Kis repülési megfigyeléseim Afrikából hazatérve:
Levezettem Zambiából Cape Town-ig 2600 km-t, fárasztó volt, amikor pedig megérkeztem a reptérre, megtudtam, hogy édesapám meghalt. Aztán visszarepülök Európába éppen.. akkor születtek ezek a sorok..
Etiópian air megint… 9.35 helyett 8.50-kor indul… már itt nem a szokványos a történet…
A Gabaronei (Botswana) reptéren leszáll.. a reptér nemzetközi súlyát mutatja, hogy 2 gép található a leszállásunk tanújaként. Gyalogosan sétálnak ki a váróból az emberek a géphez. Aztán indulunk tovább Addisba..
Az egy dolog, hogy nincs nyilvántartva a stuwiknál (légikísérő) , hogy vega menüt foglaltam, de volt szerencsére a fedélzeten. Viszont a legnagyobb bravúr hogy a borsófőzelékhez sikerült rittyenteniük egy borsósalátát.
Ez aztán a kulináriai diverzitás.!
Az Etiopian air megint nem tett ki magáért.
Hátsó sorban ülök… Egyre inkább az marad meg nekem a repülőutakból, hogy mindig sorbanállás van. A becsekkolásnál, a biztonsági ellenőrzésnél, a gépre felszálláskor.. illetve a gépen a wc-nél. Mindig.
Ez utóbbi elég frusztráló. Az van, hogy vagy nem tudják a modern emberek visszatartani manapság a vizelési ingerüket, vagy mindenki 10 percet tollászkodik a wc-ben, vagy kevés a wc ennyi emberre. Vagy mindegyik.
A kajáltatás is elég botrány. Nem a vega ügyre gondolok, hanem olyan lassúak, hogy az emberek maguk viszik vissza a tálcákat hátra, hogy végre mozoghassanak. Persze lehetne önkiszolgáló jellegű a gép is, a fapados társaságoknak tudnám ajánlani.
Egy picivel szélesebb járófolyosó, azt se wc gond, se kajáltatás gond. Nyomos ivókút.. minek az a sok műanyag pohár?
Figyelem az utasok viselkedését, nagyon izgalmas.
Kínai turista csoport is volt. Az egy dolog, hogy topik, azaz kifizetnek egy drága utat, közben lukas a kardigánjuk, műanyag cipő van rajtuk, ráadásul nem beszélnek nyelveket, hangosak. De milyen vicces, amikor megy a tea kör, amit mi tudunk, hogy elől kezdenek, s jönnek hátra. Ők már útközben leszólítják a stuwikat s kérnek. Meg mennek hátra a kulacsukkal vízért! Cukik.
Azt meg végképp nem értették, hogy én miért kapok mást kaját.. s rögtön nekik is az kellett. – Amit 0 angolsággal próbáltak elmutogatni. Az utaskíséró pedig töretlen lendülettel Angolul magyarázta, hogy az enyém az special meal. Különbözni akarnak ezek a kínaiak ( és igen utaznak Afrikában), miközben teljesen átlagosak.. s buták. De kedvesek. Ezt a mellettem és köröttem levőkből deriváltam le, amikor alap dolgokat nem akarnak megérteni, viszont nem akarják, hogy segítsek neki. (fotózási tanácsom)
Aranyos, ahogy megosztogatják maguk között a büdös szárított halat és tehén koncentrátumot. Egyikük hozta a kis szobapapucsát, abban áll sorban a wc-hez. Mert folyamatos sorbaállás van. Boing 737-800.
AH, egy gyönyörű etióp csaj is volt, saját hajjal, ami Afrikában ritka mint a fehér holló. Meg volt egy ázsiai-afrikai keverék csaj.. nagyon egzotikus és szép..
Vannak a barátkozó típusok, ..jaj de cuki a gyereke..stb.. alap típus..
Meg a tréningruhás nagydarab pasi, mintha most jött volna egyzésről. Ez a prototípus sem hiányozhat egyetlen járatról sem. Mindig vannak.
A raszták alulreprezentáltak, pedig Etiópia a rasztafárik hazája.
Az elégedetlen egy másik típus: mert amíg utas csere volt Botswanában, ahol 1h-t vártunk a gépben, nem jutottak sorra a wc-hez, s a stuwik ehajtották őket, hogy most indulunk, menjenek vissza. Pech. A kínaiak nem is értették, hogy miben gátolja a pisilésüket a gép indulása. !! A kínaiak belakták a teret.. zajosak, folyamatosan mozognak, még az ülésen sem tudnak nyugodtan űlni. Olyanok mint a kis gyerekek.
A legviccesebb a sorban állók közül, az orto zsidó. Áll a wc előtt, s borzalmasan belemélyed a torá-ba, mintha még soha nem olvasta volna. Röhej. S akkor most mi van a pisilési ingerével? Erre van a vicc: Te rabbi, tora olvasás közben lehet cigizni? – Dehogy, az bűn, nem helyes cselekedet, – válaszolja a rabbi. Mire újra kérdez a zsidó: – Te rabbi, cigizés közben lehet Torát olvasni? – Igen az nagyon jó cselekedet….
Hát ennyi előnye van a hátsó sorban ülni. Meg a stuwi közel, lehet kérni könnyebben italt.
A kajáltatás olyan lassú, hogy az emberek hozzák vissza a kajás tálcákat, hogy tudjanak kicsit mozogni, s wc-re menni.
Talán egy tanulsága lehet ennek a szösszenetemnek. Pisiljen mindenki még a földön a váróban, igyon kevesebbet út előtt, majd tartsa vissza ha lehet. S aludjon, vagy nézze a tájat…
Vagy marad a business class.
