Néha megosztok vándorboy fb. oldalamon társadalmi, közéleti vagy politikai gondolatokat, linkeket. Erre vannak emberek akik rendszeresen támadnak.
Azért mert nekik ez nem tetszik.
De valahogyan nem a felvetéseimben rejlő tartalomra reagálnak, hanem, hogy miért írok ilyeneket, maradjak a kaptafánál, az utazásnál.
Vannak rendszeres trolljaim, és vannak akik tényleg hisznek a maguk igazában. A különbség az, hogy melyik csoport hajlandó érdemi vitát, beszélgetést folytatni? Ezt én tudom, de ők is?
Egy jellemző reagálásom:
Kedves Szilárd. Számtalanszor írtad, hogy leiratkozol rólam, s még mindig itt reagálsz. Hogy miért nem csinálok egy csoportot az ilyen posztoknak ahogy azt javasoltad? – Mert akkor gyártanék egy buborékot és azoknak beszélnék, akik tudják, értik mi van itt Mo-on. Téged az zavar, hogy kitetted a fél lábadat a te buborékodból, s olyan szelek vannak amit te ott nem tapasztaltál. De igazából nem visszahúzódsz a szélvédett (nevezzük valóságvédett) birodalmadba, mert ott meg büdös van. (ha katona voltál érted mit mondok), hanem a szelet szeretnéd elállítani. Én szélként működök. Egyszer fúj, másszor pihen, s van amikor csak békés szellő. Ez edz meg, s lehet mások is kíváncsiak erre, s kimerészkednek a szabadba. Engedd meg nekik. Amugy a statisztikák szerint a kedvelők száma stabilan nő, de én nem ezért csinálom. Nekem nincs pszichológusom. Ez nekem a terápia. Nem tudom magamban tartani. Így elmondom hát mindenkinek. Ilyen vagyok, s ezért nem kérek elnézést. Peace.
Egy másik: annak örülnék, ha tartalmilag kritizálnátok. Nem azért, mert lámpást merek mutatni.
