Ausztrália 1. Első impressziók

Ausztráliába repülésem szabad asszociációs története után itt olvasható a folytatás. Átadja a feelinget mi is nekem az utazás.

Melbourne

A reptérről busszal lehet bejutni a városba kemény 13$-ért, mely irreálisan sok a helyi árak mellett is. De a repterek már csak ilyenek.

A végállomáson vártak ismerőseim, egy középkorú malájziai zenész (Max) és angliai felesége – aki a melbourni egyetem igazgatója volt mostanáig. Az ismeretségünk gyökere 1992-re nyúlik vissza, amikor Angliában stoppoltam, s megismerkedtem George-al, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Rá 13 évre a Föld másik oldalán a testvérével is megismerkedhettem. Kicsi a világ, nagy az összefogás.

Melbourne, villamos Ausztrália

Az első impressziók:

Szerencsére közel laknak a belvároshoz, kb. 4-5 km., így mivel használhatom az övékét, bicóval tudok bejutni, habár a kötelező bukósisakot elbliccelem. Túl Kelet-európai vagyok még.  

A belváros színes, jórészt ázsiai bevándorlók, s állítólag már több a telefonkönyvben a Ngyen, mint a Brown.

Melbourne egy nagy falu a maga 3 millió lakosával, friss virágillattal, madárfüttyel, hisz tavasz van novemberben.  Jórészt századfordulós családi házban laknak errefelé, így foglalva el Ausztrália legtermékenyebb szegletét a Keleti parton.

Persze e ‘vidéki’ idill mögött a city felhőkarcolói tornyosodnak, de mindenhol sok a park, a zöld, kicsi a forgalom. Élhető városnak tűnik.

Sok a netező hely, s kaphatóak lebeszélhető tel. kártyák, s USA- EU már 3-5 ft-ért hívható. Hol vagyunk mi ettől? Ha Matáv lennék, elszégyelném magamat. Nálunk még mindig 2-300 forint a beszélgetés perce. De a legmeglepőbb, hogy majd minden áru: kínai. 2004-ben.

A könyvtárban ingyenes a net, de ‘szigorúan’ kutatási célokra, ami annyit tesz itt, hogy az emberek játszanak és chat-elnek. Az olvasó teremben görög és kínai újságok, a cd-k között külön vietnami szekció! Az angol mellett kínai felirat is dukál, a wc-ben pedig óvszer automata és tűcserélő doboz. Ja és persze rokkantaknak sem akadály bejutni. S mindez egy kis helyi könyvtárban.

Egyik este meglátogattam egy másik ismerősömet is, aki egy hatalmas viktoriánus házban lakik, tükrök, kandallók, antik bútorok és könyvek, s a falon a családfa. Kerítésük van, de a kaput és a házat nem zárják. Tehát még biztonságos is a város.

Úgy érzem magam a városban, mint egy ‘English man in New York’, s mindig visszatér a dallama. Fura, idegen, de kíváncsian indulok felfedezni.

Kattognak a gyalogátkelők, rap-elnek az utcai szobrok mellett, vegyes a lakosság.

November közepe sincs, de már díszítik a karácsonyfát a központban, sex expo-ra siető vonzó lányok és extrém öltözetü fiúk suhannak el előttem, amint ücsörgök az utcán. A lányok különös (ízléshiány van) ruhákban mozognak, szélsőséges, ahogy a génállomanyuk is.

Egy jamaikai raszta sakkozik a közönséggel snell partykat, s ezzel apja rák betegségére gyűjt, hogy meglátogathassa őt a kórházban.

Max, a maláj vendéglátóm pedig rasszizmusról írja a szakdolgozatát. Fura ezt innen nézve, mikor tudjuk, máshol mennyivel ”ígyebbűl” van ez.  
Elkészültek a karácsonyfával, az utcasarkon dobolnak, mikulás sapkát árulnak a sarkon, a city cirkle tram csönget egy picit. Ideje felébrednem.

S közben már meg is terítenek. Reggelizünk, s én indulok is a városba.
—- 

Itt olvashatod a városról az első impresszióimat, vizionarista stílusban. 

Ami a fejemben volt azt le is írtam módosítás nélkül.  Lehet fura tudatállapot, transzatlanti repülés utáni kialvatlanság és kóma. A belvárost felfedezem, rögtön egy tüzes Bibliát rázó szónokba ütköztem.

Nyelveken fogok beszélni – mondják. De már beszélek – mondom. De nem úgy – tudom meg -, hanem ahányszor elolvasom a Bibliát, annyiszor új nyelven szólok majd, – melyet csak isten ért. Pedig ahányszor elolvasom – mindig újabb dolgokat értek meg – mit senki sem ért. Meg. Tán Isten – tudja. Isten tudja ki.
Közben feltámadt  – a szellő, elesett kisgyerek, siető embereknek, fülén a kezük. Ők is beszélnek. Vagy tán hallgatják az örömhírt? – s tovább sietnek. Ők a menők vagy az elmenők..

Én csak ülök, s nézem, ahogy a rendőr megjelöli krétával a tilosban parkolókat, odébb a hulladék, szelektíven gyűlik. Amiből a külvárosba több jut. Ott már vegyesebb a rassz kép.

A piacon is vannak bevásárló kocsit toló nyugdíjasok,

néha megemelik a kuka tetejét… szelektíven. Vannak sokan, akik a füvön pihenik ki a hideg éjszakát. Sorstalanság az Édenben. Megborzongom. Ez Ausztrália?

Péntek du. kezdődik a hét, a megérdemelt pihenés. Rohannak szórakozni, vagy a természetbe. Közben city tours, éjszakázóknak a night rider- csak 7$-ért, óránként.
Kapás van – szól a kuka – majd csörren gyomrában a sörös üveg. Várok. Feljajgat… elég volt mára, ideje megetetni.

Dobozban virágok, utcán forgalom, a madár is próbál szóhoz jutni. De őt nem hallgatja senki. Talán Isten, ha nyelveket beszél. De Isten belül van! Hallgatja önmagát? Akkor értik… s érti magát. Magától értetődik. Tehát magában beszél. Amit én hallok.

Egy 1959-es Chevrolet kígyózik el előttem. Már ma is van esküvő. Mire esküsznek? (Küszködnek, üszködnek – a ködnek) Mire? Egyszer úgyis elmúlik. S jönnek újak, fiatalok, ártatlanok. Helyettük.

Ha pechük van, ered a bűnük. Ki mossa le?

Aki nyelveket beszél? Majd ha nyelveken beszélnek!
Hisz gügyög! A mamája érti.. meg ő maga. Jól megértik egymást. Egy nyelvet beszélnek. Gagyog. S ragyog.. ráhagyod – József Attila után szabadon. S gondolatom tovább száll.

A villamosról leszáll egy chilei (no nem Ulrich), de az is lehet, no meg kínai, etióp, ausztrál. De hát ki nem az?? Itt mindenki csak vendég. Váratlan. De inkább nem várt. A maradék maradt a sivatag közepén, no meg a souvenir boltban a festett bumeráng. Kegyelem kenyér. Ők a maradék, aki ebből él. No de akkor ki az ausztrál?

Újra csörren az üveg az üveg a kukában. Majd visszaforgatják. S újra megisszuk a levét. Állítólag a sivatagban nincs víz. Már elhasználták. No nem a maradékot. És nem a maradékok. Hanem a váratlan,..  vendég. Aki elfoglalta a kontinenst. 

Mikulás idő

Szomjúhozom – Jézus után szabadon. Víz? A bárban sem adnak a vándornak. Pedig nem is bevándorló, csak átutazó. Welcome to Australia? Örök dilemma. Félnek, hogy megmérgeznek? De hát visszaforgatták? Nem? Vagy csak forgatták a szavakat, s mi isszuk meg a levét. Csak én nem? De én is, mert üzlet az üzlet, 3$ a kis üveg. Nem. Nem próbálom érteni. Itt csak vendég vagyok én is. Nem várt. Nem kellék? Átutazó.

Amott egy fekete ember magyaráz. Értelme van, hangja nincs. Kivetítő egy fém kocka és modern. Mögötte egy csúcsos és anglikán. Federation squere. Újra harang hang. Péntek esti láz. A lámpák is felébredtek, a nap még utolsót kacsint, s megcsillan a templom tornyán. Megborzongok. A libabőr is megjelent. Meg egy kacsa… mit egy kínai lány éppen kivesz ajándék dobozából. Ő megijedt, én csak fázom. Sötétedik. De nem esik. Csak szól a dob és én messzire utazom. Gondolataimban.
Forog a szél. A hírek keringenek a levegőben… a reggeli nyomat. Már nyomát se lelni estére. Marad a lelki élet. És az utazás.

Organic nagy divat volt

Igen, utcákon határozottan több az ázsiai. Egy indiai mamája tanulja a digitális kamerát száriban. Mögöttem az Eiffel torony. This corrosion. Sisters of mercy – már aki ismeri.  Underground. Ezt hallom a bárzene ütemére. Mellette az épület kiadó. Bérbe vehető. A templom! Telt házas rendezvényre. A harmadig pedig zárva. Tatarozzák. Se ki, se be, mert bent sincs senki. A betértek kitértek? De hát az utcán az imént éppen prédikáltak.
Hol vannak? Hol vagyok?

Victoria University a pályaudvar mögé ékelődve szorong a tornyok között. A diákok is?
Az Eiffel torony nem templom. Ma art galery. Benne a híres aborigin. Origin? Eredeti? Már rég nem, mert kiirtották, elrabolták – a gyerekeit. Ők nem a győzelem egyetemen vannak. Sőt a közelben sem. Ők a vesztesek. Marad a sivatag.. ahol alkohollal, s ha az nincs, hát benzinnel öblítik torkukat. A rövid élet titka.

A Federation squere-en a kivetítőn D. Munch képsorozat: magány, vágy, szenvedély. Élőzene és étel, kép és ízkultúra. Ez utóbbiért sorban állnak. Hihetetlen.

Nicsak egy portorikói. Arab ember kevés, pedig vége a ramadamnak. Szűrik őket. Szubjektíven. Ázsiai jöhet, ha van elég pénze. A többi, ha van elég esze. No meg munkahelye, partnere, lakása, bankszámlája, s repjegye vissza – hisz itt mindenki vendég. Látott, de őt nem szívesen.

Beilleszkedni lehet – ha elveszted kultúrádat, hiszen ők is elveszejtették az előttük élőkét.
Hazafele nagy parkok, százéves platánok. Az aranykor gyümölcse beérett. Megeszik vagy elvetik?
Sokan kocognak, de ez itt fárasztóan gyalogol. Ez a célja?
Szemben Mercy hospital for women. Egy utca pedig Batman-ről elnevezve.
Szóval ez volt egy estem Melbourne utcain…

A folytatás Ausztrália 2-vel itt.

Pár érdekes összegzés Ausztráliáról.

Ha tetszett írásom, hagyhatsz komentben üzenetet, vagy fejezzed ki like-odat valahogyan..:)