Ausztrália 3 – az őslakosság

Az Ausztrália 2. részt itt olvashatod. 

Aboriginok: (Abo -aboriginal – őslakos)

ABO múzeum

A lehetőségekhez képest silány múzeum, de könyvekből hozzáolvasva már-már kerekebb.
A kiállítás sokkoló képet fest a bennszülöttek újkori történelméről.
A britek rezervátumokba telepítettek a maradékot, akik nem haltak ki az importált betegségek és az embervadászatok miatt. Az angolok terra nullius-nak tekintették Ausztráliát és birtokba vették. Az angol törvényeket honosították meg, mely a tulajdon védelmét is magába foglalta.

Az ellentmondás az, hogy a saját törvényeik ellenében vették el az őslakosság földjeit. Rájuk nem vonatkozott saját törvényük. (De nem kell Angliáig menni s a múltba turkálni, mert otthon is van elég jelenkori példa arról, ahogy a hatalom eljár az egyén ellen).

Stollen Generation

Több mint 100 ezer (átlag minden tizediket) gyereket raboltak el szüleiktől, 80%-ban lány gyermekeket, ezzel kontrollálva a születés szabályozást és biztosítva a konyhai cselédeket a telepeseknek. Őket hívtak ‘stollen generation’-nak. Ördögi.
Minél többet utazom és látok, annál inkább szégyenlem, hogy fehér ember vagyok. Dél- Amerikában már csak lesütött szemmel fogok közlekedni..

Abo-k eredetileg különböző klánokból házasodtak, így kerülve el a vérfertőzést.

Az extended family – a nagycsaládos rendszer:

A nők nővéreik gyerekeit sajátjukként kezelték, akár a férfiak a testvérük gyerekeit. A férfiaknak több feleségük is lehetett.
Egymással csere-kereskedtek, s így rendszeres kapcsolatban álltak egymással, ahol legendáikat, szokásaikat is átadhatták egymásnak. (erről majd később többet)

De hogyan alakult a sorsuk az őslakosoknak a továbbiakban?

1900- elején ismerték csak el hivatalosan a szervek, hogy vannak őslakosok, s hogy lehet tulajdonuk és vállalhatnak munkát!!!
1918-ban törvénybe iktatták, hogy az Abo-któl elvehetik gyermekeiket, ha úgy gondolják, hogy az apa fehér, s egy lelencházban nevelik tovább őket. (érdemes tovább gondolni: férfi központú társadalom, ahol az apa a fontos, no meg ha fehér. Gondolom rengeteg megerőszakolás húzódhatott meg emögött – szerintem). S ez az eljárás a 60-as évekig volt gyakorlatban!
1945 után a kormány jogot formált arra is, hogy meghatározza, hol élhetnek, s kivel házasodhatnak az abo-k. Ezután kezdték betelepíteni a városokba őket, mert kellett a munkaerő.
Csak 1967-ben kaphattak állampolgárságot (bizarr!!), s egyenlő jogokat.

Statisztika:
Az abo-k 20-szoros eséllyel lesznek hajléktalanok, átlag húsz évvel korábban halnak, mint a többiek.

Elűzték az ősi földjeikről, elszakították őket a szent helyeiktől, s távoli kihalt vidékekre űztek őket a gyarmatosítók. Ezért az sem meglepő, hogy alkoholistákká (33%) és szesz híján benzin (!!) fogyasztókká válnak. Még a szipusoknál is rosszabb.

A föld:
A britek terra nullius-nak (senki földjének) tekintették Ausztráliát, s a telepesek lelkiismeret furdalás nélkül vették el az őslakók földjét (látszólagos szerződéssel sem bíbelődve).
Az abo-k hite szerint a föld nem tartozik senkihez, hanem az egyén tartozik a földhöz, mint minden más is. Milyen szép is ez a szemlélet. !

De persze mára fordult a világ.

1962-ben az Abo-k petícióval fordultak a kormányhoz, hogy ismerjék el, hogy ők őslakosok itt emberemlékezet óta. Elutasították!!! (Kicsit olyan mint a magyar alkotmánybíróság).

Majd fellebbezések után 1971-ben kimondta a verdikt, hogy az Abo-knak nincs semmiféle gazdasági, jogi, és politikai viszonyuk e földhöz, s Ausztrália a senkié volt, ahogy azt 1788 óta tekintették az angolok! (1971-et írtak ekkor!!)

Végül 1976-ban a bányavállalatok és a kormány ellenére mégis megszületett az első pozitív döntés az ügyükben, messze Északon. Igaz, csak olyan földterületre fogadjak el az őslakosok kérelmét, ami lakatlan sivatag. ami pedig természetvédelmi terület ott (pl Uluru) azt csak formálisan adták vissza (rögtön kölcsön kellett adniuk az államnak meghatározatlan ideig!) Hányingerem van.

Természetesen az ügyek elbírálása lassan halad, mert a helyi kormányok megvétózzák, s így szépen kihalnak a jogos örökösök (no mert nekik kell bizonyítaniuk, hogy hozzájuk tartozott a terület! (irracionális, abszurd az őslakosok fentebb vázolt földhöz való viszonyuk világnézete miatt.)
De ha mégis megkapják a területet, akkor már ők állapodhatnak meg a bányavállalatokkal (vagy nem – 33%), a kitermelés feltételeiről.

1981-ben a sivatagos Dél-Ausztrália is jogot adott az abo-knak a földjükhöz. A megye 10%-át kaphatták vissza. Igaz, a terület amit megkaptak, annak jó része a brit nukleáris robbantások helyszíne volt. Sátáni. A „hódítók mindig nagylelkűek”. Akar Tibetben a kínaiak – újra engedik a zarándokokat a szent tavukhoz, miután már veszélyes kémiai vegyszerekkel feltöltötték..)
Szóval itt visszakaphatták földjüket, de nem vétózhatták meg az állam által kiadott bányászati engedélyeket!

1991-től Quinsland-on is életbe lépett a földtörvény, igaz, csak a területek 2%-ára, s csak arra, amit a kormány kijelölt, így az Abo-k 95%-a nem is igényelheti vissza területeit! Marad a segély.

S ha nemzeti park, akkor örök időkre vissza kell kölcsönözni az államnak, úgy, hogy még beleszólása sem lehet a terület további sorsát illetően.
A Nyugati területek 30%-át kellett visszaadni hasonló kölcsönfeltételekkel, s a bányászatról is a minisztérium dönt.

NSW-ben pedig volt, amit visszaadtak a természetvédelmi területekből, csak éppen nem élhetnek ott az őslakók. Abszurd.

Ausztrália legészakibb szigete (Torres islands) ügyében 1992-ben született döntés, miszerint ez is senki földje volt a britek érkezése előtt. (1992-t írunk!!!) Végül 1993-ban kimondták a föld jogát, de majd ha a bányászati engedélyek lejártak, s utána sem lehet vétójuk a területfejlesztésben és a bányászatban az őslakosoknak. Ezek után én is a pohár után nyúlnék.

Szóval ilyen a fehér ember szerződése. Ezek is azt mutatják, hogy a föld emberséges felhasználása – amíg nem válik sivataggá, élhetetlenné – addig az üzletnek alávetett. Persze ez máshol is így van, amióta az ‘elvevők’ (lásd Ismael c. könyv) megjelentek, de itt AU-ban ezt 200 évbe sűrítették, ami látványosabb ‘eredményt’ hozott.
Nos ezek után hogy ezt leírom, biztos nem engednek be többet Ausztráliába.

Akit érdekellapozzon, s itt olvasható utazásom folytatása Viktória államban.