Ekvádor – Közép-Amerika

A határvárosból egy modern busz visz tovább. Miattam megállnak a 2 km-el odébb lévő határőrállomásnál, és megvárnak, amíg lepecsételik az útlevelemet. A buszon golyóálló mellényes, fegyveres őr adja meg az alaphangulatot. Útközben többször is fegyveres őrök ellenőrzik a csomagokat és az útleveleket.  A buszok itt valóban száguldanak peruhoz képest és 2 órás buszút kerül kb. 2 S-ba. Furcsa átállni az amerikai dollárra, de az utóbbi négy évben ez lett a hivatalos nemzeti valuta. Ecuádorban több mosolyt látok az emberek arcán, nincs bennük az a feszültség, idegesség, ami Perut áthatja. Jólét és nyugalom sugárzik az országból. Itt a hétvége szünnap. Úgy tűnik, hogy a jóléthez nem kell 7 napot dolgozni egy héten. Nem üvöltenek utánam a mikrobuszok nepperei. Nem dudálnak rám az utasra vadászó üres taxik, nincsenek zsúfolt utcák. Megjelent a körforgalom és nem muszáj a buszon tömörödni és átadják helyüket a járművön a gyerekes anyáknak.  A határ után egy csapásra kizöldült a táj, banánültetvények, farmok, és munkás hétköznapok.

Cuenca

Elstoppolok Gualacceóiug, a vasárnapi piacra, ahol sok tradicionális öltözetet viselő asszony árulja portékáját színes ruhájában és vastag nyaklánccal a nyakában. Itt készül a panamának nevezett szalmakalap, amely az építkezéseken dolgozó ecuadoriak hordtak. Innét kapta a nevét. A piacon nyársra húzott tengeri malacok és egyben sütött disznók várják a színes forgatagban megéhezőket.

Chordeleg. Piacán kevesebb a mozgás. Átstoppolok Sig-sig-be  egy saslikoló piacos családdal. A kislányuk tudott pár szót angolul.

CUENCA

Hegyek által körülvett nagyváros, ahol ismét érzem a nyírott fű illatát és rájövök, hogy a nők itt mosógép illatúak. Vegetáriánus ennivalót nem könnyű találni, mert 10-ből 9 esetben alapeset forog fenn: rizs, krumpli, hús., Ugyanaz levesben: rizs nélkül, tésztával Csak egy-egy kifőzde van talpon a vidéken, aki képes a csicseriborsót megfőzni. A város drága, de teljesen Ny-Európában éreztem magam, mert felújított műemlék épületek sokasága, tiszta utcák, és itt már megjelentek az örömlányok is.

Múzeumokat látogatnék, de a rossz térképeknek köszönhetően sokat nem lehet megtalálni és ráadásul a nyitvatartási idő is bizonytalan. A város főterét a katedrális uralja. Egy elképesztően hatalmas katedrális ez, benne I. János pápa 5 m-es bronz szobra látható. Az egyik mellékhajóban mantrázó indián öregasszonyok hangja vibrál. Az őslakók kultúráját egy privát múzeumban lehet áttekinteni.

A modern építészetben megjelenik a dizájn. Szóba állnak velem az emberek, jórészt alkoholisták és cigaretta reményében teszik ezt. A belvárosi reptéren landoló zajos repülőgépek, Moriconét játszó nyerőautómaták hangjával  keveredik   

Van nők elleni diszkrimináció. Az emberek már elégedetlenek a folyamatos korrupcióval és a pénzek helytelen elosztásával.

BANYUS

Rio Bambáig egy tanker vett fel. Onnan busszal mentem tovább a hegyek közt, folyók közt zakatolva. Kicsit hátrább egy 5 ezre vulkán pöfögi geodézikus pipáját. A közelben  vízesésekhez zarándokolok, ahol kellemes emelkedő sétát teszek a dzsungelbe. Pár vízesés megközelítése hegymászó képességeimet próbára teszi, halmazatként tüskéket gyűjtöttem a tenyerembe. Szerencsére itt 1800 m magasan nincsenek szúnyogok, de még kellemes párás, trópusi idő köszöntött rám, így fürdőnadrágra váltok. Macay vízesés. Másik vízesés már jobban kiépült és már tábla tiltja a parkolást. Ez csak 20 év múlva lesz aktuális, mert most még keveseknek van autójuk. Akkorra pedig a népharag elsöpri a táblát. Emberek vagyunk.  Egy másik vízeséshez egy nagy függőhídon tudunk átmenni. Egy grand canyon választ el tőle. A hétvégézőknek cable-car /drótkötél / is rendelkezésre áll, amely megáll a vízesés fölött. Már távolról  ellep a vízesés párája, amely pár száz m. magasból zuhog alá.

Este levezetésképpen a szűzhöz címzett termálfürdőben pihenem ki magam.  Kellemes forró és mellettünk a hegyoldalból is egy vízesés csobog alá. Idill lenne, ha kevesebben lennének. Estére pedig emeletes buszokra szerveznek embereket, hogy dübörgő zene mellett átmenjenek a városon és megnézzék éjjel a vulkánt. Persze különböző dzsungel-túrák, vadvízi evezés várja a vastagabb pénztárcákkal rendelkezőket.

Elstoppolok Puyo-ig, hogy megnézzem milyen az Amazonas völgye, és milyen lehetőségek vannak mélyen behatolni a dzsungelba.  Egy üzletember vett fel, aki heavy metalt hallgatott. A reptérnél kiderült, hogy minimunk 500 S egy 50 percnyire levő indián falu megközelítése. Borsos ár.  Puyo egy központ nélküli város, lazán épített, hamarosan turistaközpont lesz, melyet már megelőztek a boltokban kapható giccstömegek színes papagájok formájában. Megépült már az aqua park, amely disszonens ebben az elmaradt környezetben.  Innét 20 km-re tettem egy kis kirándulást a dzsungelbe, a folyó mentén.

Banyos híres a cukornádból készített cukorkáiról, de ezen a környéken már meg is lehet inni a cukornád levét, nemcsak rágcsálni lehet.

AMBATO

Földrengés pusztította nagy kereskedőváros. nagy vasbeton katedrálissal.

SAQUUISILI.   Ha csütörtök akkor vásárnap. Ez a hely az indiánok legfontosabb kereskedelmi központja és közelről-távolról érkeznek, hogy benépesítsék ezt a nagy falut egy napra.  A férfiak poncsóban, a nők színes ruhákban, sajátos fejfedőkben és vastag aranylánccal a nyakukban, és gyerekkel a hátukon vegyülnek el a vásári forgatagban. Gázpalackot, dobozt, vagy zsákot cipelő emberek, csirkére alkudó és disznót vásárló emberek, majd a birka is gazdára talál. A busz tetején indul haza. a portéke. Végre találok finomat a piacon kukoricadara sajttal sütve. Elem história mozdít ki nyugalmamból, mert már az eladás pillanatában lemerült volt. Kibányásszák az alapanyagot, elkészítik az elemet a gyárban, becsomagolják, Kínából ide szállítják, itt kereskedőkön keresztül eljut a boltokig és az utcai árusok eladnak egy használhatatlan szemetet. Ennyi energiát fektetni abba, hogy a szemét utazzon 20 ezer km-t, ez több mint felháborító.

Elindulok Quitó felé, 2850 m. magasan fekvő város felé, hegyek-völgyek közt, ahogy az már az Andokban dukál.  A szálláson egy felírat fogadja a betévedőt. Szex munkásoknak a szoba nem kiadó. Megérkezve a város egyik főterére rengeteg kommandóst látok. Előttük földön fekvő emberek Krisztus pózban, akiket géppisztolyosok őriznek. Odébb civil rendőr játssza a vagányt, pisztolyt tartva a helyi csavargó fejéhez. Motozások mellig . Kár, hogy ez a rendőr hangulat beszennyezi a várost. Még a cipőboltba is géppisztolyos rendőr posztol. Fura, pedig Quitó nem veszélyes hely, de tudjuk, hogy a félelem jó üzlet, sok munkahelyet teremt: biztonsági őrök, zárak, kerítések, autók. Az emberek félnek utcára menni, a pizzát is rendelik. Nekem mindig kérdés, hogy érdemes-e így élni. Persze ez a helyzet Európában is létezik. Nem felejtem Írországbeli kalandomat Dublin-ban, ahol a Mc Donaldban fegyveres őrök döntik el ki mehet be, ill. Belfastban a pillanatra magára hagyott csomagom körül rögtön 3 rendőr termett és figyelmeztettek, hogy rögtön vigyem el onnan. 

Itt is vannak fiktív könyvtárak. A szép épületből csak egy valami hiányzik, a könyvtár.  Fizetős Toy-Toy a belváros közepén.

Viszont a történelmi városrészben, amely méltán a világörökség része 1978 óra, egy kompakt egész, ahol neon reklámok és a forgalom száműzve lett. Varázslatos érzés az a nyugalom a hangzavarok kontinensén. Európai módon viszonyulnak a múltjukhoz, így élvezhető az egész belváros. A turist infóban nehéz kihúzni a kulturális és zenei eseményeket, akárcsak véleményt országukról. Minden nagyon jó és nagyon szép. Amikor belekérdezek, akkor előjön a politikusok, pénzelosztás módja, a tengerpart környékén a bűnüzés, a diszkrimináció, a nők veszélyeztetett helyzete a családban mind jelenlévő probléma. Jah! How are you. Fine!. Bővebben? Nem jól.

Rudolf Steiner is betette lábát Waldorf iskola formájában.

A modernség elvitatlan jele,l amikor kerékpár versenyt rendeznek a főuton, a négyüteműek rovására.

Nemcsak kardot puskát, zászlót szorongató szobrok vannak a tereken, hanem, üditő, 20. századi gondolkodás köszön vissza. A tudatlanság marad. A buszon utazó pénzszedőnek 5-10 percbe telik rátalálni a térképen a busz terminálukra. Talán életében először látja Quitót egyben. Van a héten Jetro Tull koncert,  World Press fotókiállítás. A könyvtárban Mindszenty Joseph, Purlitzer, Semmelweis, MÁria Terézia, de van egy Bulgakov is.

A telefon kioszkban nincs telefonkönyv a számítógépükön.

, Cipőpucoló lét számára láb tudat van, ahogy a turistának belváros-épület tudatot./ Étterem, stb./

Piac ugyan nincs a belvárosban, de mozgóárusok tucatjai látják el   a zöldségre és egyéb ételre vágyó fogyasztókat. Utazási iroda is egy van, viszont érdekes, hogy kis boltocskák túl élnek /pld. kötélbolt, rövidáru stb./ Hihetetlen, de igaz.  Vendéglátóim lánya épp most élt Európában 1 hónapig, és járt Magyarországon is, de semmit nem tud róla. Természetesen Mc.Donaldsban élt, és szendvicset evett. Egyik este összeismerkedtem egy amazoniai sámán emberrel, aki tudott egy kicsit angolul, és éppen egy gyűlésről jött vissza Amerikából.

Utcanévtáblák nem léteznek a házakon, csak számok, a gépülő tudatoknak. A buszokra itt is felszállnak azá rusok, akik cukorkától az egészséges életmódig mindent nyújtanak nekünk. Sőt a legújabb a bohócnak öltözött árus, de van plüsbe öltözött Mc.DDDDonaldfsba csábító is. A piros lámpáknál zsonglőrök cigánykereket hánynak,  szaltózók, labdamágusok, mindenki próbálkozik 40 mp-ben.

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


*