Új-Zéland – Észak Sziget

Az előző részben megérkezésemről írtam. 

Új Zéland Észak Sziget

A keleti partra tartok, egy fiatalember vesz fel, és rögtön munkát ajánl egy organic farm-nál. Mindenesetre elteszem a kontaktot. Majd egy Maori szakács visz el a partközelbe, évekig nem volt szabadnapja és 10 dollárért dolgozik napi 14 órát. Tradíciójukat már nem tartják, de büszke arra, hogy maori. Persze azt tudni kell, hogy már nem létezik tiszta maori. Mindenki keverék. Talán ennek is köszönhető, hogy itt nem igazán degradáló, ha valaki maori.

Catedral Cove – Hahei falutól 40 perc séta a

parthoz, (informatív táblák a természetről) ahol egy hatalmas szikla boltívet formál a parton. Távolban szigetek, útközben öblök, majd egy kis vízesés, amit zuhanyzásra lehet használni. Hatalmas 3 méteres hullámok jönnek, meleg van, hát megadom magam a hideg óceánnak. Nem csendes, de Csendes.

Hotwater beach – Angol nyugdíjasok vesznek fel, akik pár hete voltak Magyarországon. A parton találkozom egy német sráccal, aki 2006-ban jön Magyarországra metrót építeni. Most Kínában teszi ugyanezt. Jövőre India a terve. Szóval ez a part arról híres, hogyha apálykor leásol a parti

homokba, akkor 15 liter/perc meleg víz kerül a gödörbe. Sok pénzért lehet ásót bérelni. De mivel nagy hullámok voltak a napokban, ezért a szeánsz elmarad, mert a hideg az úr. Sok csalódott ember ül ásója mellett. Tán holnap. Persze az útikönyvek nem emelik ki, hogy nem is meleg, hanem langyos, és az is csak néha. No, mindegy.

Karangahake szoros – bevezetés a maori nevek kiejthetetlenségébe. Meredek vulkáni hegyek, kanyargó folyóval és aranybányákkal. Elkepesztő, hogy mit nem tesznek egy heggyel az aranyért. Lyukakat vájnak bele, folyót terelnek el, vasutat

építenek hozzá, kődarálót rá, és erőművet miatta. Az 1905-ben felfedezett ciános technikával vonták ki a századfordulón a kőzetből az aranyat. (Talán ezt a Tisza mellett lakóknak nem is kell részleteznem. Egyébként állitolag az a cég máshol is sikeresen pusztította a környezetet.)

Egy kilométeres alagúton megyek át, és rögtön Kuroszava -Álomérzésem támad. A magányos japán harcos. Szülőcsatorna.

S ment az aranyásó a hegyek között… mígnem találkoztam egy francia hajóépítő sráccal. wwoof-os könyvéből ötleteket meritek, és megtalálom az organic farm-ot, amelyet ajánlottak. Szóval az lesz a következő állomásom.

Stoppolok, megint állást ajánlottak 10.-$ óráért, hát inkább kihagyom. Aroha – életem első gejzíre (persze ha nem számítom a 80-as évek magyar gázkitöréseit Algyő¿). Igaz csak 3 méterre szökell a forró víz enyhe robajjal, de ez is

lenyűgözött. Ez nem turista hely. Nehéz ugyan ezt elképzelni NZ-on, de mégis igaz.

Egy indiai üzletember visz tovább, de szinte lehetetlen megtalálni a farmot. A következő stopomra egy 1937-ben gyártott autó áll meg. Nem hiszek a szememnek, de igaz. 90km/h-val száguldunk, és csodálom az alapfelszereléshez tartozó eredeti rádiót. 1937-ben!!!! 68 éve. Még az eredeti motor van benne, igaz ugyan, hogy 16 litert eszik, de levizsgáztatták. Vicces belegondolni, hogy sok idős ember sem ült még ilyen idős autóban. Hogy mit ad a stoppolás…

Azt azért tudni kell, hogy NZ rajong a veterán

autókért, és minden nap látok párat belőlük. Futnak a lábukon. Ő egy veterán találkozóról tartott hazafelé. Jót beszélgettünk, és meghívott hozzájuk vendégségbe.

WWOOF önkéntesként Új-Zéland

Végül csak eljutok a farmra, ahol pár óra munkáért cserébe lehet lakni és enni. Egy 82 éves dán ember a tulajdonos, aki 82 éve vegetáriánus, és mint hadmegtagadót a háború idején 3 évre börtönbe zártak. Igazi pacifista. 2 éve még Japánban utazgatott.

Körbevisznek a farmon kocsival. A ház mögött kötünk ki. Pár négyzetméteres kert a művelt \”farm\”. Vicces. Rothadó bioalmafák, vashuzalok

között legelő biotehenek, lerobbant lakókocsiban lakó szamoai menekült lakik. 50 évet repülök vissza az időben. Vacsorázunk, szól a Kossuth rádió, pontos időjelzést adnak, majd valami rádiójáték cseh témában.

Megáll az idő típusú hűtőszekrény, mellette rothadó sárgarépák, nagyapó bealszik evés után, és izgulok, hogy ne most haljon meg, mert nincs kedvem szabadidőmet előzetesben tölteni. (főállasként az más 🙂 ) Kutya, macska, pár rohangáló tyúk a farmon. Munka nem sok, a gazt alig lehet megkülönböztetni a krumplitól.

Valószínűleg itt csak akkor gazolnak, ha jön egy

önkéntes, aki persze nem ért hozza, és mindent kihúz. Csodálom, ha terem itt valami. De szerintem inkább társaságra vágynak itt a világ végén, nem a munkámra van szüksége. Az unoka húzogat mindent, testvére átbiciklizik a növényeken és eszi a gazt \”hm yammi\” felkiáltással. Az áso elhajlik, gereblye nyél eltörik, zuhany nem záródik. A szamoai ember roncstelepe a közelben van, munkája nincs, így hát telefonálgat folyton, a kecske kikötve a roncsok tetejére. Igazi kubai feeling.

No, hát ez is Új-Zéland.

A fő program, amikor pár tehenet átterelünk az út

túloldalára. Nem is fejik a teheneket, hanem egymást szopják. A szembe levő farmer 3 hónapot töltött Európában, és ebből 2 nap jutott Magyarországra. Ez a jellemző. Ennyit érünk ¿¿

Az öreggel bemegyek vásárolni a 30 km-re lévő városba, Hamiltonba, és 100-120-km-es sebességgel hajt. A könyvtárban Dénes Magda, Dupre Péter, Báthory Erzsébet és még cigányzenéket is találok. Ez is valami. Bevásárolunk egy hétre. Hétvégén jön a családja, minden pezseg, gyerekek, unokák, majd elviszik szülinapi buliba.  Vita bella.

Elindulok. Cambridge-ig egy fiatal srác, majd egy első

stoppos hölgy visz Taupo tóhoz. Férje a geothermál erőműnél dolgozik, és felajánlja, hogy körbevezet az erőműben. Az ország energiájának 5%-t adja ez az erőmű, mely a feltörő gőzt használja a turbinák hajtásához.

Taupo – turistafalu egy hatalmas vulkáni kráter mellet, amelyben ma egy tó lakozik, amelynek mérete Singapuréval azonos. A Földünk legnagyobb vulkánkitörésének maradványa, amelyet Kínában is feljegyeztek 2000 éve!! Hamarosan aktuális egy újabb kitörés. A tó túlpartján három vulkán magasodik az ég felé, az egyik pár éve kitört, és ezért a síelést leállították a

hegyen.

Egy jordániai kamionost stoppolok, aki 3 éve él itt, de észrevette a kiwi-k antiszociális életet. Másnap megmászom az egyik vulkánt és a kétezer méteres csúcsról fantasztikus kilátás nyílik a környező hegyekre és a tóra. Kristálytiszta időt fogok ki, amely ritkaság errefelé, és a türkizes tengerszemek, a vörös kráter tiszta látványa teszi az északi sziget csúcspontjává ezt a kiruccanást (kb 8 óora menet). Lefelé egy hőforrás mellett vezet utam, amelyből mint a gőzmozdony szelepe óriásiban – örökösen zúdul kifelé a fold mélyéből a forró gőz.

képriportot a kép.tar.hu/vanderboy-on láthattok.

Folyt köv.

Gabor Csonka

from Chile

2005 06.02

NZ – második rész.

Taumaurini – a következő állomásom, ahova egy maori tudatos katolikus őslakos visz el, aki a közeli (nem kivágott!!) Erdőről kapta a nevét. A misszionáriusok jó munkát végeztek, de azért állítólag még pár maori hagyomány még átsejlik a keresztény rítusok alól. (három napig siratják a halottukat, és hosszú búcsúbeszédeket mondanak)

Egy nagyon skót családnál lakom. Éppen videón nézték magukat, amint disz-skótruhában mozogtak az Edingborough-beli felső tízezerrel, computeren pedig a családfáját elemezgették, akik aranyásók voltak az összes aranyláz helyén (Usa, AU, és végül NZ) . Jó humorú, aktív, könnyed család. A városka (itt a város inkább mindig falunak értendő) hajdanában a fakitermelésre alakult, (fűrészüzemek, vasút) majd mikor eltüntették a környékbeli erdőket, újra “lakatlanná ” vált. A múlt maradványa: a klub. Minden csütörtökön a férj kap két óra kimenőt, én is vele tartok. Századfordulós fényképek, tábla, hogy gumicsizmában tilos a bemenet stb. David –kétségbeesik, amikor kiderül, hogy nem iszom, de egy tombolára csak beadom a derekam. A hely nagy múltú, de mára a megélhetésért küzd, benne mosolygós vidám fiatalok és öregek biliárdoznak, dartoznak és isznak.

A városkában semmi látnivaló, a múzeum open by appointment, a falu 25 méter széles, üres mellékutcáján egy kislány (12 éves) rám szól, hogy a járdán sétáljak, mert megbüntet a közterület felügyelő!! A helyi tanácsnál kiokosodom, hogy jövőre a kutyákon kötelező lesz a chip, és különben is csak egyet lehet tartani. Megtudom, hogy micsoda bonyodalom, ha valaki rendezvényt akar tartani, bővíteni a házát, boltot nyitni. Nos, nem ez a hely ahol letelepednék..

Forgotten World highway-en megyek tovább, de nevéhez híven óránként, ha egy autó elmegy errefelé. MG munkások, majd a helyi postásnő visz egy darabon, de az utolsó 80 km reménytelennek tűnik a szép hegyek ellenére. Kanyargós utak, alpesi hangulat. Végül egy itt élö holland turavezető srác vesz fel, aki szinten backpacker-ként kezdte,é s végül üzletet kezdett itt. Most a szezon végeztével élvezi, hogy nincs több turistacsoportja. Fárasztó sportág, mert a turista olyan egyed, aki nem tud mit kezdeni magával, és mindig szórakoztatni kell, és nem viseli el, ha az otthonitól eltérő körülmények között van (hiszen megfizettem – attitűd). Persze eszükbe sem jut keveredni a helyi erőkkel, és a saját turista földiei pedig nyilván unalmasak. Brrr. Jó érzékkel viccelődött velem az egyik haverom pár éve, hogy nekem az lenne a legnagyobb büntetés, ha valaki befizet egy klasszikus turistaútra (busz, idegenvezető, csoportos vonulás múzeumról múzeumra).

Taranaki

New Plymouth – a sziget nyugati felén, és ami ide vonzott: a környéket uraló 2600 méteres Taranaki vulkán. Aránylag tiszta időben pillantom meg (ami ritka!!), és a klasszikus formájával, felhő érintette csúcsával legimpozánsabb látvány így 30 km távolból is. (de a 130 km-re lévő Tongariro vulkánról is láttam pár napja a csúcsát). Természetesen megmászom, ha az időjárás engedi. Egy 72 éves aktív idős asszonynál lakom, lengyel felmenőkkel büszkélkedik, aki kifejti a genetikai hátteret a magyar- sumér közös eredetnek, miközben maori unokája hangosan bámulja a tv-t.

Segítek nekik gallyazni és fát darabolni a kertben, főzünk stb.

Reggel korán indulok a vulkán felé. Egy turista papa 16 éves lányával megáll a közelben fotózni a hegyet, hát odamegyek megkérdezni, hogy el tudna-e vinni a kereszteződésig. Hát azt a rémült kocsiba menekülést szép volt látni. Szomorúan konstatáltam, hogy ezt a félelmet plántálja gyerekébe, aki szintén így fogja lanti a világot. (innen mar csak egy lépés lesz, hogy megelőzésként lelövik azt, aki kérdez valamit). Természetesen ők nem voltak azok között, akik a lábukkal illették a hegyet.

Végül egy marathóni futásra igyekvő hölgy vett fel. Útközben menedékházak azoknak, akik a 4 napos körbejárós megoldást választják. Én nem az a típus vagyok Neki a csúcsnak. 1600 métertől 45 fokban felfelé a laza talajban (nem rajta, mert süllyedős, csúszós.  Két lepés fel,  egy lecsúszással stb). A környékre elképesztő a kilátás, majd a felhők fölött lihegek. Kezd sziklásodni és felhősödni. Az utolsó 200 méter a valódi jég birodalma. Tombolnak az elemek, orkán, a látótávolság csupán pár méter, de nem adom fel. Fent izraeli srácok élvezik megérdemelt sörüket. Lefelé jövet már esik is az eső.

Találkoztam egy másik Servas családdal pár órára, akik voltak Magyarországon, és igen lelkesek voltak. Éppen egy frissen házasodott idős házaspár helyi vendégük volt, de énfelém fordítottak figyelmet, és folyamatosan nosztalgiáztak Magyarországról (igaz, mint mindenki, ők is csak pár napot voltak Magyarországon)

ROTORUA

Az ország leglátogatottabb helye. Thermal wonderland. Gejzírek sokasága a fő látvány, no és persze estenként a termálvizes punnyadások.

Whakareware – thermal falu, pár művi épülettel, idegenvezetővel és kulturális performance-al. A lányok pörgetik jojo-jukat, a fiúk eltopogják hadi táncukat, nagyra meredt szemek, ijesztő mimika, kiöltött nyelv. Lehet, hogy használt az angol tűzfegyverek ellen. A közelben vannak hangi-k. Itt ugyanis úgy főztek \”hagyományosan\”, hogy egy gödörbe betették (a Cook kapitány által meghonosított) sertés darabokat, és a feltörő vulkáni gőzükben idővel megpuhult. Ez volt a vacsora. Manapság is ezt ajánljak az utazási irodák estenként a világból idesereglett érdeklődőknek jó pénzért. Én csak az előadáson veszek reszt, amely kibővül még pár \”operaénekesnővel\”, akik \”tradicionális\” maori kórusműveket énekelnek. No de azért a botos tánc a legjobb a történetben. No meg amikor a japán turistacsoportnak megtanítják a haka táncot (hadi tánc) hangeffektusokkal. Vicces. Tradicionális hangszerek? Gitár mondanák ők, és én ráznám a fejem. No, mindegy. A jólét asszimilál – a jelszóm.

A szomszédban óránként kitörő gejzír vonzza a látogatókat, kellemes séta, kellemes idő.

A környék ezernyi látnivalót kinál. A Rotoura tó túloldalán, vízesés, majd eljutottam a Hells gate-hez, amit G. B. Shaw úgy jellemzett, hogy tényleg olyan, mint amivel fenyegettek minket. Itt is száz fok körüli kénes tavacskák, bugyborékoló iszap pocsolyák, gőzölgő lyukak láthatók. Itt van a Föld déli félteke legnagyobb thermál vízesése. A vizet bőrbetegségek gyógyítására használták, illetve permetezésre a levéltetvek ellen. Sár vulkán, infernó, sodoma és gomorra elnevezésű mocsarak vannak itt. Az eredeti maori story szerint egy hercegnő ölte bele magát az egyik tóba, mert a férje molesztálta. (hihető történet).

Kiwi encounter – végül rászánom magam, mert rá kell jönnöm, hogy a természetben nem fogom látni NZ szimbólum madarát, amelyből hajdanán (még a fehérek megérkezte előtt) még milliónyi darab volt. Mára pár ezer maradt belőlük, abból egy itt található. A többit a szomszédban keltetik, majd visszahonosítják a természetbe. Mivel az évezredek során ragadozómentes környezetben éltek, nincs eszközük a túlélésre kutyák, macskák, rókák, patkányok, erdőirtás ellen, mert betelepített állatok. Itt is csak alva látom, mert éjszakai állat, és ugye a nyitvatartási idő… Ez egy kb. 40 centis szárnyatlan madár, mely 70 millió éve él itt. Földi fészekbe tojja két tojását, amely a testméretéhez képest óriási, amelyre a hím vigyáz egy hónapig. A természetben 5%-a éli túl, itt 60%-a a változó körülményeket. Egyébként több emlős jegye van, mint bármely más madárnak: tolla szőrszerű, csontjában van velő, a csőre végén van az orra, nagy fülnyílása van. www.kiwiencounter.co.nz

Rainbow spring nature park – pár érdekes hal, és madarak: tui, wood pigeon (kereru), papagáj (kaka), kea, és pár emu (A moa kisebb verziója.) A moa 80 millió év óta itt élt, de köszönhetően a levadászásnak kihalt madárfaj lett a mara). Tuatara – prehistoric gyík. 225 millió éves, a dinoszauruszok előtti időből. 35 év alatt nő meg 60cm-re, 100 évet él (ha hagyják) és percenként egyet lélegzik, mára veszélyeztetett állatfaj.

Az eltemetett falu – ugye ahol ennyi vulkáni csoda van ott egyszer a vulkán is kitör. A közeli vulkán környéki tó (kék és zöld tó) híres üdülőhely volt a 19.sz-ban, itt volt a Pamukkáléhoz hasonló whit and pink terrace (mint Egerszalókon). De1886-ban kitört a vulkán és vabank. Izgalmas kiállítás, unalmas terepmúzeum.

Wai-o-tapu 27 km-re Rotouratól egy hatalmas gejzír székhelye, mely naponta 10.15 -kor kitör az útikönyv szerint. Waw, ez aztán a természet precizitása!! Persze mikor ott vagyok csalódnom kell, mert az erdész egy adag szappant dob a gejzír lyukába10.14-kor, így  egy perc múlva stimulálva érzi magát, és elkezdődik az attrakció. (mert ugye ki venné meg a jegyet, ha ott kellene szobrozni fél napot az eseményért.).

A közelben ismét izgalmas fortyogó mocsár, illetve a ´parkban ismét különös vulkáni képződmények, színes tavak, kikristályosodások, gőzök stb. láthatóak.

Szóval jól kiáztattam magam a forró medencékben, ami rám is fért az esti 6-8 C fokos hidegek után.  Ezután indulok tovább.

Vissza Taupo tó-hoz.  Egy tehenészt stoppolok le. (tehene tejhozama 14-16 liter tej 5-6% zsírtartalommal, itt az átlag), egy vadász (hm léteznek itt vaddisznók is – persze ezek elvadult házi disznók, amit még Cook kapitány hozott magával). Majd egy turista pár, majd Bmx-es fiatalok a mai kínálat az utazásból.

Este a Vas ember (triatlon) befejező ünnepségére érkezem a városkába, a hostess lányok begyűjtenek nekem egy halom ennivalót – így eszem – iszom, van addig, amíg a színpadon tapsikolás van  az érdemek elismerése mellett. Másnap egy koreai házaspár visz tovább.

NAPIER– egy jó döntés. Art Deco stílusban épült város, köszönhetően egy 1931-es földrengésnek (mellékhatásként 40 négyzetkilométerrel nagyobb lett a város!!). Mivel éppen ez az építészeti irányzat volt a menő akkortájt, hát a város ebben a stílusban öltött újra testet. Merészen használták a színeket, geometriai formákat, mind az építészetben, mind az ornamentikában. Órákig csak bolyongok és élvezem a textúrák sokféleséget, a fényeket, színeket, a hangulatot, a naplementét.

Kennedy sugárúton hagyom el a várost \”Telly Savalas\”, (Kojak) társaságában. Éppen csehül tanul, és rajong Kelet- Európáért. Majd egy hétvégi papa vesz fel, aki 2-4 órát vezet, hogy láthassa a fiát minden héten. Ő visz Wellingtonig.

Wellington– a főváros, az ország második legszélesebb városa, amely hegyekre épült. Nem sok tennivaló van itt. A Viktória hegyről kompakt képet kapunk a környékről, és ahogy a repülők a víz közelében landolnak, izgalmas élmény.

Te Papa – múzeum. Igen, ez az ország büszkén használja a maori neveket. Kincsek tárhaza. Izgalmas a földrengést imitáló szoba, a természettudományi rész sem rossz. Maori rész, tárgyi emlékek, navigáció, filmek: földet vissza tüntetések. Kortárs művészet, űrhajózási kiállítás, interjú asztronautákkal. Eklektikus.

A családom képben van Kelet-Európa gazdasági és politikai történetéről. Ritka! Lányuk Indiába készül, eligazítom pár ötlettel. Ismét magyar napokat tartottam, és főztem nekik. Most vettem észre, hogy a laptopom nem bírta a stoppolást, a képernyője megtörött, így hát két kilóval könnyebben folytatom majd utamat..

DÉL SZIGET – elsősorban nemzeti parkjairól, hegyeiről, gleccsereiről, természetéről híres a Dél.

Három órás hajóúton (40.-$) tudok csak átmenni a Cook szoroson a Déli szigetre. Voltak, akik már átúszták a 18 km-es öblöt, de nem csomaggal. Amúgy a tenger mindig viharos errefelé. Hosszú fjordon úszunk Picton felé, és közben a Nap is búcsút mond a mai napnak. A hajón alig vannak, de végül találok fuvart. Egy 80 éves idős asszony tart unokájához. Energikus, még kirándul és 140-el száguldunk a körülöttünk magasodó hegyek között. Az 50-es években 11 évet dolgozott Alice Spring-ben az Abok-kal egy árvaházban. Elképesztő dolgokat mesélt mind a kiszolgáltatottságról, mind az ott élő tehetségekről. Ugye a 70-es ebekig nem lehettek állampolgárok az abo-k, így az atombomba kísérleteknél nem is zavartatták magukat az angolok, hogy népek élnek a sivatagban. Persze a világháborúban jól jöttek, igaz megbecsülést soha nem kaptak.

Volt olyan gyereke a házban, aki nem tudott angolul (de iskolába járatták), és amikor otthon kérdezték milyen volt, mindent vissza tudott rajzolni a kérdésre válaszként, ami a táblán volt.

Másnap, mivel napos az idő, én rögtön egy túrával kezdek. Abel Tasman NP. A separation pointig megyek, ahol a sziklán fókák szoktak napozni. A sziklák magasából szemlélem őket. Órakig nézem, ahogy az idősek egymással perelnek, a picik pedig ugrabugrálnak a sziklákon. Egyszer csak 4 hatalmas delfin (fekete-fehér) bukkan fel alakzatban, majd bukik alá komótosan a vízben. (egyesek szerint bálnát láttam) Úgy legyen. Visszafelé apályra érkezem, és fantasztikusan szép rajzolatot hagyott a tenger a homokos parton. (gyönyörű képek). Viszont alkonyatra már sok sandfly próbálkozik kóstolgatni véremet. Este egy indiai AU pár visz a park másik oldalára. Hideg, de békés éjszakának nézek elébe, csillagos az ég, no people. (nincs ember)

A park ezen a részen is sétálok egy 12 órát, de a menedékházakat kihagyom, mert 30-40 dollár egy éjszaka ára.

Úgy döntök, hogy a keleti parton folytatom kalandozásaimat. Egy finn pár visz el 100 km-re. Imádom a finneket. Kedves, szelíd, jó humorú emberek. A kérdésemre, hogy mit nem szeret az országában a válasz: az októbert, hogy nincs reggeli kávézó, és hogy nem lehet fafésűt kapni.

Az ország belsejében elkepesztően nincs forgalom, és este majdnem bennragadok egy gyönyörű völgyben, ami nem is lenne baj, ha nem lenne több ezer éhes sandfly amely az én véremre pályázik. Ezek rögtön harapnak, nem úgy mint a szúnyog. Egy fiatal srác mentette meg az életemet, és továbbmentünk Blenheim-ig. Szombat esti láz, unatkozó fiatalok bőgetik autójukat. Egyik éppen most bezáró indiai étteremben nyittatom ki konzervemet, és amikor hozza vissza a pincér, felajánlja, hogy ehetek itt ingyen. Elfogadom, mert az Indiai konyha az egyik gyengém, így egy finom Punjabi vacsorával zárom ezt a hosszú napot. Szeretem Indiát.

Kaikura – a hely ahol a bálnák garantáltak, mivel két tengeri áramlat találkozik itt, és sok a zamatos plankton. Egy olasz üzletember vesz fel, itt dolgozott, és most kíván visszatérni a trombitájához. A hajótúrát kihagyom, mert 120 .-$ a hajójegy, és a társaság monopolhelyzetben van, vagyis pofátlanul bármennyit elkérhetnek a jegyért. Így marad a séta a tengerparton. Bálnákat majd akkor nézek, amikor az Anktartisz felé tartok.

Christchurch – felé egy Rotary clubos idős pár vett fel, és a beszélgetésünk odáig jutott, hogy meghívást kaptam a helyi klubba, hogy tartsak ott előadást. Mivel pont repülésem előtti nap van az összejövetelük, ezért felajánlotta, hogy kivisz a reptérre. Erre nem tudtam nemet mondani.

Mivel meg most is jó idő van, ezért máris nyugati part felé veszem utamat, hogy kihasználjam az ebnek azt a napját (összesen 60 nap/év), amikor nem esik az eső a gleccsereknél. A napsütés az meg még ritkább errefelé. Egy idős skót farmernek alhatok, akinek 11 unokája van, és az egyik családtagja a királynő futára volt.

Hajnalban indulok tovább, és egy 50- év körüli közgazdász vesz fel, akivel 3 óras érdekes beszélgetést folytatunk monetáris politikáról, a világgazdaság alakulásáról, és a beszélgetés során kiderült, hogy USA Kína zsebében van már. Képben van Magyarországot illetően is. Továbbá elmondja, hogy apja 1956-ban lépett ki a kommunista pártból, amikor megtudta mi történt Magyarországon.!!! Egész meghatódtam, hogy a világban találkoztam egy emberrel, akire 1956 hatással volt.

Hakitaka – a zöld kő városa, amely a maoriknak is fontos csereérték volt, de modern virágzása a városkának az aranyláz idején jött el. Ma nevezetes a food festival-járól, amelyet éppen lekéstem. Innen egy malaysiai hölgy vett fel, aki a lánya miatt jött ide, de mindig visszavágyik hazájába. Mint kiderült lányának magyar pasija volt.

Franz Joseph gleccser – igen a mi uralkodónkról van szó, akinek a neve a sarkkori szigettől

Új-Zélandig használt név. Igaz a maroknyi helyieken kívül talán senki nem tudja ezt. Zöld-vörös mohás köveken keresztül vezet az út a gleccser közelébe. A jéghegy közelében „veszélyes zóna” tábla hívja fel figyelmemet, hogy valami érdekes lesz arra. Hát felmászom a jégnyúlvány mellet, és rábukkanok a lépcsőre, amely felvisz a jégmezőkig. Ez turistacsoportoknak lett vájva könnyítésnek. Brosúrákon hirdetik ezt, szöges cipőt adnak, jégcsákányt, botot, esőkabátot stb. Igazán romboltam a túravezetők imidzsét, amikor egy szál szandálban, zokni nélkül gyorsabban mozogtam, mint ők. Sőt még vizes sem lettem. Csak arra hívta fel az egyik a figyelmemet, hogy már a jégen vagyok (megköszönöm az infót), és azt is, hogy igen (extrém) veszélyes a terep. Valószínűleg ők még soha nem voltak veszélyhelyzetben. Norvégiában elhagyatott helyeken másztam, ennél sokkal mozgóbb, hangosabb, csúszósabb, lyukasabb gleccsert másztam meg, továbbá már gleccserfalat is, jártam már jégbarlangban is. Miért pont ez lenne veszélyes? Egyébként én csak turista gleccsernek nevezem ezt a helyet, mert lépcső, kötél vezet felfelé, nincsenek nagy rianások, nem dübörög a hegy, amint lejjebb csúszik a hó, stb. Mindenesetre élvezem a látványt, mert olyan magasan vagyok, hogy az emberkék lent a völgyben már nem is látszanak. Meglepő, hogy mennyi kő van a jéghegy tetején, amit magukkal sodornak mindig. Egy dolog zavaró még, hogy helikopterek öt percenként szállnak el felettem, mert természetesen egy kis pénzért körbevisznek a gleccser felett, sőt többért még le is szállnak a tetején, és megsétáltatják a nagyérdeműt.

A hely intimitása oda.

A közelben van egy kis tavacska, és az elkepesztően nyugodt vízen tükröződik az egész gleccser panorámája!! Örök emlék.

Egy német pár visz tovább, akik egy éve lefoglaltak időpontot a népszerű és limitált Milford track-re, de az eső miatt törölték a túrájukat!! Éltek Dél- Amerikában is két évet, és hangsúlyozták, hogy „dont sleep outside in S. America. You will be robbed!”

FOX Gleccser-, Reggel a Matheson tónal kezdek, hogy lássam az ország legmagasabb hegyét tükröződni a tóban. De a tiszta nap hideg éjszakát jelent, amelyet reggeli pára követ. Így a szeánsz elmaradt, de így is kellemes sétám volt a tónál. Irány a gleccser. Hatalmas (800m) függőleges hegyoldalak jelezték, hogy száz évvel ezelőtt hol is állt a gleccser. Mára km-eket húzódott vissza, és a lecsiszolt köveken a növényzet lassan visszahódítja életterét.

Folyó szakuld a völgyben, amely a jéghegy alóli boltív alakú barlangból indul, és természetesen a jéghegy táplálja. Itt egy gleccserjáró nyomába eredek, itt is rombolom az imidzsüket, de olyan lassúak, hogy nem tudok észrevétlen maradni. Az egész gleccser- nyelv pár km hosszú, de a színek játéka és a napsütés ismét gazdagít egy élménnyel. Lám- lám, a jég hátán is megélek.

Irány dél felé – a legközelebbi benzinkút 120 km-re van innét, figyelmeztet egy tábla. Egy jó humorú kedves skót ember vesz fel Mercédeszébe, aki gazdag turistákat visz körbe az országban. Érdekes történeteket mesél a felső tízezer szokásairól, hozzáállásáról.

Wanaka – mivel meg mindig jó az idő, ezért Aspiring NP-ban teszek egy kirándulást. Egy zubogó folyó mellett felmegyek egy hamisítatlan gleccserhez (Rob Roy), amely robajlik, mint a mennydörgés, és méltóságosan uralja a szemközti hegyoldalt. Mellette egy vízesés, amely magasságra olyan , mint a Niagara, csak vízhozamban nem versenyezhet vele, mert mire leérne a víz, permetté szelídül.

Izraeli mama és lánya visz vissza Wanakai-ig. Útunkat meg kell szakítani, mert birkák lepik el az utat. Hát igen, eddig nem írtam róla, de miután kiirtottak az erdőket Új-Zélandon, megkezdődött a nagyüzemi gyapjútermelés. Mára inkább marhalegelőkké vált az ország, de a lényeg, hogy már nincsenek erdők. Jöttek és vittek mindent a telepesek. Nem őshonos fenyőket telepítenek,a mely ugyan 30 év alatt vághatóvá válik, no, de a földből extra gyorsan vonja ki a tápanyagokat. Mivel NZ geológiailag új képződmény, ezért a termőtalaj rétege vékony. Így a harmadik vágás után kiváló sivatagi körülményeket lehet elérni az egykoron dzsungel borította országban. A wellingtoni múzeumban volt egy térkép, amelyen jelölték az utóbbi 120 év erdőeltűnéseit. Katasztrofális, főleg az utóbbi évszázadban, amikor már modern technikával mészárolták az erdőket. (Ja és persze vele együtt az élővilágot, ökoszisztémát.)

Egy horgász visz tovább, majd másnap egy német-angol vegyes páros, akik minden stoppost felvesznek. Egy kanadai cseh lány után egy horvát srác is bezsúfolódik a piciny furgonba. Ő egy nap alatt tette meg a Kepler track-et. Nekem is ez a tervem itt, mert 40 dollárt nem ér az éjszaka, és akkor sokkal több cuccot kellene cipelnem, ráadásul nappal megyek keresztül a legizgalmasabb helyeken.

Routeburne track – az egyik nagy túraútvonal, amely Queenstown-tól 270 km-re van a Milford sound felé. A fjordland NP része, amely 1.25 millió hektáron helyezkedik el. Este fagyos hideg, sandfly-ok is vannak, de a possum is meglátogat éjszaka.

Hajnalban indulok, mert több mint 55 km vár rám a hegyek között. Köröttem már havas hegycsúcsok magasodnak, párába burkolózó a hajnal, és fülel a csend. Tanösvény mutatja be Fjordland növényvilágát. A völgyben lévő tó körül is teszek egy kitérőt. Majd fel az ég felé indulok, majd a hegygerincen végig, és utolsó állomásként a Conic hill mutatja magát, ahol elbúcsúzom a látványtól. Időközben kezd szürkülni, csepereg az eső. Lefelé a Dead mans route-on indulok el az erdész ellenjavaslatát nem megfogadva.

Route- a prospektusban így szerepel: requires high degree of skill, experience and route finding ability. Suitable for well equipped trampers. A halott név sem jó ómen, de új utakat keresek mindig. Szeretek felfedezni. Valóban semmilyen ösvény nincs, csak kis szerencsével meglátható póznák jelzik kb. merre található út. Kissé lejjebb, ahol már fák is nőnek narancssárga háromszögek adnak útmutatást kb. merre tartsak. De pánikra semmi ok, mert tudom, hogy innen 2000 méterről kell leereszkednem a folyóvölgybe mely 700 méteren, van.  Igaz  35-40 fokos lejtőn megyek, de legálabb sötétedés előtt elérem az utat. Korhadó fákon vezetnek lépteim puha szőnyegen, patakban, néha a korhadó fában térdig elsüllyedek, majd egyszer csak. Hát keresztűl a sűrűségen. A fák légzőgyökerekkel benőttek olyan sűrű hálót fonnak,a Jones-os élményemtámad. 45-50 fokos lejtővéalakul az utolsó szakasz, igazi akadályversenyben van részem ,de mármegint a sotetedes ami határt szab a próbálkozásaimnak.Szerencséremégsotetedes előtt kipottyanok az útra, mint a terminátor a film elején. Mar csak 14 km van hatra egy macadam folduton. Kellemesen megizzadva, elfáradva fekszem le aludni az esomenedekhaz alá. Ejfelkor ket busz érkezik, s 80 fiatal keres ugyanitt helyet magának éjszakára. Nyüzsgés, izgatottság, zaj amit hoznak magukkal a varosból. Megyek is tovább kora reggel.

Milford sound – mely igazabol fjord. A leghirdetettebb turistalatvanyossag, szinten kotelezo gyakorlat. Szemerkelo eso, sand-fly tomeg (tudom unod hogy mindig idecitalom oket, de ezek kombinacioi a legynek es a szunyognak, s ha te is ennyit lettel volna veluk egyutt, neked is orok emlek lenne). Egy lezart vizeseshez maszok be. (azt tudni kell NZ-rol is, hogy mint AU-ban itt is mindent tulfelnek az emberek. Szoval nekik minden veszelyes. En nem szeretnek ilyen vilagban elni. Ha egy tiz km-es erdei uton egy meteren jarolapot fektetnek le, akkor lezarjak az egeszet. Ja es mindenkit hulyegyereknek neznek, s mindenhol tablak figyelmeztetnek. De tovabbra is a csucstarto az autopalyan a tabla a szembejovonek: wrong way go back)

Hajokirandulas – tomegturizmus. 2h rohanasba illő tomegtura. Egyik hajó követi a másikat. Felszálláskor fotóznak, s a túra közepéremar elő is hivtak a képeket, hogy árulják  a fedélzetenEzen idő alatt a japán turistacsoportot kétszer megetetik. Utkozben megállunk ugráló delfineket nézni, majd fokakat, majd bekonferáljak a pedalling fish-t (evezo hal) – imigyen viccelődnek a kajakosokkal. Paras, szemerkeli esős angol idő, így nem is lehet igazan elvezni a fjord mellől egbenyulo 1600 méteres csúcsokat, a lezubogó vizesést De ha mar ennyit utazott valaki, akkor nem hagyja ki. Meglepő, mert a deli szigeten – mely a terkepen nem is olyan nagy – akar 1000 km-t is lehet vezetni két hely kozott. S az ország osszlakossaga a falvakban nincs több százezernél.

Nos, ezen a helyen vártam 3 orat a stopra hidegben, esőben, sandfly garmadával harcolva, mert a turistákban (itt nincs más) nem volt egy csepp egyutterzes sem. Itt a jovo társadalma. Vegul egy idős hölgy vett fel, aki megszánt, mert 2 oraval ezelőtt is látott az út szélen stoppolni. Jót beszelgettunk, néha megálltunk nezelodni. Építettek egy 10 km-es alagutat a közelben, hogy a bányászott köveket elszállítsak. Körben fiatal magaszabolatlan vad hegyek. Mirror lake – ma sem tukrozodik, szeles az idő.

Termeszetesen a Milford soundhoz is társul egy maori legenda. Egy kimondhatatlan nevű isten vájta a Milford fjordját, s minden isten el volt kepedve milyen fantasztikust alkotott. Erre lett féltékeny egy noi félisten, s hogy ne legyen tókeletes a hely, hat megteremtette a sandfly-t. Ja es a 12 valfajabol csak kettő szereti az embervert.

A Milford sound (piopiotahi) hiteles tortenete: Tuteraki-Whanoa vajta a fjordfoldet csakanyaval, karakia-t kantalva, hogy legyen nyugodt rész a viharos tenger elül. S annyira szépre sikeredett, hogy az egyik félisten no feltekenysegbol – hogy ilyen tokeletes nem lehet valami, hat megteremtette a sandfly-t.

Te Anau – nagyon kellemes kisvároska (kb 1-2 ezerfo), tóval, benne tukrozodo hegyekkel, s láss csodát szikrázó napsutessel. A Milford sound-nal evi 6000mm eső esik!! Erőt es infókat gyujtok a kovetkezo turamrol, mely megint egy napos kiruccanás a magam 63 km-evel a hegyekben. Sotetben kezdem a napomat (hajnali 4), hogy a napom joreszet a hegytetokon tölthessem. De a hajnalnak is megvannak a maga ajándékai, hiszen láttam glowworm-ot (izzó féreg :)). Ez nem más mint egy hernyó, mely barlangokban, fák odvaiban s egyen védett helyeken el, s estenként világit , mely vonzza rovar áldozatait. Fantasztikus elmeny ezt is a természetben látni, olyan volumenu mint amikor Sulawesi-n láttam a tengerben tomegevel vilagito planktonokat. Elkepesztő, hogy az éjszaka milyen gazdag élettel, mind a tengerben, mind a foldo-levegoben. Egészen délig hajnali paraba burkolózik ataj, az egyik megfáradt turistát helikopterrel viszik le az erdeszhaztol, megzavarva a csendet. Az erdosav után mar csak csupasz sziklak alkotnak érdekes tájképet, érdekes parányi novenyi kompozíciók a köveken. Vonalak, lejtok, távlatok, olyannyira, hogy az egyik fjord több mint száz kilométerre benyúlik ide, míg a hegy másik oldalán egy másik oriasto látszódik. En pedig fent két kilométer magasan koztuk. Estére mar ismét sík terepen mozgok, s újra itt vannak a verszivok, ha leulok egy pillanatra. Este leultel enni az egyik turistaházba, ahol a csodámra jartak, hogy amit ok 3-4 nap alatt tettek meg, azt en egy nap alatt képes voltam. De azért tudni kell, hogy volt mar aki négy óra alatt lefutotta!!

irany del: egy csomagfutár vesz fel, s megállunk többek kozott egy őzike meszarszeknel. (Sok ozfarm van a kornyeken). Érdekes a hentes prototípus – fehérbe voltozott meglett lények.) Persze tilos a bemenet, pedig régi vágyam látni meszaruzemet. Sajnos embermeszarszekuzemet mar láttam… Egyebkent a zoldsegszedest nem övezi ilyen titok. Miért is¿?

INVERCARGILL – a legdélebbi varos. A sok erdő után ez a varos hangos, zajos, forgalmas ipari centrum. Sok tortenelmi epulet, s meglepő módon az egyik legrégebbi telepules. Hideg.. A fiatalok más aktivitás hijjan isznak es füveznek. Furak.A Southland Museumban sok infó a deli sarkról, albatroszokról, hajozasrol, hirosimarol a viktoriánus korról. Ez a varos évi 32 napon 92km/h széllel szembesül!! Egy falatnyi modern muveszetnek is jut hely.

Kistoppolok a városból s a deli part látványokban gazdag Kathrin megyéjébe indulok. Nehéz itt stoppolni, s hideg van nappal is, szemerkél az eső. Kamionosok AU-ban es NZ-on nem állhatnak meg stopposoknak, de 2-3 orat vártam megint, mire egy faszallito kamionos felvett, mert szinten látott két oraja. (úgy tűnik a 2h mar mindenkinek az erzekenysegere hat). Vegul egy idős ir hölgy visz el a Waipapa vilagitotoronyig, melynek kozeleben Hookers Sea Lion-ok lustálkodnak a homokban. Bekesen pihengetnek, egész közel engedtek magukhoz. Nagy elmeny volt őket így szemtől szembe látni. (nekik valoszinuleg megint egy ketlabu jött erzese). Innen mar könnyebb stoppolni, mert ciki lehet szeretni az állatokat (hisz azért jönnek ide az emberek), s közben otthagyni az esőben, fagyban egy embert.

Slope point – a sziget legdélebbi pontja!! Most vagyok a legközelebb (4800km) a deli sarkhoz!! S legtávolabb Mo-tol. Igazan jó erzes. Meredek sziklafal után csak a messze tenger egészen az anktartiszig..

Petrified foreszt – a Megkovult erdő. 180 millió eves erdő nyomai a lábam alatt a tengerparton. A hegyoldalon pedig keletkezésének kronológiáját láthatom.

Innen egy wwoof-os birkapásztor vesz fel, akinek farmján alhatok is ha nem kapok estig stoppot. De kaptam egy fuvart Dunedin-ig. A hölgy az Antarktisz közeli szigeten dolgozott mint ornitológus. Tojásokat mentenek, hogy állatfajokat védjenek a kihalástól. Lánya svedorszagban tanul, s nyáron együtt fognak lebicozni Kelet Európáig. Adtam neki par ötletet.

DUNEDIN – Skót megfelelője Edinborough-nak. Egyebkent is itt a deli szigeten nagyon sok a skót szarmazasu, sot meg az idojaras is hasonló!! Hideg esős. A húsvéti ünnepekre itt állomásozik a gypsye fair – természetesen cigányok nelkul. Az esők miatt a zene is elmarad, meg olyan erőtlen az egész. Viszont a lakokocsiaik szenzációsak, jó hangulatúak.

Egy art shopban megismerkedtem egy ott dolgozó lánnyal, aki színházi dekorációkat keszit Sydney-ben. A 3 orokbefogadott gyerek (s az egyik autista) most orokolt egy házat s felajánlotta, hogy lakhatom náluk. Szerencse hogy vannak meg ilyen emberek. Cserébe magyar vacsorák dukálnak s locsolás. Ugyan itt nem divat, de reggelre festett nekem egy tojást. Vendégségbe megyünk szinesz baratnojehez, aki panaszolja, hogy nincs gyakorlatilag színház a varosban, s ha valamit akarnak nézni, bizony wellingtonba kell repulniuk. Másnap hozzánk jönnek vendégségbe korombeliek, s ifjúságom zeneit hallgatjuk bakelitről!! Estenken befutunk a kandallóba a délután gyujtott rozsekkel. Annyira nem altalanos, hogy fűtenek az emberek, pedig kezem lábam lefagy…

Dunedin egy egyetemi varos sok élettel, konyvtarral. A múzeumban elég jó Csendes Óceánia néprajzi kiallitas, igényes filmvetites a fjordokról. Art galeri sem a legrosszabb. Húsvéti misek, van ahol gitárral, van aki skót szoknyában. Epiteszetileg színes, jó állapotú. Tajilag – dimbes dombos, csaladihazas. A videotékákban a filmekrerairjak , hogy csúnya beszedet is tartalmaz, avagy sexjeleneteket.

Reggelente műanyagba csomagolt újságokat kézbesítenek az elofizetoknek. Csákány helyett légkalapács, seprű helyett levelfujo gép dolgozik az ember helyett.

Másnap az Otago félszigeten probalok szerencsét. Albatrosz centre – mivel nem koltesi szezon van nincsenek szárnyaló oriasok. De informatív kiallitason par érdekes dolgot tanulhatok.

Albatrosz – tekintélyes meretu es okos madár. Szarnytavolsaga a 3 métert is elérheti. A hullám es a szel sebesség kulonbozetet használja ki repulesre, igy alig kel mozdítania a szárnyat, s 100km/h-val napi ezer km elvitorlázik úgy, hogy testsúlyának csak 1% veszíti el. Effektív. A parton fokak lustálkodnak, de amikor éjszaka vadásznak, akar 230 méter melyre is merülnek eledelért.

Larnach Castle – no igen valahogy hiányoltam eddig NZ-rol a kastélyokat.

Pingvin kolonia is 4 madárból áll pillanatnyilag, ezért belepő váltása ellenjavallt

Északnak tartok, s erre van waitati – ahol a deli félteke legmagasabb faja található.

Innen kb. óranyira van a Moeraki Boulders – tokeletes gomb alakú méteres sziklak vigyorognak ki a tengerből naplementével kombinálva. Keletkezesuk máig rejtély a tudósoknak, de feltételezik, hogy a gyongyhoz hasonlóan egy szennyezodesre rakodott rá anyag, s kovult meg évmilliók alatt, melyet az erózió es az eső bemosott évezredek alatt.

OAMARU – régi kikotovaros, melyet szinten az aranyláz hívott életre. Kellemes parkjai vannak kínai kerttel. A kilatopontnal ellátni 100km-re a havas hegycsúcsokig, olyan tiszta az idő. Hat igen, ezért megérte éjjel fagyoskodni. Az antik ipari negyedben egy konyvkoto mester veterán autojabol kiszállva hagyományos maskarába megy dolgozni. Szoba elegyedünk, s mint kiderül minden területen művelt, ismer magyar kezmuveseket, s batorit minden szorgos magyart, hogy telepedjen le itt, mert rengeteg lehetoseg es biztos megélhetés van itt.

A sziklás tengerpartja ad otthont a Sárga pingvin (hoiho – jelentése:hangos) kolóniának. Szurkuletkor jönnek ki a partra, de mivel parszaz méter mely szakadék tetejerol nezhetoek, ezért alig látni őket. Szerencsemre keto feljön a tetőre így kozelrol elvezhetem társaságukat, ahogy ugrálnak, totyognak, perelnek egyamassal. A partiszeli erdők kiirtása miatt ez az állatfaj is kihalóban, mert hagyományos koltohelyeik megszűntek. 65cm, 5-8kg, kb.20 evet élnek, s a szeme korul sárga csík. A tojásra felváltva vigyáznak, majd mikor nagyobb, mar ketten kell vadászni menniük, hogy kielégítsek az éhes fiokat. 75%-uk meg parzas elott (3 év) elpusztul. A maradék fele tér csak vissza párosodni. 50km messze járnak vadászni, s akar 100m melyre is tud merülni. Ellenségei a fokak, cápák, halaszat. A foldon a macska, kutya, es egyéb ragcsalok.

Innen par km-re pedig van egy kék pingvin kolónia, ok kesobb érkeznek s a hely fizetős. Az első négy példány érkezése után a turisták fele elmegy. Ugye türelem kell a termeszethez.Kek pingvin – Csak a deli félteken élnek ezek a 30 cm-es madarak, 50 km-t úsznak 1000* merülnek naponta. Tudnak a tengeren lebegve aludni. www.penguins.co.nz

Reggel a felhők mogul sugarakat vet a felkelő nap, s a mólon tobbszaz madár pihen. Idill.

Idom szűkre szabva, hat oda megyek ahova stoppot kapok. Szerencsemre az esélytelen verzió jött be, s így eljutok Duntron fele, ahol maori rock art tálalható. Erről semmi infót nem lehet találni, képeslapot, könyvben képeket pedig pláne nem. Nem belepős, nem üzlet, nem foglalkozik vele senki. Ennyit a nemzet oroksegerol. Persze nem egy nagy durranás, de mégis.

Egy Svájcban a voroskeresztnel menekultugyekkel foglalkozó ember vett fel, érdekes volt beszélgetni vele. Kinai bevándorló jó bevándorló. A kedvemért kiterot tesz azelefant sziklakhoz, mely meszkoformacio es szinten maori szent hely.

Visszafele cseh lányokkal megyek, akik egy boruzemben dolgoznak. A fouton egy maori család vesz fel.A fiú 18 eves s mar gyereke van. Első kerdese, hogy MO-n vannak e gengek? Amikor drágállom NZ-t, akkor felcsillan szeme, s kérdi: ha valaki mondjuk itt milliomos, akkor Mo-on kétszer olyan gazdag?

Papája 40 koruli kigyurt kopasz figura, baseball sapkája alól egytetovalt szám látszik ki. Rákérdezek a felesegenel, hogy mi az – remélvén hogy izgalmas bortonsztorikat hallhatok. De mint kiderült, a papa keresztény, s a fejére van tetoválva egy bibliai idézet: Csak Jézus torolheti el bűneimet. Meghívnak teázni, majd kivisznek a foutra (hilton highway.)

Egy szorfos ember száguld velem CHRISTCHURC-ig.

Nem értem miért is olyan konnyu sétálni ebben a varosban. Mert itt nincs hegy, emelkedő!! Ja es kellemes meleg az idő, s nem fagy le kezem lábam. Hurrá. Nyuzsgo elo varos, utcazenészekkel, Jazzfesztivállal (Narah Jones). Megtartottak a régi villamost, régi kalauzzal; étterem formájában is., mely átfut szűk utcákon.

Az art galery gyenge, de impozáns modern epuletet kapott. A Canterbury Museum valódi zsúfolt Museum. Legérdekesebb része a sark hősei epizód, mert itt láthatjuk a felfedezők járműveit, felszereléseit. A konyvtarban Mo-rol csak cegkatalogus van 1992, de Kodály es Bartok menti a helyzetet. De azért van Eszterházy P., Nádas P, Marai, Müller Herta, es Latco drom.

Az art centre tetején egy logó hazvaz lebeg. Igen ötletes. Mellette az ország tudós buszkesege:Rutherford, aki az atomok hasitasaert hasitott a Nobel díjból. A 100$ bankjegyen az o kepe néz vissza ránk. A kertben nemzetek konyhája, s mit ad isten:egy magyar lakókocsi is felveszi kelettel a küzdelmet. lángossal, zserbóval stb.Vegre valaki felvállalta a magyar konyhát. Persze lassan érik be a kiwi a magyar ízekre. Éppen új dekoráción torik a fejüket, hat en ajánlok neki magyar muzsikát. Hetvegen vasarnak ad helyet az art centre kertje.

Itt meg van fiú iskola, s barmi hideg ellenére rovidgatyas egyenruhában járnak a gyerekek. Kozos etkezes, tulekedes a tányérok korul, egy az egyben felidezodtek napközis elmenyeim. Mintha egy régi magyar filmet neznek.

A botanikus kertben most nyilo oszi virágok, matuzsálem fák. Vendeglatom elvisz a helyi filharmonikusok koncertjére, ahol a varos elitje is megjelent. Félmilliós varos, ritka alkalom az ilyen. Előtte lehetoseg van egy bevezető beszélgetésen reszt venni, ahol elhelyezik korban a darabokat, illetve az osszefuggesekre rámutatnak. Szerintem izgalmas lenne otthon is, hogy a zenei analfabéták (mint en) is könnyebben megkozelithessek a komolyzenet.Mendelson, , Schuman es Schubert. Lebegés, melység es szárnyalás. Válaszolgatnak a hangszerek, variációk egy témára, összhang. Nekem mindig egyfajta otthonerzest ad a komolyzenei koncert, megultseget, letelepedettséget, beértséget.

Reggel elmegyünk egy kórussal kisert misére, majd a pap bejelenti, hogy elhunyt a papa. Tetszett, hogy mert oszinten véleményt mondani arról, hogy tiszteli, de nem értett minden dontesevel egyet. (gumi).Vendeglatom nagyon büszke ram, mindenkinek úgy mutat be, hogy: a ñlegérdekesebb vendégem, 48 országban utazott, Moszkvában élt, filozófiát tanult es a parkban alszik. No jó időket toltottunk együtt.

Innen a rotary clubos ismerosom vitt el hozzájuk, s este elmegyubnk a helyi étterembe. Csevegés, eves ivás, majd döntenek penzugyekrol, hogy milyen projectekre is gyűjtsenek. Mostanában volt a száz eves elfordulójuk. Legutóbbi nagy akciójuk a világ polio mentesitese volt, nekik koszonhetoen szazmilliok kaptak védettséget ezen betegsegtol. Rotációs elven jártak egymáshoz bulizni, közben a köz ugyeiert tettek valamit. Mara nem egymáshoz járnak, hanem kibérelnek egy éttermet.

Asszem húsz perces mondandómban jól koruljartam a lényegemet, s összeszedetten es sokszinuen beszeltem, s egy kis üzenet is belefért a világról. Hogy mi marad meg bennük? Soha nem tudni, de bennem egy elmeny.

Április 5, kellemes napos idő, kivisznek a reptérre, elbucsuzunk, s innen szállok vissza Australiaba, Brisbane-be, a trópusi meleg klímába. A repulon legnagyobb meglepetésemre Szabó István – being Julia cimu filmje is a kínálatban van. Hm.

Nos ez tortent velem ebben a két hónapban.