Mazari Sharif, Afganisztán

Afganisztán 3. – Mazari Sharif, Balkh

A határról  írtam korábban, onnan a tele taxival beszáguldottunk a nyüzsgő  Mazari Sharif történelmi városába, ahol váltottam végre pénzt, ettem jókat, s mivel még fiatal volt az idő, úgy döntöttem elmegyek majd Balkh városába.

Mazar-e Sharif, nagy forgatag, poros utak, próbáltam szállást találni, de csak drágáért volt (20 dollár), az olcsóbbakban félnek, így nem is engedtek be, azt mondták, tele van (volt már ilyen Egyiptomban). Csomagomat sem tudtam lerakni, mindenki fél a bombától, pedig gondolom, kevés fehér turista akar felrobbantani egy szőnyegest. Sebaj, ez visszarángat a valóságba, mielőtt még tényleg azt hinném, hogy Indiában vagy Pakisztánban vagyok.

Az emberek kedvesek itt is, sőt van, aki meg úgy bólogat, mint az indiaiak. Vicces, tiszta India. Az utcán kifőzdék, rengeteg zöldség, gyümölcs, a város egyetlen látványossága a város közepén lévő parkban épült mecset, Ali mauzóleuma, gyönyörű iráni stílusban, kék mozaikok, kupola, nyílt téri Allah akbar ima, testmozgás napi ötször.

Itt is mindenki a csodámra jár, vannak itt ugyan külföldi NGO-ban dolgozók, de azok nem sétálnak az utcán. Az egyik fiatal megtudja, hogy magyar vagyok, s rögtön felcsillan a szeme, hogy ő élt ott. Persze nem hiszem, de előadja a történetét, hogy 1 évet élt a Miskolc melletti táborban, majd utána 5 évet Angliában.

Elnéztem Balkh-ba is, holott sokan mondták, hogy veszélyes, meg megöltek turistákat…, de már annyi óvatoskodást hallani. Én hiszek abban, hogy több a jó ember, mint a rossz. Ha tényleg olyan rossz, akkor úgyis szólnak, meg nem engednek oda. Így elindultam.

Sajnos a shared taxit nem találtam, így kis motoros riksával, mely tömegközlekedésre szolgál, mentem a külvárosig, onnan stoppal. Útközben páncélos temető, majd kisvártatva kommandós csapatok száguldanak Balkh felé. Valami történt. Visszafelé éppen amerikai harci csapatok gördülnek el… izgalmas hely.

Erre mondják, hogy észak az biztonságos… hm. Úton megpakolt Volgák és tetőn ülőkkel is tele mikrobuszok. Aztán egy taxist stoppolok, aki nagyon örült nekem, ő is élt Európában, szinte becsempészte magát Németországba (8 ezer dollárért), de 3 hónap múlva elkapták, s hazaküldték. Ingyen repjegy, meg kapott 6 ezer eurót. Esküszöm ilyen dealt szívesen csinálok Németországgal.

Balkh

Szintén ősi város, kék kupola stb., park, fiatalok, a hőségben alvók, kíváncsi emberek, mindenki kéri, hogy fotózzam.., .úgy tűnik a mobil telefonok megtették a fotó para elleni küzdelmet, köszönhetően a magyar Nokiának. Nos, mi így vettünk részt az emberek modernizálásában. Persze ez csak az egyik oldala az éremnek. A valóság azért egyszerűbb, piacon kő-és fogaskerekek hitelesített súlyok gyanánt, talicskázó gyerekek várják a vásárlókat, s ők hazatolják a vásárfiát.

Lovas kocsik, sárkunyhók, turbánok, nagy szakállak, színes kelmék, miniszoknyák a próbababákon (nem felfújható) taligájukon alvó emberek, kocsi csomagtartójában is ülő emberek – minden van mi szemnek ingere.. Készülnek, edzenek a ramadánra, holnapután kezdődik.

A városfalnál figyelmeztetett a rendőr, hogy oda ne menjek, mert veszélyes…, Onnan jövök – mondtam. Valószínűleg a következő falu már tényleg időutazás van, nem csak az enteriőrben, de az elmékben is. Ezért veszélyes rám.

Mazari Sharif

Este visszamentem Mazari Sharif-ba, találkozom egy vöröskeresztnél dolgozó svájci ismerősömmel, s kaptam egy kis ízelítőt az expat életből.

Otthon felépített magának egy mászó falat, s azon edzettünk egy kicsit, majd elnéztünk egy étterembe, ahova csak külföldiek járhatnak; a bejáratnál nagy betonkockák a bombával rakott teherautók ellen, majd egy kapu és még egy.

Bent alkohol, indiai kaja és áram. Mert ugye az utcák áramszünet miatt sötétek napnyugta után. Mi meg néztük a BBC-t.

Nála sajnos nem aludhattam a biztonsági előírások miatt, így este egy chaihana-ban húztam meg magam. Csak általában félnek külföldit tartani benne, mert ha az extrém elemek megtudják, akkor berobbantják, lelövik, vagy Isten tudja, mit tesznek. De szerencsére már este 10 volt, senki az utcákon, nem látott senki bemenni.

Így nem volt para, csak hőség meg szúnyogok, meg ment a tv.  Hátránya az ilyen helyeknek, hogy már 3.30-kor elkezdenek főzni és 4.30-kor már ima megy. Meg mint előző részben írtam, ha valaki egyedül megy be ilyen helyre az felhívás egy szexuális együttlétre. Akkor még ezt nem tudtam.

Hajnalban elkezdi barátilag fogdosni a combom a nagydarab szakállas szakács. Tudom, hogy itt az egyedülálló hímet potenciális szex partnernek tekintik, olvastam róla – amiből ezúton szeretnék kimaradni, így sűrgösen csomagolni kezdek.

Viccek – általában buzizós viccek, mert délen Kandahar környékén (ezek szerint északon is), minden férfi dugja a másikat. Ennek egyik politikai vicc változata a következő: A cellába bedobják az új fegyencet. A rabok körbeveszik, s faggatják: Miért kerültél ide? Megerőszakoltál egy gyereket, mi? – Ah, dehogy.. – Akkor egy nőt? – Ah, nem. – Egy férfit??  – Nem, nem, az én ügyem politikai.. – Aha, szóval megdugtad Hamid Karzait??? ( a miniszterelnök)

Nos a folytatás itt olvasható, amikor elindultam Kabulba azon az úton, amit a bolgár katona veszélyesnek ítélt és inkább repülővel ment.

Pár alapinfó itt az országról, hogyan készülj fel.

Az első 3 részhez képeket itt lapozgathatsz.

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*