A 4. epizódban stppos utamról írtam Cabo Cruz fele.
December 9. Camaguey
Megreggeliztünk, ettem kókuszdiót és sok narancsot, sőt kakaóbabot is kóstoltunk. Tengerpart itt sem szép. Csupa mocsaras részekből áll. Tehát felszedtük a horgonyt és továbbmentünk Camaguey-ig. Itt búcsút intettem a két német társamnak, akiknek sokkal kevesebb idejük volt, ezért mentek is tovább.
Én a sétálóutcában bóklásztam. Jellemző, hogy az áruházakba nem engedik be az embereket csomaggal. Gondolom félnek attól, hogy lopnak, ezért külön le kell adni mindenhol.
A temető sok fotótémát adott és belecsöppentem egy temetésbe is. De nem kerítettek nagy feneket neki, pár perc alatt lezavarták a szertartást.
A város kétségtelenül kubai hangulatú, régi vágású boltokkal és kínálattal: csak 1-1 termék foglalja el az egész pultsort. Ismerős fiatalabb koromból. Pár fiatal rumot és bort is árulgatott, de inkább ez csak lehetőség volt arra, hogy a semmittevésnek hódoljanak az utcán.
Itt is csatlakozott hozzám egy fekete srác, úgy tűnik a feketék a fő semmittevők. Aztán meglátogattunk egy családot, ahol láttam egy kitömött figurát, ami a helyi Istenségek tiszteletére lett felállítva. A lányuk szemrevaló, ezért a srác rögtön felajánlotta, azaz áruba bocsájtotta a lányt, holott nem is rokona.
Elég szomorú, hogy itt csak így tekintenek a nőneműekre, meg sokszor a nőneműek saját magukra. Állítólag létezik a városban olyan szórakozóhely, ahol helyi régi kubai zene van és nem konvertibilis pénzért is be lehet menni. De természetesen, amikor oda mentünk volna, akárkit kérdeztünk, mondta, ilyen már nem létezik, vagy ha létezik, akkor meg biztos zárva van. Ilyen a szocializmus, ha van, akkor nem lehet megkapni, ha nincs, akkor meg lehet venni; de nincs.
De a srác kárpótlásul szervezett nekem egy házibulit. Vettem 4 liter sört és aztán taxival (jó drágán persze, mivel külföldi vagyok) elvittek egy külvárosi lakáshoz. Itt is rögtön felajánlják nekem az egyik lányt a társaságból, aki mindössze 14 éves! De ez őket abszolút nem zavarja, nekik a nő tárgy. Hogy jó-e neki, mit érez, az nekik a legkevésbé sem jelent semmit. (Tiszta Afrika.)
Mivel nem erre gondoltam, mint buli, így léptem volna le, de itt egy kis nézeteltérés támadt, mert ők azt hitték, hogy kelleni fog nekem a lány… na, de ez ilyen műfaj, mindenki vigyázzon, ha a kubaiak túl segítő készek, mert biztos pénzt akarnak minden szituációban.
Camaguey-ben egy Servas-os vendéglátómnál, Marionál laktam. Ő egy színházi rendező, de sajnos nem beszél angolul. Viszont barátja Junior, fordított nekem mindent és nagyon jókat beszélgettünk. Intelligens emberek.
Elmentem egy helyi múzeumba és pont akkor a szomszéd termekben politikai fejtágítót tartottak az embereknek. A mozgalom soha nem alszik. Lent az utcákon lovaskocsik, biciklis taxik és a 70-es évek életérzése tükröződött vissza.
Végre eljutottam egy igazi piacra! Sok zöldséggel, étellel, ahogyan annak lennie kell. Az árak: kb. 100 forint egy kiló paradicsom, 50 forint egy kókusz, egy darab fokhagyma 30-40 forint, vöröshagyma 100 forint egy kiló, avokádó 100 forint, répa 100 forint egy kiló. Szóval nem kubai ár, de legalább van.
Jól be is vásároltam és délután főztem az egész családnak. Igazából végig táplálkozási gondjaim voltak Kubában, mert nem olyan könnyű élelmiszert beszerezni.
Este a helyi színházba mentem el egy komolyzenei koncertre, ahol Csajkovszkij volt terítéken a „Csillagok háborúja” zenéjével. Természetesen itt is belterjes a nézőközönség, jó részt családok és rokonok jöttek el meghallgatni, viszont a sok gyerek miatt az egész matinévá degradálódott, zajongtak, csörögtek, beszéltek. De legalább Kuba támogatja a magas kultúrát és ez jó. Legalább ez.
A koncert után, ahogy kijöttem, az utca egyik sörözőjében egy kiállítás megnyitó volt, ahol esztrád program is szórakoztatta a vendégeket, pl. 70-es évek cseh popsztárjai hangulat. Mexikói öltözetben énekeltek, majd transzvesztita show és pár női esztrád énekes megint.
Camaguey December 10., vasárnap.
Sétáltam a városban, az este elmentünk egy jazz étterembe, ahová meghívtam az ismerőseimet. Nekik nincs rá pénzük, hiszen legtöbb helyen 2-3 eurónyi belépőt kell fizetni, és egy sör is 1 euróba kerül. Ha valaki nem feketézik, nem utalnak neki USA-ból, akkor ez megfizethetetlen. A zene nagyon kellemes, de a legtöbb ember kintről hallgatta, mivel nem engedhették meg maguknak. De szerencsére ezen a héten is volt köztéri zene, ahová az átlagemberek is elmehettek táncolni, jött a fiatal generáció és persze itt is folyt a nővadászat. Szóval így él a fiatalság.
A 6. rész Trinidad és Santi Spiritus városa lesz.
Ha velem utaznál Kubába, akkor ez a programom.
