Az előző részben arról írtam, hogy milyen stációkon kell átvergődni, mire egyáltalán eljuthatunk oda, hogy dolgozzak. S ott hagytam abba, hogy bementem az önkormányzati erőforrás elosztóba, s mondták, hogy holnap kezdhetek.
Az ökölszabály az, hogy heti 1x mindenképpen kell megjelenni, de persze lehet napont is. 6 órában maximálva, habár én szívem szerint egybenletoltam volna, de max. kettő. De a szabály az szabály, járjak sokszor, ne legyen már jó nekem.
Bemelegítésnek azért megnéztem Mucsi Zoltán 5 percesét, hogy mi is vár rám.
- nap
Reggel 8-ra bementem, már vagy 12-en ott toporogtak, páran dohányoztak, ránézésre nem ma kezdték alulra tartó karrierjüket. Láthatóan ismerték egymást, s én mint kívülálló úgy éreztem magamat, mint a csillagok háborújában Han Solo érezhette így magát amikor egy idegen bolygóbéli kocsmába ment tárgyalni.
Jött Zsolti, az operatív főnök, kaptam fényvisszaverős mellényt, kesztyűt, söprűt, s beosztottak Laci mellé, aki régi veterán itt. Kiadták a körzeteket, s már indultunk is. 2-3 fős csoportokra osztottak, nekünk az Egressy út jutott a Stadionig, meg a környéken pár utca. Így ha valaki tisztának találja, nyugodtan dicsérjen minket.
Laci a brigádvezető már 10 éve itt közmunkázik, tán tavalytól státuszba is vették. Kreatív, problémamegoldó, értelmes, dolgos ember, nem is értem, hogy miért nem a versenyszférában méretteti meg magát, mert alkalmas lenne rá.
De úgy tűnik neki itt kényelmes, nyugis, kiszámítható, megszokta a környezetet, már nehezen vált.
Gyalog megyünk a helyszínre, odaúton inkább az én lelkesedésemnek köszönhetően szedünk szemetet, mert az nem feladatunk ott. Nem a mi körzetünk. Ahogy a klasszikus 70-es évekbeli rendőrvicc. Pistike megkérdezi a rendőrt este a holdra mutatva: rendőrbácsi, mi az a fényes ott az égen? Mire a rendőr: nem tudom, nem az én körzetem.
De ha már arra járunk , nem tart semeddig üríteni 1-1 kukát, eldobott nejlon felkapni.
Reggel még elég hűvös van, szerencsére nem hólapátolás időszaka van. Bakancs, rétegesen öltöztem, s ahogy jött feljebb a nap, kerültek le rólam a rétegek. 10h-kor az egyik parknál tartottunk tízórai szünetet, s a központból kaptunk cukros teát is. Na ez a gondoskodás.
Amúgy ütemesen haladunk, s nagyon tanulságos, hogy az emberek mennyire nem ügyelnek környezetükre. Az eldobált nejlonokat a szél egyenletesen teríti a városban.
Van egy nagy műanyag zsákunk, abba szedjük ami hulladék.
A toplistán persze a műanyag zacskók, eldobált orvosi és textil! maszkok, illetve a legbosszantóbb a tüske becenévre hallgató 1 dl. tömény italt tartalmazó üvegek és flakonok. Biztos, hogy 100 ft betétdíjat számolnék fel érte, mindjárt kevesebb lenne belőlük a közterületen. A colás dobozok és flakonok is ott a toplistán.
Emlékszem még ifjú koromban, amikor a fejlett Svédországban utaztam a kilencvenes évek közepén. Ott a szupermarketben visszaváltották még a sörös dobozt!!! is. Ráadásul jó pénzt adtak érte. Mit ad Isten (ad bizony), pont egy fesztivál volt Malmőben. Rengeteg eldobált műanyag flakon és sörös doboz. Kiszedtem egy kukából a nagy nejlonzsákot, s elkezdtem összeszedni. Vittem az automatába, s adta is a pénz. A 2 napos ingyenes utcafesztiválon, fordultam párat és megvolt a havi utazási költségem.
A nehézség, amikor szúrós bokrokba, közé vagy mögé kerül valami. Az nem csak egy hajlás, hanem matatás, kutatás.
A 3. ember már 60 körüli, ő is törzsgárda tag, most vált veszélyessé a régi önkormányzati lakása, most keres másikat. Persze nem akar cigányosba költözni, inkább legyen rossz állapotú, de jó hangulatú csendes hely. Saját maga majd kifesti, felújítja, neki ennyit megér, s a képessége is megvan hozzá.
Mindketten kedvesek, sokat sztoriznak a munkával kapcsolatban. A kedvencem, amikor az orrod előtt dobják el a szemetet, hisz ott vagy felszeded. Ilyenkor felmerül bennem, hogy USA-ban szemetelésért 500 usd bünti van, és ott meg is büntetnek. Jó lenne felszerelni minket hatókörrel, hogy kicsit helyére kerüljenek az emberek.
Norvégiában amúgy az iskolásokat kivezénylik a városba szemetet szedni, hogy megtanúlják, hogy a szemét eldobása miatt a szemétszedés biza sok kínnal, munkával jár. Így felnőtten tán már ők sem teszik. Például ezt is kötelezővé tehetnék hazánkban, többet ér mint 1000 oriásplakát. A saját kárán tanul az ember.
Általában 1 nap kb. 5-7 km-t járunk végig. Amikor megtelik a zsák, valamelyik útkereszteződésben ott hagyjuk, felírjuk, s onnan összeszedi a nap végén a kocsi.
A 2. alkalommal az Örs vezér térrel kezdtünk. A kukázásnál a legbosszantóbb, hogy a cigi részét nehézkes takarítani, mert kúpos a tároló, ujjunkkal is alig jön ki. A tervezőket 1 hónap közmunkára ítélném, s akkor biztos rájönne milyet kellene terveznie.
Hasonlóan az építészekkel is így bánnék el, lakjanak az idétlenül, ésszerűtlenül tervezett belterekben. No meg akik a forgalmat szervezik. Persze lehetne az is hogy bevonják a lakosságot. Több szem (agy) többet lát (ért). Erre született is egy civil mozgalom:
Így a lakossági bejelentéseket legalább kivizsgálják, s tán lesz hatása. Mert pld. amikor kereszteződésben 1 kocsi akar elkanyarodni, de amiatt a mögötte levő sor nem tud haladni az dráma. Pedig csak burkolati jelekkel jelezhetnék, hogy ha jobbra mennél, állj jobb szélre, s akkor elférnek melletted a többiek.
S amióta autóm is van ezeket sorozatban látom, hogy mennyire nem kontextusban látják a sofőrök a forgalmi helyzeteket. Pld valaki balra kanyarodna, de szembe nem engedik be, így mögötte 1 percig is feltartja a forgalmat. Pedig csak lassítania kellene a szemben haladónak, villogni, s akkor befordul a szerencsétlen, s win-win van. De valahogy ezt magyaréknál nem látom. A klubrádióban az élőben a városból műsorban ezeket gyakran taglalják KRESZ professzorral és meghívott vendégekkel.
3. alkalom
Mivel a piac mellett vagyunk elég sok karton és műanyag doboz halmozódik fel, amiket reciklikálunk.
Ma ezzel kezdünk, egy nagy tornyot képezünk, majd1 ember egész nap azokat lapítja ki egy gép segítségével, s rendezett kockákká válik a szeméthalom.
Utána ismét brigádokban járjuk a kijelölt utcákat.
Ma ismét partizánkodok, mert a mexikói út vasúti töltésnél komoly lerakatok vannak, szerintem több értelme van azokat felszámolni, mintsem egy aránylag tiszta utcán végigmenni. Persze azt is megcsináltuk, de ott azért sok teendő nincs. persze ez nem jelenti azt, hogy napi 1000x nem hajolok le, hogy a deréktornám meglegyen.
Habár felsejlik emlékeimben, hogy Ázsiában bizony kapnak az utcatakarítók egy meghosszabbított csipeszt, s akkor nem kell minden zsebkendőért zacskóért lehajolni. De valami misztikus ok miatt nálunk ez nem lehet. Pedig állítólag beszerezték, csak tilos használni. Gondolom szellemi képességeink nem haladják meg az indiai vagy vietnámi utcaseprőjét, és esetleg fogpiszkálásra használnánk.
Másik kedvenc terepem a szelektív kukák. Valami miatt körötte mindig hatalmas szemét halmozódik fel. Ez sem a mi munkaterületünk lenne, de mi jófejek vagyunk, s rendbe tesszük minden alkalommal. Mert ugye a Mucsi videóból tudjuk, hogy a szél. Bizony széthordja, s akkor olyan lesz az utca, mintha ott sem jártunk volna.
Visszafelé felültem a buszra, remélem megvéd az ellenőröktök a csíkos mellény és a seprű, mert azért abszurd lenne ha kapnék egy büntetést, amit újfent le kellene dolgoznom.
Erről az eszeveszett mesék filmje jut eszembe, a robbantó mester esete a bürokráciával, parkolással és a lekésett szülinappal, amiből aztán válás lesz, majd robbanás, börtön, s forradalom.
Pedig vajh egyszerű lenne körkörösre szervezni a tisztítókörutat, s akkor minden méterünk hasznos lenne. Vagy a legtávolabbi pontra kidobna az autó, s onnan jönnénk vissza lineárisan. Habár vicc, de a megrendelt kisteherautóból sem az 5 személyeset kapták, hanem csak a kisdobozos 3 főset, így a személyszállítás bukó. Pedig járművekből csak van választás.
4. alkalom
Most is jártuk az utcákat. Klasszikus probléma, hogy az emberek a kukák mellé dobják a csikkeket, másrészről nincs minden pad mellett kuka, ami természetesen irreális lenne, de az nem, ahogy sok utasom csinálja, hogy van egy dobozkája amibe a csikket teszi. Nem elvadult lehetőség, csak ugye a szokás nagy úr. Ezért kellene kivezényelni a diákokat illetve a szemetelőket is az utcákra, biztos leszoknának a szokásaikról.
Az utakat közteresek, a kukákat a főváros, buszmegállókat BKV munkásai, szelektívet biztos egy másik cég lát el, habár szerintem, ha már megyünk élőerőként gyalog egy területen nem kellene párhuzamosan futtatni rendszereket. Illetve javasoltam a közmunka elosztóknak, hogy használják a
mobil app adta lehetőséget. S te is kedves olvasó, jelöld, ha szemétkupacot látsz, és egyszer tán értelmesen célirányosan lehetne tennünk a városunkért. Meg a tiedért is. Van egy magyar verziója is, használd ezt is:
Találkozás a brazil gépsorral. Mivel a csapatunk mostanában már csak 5-6 ember, ezért nem is értem hogy kezelik az egész kerületet. Hát azt is megtudom. Ózdról és Salgótarjánból!!!! hoznak fel közmunkásokat Budapestre. Hajnali 4-kor indulnak, 2h utazás, majd 16.30h-ig dolgoznak s haza. Elképesztő. Pazarlás is üzemanyagban. De ezek az emberek, dolgoznak mint a gép, ők a zöld területeket gereblyézik, fűnyírják amikor azt kell, és serényen dolgoznak. Egy csapatban vagy 10-12 fő tüsténkedik szorgosan.
Budapesten hiány van közmunkásokból. The district needs you!
Nem tudnak a kétfarkú kutyapárt passzivistái mindent megcsinálni.
Állj be közénk!
Gyorsan letelt ez a 4 alkalom, amikor búcsúztam tőlük, mondtam, hogy viszontlátásra, de ha lehet inkább nem. De mivel notórius vagyok, így bizony esélyes, hogy találkozunk újra. Hamarabb, mint gondolnák.
p.s.
Most a bazilikánál parkoltam, – a változatosság kedvéért – nem tilosban, de akadályoztam a kiállásban egy kocsit. Elvileg, mert ugye tolatva is kimehetett volna, meg ott volt a telefonszámom, illetve 1 órát voltam a fogorvosomnál, s amikor visszajöttem nem állt ott habzó szájjal az ott parkoló másik kocsi tulaja, így a közteresek ismét proaktívan jártak el.
Már megkaptam a rendőrségi papírt, hogy nyilatkozzam, ki vezette a kocsit?
No ez már egy másik történet, erről is írhatok majd, ha lesz rá igény.
Váltsd át büntetésedet közmunkára. Legyél hasznára a kerületednek, melyet pénzügyileg éppen tönkretesznek a hatalom emberei.
