken túl rendkívüli hatással volt rám az örmény genocídium. Micsoda tartás van ebben a népben! Megható volt látni azt a családot, amely elhozta az apró gyerekeit az örökmécseshez, vagy a kiskatonákat, akiket elvittek a múzeumba, hogy lássák, mit kell megvédeniük a határon. Megismerni Lacit, aki Erdélyből visszaköltözött Örményországba örménységét megkeresni.

–

Tiszta, mindenen átnéző, és átlátó tekintet- nekem ez a kedvencem. Higgadtság, józan ész, türelem, megértés, elfogadás. Nem mondom, hogy jó, de normális probléma megoldó készség. (Azért nem mondom, hogy jó, mert jelen út körülményei, és résztvevői gyakran túlnyúltak a normálisan megoldható problémák körén, és láthatólag ezekre nem mindig voltál felkészülve, legalábbis nem úgy, ahogy ők elvárták volna, és Téged most ebben a viszonylatban kell értékeljelek.)

Nekem tökéletes voltál ilyen téren (is), de az egészet fürkészve ez a rész nem sikerült úgy, ahogy szerintem tervezted. Szerettem, hogy egy szarból épült fa mögé is mindig be tudtál nézni, és látni akartad, látni tudtad a szépet, s a jót. Szerettem, hogy iszonyú kuplerájos vagy, így nem frusztrált a tény, hogy én is az vagyok! 😀 Amit biztosan másképpen csinálnék, hogy az út elején már elkérném mindenkitől a út díját. Ha nem tudsz pontosan kalkulálni, inkább kérj többet, és örüljön mindenki, hogy visszaadsz a végén. Sőt, fokoznám, már itthon elkérnék némi előleget, ez neked is némi biztosíték, hogy ne szívassanak meg, és a saját utad legalább tényleg biztosítva legyen. Erről írhatnál egy kis sajtpapír átvételi elismervényt, és egyben aláírathatnál egy másik sajtpapírt, amiben aláíratod a sok állítólag igen világlátott barommal, hogy ez egy kalandtúra lesz majomfej, tehát kéretik a kompromisszumkész arcodat magaddalhozni az útra, vagy maradj otthon! Ezzel véded magad, és ha már nem veszi a fáradságot, hogy a honlapon végigolvassa ezt a részt, akkor itt-és most mindezt még az aláírásával is köteles elfogadni. Na, itt a különbség…. én még mindig inkább morgok, és ítélkezek, ahelyett, hogy feldolgoznék, és elengednék. De azt kaptam tőled, hogy ezen változtassak, és azóta nap, mint nap teszem is mindezt, hogy még közelebb kerülhessek igaz önmagamhoz, ahogyan azt Te már megtetted! Nagyon köszönök mindent Gábor!

–

Ez az út jól ki volt gondolva,nagy falat volt. Nekem tetszik az,ha egy távoli helyre elutazok akkor ott több országra kiterjedő legyen a program. Azonban az út aprólékos szervezése erősen hiányos volt. Továbbá az sem jó ha egy fizikailag nehezebbnek tartott úton a résztvevőt között nagy a kor különbség. Ugyan is nem egyforma tempót és komfort szintet igényelnek és ez feszültséget okoz. A konfliktus kezelésében erősítened javaslom.

–

Önzetlenség,segítőkészség. Egyformán kedves voltál mindenkihez. Magaddal többet törődhetnél-Te is egyél,ne csak minket kínálj. Az idegenvezetés lehetne-nekem-„szájbarágósabb”.

–

Higgadtság, nyugodtság, türelem.Igényeink lehetőség szerinti szemelőt tartása.

Jó házigazdákat tudsz találni. Igazi szív -lélek emberkék voltak.

–

Nagy erősséged a zavarba ejtő helyismeret, a rugalmasság, és a tapasztaltságod. Kicsit nehezen tudok olyat írni, amit az eddig rólad írtakban nem olvastam. Ami nekünk nagyon hiányzott, az az idő, hogy elmélyülhessen az élmény, amit éppen megéltünk. Viszont a csoportban mindenki lelkesedett a sűrű programért, ezért azt gondolom, hogy ez nem a te hibád.

–

Nyugodtságod, jókedved, „csapatösszehozó képességed” fantasztikus volt. Díjaztam, hogy gyorsan jól döntöttél kérdéses helyzetekben, klasszul szervezted az egész utat. Szerintem a meg nem talált gyengeségeid miatt nem töltöttem ki ezt a lapot rögvest a hazaérkezéskor, de azóta sem találom őket. Feladtam.

–

Az erossegek kicsordulnanak ebbol a helybol. Gyengesegnek gondolom, hogy neha, mikor kerdezel, a kerdesedben benne van a velemenyed. Pl., mikor PNG-ben az iskolaban voltunk, erezni lehetett rajtad, hogy nem hiszel az oktatasukban. Szamomra vegul ugy jott le, hogy a tanar, aki matekorat tartott, igenis a helyzet magaslatan volt, nagyon osszeszokott tarsasagnak latszottak, mikor egy nehezebb matekpeldat elsore nem tudott egy kis srac megoldani a tanarur ugyesen ravezette az osztalyt a megoldasra. Gyengesegnek tartom meg, hogy a programban olyan dolgok is szerepeltek, amik kesobb szoba sem kerultek.

erősség: jó fejeket tudtál összehozni és egyben tartani 2 hétig. gyengeség: Ha keveset alszol szétszórt leszel, de mindez csak az 5. nap után kritikus, addig egész jól bírod a strapát,

Erősség: a tempó, szervezés, informálás, hangulat teremtés Gyengeség: mindenkivel betartatni az előre megbeszélt programokat.

–

Nagyon lelkes vagy, érződik, hogy Neked is élmény amit megmutatsz. Rugalmasan kezeled a programot, a körülményekhez igazítod. Nincs „holt idő”, hiszen a hosszabb buszozást kitöltöd a korábbi élményeid mesélésével, ami nekem egy pluszt adott a programhoz, élvezettel hallgattam. Közvetlen stílusod megnyerő és az egész csoportra átragadt,ezáltal egy nagyon jó közhangulat alakult ki végig az utazás során. Érdeklődésed nagyon sokrétű, érzékeny és fogékony vagy sok minden iránt és jó megérzéssel választod el az értékest az értéktelentől és ezt közvetíted is a csoport felé. Nem találtunk gyenge pontot az utazás során (pedig az én párom rendkívül kritikus természetű ember). Csak így tovább!

–

Biztos lehetett volna más, vagy jobb, de nekünk ez jutott, és ebből kellett kihozni a legjobbat. Nekem sikerült…. sokaknak nem, úgyhogy ide írjanak inkább ők kritikát. A tempó lehetett volna alapvetően lassabb, de nekünk a különválással, és az abból adódó 4 nap tényleg kikapcsolódással megfelelő volt. Nem vagyok egy nagy történelem rajongó, templommal, és emlékművekkel is beérem egy-egyel, viszont sokkal többet túráznék, nézegetnék állatokat egy út során. Persze rizst enni menjen Kínába az ember. Megértettem, hogy Kubában erre viszonylag kevés a lehetőség…. akkor viszont szervezz olyan csapatot, aki minden este képes hajnalig salsázni egy sikátor mélyén, ha már Kubába akar menni. 😛

–

A program remek volt,végtelenül örülök ,hogy ezen az úton részt vettem. A tempóval sem volt problémém, azonban az afrikai közlekedési eszköz / marhavagon/ kegyetlen rossz volt, a szálláshelyekre sötétedésre érve sátrat állítani, kaját készíteni, szerintem egy komoly összegű útnál méltánytalan, és indokolatlan is. Lehet,hogy én másként értékelek, mivel sok helyet a világban saját szervezésemben jártam be, igaz sok időt fordítok az előkészítésre, ráadásul élvezem is,de eddig mindig flottul mentek az utjaim.

–

Tetszett. Hosszabb lehetett volna az út.Hamar vége lett. Nekem néha gyors, de ez egyéni.

Minden rendben volt, ahogy ígérted.

Minden ok volt.

–

Tetszett, de nagyon vad volt a tempó. Jerevánból nagyon kevés volt, a vidék túl sok. Alaverdi után nem tudtam szabadulni attól a mélységes lehangoltságtól, amit ott tapasztaltunk. Egyszerűen szomorú volt, és nekem nagyon visszás pl. hogy külön megnéztünk egy tragikus állapotú lakótelepet. Sajnálom, de a program elején inkább katasztrófa turistának éreztem magam, és ez eléggé rányomta a bélyegét a későbbiekre.

Nagyon élveztem, hogy 3 az 1-ben volt: kultúra, természet túra. Hát, ilyen öreganyásan már lassabban megy az ember, és zavar, ha rám várnak, de még a határon volt. (ez nem a Te/Ti hibátok, hanem az enyém, hogy miért kellett olyan korán születnem.)

–

Nekem a program tokeletes volt. A tobb programra valo torekves sem esett volna nehezemre, de az idotlenseg megtapasztalasa miatt igy is jo volt.

–

Nagyon sokat láttunk, tetszettek a programok és bírtuk a tempót.

–

Izrael nagyon különleges hely, de az élményt nagymértékben rontották a szervezési, előkészítési, csoportvezetési problémák. Gábornak minden maga által generált problémára volt megoldása. Sok volt a rögtönzés és a holtidő, mivel én sokkal gyorsabban végeztem mint a csapat többi tagja. Nem szerencsés az időpont választás, mert  hétközben minden wadi tele volt ordibáló iskolásokkal, viszont a tavasz pedig ott csodás volt. A rugalmasság és a megbeszélt indulási időpontok betartatása nem zárja ki egymást.

—

Minden úgy volt jó, ahogyan volt.

–

A program szuper volt, látnivalókkal együtt. Különösen a városon kívüli programok tetszettek. Tempó is teljesen rendben volt.

A tervezett programhoz képest többet is kaptunk, nagyon tetszett. Mindkét ország bővelkedik fantasztikus látnivalókkal beleértve a természeti környezetet és a kulturális emlékeket is. Szerencsés időzítés, mert még nem fedezték fel olyan mértékben, hogy turista invázió lenne. A tempó éppen megfelelő volt, 60 éven felül többet nem bírtunk volna, de kár lett volna kicsit is lazítani rajta.

–

Az úton is – mint írtam – nagyon klasszul szervezted a csapatot, oldottad meg, hogy ne csak ott legyünk, hanem együtt legyünk. Ilyen lelkes utóéletet sem tapasztaltam még soha, de nagyon tetszik. (kár, hogy nagyon nincs időm)

–

Nagyjából úgy gondolom, hogy Veled a világ végére is elmennék a legmélyebb jóérzéssel! Ha az életem nem alakul úgy, hogy ősszel Nigériába megyek, akkor Pápuára nagyon fáj a fogam. Egyébként pedig tudod… Afrika-Afrika-Afrika… de valami olyan helyre menjél, ahol én még nem jártam, és akkor valószínű csatlakozom! Én nem szoktam ajánlani, csak mesélni az érzéseimről, kalandjaimról, és mindenki szépen eldönti magának, hogy ő is szeretné e azt az érzést, kalandot megkapni, vagy sem. Ha igen, Veled megy…. Szerintem ilyen szempontból nem leszek rossz reklámarcod a mostani út alapján! 😉 Vigyázz magadra, és szép kalandokat kívánok a világ bármely pontján is olvasod ezt a „pár” sort! 😀

–

Mindenképpen ajánlani foglak másoknak, akik csoportosan szeretnének felfedezni egy-egy izgalmas úticélt. Nekünk egy kicsit más terveink vannak most, mint a világjárás, de később még lehet összefutunk. 🙂 😉

–

Tisztelt Gábor!

Grúziában sokkal nagyobb szerepe van a vallásnak, mint bármely európai országban. A papok nagy tiszteletnek örvendenek. Feltűnően sokan járnak papi ruhában. Sajnos a templomok környékén sok a kéregető. Ez azt jelzi számomra, hogy nagyon sok a szegény ember. Ha tudtam volna a nyelvükön, elmondtam volna számukra, hogy egy esetleges EU-ba történő belépés esetén a fiatalok a jobb élet reményében el fognak menni hazulról. Ezzel felbomlik a nagycsalád szervezet, amelyben szemmel láthatóan boldogan élnek. Félő, hogy a fiatalok eltávozása után a vidéken parlagon maradt kicsi földecskéket külföldi vagy hazai befektetők fogják megvásárolni fillérekért. Ha a vidéki emberek elveszítik kevéske földjüket, nyomor szintre zuhannak, boldogtalanok lesznek. Mindehhez értékválság is párosulni fog.Gazdaságilag meg kell erősödniük a belépés előtt. Ha egyáltalán be akarnak lépni. Az országot szimpatikus, szeretetre méltó, dolgos emberek lakják. A 324 óta eltelt időben őket is számos külföldi haderő „végigszántotta”. A perzsák a keresztény hitük melletti kiállásuk miatt 50.000 embert lemészároltak és a fővárost átszelő folyóba hajítottak. Ahhoz, hogy a turizmus igazán beinduljon, sokat kell változniuk. Nagyon jó, fél perces Grúzia reklámfilm megy egyik-másik kereskedelmi csatornán. De ha saját maguk nem változtatnak például a közlekedési moráljukon, nehéz lesz ezen a területen előrébb lépniük. Az ebédek és a vacsorák rendkívül finomak és bőségesek voltak. 6 fogásosnál kevesebbet fel sem szolgáltak. Ez a túra felért egy hízó kúrával. Boraik finomak. Tbiliszi, Kutaisi és a Kaukázus nagyon tetszett. A Kaukázusban olyan hegy és völgy alakzatokat láttam, amilyet Európában sehol. Érintetlen természet, jó levegő. Az ország mindenkori vezetőjének „kötéltáncosként” kell egyensúlyoznia Európa és Ázsia határán, Grúzia és Oroszország között. Ügyes, mértéktartó politikával, a Moszkva elleni szélsőségesek lecsillapításával szükséges az ország érdekeit szolgálni. Elemi érdeke Grúziának a „nagy testvérrel” fenntartandó jó viszony. Kis csoportban, jó hangulatban, kedves útitársak társaságában telt el az utazás.

Nagy szeretettel emlékezem Rád, mint idegenvezetőnkre. Nem szerepelt a programban a pátriárka háza, de megbeszélted a sofőrrel és így lekanyarodtunk a főpap falujánál. Hol dinnyét vettél nekünk, hol csacsával kínáltál bennünket. Mindent összevetve nagyon örülök, hogy részt vettem a Grúzia túrán. 2019. augusztus 16. Üdvözlettel: Andics János

–

Sziasztok! Szuper volt az út, várakozáson felüli! Nagyon sokféle, megunhatatlan vegyülék, nagyon jó arányban a kultúra és természet, minden eltűnik, amit otthon hagysz, életem legtöményebb kikapcsolódása és kalandja! Csodás tájak, helyek, találkozások, személyes érintések, helyi arcok, történetek, közös éneklés ajándékba, és igen, embert próbáló, magunkat próbáló nehézségek néha. Amilyen az élet. Színes, szagos, ízes, dallamos és zajos és csendes, kézzel tapintható és lábbal és bőrön át érezhető, vidám és elgondolkodtató. Nyár és tél és eső és nap és hőség. Korlátszaggató. Mosolyfakasztó. A tésztát dagasztó asszony, mikor mondtam, mennyire szépen énekelt, kiállt, és énekelt csak nekem, tésztás kézzel, csodás volt. Ajándékba én is énekeltem. Meghatódott. Nevettünk. Ez komoly pillanat volt. Grúzia és Örményország végletesen szenvedélyes és szenvedő, életigenlő, néha szomorú és személyes. Közel kerülsz a valósághoz. Függő lettem 🙂

–