Gilgit
Júli 10. csütörtök
Reggel még eljönnek hozzám a tanárral további diskurzusra, most jókorát legalább. Eszem megint, de errefelé olyan kis adagokat mernek, 40 RS
Du. stopp, és egy NGO-s vesz fel, vele is nagyon konstruktívan beszélgetek, nekem egyre szimpatikusabb az ismaili gondolkodás. S eddig csupa intelligens ember vett fel, igaz gondolom, az a középosztály. Ő is a humanitásra helyezi a hangsúlyt a napi 5x-i imádkozás helyett. Teázunk, persze ő is szemétellenes, összeszedi onnan, ahova nem való.
Gilgit – a vidéki nyugi után nagyvárosnak hat ez a pár km hosszú, keskeny város, de annál borzalmasabb és forró. Bemegyek a populáris GH-ba, hogy infót gyűjtsek, de úgy tűnik, szunnyadó népek lakják manapság, ráadásul 50-ről 150-re emelik a dormi árát. Sebaj, bevásárolni jó lesz, mézet veszek 100RS-ért, majdnem túracipőt is 300, viszont vega kaját majdnem lehetetlen venni. Viszont van bugyi 5RS, és net – lassú, de csak 25RS.
Beszélgetek a travel agency-esekkel, s az egyiktől kérdezem, tudnak-e halálesetekről, de csak 2-t említ, egy japán lány megerőszakolása és megölése egy katonatiszt által, meg egy magyar fiú halála. Azt mondta, hogy a sátrában találták meg és valószínű, hogy kőomlás, majd visszament a sátrában meg meghalt. (azért eléggé nem életszerű). Meg azt mondja: Valószínű nem gyilkosság, mert semmije nem volt, mindenhol ingyen lakott, alig volt pénze. Egyébként a helyiek mind jó fejek, nem hiszem, hogy Istvánt, bárki megölte volna. Viszont egy egyszerű trekkingen halt meg, ahol azért nem kellene. Persze a kövek bárhol leomlanak.
Ide Pakisztánba főként szívni mennek az emberek, a trekking másodlagos nekik. De azért találkozni hosszú távúakkal meg lányokkal is, de valahogy mindenki olyan rohanós hangulatban van. Meg TV és vacsora. Hiányzik a közösségi szellem. Éjjel is hőség. Valaki mondta, hogy fesztivál lesz holnap KARImabadban. /és indulok is a következő történésre holnap!!/
Folyt. +2 lap
A lakosság 60%-a 15 év alatti, és a 15 év feletti 63%-a házas.
Pakisztán nemzeti ünnepe az indiai-pakisztáni háború, de szintén nemzeti ünnep egy urdu költő Allama Mohamed /Who first proposed a muslim Pakistan in 1930/
1959-ig a költségvetés 70%-a hadi, ma már csak 30%.
A Siochen gleccser 6000m-en, ott zajlik az indiai-pakisztáni háború, ami fél millió dollárba kerül naponta!
Pakisztán – A két család vetélkedése dominálta – Shariff, ipari klikk és B. Bhuttó a feudális. 1970-ben 22 család bírta az ország 60% industrial assests, 80% banking.
Sok helyen még a chief és a törzsfőé a valós hatalom, ahol ő a döntőbíró jogi esetekben, mert várni az államra felesleges.
9millió Mahajir 47 után állami pozíciókba jut és Karachiban túlnépesedve a helyi Sindh lakosságot. Ez etnikai feszültséghez vezetett, 5 éven keresztül napi 20 halott.
Balochistan (S-W) nem akart Pakisztán része lenni, függetlenné nyilvánította magát, de a pakisztáni hadsereg elnyomta a felkelést (4 év, 9000 halott)
Pastuk sem akartak Pakisztán része lenni (Pasthunisztán néven)
Életjel – Kedves sor(s) és élettár(s)aim, no persze nem azért, mert az ember élete veszélyben lenne a pakisztáni emberek által. Éppen ellenkezőleg. A világ legkedvesebb emberei élnek itt a hegyekben. Mintha egymással versenyeznének, hogy ki tud jobban a kedvedben járni. Mindenki meghív enni, teázni vagy csak a gyümölcsborából kínál meg. Vagy csak van pár kedves szava és mosolyog.
A világ egyik legelragadóbb természeti csodái rejtik a veszélyt. Csodálatos 5-8 ezres hegyek veszik körbe az erre járót (színek, minták, formák) és hatalmas a kísértés, hogy az ember megmásszon egyet (többet) közülük.
S a veszély ebben rejlik. Fiatal az ország (60 éve született, 60% 15 év alatti, de fiatalok a hegyek is, 80 millió év). Itt találkozik a (Ázsiai plató és India plató). A Hindukus hegység, Himalája, Pamír, Karakorum – legtöbb magas csúcs itt található densest concentration of high peaks.
Szóval a hegymászók és túrázók paradicsoma, amely mágnesként vonzza a kalandvágyókat vagy csak az önpróbálókat, önmeghaladókat. S mivel a két földrész még mozog egymás felé (5cm / year), ezért itt a hegyek még nőnek, faragatlanabbak, csiszolatlanabbak. A hegyes, merőlegesebb csúcsok megmászhatatlanok. A laza, máló kövek folyamatosan záporoznak, a lavinák mindennapi események, a gleccserek (és hordalék hegyek) szintén labirintusok, ahol könnyű elveszni vagy hasadékokban örök békére lelni vagy majd a függőleges laza hegyoldalban a mélység vendége lesz.
A gleccser hordalék hegyei is pompás temetőnek számítanak. Szóval minden adott, hogy aki egyedül túrázik, az az örökkévalóságba túrázik (így vagy úgy). Aki egyedül túrázik, annak esélye sincs, hogy több napi járóföldre minden lakott helyből majd valaki esetleg rátalál, megmenti a 3-5 ezer méter magasban, hidegben, szomjban. Jómagam 4x haltam meg és keltem életre, Allah kegyelméből. Persze mondanom sem kell, hogy 4-5 napos kiruccanásom a mennyországba solo voltak, magam voltam a guide és a porter (hordár.