Polinézia, Utazás a Paradicsomban – Simon Szilárd
Már fiatalon elragadott a fotózás és operatőrködés, majd a huszas éveim elhozták az első olyan utakat számomra, ahol nem csak a kép, hanem az egzotikum és emberek megismerése is középpontba került.
2006-ban eljutottam Borneóra, majd 2007-ben és 2011-ben Polinézia szigeteit és népeit ismerhettem meg közelről.
Aki megismeri azt az érzést, ahogy turistából utazóvá válik, többé nem fog szabadulni az érzéstől.
Néha ugyan előfordul egy-egy út után, hogy csak az jár a fejemben, hol lesz újabb vízvételi lehetőség, vagy a kocsiban a sebváltót sem találom, de ez az élmény is csak azt mutatja, hogy minden út utazóként az élet újragondolása.
Utazásaimat IT Projektvezetői keresetemmel támogatom, amit immár szabadúszóként végzek.
A 60 perc témái:
Két alkalommal egy-egy hónapig jártam a Polinéz szigeteket Gindl Sándor barátommal, együtt ettünk ittunk és éltünk közöttük. Csodálatos vidékeket láttunk, és kincsekre találtunk a kultúra belső bugyraiban.
Az előadásom során elindulunk a Paradicsomi Tahiti szigetéről Bora Bora, Moorea, Tahaa, Raiatea, Maupiti irányába, ahol megismerjük a Társaság-szigetek csillogó és hétköznapi oldalát is.
Majd érintjük a Cook-szigeteket (Rarotonga,
Aitutaki, Atiu), hogy végül egy mélyebb kulturális utazásba torkolljon a vetítés, a Marquises (Markézi) fesztiválba.
2006-ban Borneói utam alkalmával hallottam először a fesztiválról, ami 4 évente egy szigetre odavonzza a környező szigetek lakóit, akik ételeiket és ősi táncaikat adják elő egymásnak és vendégeiknek.
A fesztivál négy napig tartó kavalkádja egyszerre nyersen ősi és barátságos is, ahogy banán szoknyákban harci táncokkal kizökkentenek minden civilizált gondolatból.
Hogy a fesztivál légkörét előkészítsem, a Markézi-szigetek közül érintem Nuku Hiva, Hiva Oa, Fatu Hiva, Tahuata és Ua Pou gyönyörű tájait.
