CSÁD
Mondjuk a falu itt kb. annyiból állt, hogy van 4 db sárral tapasztott kör alakú búbos épület. Jó pár klasszikus sár, szalmatető kombinációs épület, ilyen ágakból van összetákolva. A lényeg az, hogy fotóztam ezeket unalmamban, míg ott vártunk.
Állt bent egy pickup, akinek a sofőrjével meg is állapodtunk, hogy 6usd-ért elvisz a következő városkába, ami Klaundere (Guélengdeng) névre hallgat.
A lényeg az hogy fotózgattam, s egyszer csak megjelenik egy rendőr. Mustrálja az útlevelemet, de fingja sincs hogy mi micsoda. Mutatom neki, a Csád vízumot, mert ugye azt kellene néznie. De morcosan mondja, hogy tudja ő! Én erről nem vagyok meggyőződve, egyáltalán, mert fejjel lefelé tartja az útlevelemet, s úgy próbálja értelmezni. Nehéz ügy, de mindenesetre a fotózásról letilt.
Aztán vagy tíz perc múlva egy fegyveres rendőr is megjelenik vele együtt. Elveszik az útlevelemet, kiszállít a járműből, pedig már ki is fizettem a viteldíjat. Kis hajcihő jön, de szerencsére az előző rendőr kiáll mellettem s mondja, hogy rendben vannak a papírjaim, de tilos fotózni.
Aztán elindulunk a nagy semmibe, hatalmas porverés közepette és az egyik rendőr természetesen velünk jön, tehát így útközben is csak titokban tudok pár felvételt készíteni. Pedig egy-két tanya van útközben.
A pusztákon megyünk keresztül, körülbelül 3 óráig tart az rázkódás és a porverés. Teljesen sík terep, félsivatag, aztán amikor szerintem kiérünk a folyó árteréből, akkor már félszavannás övezetté válik. De mondom, addig így mentünk a kocsival fél órája, s egyszer csak egy csónakot találunk a semmibe, aztán megyünk tovább még egy csónak. Nyílván az esős évszakban a folyó ártere 50-szer nagyobbra dagad. Ahogy közeledünk a városka felé, ott már megjelennek a bokrok is, a kisebb fák.
Vicces, hogy néha elmegy, elhaladunk egy-egy falu mellett, de összesen 4-5 ház található. Tehát valószínűleg ezek a szigetek az esős évszakban és ezekkel a csónakokkal közlekednek a családok. Valószínűleg a halászatból vagy horgászásból élnek, abból tartják fent magukat.
A házak egyébként ilyen klasszikus agyagfölddel körbevett négyzetes területek, tehát kvázi az a kerítés és belül vannak ilyen kör alakú bungalók, szintén sárral kikenve.
Itt már fel- feltűnnek nagyobb kecske nyájak, akik rendesen felverik a port, ahogy haladnak. Természetesen út nincsen, hanem különböző pisztéken, azaz nyomvonalakon zötyögünk. Csodálkozom, hogy nem tudja a soför a távolságot, de mondjuk lehet, hogy azért indultunk el napnyugtakor, hogy egyértelmű legyen az irány, gondolom hajnalban meg indult.
Már sötét van mire megérkezünk, tehát este hét óra. Innentől kezdve már aszfaltút van, ami már megváltás. A pickup rögtön az immingration-hivatalhoz visz, de kiderült, hogy itt sincsen pecsétjük, de azért a biztonság kedvéért itt is felveszik az adataimat egy üres papírra, de minek is? Egy zseblámpa fényénél, mert ugye nincsen áram. Az egész város sötétben van, de ugye Csádba érkeztünk, ez már nem Kamerun.
Aztán szélnek eresztenek. Sétálok a főúton, ez egy ilyen egy utcás városka. Veszek halat 300 forintért a kifőzdében.
Vannak videórtermek, ahol filmeket nézhetnek az emberek. És ki van téve egy táblára, hogy a mai film az micsoda. A mai menüben egy kínai verekedős film szerepel. Szerencsére van élet, rengeteg kiülős teázó, kifőzdék s lehet kapni bagettet, kemény tojást.
Érzem, hogy ez egy igazi időutazás lesz! Ez volt az első napom itt Csádban, aztán kisétálok a városkából szerencsére jó irányba és így öt perc alatt a falu szélére érek a pusztába és lefekszem valahol a bokorban és alszom.
