Kurdisztán 2 –
ERBIL a főváros.
Előző bejegyzésem a megérkezésről szólt Irak Kurdisztánba.
Hatalmas építkezésekkel találkozom, toronyházak nőnek ki a földből, úgy tűnik itt mindenki megtalálta a helyét. Boldog népek lakják.
Erbil – Pedig a világ legrégebben folyamatosan lakott települése (7000 év!). Ennek csak egyetlen látható nyoma a vár, amelyből 3 éve kitelepítették a lakókat felújítás címszó alatt (felett), de persze azóta sem történt semmi.. Szellem vár – bizarr érzése tölt el, mert ugye turistákról nem beszélhetünk, lakosok sincsenek.
Itt a várban, pedig mára 3 millió ember fészkelte be magát az alant elterülő városba.
Itt omladozó falak, kint nyüzsgő piac látványa van, és időnként betüremkedik a müezzin imára hívó éneke. Ez keveredik a múlt-idő ízével, a csenddel kevert hanyatlással (patinának nem mondanám).
Habár, volt egy épület, amit a csehek helyre pofoztak. Állítólag van napi 16 túrista, erre tartanak két officét is, mondom gazdag ország. Habár térképük nincsen.
Ezt látva kissé furcsállom. A turisztikai miniszter
(mondom gazdag ország – ilyenekre futja neki) optimista nyilatkozatát a dinamikusan fejlődő turizmusról. Pedig a város elég nagy és kusza, hogy térkép nélkül eltaláljon valaki valahova.
Persze aki gazdag az tud taxival menni, de aki gazdag, az biza nem fog idejönni. Még ha a miniszter a dinamikusan fejlődő turizmusról beszél is, mert ugye a gazdag turista az olvassa az én kritikámat, így nem is jön ide.:)
Pedig…
Van itt a várban pár katona, pár Unesco béren elő semmittevő alkalmazott, akik persze semmit nem
tudnak, hogy hány ember dolgozik a 200 méteres körzetben,a helyreállítás címén. Nem tudja, ő itt új. Akár a számítógépek, meg a kocsik, amit használnak.Valahol el kell kezdeni a felújítást.
Hát biza, így a világot járva (látva) elmegy az adakozó kedvem a segélyszervezetek felé, habár színes, jó minőségű brossurák buzdítanak az adakozásra. Arra van pénz. Sebaj, rögtön a bankkártyám után nyúlnék, hogy megszánjam őket. Igaz, ATM sincs a városban. Persze ez így bizarr is lenne, amikor fogalmam sincs, hogy merre alszom éjszaka.
Viszont áram igen, az van. legalább. Hohó, mondtam hogy jól megy az ittenieknek, meg minden nagyon drága, biza, külföldről jön minden, és mindenki kereskedő.
Europát meghazudtoló árak vannak, kb 1.2-3 szorosan hazudtolja, – felfelé. Na végre még egy ország, ahol szegénynek érezhetem magam. Ráadásul még tömegközlekedés sincsen, mindenki taxival közlekedik, amit 3 dollár alatt nem lehet megúszni. Itt a jólét. Ezt teszi az olaj.
Ebből építkeznek, így aki nem kereskedő, az építőmunkás.
Majd megveszi a lakást, kocsit, csipszet, és a külföldi ipari lobbi is elteszi a pénzt (főleg Törökország). Nekik is profitálnia kell, mivel a térség legfontosabb szövetségese, amit egy picit a kurd kérdés árnyal. De mivel Eu- hoz is dörgölőznek, így már a kurdok nyithattak iskolákat, beszélhetnek kurddul, de még a parlamentben nem beszélhetnek az anyanyelvükön. Viszont lett kurd tanszék az egyetemen, viszont nemzetiségként még nem ismerték el őket.)
.
Hát csak nem tudok a határokon belül maradni, ahogy az a 2 millió menekült sem, akik Saddam Hussein miatt menekültek Iránba, Törökországba.. Pedig nagy szükség lehetne rájuk, hogy ne csak a segélyezők kenyerét fogyasszák, hanem pl. jöjjenek vissza Irakba, szavazzanak új Irakra, építkezzenek, hiszen csak a populáció bővülésével lehet a profitokat feltornázni. Több ember, többet fogyaszt / épít stb/, így mágnásaiknak több kerül a számlájára.
Csak persze kérdés, hogy amikor már nem kell több ház, dolog nélkül lesznek, nincs több fa,
levegő, akkor mi lesz? Már most is a fakanál is fa színű műanyagból készül, az asztalláb is fémből, kandeláber is műanyag stb. S ez csak a felszín.
NA de vissza a várba.
Van textil múzeum, ingyenes, ahol szép sorban vannak a szőnyegek, érdemi infó kiírása nélkül. Viszont azt megtudjuk, hogy Saddam represszív (elnyomó) rezsimje miatt felhagytak a szőnyegek készítésével. (Ez az én olvasatomban úgy szól, hogy a jólét elszólította őket a szövőszéktől)
Itt is látható 3-4 unatkozó, de legalább újságot olvasó alkalmazott, no meg egy ajándék bolt is.
A polcon Coelho könyv, kötelező szőttesek, rézpoharak, kések, és láss csodát, pár új nyomású bakelit lemez a londoni filharmonikusokkal.
Egyébként új gramofont is lehet kapni a bazárnegyedben. Reneszánsz év volt, vagy mi a csoda.. Viszont az ágy méretű színes nemezszőnyeg elismerésemre pályázhat, tudom mi munka fekszik benne.
A vár után, a BAZÁR az esemény. Kicsit indiai a hangulat, szól a zene, de már csak zenegépből, mert zenészek már csak CD-ről ismerhetők.
Majdnem turkálok 1 dollárért egy farmert – eközben elgondolkodom arról, hogy ebből hogyan termeli ki a profitját a kereskedő, miközben egy zsemle átszámítva 20-Ft, 1 tojás 110 -Ft. Persze nem kell tojást enni mellé.
Bazár címszó alatt ne képzeljünk el Ali-baba korabeli archaikus mesebeli bazárt, mert az elektromos kütyük, tűzhelyek, tv-k, mosógépek, ékszerboltok, ruhaboltok a dominánsak.
Pedig, csak zöldséget és kenyeret vennék. Az nincs. Nekem hihetetlen érzékem van arra, hogy azt keressek egy országban ami nincs.
Csak pár példa: Tbilisziben, ahol minden 20 méteren belül van egy használt ruhabolt, képtelen voltam pólót találni. Törökországban pillanatragasztót kerestem, itt kenyeret, Jerevánban hálózsákot, Bakuban olcsó boltot. Nem volt egyszerű.
Egyébként egy érdekes paradoxonra jöttem rá: azokban az országokban, ahol van sok és olcsó zöldség, gyümölcs, ott nincs főző alkalmatosság, (vagy gaz), de ahol van infrastruktúra, ott nincs olcsó belevaló.
.
Ja még másik dolog amire rájöttem a Kaukázusban, hogy vannak emberek akiket semmivel nem lehet boldoggá tenni, még-ha Jézus megfeszül is értük, akkor sem. Míg másokat pedig könnyű úgy is, hogy nem csinálsz semmit.
Hm, a boldogság belülről fakad, meg a sorsunk kovácsa is. Persze nem árt egy kis felsőbb segítség, de az már annyiszor elmaradt, és az éppen most aktuális 2012. év, még a szegény keresztényeket is átverték, hogy visszajön és mindjárt itt van újra (a gyengébbek kedvéért- a Messiás).
Ez az aspektus is izgi, amikor folyamatosan a várakozás állapotában van valaki. Emelkedett állapot. Az a lényeg, legyél készen. Bármikor eljöhet akár mint a halál. Egyébként abban sem vagyok biztos, hogy észrevennék, hogy Jézus jön velük szemben, vagy éppen stoppol az út szélén. Persze ez egy muszlimtól nem is lenne elvárható, és lám ők megállnak az úton..
Na, az emberekről is, hiszen az utazás nemcsak helyekről szól, nem attól jó valahol, hogy szép épületek vannak, hanem arról is, hogy kik lakják. Főleg itt Kurdisztánban.
Folytatás a magyar kapcsolattal Irak Kurdisztánban
